Egy hatalmas ajtócsapódásra ébredtem és csak annyit hallottam, hogy Kriszta hangosan zokog. Azt hittem álmodom így csak megfordultam az ágyon és megpróbáltam elhessegetni ezt a rossz álmot. Egyszer csak kicsapódott az ajtóm, Zita és Xander rohantak be, hogy azonnal kelljek fel, mert nagy baj van. Gyorsan kipattantam az ágyból és lerohantam a földszintre. Kriszta zokogott Szandi karjaiban, Dongho próbálta őt vigasztalni, Eli és Soohyun meg állás nélkül telefonáltak valakinek, Kibum és Kevin pedig a konyhában készítettek kávét mindenkinek.
-Mi történt? – kérdeztem Zitát. A szemei hirtelen könnybe lábadtak, de nem akarta, hogy mások sírni lássák, így csak megszorította a kezem és nyelt egy hatalmasat.
-Hoonnak autó balesete volt. – mondta halkan.
-Mi? Istenem, mi történt? Te jó ég. Jól van?- akadtam ki.
-Kómában van, a kórházban az intenzív osztályon fekszik és nem rég fejezték be a műtétjét, majdnem lebénult. – vette át a szót Xander, közben magához ölelte a halkan szipogó Zitát. Kriszta észrevett, elengedte Szandit és a nyakamba ugrott.
-Réka, Hoon majdnem meghalt, majdnem oda veszett, még be se mehetek meg látogatni. – zokogott Kriszta. Szorosan megöleltem és megpróbáltam kicsit megnyugtatni, kevés sikerrel. Soohyun hirtelen ránk nézett és oda rohant.
-Kriszta, a műtét jól sikerült, megmenekült, nem sokára bemehetünk, de még altatásban, de az állapota stabilizálódott.
-Istenem, köszönöm Soohyun, annyira hálás vagyok, hogy ennyit telefonáltatok miattam. Eli neked is köszönöm. Szandi be tudnál vinni? – mondta szipogva Kriszta miközben beleugrott Soohyun nyakába.
-Persze, csak öltözz át és indulhatunk. Még egyszer köszönöm fiúk, ha ti nem vagytok, akkor most semmit nem tudnék. – mondta Szandi rekedt hangon, valószínű a sok sírás miatt, mert a szemei is vörösek voltak. De vajon, hogy hogy nem tudta, hogy mi történt Hoonal?
-Szandi, hogy vagy? – mentem oda és megöleltem őt.
-Jobban, csak nagyon aggódtam, ugyanis Krisztát pont hívták a kórházból mikor ideértem.
-De hogy hogy nem te tudtat meg először?
-A telefonom, bent maradt a kocsimban és Hoon miután kiakadt elrohant, csak felkapta a kocsi kulcsot és elment. Próbáltam utána menni, és meg magyarázni, hogy Kriszta őt szereti és, hogy ez az egész csak egy hülye műsor…- megakadt és egy nagy levegőt vett, majd folytatta – De egyszerűen nem bírtam neki megmagyarázni. A mobilját kikapcsolta, az enyémet nem vette fel, pedig hívtam otthonról. Éjfél körül elindultam megkeresni, de sehol nem találtam, se bárban, se klubban, ahol énekelni szokott, sehol. Azt hittem idejött, szóval elrohantam ide.
-A belvárosból? – szakítottam félbe.
-Igen, de nem is érdekelt, csak az, hogy találjam meg azt az idiótát és vigyem haza. De futva egész közel laktok. Amikor bekopogtam Kiseop nyitott ajtót, megkérdeztem, hogy nincs e véletlen itt, de itt se volt. Majd hirtelen Kriszta rohant le, hogy elmesélje, Hoont kórházba kellett vinni, mert balesete volt és most itt vagyunk. – fejezte be és elfordult, hogy ne lássam, hogy sír. Eli odajött hozzánk és megölelte Szandit, Kevin pedig csinált neki egy finom forró csokit. Megfogtam Szandi kezét és nyugtatás képen kicsit megszorítottam. Kriszta leviharzott és azonnal kocsiba ültek és elindultak a kórházba.
Megittam a kávém és felmentem a szobámba, megpróbáltam feleszmélni a hirtelen jött sokkból. Leültem az asztalomhoz és gondolkodni kezdtem.
-Jól vagy? – kérdezte Kevin, odajött hozzám és megölelt.
-Igen, csak aggódom, már órák óta elmentek és még semmi, egy sms, egy hívást semmi. – halkan elkezdtem szipogni, és beletemettem az arcom Kevin mellkasába.
-Nyugodj meg nem lesz semmi baj. Már stabilizálták az állapot és ha meglátja Krisztát és megbeszélik a dolgokat, hidd el ezerszer jobban lesz. Szandi is vele van, tudod, hogy milyen jóban vannak, mintha testvérek lennének. Ne aggódj. – egy kis puszit nyomott a fejem búbjára. Teljesen megfeledkeztem a szobámba felszeret kamerákról, csak akkor eszméletem rá, amikor Kevin megfogta a kezem és behúzott a fürdőszobába, oda nem jöhettek be. – Gyere mosd le az arcod.
-Rendben! - szipogtam. Mikor beértünk megfogta a derekam és magához húzott, én pedig lassan megkerestem az ajkait. Halványan elmosolyodott és viszonozta a csókom. – Így már sokkal jobb! – mondtam és rá mosolyogtam.
-Örülök, hogy jobban vagy, gyere menjünk be mi is a kórházba.
-Viszünk „Gyógyulj meg!” feliratos lufit?
-Persze.
Beültünk a kocsiba és elindultunk a kórház felé, Zita még mindig tiszta ideg volt, Soohyun próbálta vigasztalni, magához ölelte és dúdolt neki. Xander, folyamatosan sms-ek küldözgetett Krisztának, hogy épp hol vagyunk, Kibum, Kiseop és Dongho elmentek Szandiék lakására, hogy összeszedjenek pár holmit. Kevin elől ült a menedzser mellett, Eli pedig mellettem és bámult ki az ablakon.
-Eli jól vagy? – kérdeztem.
-Hmm?...Ja, persze, csak aggódom. Nem szeretem ha ilyen megrázó dolgok történnek a barátaimmal. –mondta halkan még mindig az ablakon kibámulva – Régen voltak már ilyen barátaim Réka, a fiúkon kívül nagyon senki, persze ott van a többi banda, de ők nem civilek, mint ti.
-Szóval a barátaid vagyunk? –kérdeztem boldogon. Rám nézett és megölelt.
-Hát persze, hogy a barátaim vagytok, te, Kriszta, Zita, Szandi és Hoon is. Nem tudom mi lenne ha nem lennétek. – ahogy befejezte rám nézett és elmosolyodott. Én pedig közelebb húzódtam hozzá és odabújtam.
-Nekem te tisztára olyan vagy, mintha a bátyám lennél. - motyogtam az orrom alá.
-Hugica. –vigyorgott rám és bámultunk ki az ablakon.
Ahogy beparkoltunk két kamerás lépett hozzánk, akik árnyék ként követtek, az intenzív osztály folyosóján találtuk meg Szandit, csak bámult maga elé és egy kispohár gőzölgő kávét szorongatott, kitudja mióta.
-Szandi, itt vagyunk. Hogy van Hoon? – engedtem el Eli kezét és rohantunk Zitával a holt fáradt lányhoz.
-Sziasztok! – mosolygott erőtlenül – Már jobban van, magához tért, de még nem nagyon tud magáról, Kriszta bent van. Az orvos azt mondta, hogy egy vagy két ember menjen be csak, mert még gyenge.
-Donghoék már megérkeztek? – kérdezte Soohyun.
-Még nem, de Kibum nem rég írt, hogy már úton vannak.
-Remek, akkor bemehetünk? Kik akarnak először bemenni?
-Majd mi.- emeltem fel Zita kezét, aki azonnal tudta, hogy miért akarok rögtön bemenni. Rettentően aggódtam Kriszta miatt, már látni akartam, hogy mi van vele. Ahogy beléptünk, Hoon karjaiban édes álmot aludt Kriszta. Nem akartuk felébreszteni, hál’ istennek a sok gép miatt ide nem jöhettek be a kamerások. Hoon óvatosan feljebb húzódott, nehogy felébressze Krisztát.
-De jó, hogy itt vagytok. – mondta halkan, a hangja rekedt volt és érdes, a testéből néhány csövecske nyúlt ki, valamelyik a szívverését mérte, valamelyik gyógyszert adagolt és bevolt neki kötve egy infúzió is. – Kriszta nem rég aludt el. Nincs szivem felébreszteni.
-Nem kell. Hogy vagy? – kérdeztem suttogva és leültem az ágy melletti kis kanapéra – Nagyon ránk ijesztettél.
-Sajnálom, mérgemben elöntötte a fejemet a köd.
-Te féltékeny voltál. – állította Zita vigyorogva, mire Hoon biccentett egyet és elmosolyodott.
-Nem akartam ekkora zűrt okozni. Szegény Szandira is nagyon ráhoztam a frászt.
-Már azt hitte meghaltál. Nagyon aggódott és Kriszta is. – mondtam egy kicsit mérgesebb hangon.
-Igen tudom. Soha nem lesz több ilyen, mindent megbeszéltünk.
-Örülök. Itt vannak a fiúk is. Donghoék pedig hoznak neked normális pizsomát.
-Miért hát nem szexi ez a kis kék szösszenet? – nevetett Hoon, mire felszisszent, de Kriszta még mindig aludt – Egy ideig nem poénkodom, még a nevetés is fáj.
-Rendben, akkor mi most kimegyünk.
-Köszi, hogy bejötettek.
-Ez csak természetes. – kiléptünk az ajtón, Zita még nyomott egy puszit Kriszta homlokára és gyorsan kisurrantunk. Nagyon aranyos kép fogadott, Szandi feje Kevin ölében, a lábai pedig felhúzva Eli ölében pihentek. – De édes. Mikor aludt el?
-Egy perce körülbelül. Nagyon fáradt volt szegény, 2 napja alig alszik. – mondta Xander, majd felállt és Soohyunnal bementek Hoonhoz. Leültem Kevin mellé és megsimogattam Szandi fejét, mire ő csak halkan nyöszörgött egyet. Kevin rám nézett és elmosolyodott. Zita Eli mellé ült. Nem beszélgettünk, csak figyeltük,ahogy Szandi halkan, egyenletesen szuszog.
-Milyen nyugodt. – szólalt meg Kevin.
-Szegény nagyon aggódott, hisz Hoonal gyerekkoruk óta ismerik egymást. – mondtam. Kábé 10 perc telhetett el, mire lassan kinyitotta a szemeit.
-Mennyit aludtam? – kérdezte és felült. – Köszönöm.
-Semmiség, majdnem 15 percet aludtál. – mosolygott Kevin.
-Az is valami. A többiek?
-Donghoék épp Honnál, Soohyun és Xander pedig elmentek keresni valami jó helyet, ahol megebédelhetünk. – mondtam.
-Te jó ég, már ennyi az idő? Eli ti voltatok már bent Kevinnel?
-Még nem, nem akartunk felébreszteni. – válaszolt Eli és megsimogatta Szandi hátát, aki erre csak a vállára borult. – Réka remélem féltékeny vagy. – mondta Eli nevetve – Nyíltan flörtölök.
-Látom, otthon majd kapsz is emiatt. – nevettünk mindannyian hangosan.
Délután Hoon-t átszállították a megfigyelőbe, Kriszta egésznap vele volt, nem érdekelte, hogy több kamerás vette, végig Hoon kezét fogta. Szandit haza vittük miután megebédeltünk. Még soha nem láttam a lakását, nagyon aranyos volt. Három szoba volt, egy kisebb, ami Hooné volt, és egy nagyobb egy hatalmas francia ággyal, ez volt a Szandi szobája, elmesélte, hogy többször alszanak Hoonal egy ágyban, mert Hoon előszeretettel tanult és tv-zett Szandinál. Az ő szobájából nyílt az erkély, ezáltal 2 hatalmas ablaka volt. Volt egy kis konyha, egy nappali egy fürdő és WC. Kicsi volt,de kettőjüknek pont elég.
¤❤¤❤¤❤
-Muszáj lesz énekelni is? – kérdezte Szandi riadt arccal.
-Muszáj. – mondtam neki, miközben beleharaptam az általa készített muffinba – Jesszus ez isteni, Eli gyere gyors ezt meg kell kóstolnod.
-Most nem érek rá, mindjárt megdöntöm Hoon rekordját. – kiabálta Eli a nappalibból.
-Később nem lesz. – mondta Kriszta. Hatásos volt, mert Hoon és Eli a tizedmásodperc tört része alatt a konyhában termett és egy falatra bekaptak egy egy muffint. –Hoon 2 hete engedtek ki, vihetünk vissza , Elivel együtt , mert megfulladtok. A két fiú teli szájjal ránk vigyorgott és visszamentek a nappaliba tovább játszani. Zita közben valami érdekes ruhadarabot talált az egyik szekrényben. Egy kis világoskék pánt nélküli ruha volt, amin mell rész alatt körbe egy fekete selyem szalag futott és szépen masniba volt kötve.
-Szandiiiiii~ - kezdte Zita – Nem lenne gond, ha ezt felpróbálnám? - nagy szemekkel nézte Szandit.
-Persze. Tudod hol a fürdő, de ha becsukod az ajtót, akkor a szobában is átöltözhetsz. – mosolyogott Zitára.
-DE JÓÓÓ! – Zita gyorsan becsukta az ajtót és 10 perc után hangosan felkészített mindenkit – FIGYELEM A DÍVA HAMAROSAN ÉRKEZIK! – szóltunk a fiúknak, hogy kelljenek fel és jöjjenek a konyhába, Hoon és Eli készségesen kijöttek, de Kiseop épp egy manga legizgisebb részénél tartott elmondása szerint és kicsit nyaggatni kellet, mire feltápászkodott a kanapéról. Zita kinyitotta az ajtót és mindenkinek elállt a lélegzete.
-Te jó ég Zita, ez nagyon jól áll. Uram atyám. – mondtam, majd ránéztem Elire, aki imitt-amott szedte össze magát – Helló, Eli, te velem vagy. – mondtam hangosan, mire ő csak rám nézett és dobott egy puszit.
-Gyönyörű vagy Zita. – mondta Kiseop álmélkodva.
-Szandi ezt nem ajándékba kaptad? – kérdezte Hoon.
-De, de Zita neked adom, én úgy se használom.
-De hát ezt ajándékba kaptad. – mondta lebigyeztett ajkakkal Zita.
-Nem a családomtól és nem is Hoontól kaptam, szóval a tied.
-DE JÓÓÓ! KÖSZÖNÖMMM! – örömködött Zita és beleugrott Szandi karjaiba.
-Lányok ti is nyugodtan nézettek szét abban a szekrényben, úgy is olyan ruhák vannak benne, amiket én már úgyse hordok.
-Ha nem a családodtól és nem is tőlem, akkor ezt kitől kaptad? – nézett nagy szemekkel Hoon Szandira.
-AJ-től. Tudod, aki kiment Angliába.
-Tényleg? – kérdezte, mire Szandi csak bólintott egyet. Megfogta Kriszta és az én kezemet és bevezetett minket a szobájába.
Kriszta talált magának egy rövid, tapadós fekete kis mini ruhát, amihez egy hosszú fehér nyaklánc illett. Nagyon szép volt, kivasaltuk a haját és kerestünk hozzá egy fekete magas sarkút, mikor megláttam a szekrény melletti kisebb kinyitható szekrényt, majdnem elájultam. Ha 50 pár cipő nem volt, akkor egy sem. Zitának is találtunk egy mélykék nem olyan magas kis sarut.
Én kiválasztottam egy olyan ruhát, amit Szandi sötét korszakában egyszer vett fel állítása szerint, mellrészén fekete, alatta pedig király kék, a szoknya pedig sűrű fekete és sötétkék tüll, majdnem olyan volt,mint amilyen a balerináknak van, csak tüll nem állt annyira ki. Kicsit nehezen, de belegyűrtem magam, ugyanis félúton a tüll alatti tapadós ruhaanyag felgyűrődött és sehogy nem találtunk fogást rajta. Én meg kaptam Szandi első magas sarkúját, amit kitudja mióta őrizget, de még így is gyönyörű volt. Bársonyos beütésű fekete, egy kék masnival,a belseje arany volt, a talpa pedig kék. Eszméletlen jól nézett ki. Sorba megcsinálta mind hármunk haját és sminkjét. Kicsit úgy éreztem, mintha így négyen testvérek lennénk és a nagy tapasztalt nővérünk épp készítene minket az esti randira, ami igaz is volt. Kriszta egy szép füstös sminket kapott, a haját kivasaltuk és Szandi fél órás keresés után megtalálta a fehér masni alakú fülbevalóját és egy masnis csatot, amivel oldalra csatolta Kriszta frufruját. Zita ruhájához illően kék és fekete sminket kapott, és egy egyszerű kék köves nyakláncot, fekete csillag alakú fülbevalóval, a haját felkötöttük, de oldalt hagytunk néhány kósza kis göndör tincset. Én szintén füstös sminket kaptam, egy hosszú nyakláncot, amin egy fekete kövekből kirakott karcsú kis macska díszelgett, egy hosszú több szálas fekete fülbe valót és a hajamat, hátul begöndörítettük és alulra feltűztük, a frufrum kivasaltuk szög egyenesre és nekem is hagytuk oldalra pár tincset. Ahogy belenéztünk a tükörbe,mintha nem is magunkat látnánk, hanem három gyönyörű szép modell állt volna a tükör másik oldalára, hogy azt mondják, hogy ők mi.
-Szandi torzít a tükröd. – mondta Kriszta, mire Szandi az ágyon hason fekve nézett minket és az arcunkat látván jót nevetett rajtunk.
-Túl szép, hogy igaz legyen. – mondta Zita és folyamatosan magát nézte.
-Köszönjük , most már mindig hozzád jövünk. –mondtam nevetve. Kábé 10 perce néztük magunkat mikor meghallottuk, hogy valaki csöngetett.
-Kinyitom. –üvöltötte Hoon. Mikor eljött a szoba mellett gyorsan bepillantott és tovább ment, majd 2 másodperc elteltével vissza rohant és a padlóra csattant az álla. – Te jó ég. Hova lett Réka és Zita? – majd ránézett Krisztára és a szeméből egyértelműen sugárzódott,hogy épp abban a perceben mire is gondolhat, amihez sejtésem szerint szükség van egy csendes szobára, egy hatalmas ágyra és Krisztára – És hova lett Kriszta? – Kriszta teljesen elvörösödött, majd a csengő újra felbőgött. Eli felpattant és közben szidta Hoon-t, hogy miért nem nyitotta még ki az ajtót.
-Mi a…. – Eli lélegzete teljesen elállt – Kiseop gyere már ugyan, ezt látnod kell. Szandi ki élte magát a lányokon.
-Haha. – mondta fintorogva Szandi.
-Mi van? – kérdezte Kiseop, majd Eli megfogta a fejét és felénk fordította – Oké! – mondta elfordult visszament a nappaliba és újra átjött – Nem álmodom. Csajok eszméletlen jól néztek ki.
Szandi felállt betessékelte a három fiút, akik le nem tudták venni a rólunk a szemüket és végre megnyomta a kapucsengőt.
- Ki az? – kérdezte.
- Xander vagyok. Szia Szandi! Nem hallottátok a csengőt? – kérdezte kicsit ingerülten Xander.
-Bocsi, gyere fel és meglátod, hogy miért engedünk be ilyen későn. – Szandi megnyomta a csengőt újra a bejárati ajtó hangos bűgással jelezte, hogy Xander bemehet. Gyorsan felrohant és bejött Szandi szobájába. Köpni-nyelni nem tudott, majd 2 perc után magához tért.
-Hű, hát sziasztok. Ez elképesztő. Én nem öltöztem így ki és ahogy látom Kiseop és Eli sem.
-Gyertek, majd adok nektek pár holmit. –mondta Hoon, kifelé menet nyomott egy puszit Kriszta arcára.
Körülbelül 20 perc telhetett el mire a fiúk elkészültek. Ők nem voltak olyan csendesek, mint mi. Hol Kiseop üvöltözött, hol Eli volt elégedetlen az öltözékével vagy Xander veszekedett valamelyikkőjükkel, hogy vegyen már fel valamit, mert el fognak késni. Hangosan, hasunkat fogva nevettünk a nappaliból. Megpróbáltak hozzánk öltözni. Kiseop felvett egy fekete cső farmert, és egy kék kockás inget, Eli kapott egy sötét kék koptatott farmert, egy világos kék pólót és egy fekete zakót. Xander volt az egyetlen aki össz-vissz a pólóját cserélte le fehérre és kapott egy fekete-fehér kockás inget, amit nem gombolt be.
8 óra lehetett, amikor megérkezett értünk egy hatalmas limuzin.
-Nem úgy volt, hogy karaoke bárba megyünk? – kérdeztem.
-Meglepetés! – mondta vigyorogva Eli, majd oda nyújtotta nekem a karját – Hölgyem ha szabad megjegyeznem, igazán csinos ma este, remélem tetszeni fog az étterem, ahová óhajtom önt vinni.
-Hú, Eli! Nagyon köszönöm a bókot és nagyon kíváncsi vagyok, hogy hová viszel. – mondtam beszálltunk a limóba és elindultunk – Várj, Zitáék?
-Ők máshova mennek, és Kriszta is Xanderrel. Pezsgőt?
-Hű, ti aztán mindenre gondoltatok.
-Várd ki végét. –mondta titokzatosan.
Már jó ideje mentünk, mikor megérkeztünk egy hatalmas épülethez. Ahogy kiszálltunk észrevettem, hogy a nagy épület tetején van egy étterem kialakítva, amint felértünk halk zene kezdett szólni és egy ismerős hangot hallottam énekelni. Kevin volt, ő énekelt. Leültünk az asztalunkhoz, oda intettünk Kevinnek, aki válasz képen ránk kacsintott és mosolygott. Gyönyörű szerelmes dalokat játszott. Titokban tudtam, hogy mindegyiket nekem énekli, bár többen voltak az étteremben, de észrevettem, hogy mikor olyan sor volt a dalban, hogy : „Szeretlek!”- mindig rám nézett és mosolygott. Próbáltam nem rá, hanem Elire figyelni, mert igazából ez az ő estéje, egy idő után már teljesen átadtam magam az estének. Nagyon finom volt az étel, amit ettünk, jó borokat ittunk és sokat beszélgettünk és nevettünk. Szinte mindent megtudtunk egymásról és barátságunk úgy gondolom még mélyebb lett. Már 11 is elmúlt, amikor Kevin lehalkította a zenét és beleszólt a mikrofonba:
-Eli, most te jössz. – nézett felénk. Eli felállt és oda ment a színpadhoz. Kevin leült a zongorához és elkezdett játszani. Eli egy gyönyörű dalt kezdett énekelni, sosem hallottam még őt így. A dal annyira szép volt, hogy egy kicsit megkönnyeztem, majd a végén felálltam amíg a többi vendég megtapsolta az előadást, oda rohantam hozzá és a nyakába ugrottam.
-Köszönöm Eli. – mondtam szipogva.
-Tetszett?
-Nagyon nagyon.
-Nem csak az én érdemem, Kevin is sokat segített. – mondta, elengedtem Elit és Kevint is megöleltem. Máshogy ölelt, mint Eli, mert míg ő úgy ölelt, mintha a húga lennék, Kevin olyan erősen szorított magához, ahogy a szerelmesek szokták egymást. Megfogtam a két fiú kezét és azt mondtam:
-Menjünk haza. – majd elindultunk a kijárat felé.
Mi értünk most haza utoljára, már bőven elmúlt éjfél is, ugyanis még útközbe megálltunk a Han folyó partján és fellőttünk néhány tűzijátékot. Gyorsan körbe néztem, hogy mindenki alszik e, elmentem letusolni és bebújtam az ágyba. Eli pár perccel utánam beugrott, nyomott a homlokomra egy puszit és aludt. Kevin is így tett, oda jött, adott egy puszit és befeküdt az ágyába. Mivel zavart,hogy egésznap alig beszéltünk oda mentem hozzá:
-Kevin….hahóó – rázogattam, az épp álomba merülő fiút. Rám nézett és elmosolyodott. Még a sötétben is láttam, hogy kivillannak hófehér tökéletes fogai.
-Mond. – suttogta és hosszú ujjait lassan végig húzta a karomon, amitől a szőr felállt a tarkómon és a hideg szaladgált a testemen.
-Nem jössz oda mellém?
-Elférek?
-Persze. – mondtam és ahogy felállt magammal húztam az ágyam felé. Bemásztam középre, Kevin betakart és befeküdt mellém. Éreztem, ahogy Eli a kezét álmában ráteszi a derekamra. Már majdnem elaludtam, mikor valami motoszkálást éreztem a takaró alatt, Kevin kereste a kezem, kis segítséggel, de egy idő után megtalálta és összefonta ujjait az enyémmel, kinyitottam a szemem és láttam, ahogy vigyorog, mint a tejbe tök. Nyomtam egy puszit az orrára,majd a szabad kezemmel megfogtam Eli karját is, aki erre közelebb húzódott hozzám, becsuktam a szem és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése