A lakásod legnagyobb helyiségében csücsültél. A lakásodban,
mely tied volt mégse érezted teljesen sajátodként. Hiányoltál belőle valamit
vagy inkább valakit. Valakit, aki nem csak a lakásod aranyozza be hangjával,
járásával, szokásaival, a cuccaival, hanem a te mindennapjaidat is képes , a
monoton, harmonikusnak egyáltalán nem nevezhető valamit felrúgni és teljesen
magához láncolni, az ütemes napirended ezzel totál felrombolva , de nem
érdekelne, hiszen ezt hiányolod évek óta. Magányos farkasnak számítasz már egy
ideje. Sokszor nézed irigykedve a párokat. Az utcán sétálva szíved összeszorul,
ha önfeledten nevetve, kezüket összekulcsolva lépkednek el melletted. 25 éves
fejjel nem így képzelted el az életed. Mikor kisgyerekként a homokozóban
szaladgáltál, míg nem ezt gondoltad. Azt hitted könnyebb lesz, hogy a herceged
majd várni fog rád és amint belecsöppensz a nagybetűs életbe ő ott terem és
happy end lesz. De az élet nem ilyen. Csúnyán pofára estél. Gyermekkori álmod
cafatokra hullott. Az, hogy te majd az egyetem elvégzése után családot
alapítasz, a gyerekeidet neveled otthon…egykettőre eltűnt ez az álomkép. Az
álomkép, melyet még gimnazista korodban is bőszen babusgattál, elillant, mint
rózsafelhő a ködös éjszakában. Az élet csúnyán pofán vágott, a képedbe röhögött,
változtatni szerettél volna. Valami változásra volt szükséged. Ez pár nappal
később be is következett, mikor drága öcsikéd becuccolt hozzád. Teljesen a
fejedre nőtt egy hét alatt. A munka után képtelen voltál pihenni, mert
szeretett testvéred egy szabad percet nem hagyott neked. Ide-oda furikáztad a
városban, ha ő szeretett volna valamit, te ugrottál, ha pénzt kellett neki
téged lejmolt le. Egy idő után betelt a pohár…
- Ide figyeld te agyoniskolázott idióta, ha most azonnal nem
állsz munkába repülsz innen. Értve vagyok?!- kezdtél el ordibálni drágalátos
öcsikéddel.
- De ____________...- kezdett volna bele, de nem engedtél
neki. Most te vagy a főnök. Most nem engeded, hogy egy kis szaros dirigáljon
neked.
- Kevin, semmi de. Egy hetet kapsz. Ha nincs meló repülsz.
Nem fogsz élősködni.- váltott valamivel kedvesebbre hangszíned, de a fenyegetés
így se veszített értékéből.
- Rendben. – zárta le ennyivel a dolgot, majd már csak
annyit hallottál , hogy ajtódat úgy bevágta, hogy az majdnem kiesett a helyéről.
- A berendezés marad.- suttogtad már csak magadnak. Tudtad,
hogy most haragszik rád, hogy most jelen pillanatban a pokol legmélyebb
bugyraiba küldene Lucifer mellé. Nem akartál még nagyobb fájdalmat okozni neki.
Bízott benned; és ezt te tudtad. Tudtad nagyon jól, hogy milyen gyerek.
Segíteni szerettél volna neki Úgy hitted ezzel majd jó útra tereled. Ma
délutános voltál a kórházban. A tegnapi éjszakai műszak, a ma reggeli
veszekedés neked is betett rendesen.
Szemeid alatt hatalmas karikákkal mentél be. A páciensek nagy része látta, hogy
ma nem vagy jó formában. Főnököd is észrevette, így, hogy semmi későbbi
probléma ne legyen, megkegyelmezett neked. Ma nem kellett az ápolói
feladataidat csak röpke két órán keresztül csinálnod. Nem kellett az öregeket
megetetned, amit tiszta szívedből utáltál. Ez az egy dolog volt ami taszított
ettől a munkától, de te ezt akartad csinálni ez volt az egyik álmod, amit ennek
árán kell csinálnod, de nap, mint nap tűrted a dolgot, mikor az öregek
fogsorait kellett visszatenned, vagy a kipottyant félig megrágott falatokat
kellett újra a szájukba adni, nem repestél az örömtől, az undort nem mutattad
ki arcodon, de legszívesebben a képükbe nyomtad volna a tálcát, hogy egyék meg
maguk. Az öcsédre fogtad ezeket a dolgokat. Megváltoztál hála neki. Régen
mosolyogva segítettél mindenkinek, amióta ő újra belecsöppent az életedbe, te
egyre ingerültebbé váltál. Nem elég, hogy a kórházban kellett vigyáznod a
betegekre, még otthon is pesztrálnod kellett egy gyereket. Eleged lett, a cérna
elszakadt.
- Bocsánatot kell kérnem.- álltál fel az egyik kórházi
ágyról és csapot-papot otthagyva indultál haza. Óráknak tűnt az a pár perc még
elértél lakásod ajtajához, de szomorúan vetted tudomásul, hogy az nincs nyitva,
hogy belül senki nem vár rád. Kulcsod lassan dugtad bele a zárba majd az hangos
kattanással tárt utat neked a sötét folyosóra. Cipőidet lerúgtad lábadról,
táskádat a kanapára dobtam és elvesztél a fürdő sűrűjében.
Idegesen kopogtattad ujjaid az étkező asztalon várva Kevin
érkezését, de ő csak nem akart jönni. Órányi hosszúságúnak tűnő percek teltek
el mire elszántad magad, hogy kényelmes pizsamádból kibújj és valamit magadra
kapj, hogy az általad elveszettnek titulált öcsikéd után indulj. Már cipődet
rángattad magadra mikor valaki rátapadt
csengődre.
- Megyek. –ordítottad. Nem néztél bele a kukucskálódba, csak
rángattad az ajtót, majd mikor rájöttél, hgy kulcsra zártad kínodba elnevetted
magad és amilyen gyorsan csak tudtál a kulcs keresésére indultál. – Meg is van.
– kiáltottad el magad , mikor megtaláltad a szükséges tárgyat. A kulcslyukba
dugtad, majd a kattanást meghallva feltépted ajtódat.
- Mi tartott ennyi ideig?- kérdezte egy kicsit sem kedves
hangnemben egy számodra tök ismeretlen hang.
- Bocs, hogy megkerestem a kulcsom.- válaszoltál neki.
- Inkább meg kéne köszönnöd…
- Köszönöm.- vágtál szavába, miközben drága öcsikédet
segítettél cipelni a kanapé felé. Mikor elintéztél mindent, megigazítottad
csonti testét, hogy ne essen le a bútorról, betakargattad, az idegen felé
fordultál.
- Köszönöm.- megint csak ezt az egy szót tudtad kinyögni.
- Nincs mit köszönnöd.- vágta rá, majd percekig
szemezgetettek.
- Kérsz valamit esetleg?- fordultál a konyha fele.
- Egy pohár víz jól esne.- mondta az idegen kellemes
hangjával.
- Egyébként, hogy hívják az öcsém megmentőjét?- jöttél
vissza a pohár vízzel a kezedben.
- Anyám, de bunkó vagyok. Elinak hívnak. Kit tisztelhetek
eme szépségben?- kezdett bókolni a barnaság.
- ___________ hívnak. Kevin nővére.- pirultam el , azon,
ahogy szemeimbe nézett.
- Nem is mondta, hogy van nővére, de meg kell dicsérjem. Az
öcséd egy őstehetség.
- Ezt most nem igazán értem.- kezdtek fejedben kavarogni a
dolgok.
- Majd idővel megtudod, de ha nem haragszol én most mennék.
állt fel Eli és egy köszönést elvakkantva már el is tűnt a sötétség, csak
léptei hangját hallottad a nyitott ajtó miatt.
Kevin Pov.
-Komolyan, hogy lehet valaki ilyen?
- Most a nővéredről beszélsz?- kérdezte meg Luc. Luc volt ,
aki beajánlott az építkezésre, amin jelenleg koptatod unalmas óráid. Nagyon nem
volt kedved hozzá, de a nővéred hisztije nálad is kicsapta a biztosítékot,
pedig nehéz volt téged kihozni a sodrodból, neki mégis könnyen ment. Együtt
mentetek volna oda, de ő útközben lelépett így egyedül kellett odamenned.
Tudtad az utat nem ezzel volt a gond, csak még sose voltál ilyen helyen így
fogalmad se volt mit kell tenned. Barátod szerencsédre gondolt erre és
elmondott mindent. Egy köpcös férfit kellett keresned az építkezési területen.
Mikor odaértél első dolgod volt körbenézned. Nem telt bele sok időbe mikor
megpillantottad az általad keresett személyt , amint az éppen egy magas, izmos
sráccal beszélt. Elindultál feléjük.
- Jó napot.- köszöntél oda a főnöknek.
- Szervusz-köszönt oda neked, megszakítva ezzel a
beszélgetést.
- Maga Soo?- kérdezted meg.
- Jun.- nyújtott kezet.
- Kevin.- fogadtad el jobbját.
- Kevin. Ő Eli. együtt fogtok dolgozni.
- Mi?- adott meglepődöttségének hangot a másik srác. Eli,
vagy mi volt a neve.
- Megbocsátasz egy percre. Meg kell beszélnünk valamit.-
mondta Jun.- Csak egy perc.- és visszafordult a másikhoz. Elindultál, de még
hallottad beszélgetésük elejét.
-Ugye most vicces velem?- kérdezte a barna srác.
- Miért?-
- Ezt te sem gondoltad komolyan. Nézd meg milyen cipőben.
Fingja sincs …
- Menj és tedd a dolgod…
A beszélgetés további részéről már fogalmad sincs az épület
tetejéről már semmit nem hallottál annak a kettőnek a beszélgetéséből, de úgy
érezted ennyi bőven elég volt, hogy tudd Eli elkönyvelt téged és nem túl jó
véleménnyel van rólad.
- Mi van?- hallottad meg a barnaság hangját hátad mögül.
Odafordultál, de nem szólaltál meg. Ő megtette helyetted.
- Mond csak dolgoztál már tetőn?
- Nem.- álltál fel, hogy szemeitek egy magasságban legyenek.
Eli megmutatta neked, hogy kell csinálni, nem mintha sokat
tudtál volna neki segíteni, mivel fingod nem volt az egész dologra, de azért a
semminél többet tettél le te is. A nap vége felé a főnök nyakon csípet. Számon
kérte, hogy mit hurcolászol a táskádba. Sose voltál az a lopós fajta , most
mégis a napi egy kóla helyett, ami előírás volt, te kettőt csempésztél bele
hátitatyódba és hát mi tagadás valamit kibaszott szarul csinálhattál, ha már
ezzel sikerült lebuknod. Eli csak a háttérben kuncogott egyet ezen, majd
folytatta a munkát. Mikor munkaidőd lejárt beleültél a kocsidba, de azt a
fenéért nem akart elindulni. Eli, mint a mai nap folyamán többször, megint
melletted volt, majd a baj diagnosztizálása után a kocsija anyósülésén kötöttél
ki. Ő telefonált melletted, míg te úgy döntöttél felfedezőútra indulsz. Nem
értetted a fiú logikáját miért hagyta a kocsin rajta a fóliákat. úgy döntöttél
leszeded őket, de amint hozzáértél kezed megtorpant.
- Mi a faszt csinálsz?- kérdezte a barnaság letéve a
telefont.
- Bocs- mondtad és vetted el a kezed.
- Ez új és az is marad.- mondta az utat fixírozva. – Ha
rajta hagyod a fóliákat, mikor eladod leszeded róla és olyan mintha új lenne.-
válaszolt a kérdésedre, amit te szinte még ki se gondoltál. Ezután beszélni
kezdtetek.
- Fociztál. –fordult feléd miközben feltette kérdését.
- Jaja…középhátvéd voltam- válaszoltál neki.
- Hát nem olyannak tűnsz, mint aki….
- Egy egyetemi csapatban bohóckodtam. Nem igazán jött össze
a dolog.
- Elcsábított az izgalmas tetőfedés, mi?
- Ja, az is meg a nővérem kanapéja. Ezután nem sok szó esett
köztetek. Eli kitett a nővérednél, de ő nem volt otthon, hogy elmeséld mi volt,
hogy sikerült, ha nem is jó, de legalább egy napos munkát szerezned és, hogy
megnyugtasd már egy fedősztorit is kitaláltál, hogy ennek ellenére sikerült valami kiláthatót találnod. Egy
állásinterjúra mennél, de hát fölösleges volt az egész dolog, hiszen drága
nővérkéd, nem tisztelt meg a jelenlétével. Átöltöztél miután felfrissítetted
bőröd és az nekiindultál az éjszakának. Egy klub mellett sétáltál el.
- Nem tudod ki játszik ma?- kérdeztél meg random egy
járókelőt.
- Nem, bocsi- válaszolt zavartan.
Sétáltál volna tovább, de mikor előre pillantottál egy
ismerős alakot láttál.
- Héé Eli, Eli.- szóltál utána, majd elindultál felé.- Hé
Eli, Eli.
- Yo.- köszönt oda az említett személy.
- Szevasz. Te…Te most bemész.- kérdezted meg.
- Ja, bemegyek.- vágta rá azonnal a barna.
- Veled mehetek?- kérdezted angyali mosolyoddal. Kezdett
volna ellenkezni, de addig nyaggadtad, míg bele nem ment a dologba.
- Sokba lesz ez neked.- mondta , mikor már épp indultál
volna el.
- Én..
- Tartozol nekem.- mondta, majd elindultatok be. Elmondta,
hogy ide tornacsukába többször ne gyere. Megfogadtad tanácsát. Az őr nagy
nehezen beengedett titeket, de téged csak azért, mert Elival voltál. Ha nem
veszed észre, még most is rónád az utakat.
- Sajnálom csak ez a cipőm van.- mondtad mikor már befele
tartottatok.
Bent iszonyat hangosan dübörgött a zene. A talpadban is
érezted már a ritmus, de táncolni nem álltál meg, csak követted Elit. Soha nem
jártál még ilyen helyen. A club tele volt gyönyörű lányokkal. Voltak akik
magaslaton táncoltak, voltak akik testhez simul mini kis ruhákban hordták az
italokat és akik csak betévedtek ide. Egy pincérlányt állt meg előttetek.
- Szia kicsim.- adott két cuppanósat Eli a lány arcára.-
Adsz nekünk belőle?- már nyúlt is egy pohárért.
- Persze. –válaszolta a szőke lány fülig érő szájjal.
- Vegyél csak. nézett
rád Eli és már indult is volna tovább.
- Ingyen van?- kérdezted meg, de azért már leemeltél a fém
tálcáról egy poharat.
- Ne aggódj megkeresed az árát.- válaszolt rá Eli. Követted
újdonsült barátodat, közben szemeiddel feltérképezted a lánysereget és lehúztad
a pohár tartalmát. Miközben egyre haladtatok beljebb többször is hátrafordult ,
hogy még jobban szemügyre vedd a melletted elhaladt lányokat. Eli két lány
mellett állt meg. Odamentél hozzájuk te is.
- Hoztam egy újoncot.- súgta az egyik fülébe, de olyan
hangosra sikeredett, hogy azt még te is hallottad. Bár nem tudom, hogy
képzelte, hogy egy clubban bármit is képes súgni, te nem haragudtál egyáltalán
rá. Miért is kellett volna hiszen neki köszönheted, hogy most itt vagy.
- Hölgyeim ő a kölyök. mutatod be Eli a két lánynak.- Ők Chan
Neul és Ji Min.
- Hali- köszöntek egyszerre.
- Hello.- hajoltál közelebb az egyikhez, hogy hallják köszönésed.
- Mit gondoltok. Igen? Nem? Talán?- kérdezte Eli a lányokat.
Fogalmad sincs miről beszélt.
- Igeen.- válaszolta Ji Min.- Kajolni fogják a vén csajok. –
most már még jobban elvesztetted a fonalat. Halvány lila gőzöd nem volt arról
miről hadolválnak, de egyet tudtál. Rólad volt szó. Ebben olyan biztos voltál,
mint abban, hogy az előbb kaptam ingyen piát.
- Ez nagyon jó pont neked, barátom. – szólt oda neked Eli.
- Ti mit csináltok. – hajoltál oda a barna lányhoz. Rajtad
kívül mindenki nevetésben tört ki.- Héé, mi van?- adtál hangot értetlenkedésednek.
- Gyere ide, gyere.- jött közel hozzád az egyetlen pasi a
társaságodban és kezét átvette válladon, aztán valamit magyarázott neked.
Kocsiról, ékszerről, meg anyád tudja miről beszélt neked. Nem is érdekelt
nagyon a dolog. Megkérdezted volna, miről van pontosan szó, mert utáltad, ha
valamit nem értesz, de témát váltott.
- Na nincs sok idő, behajtom a tartozást. – mondta mikor
órájára nézett.- Hé látod ott azt a tiarás csajt.
- Igen.- néztél oda ahova mutatott.
- Beszélj vele. utasított. Te csak sunyin elvigyorodtál.
- De mit mondjak neki?- fordultál Elihoz.
- Engem nem érdekel mit mondasz. Sose dumáltál még csajjal?-
kérdezte.- Gyerünk, menj beszélj vele. Légy kreatív.
- Nem hiszem, hogy vágyik a társaságomra- próbáltad kihúzni
magad.
- Látod mi van rajta? Szerintem vágyik a társaság. Na
gyerünk menj már oda. Kint akarsz lenni vagy bent?- tette fel utolsó kérdését.
- Bent.
- Akkor gyerünk, menj, mindjárt én is megyek- mondta azzal
ellökött feléjük. Lassan odasétáltál hozzájuk, de vártál a megfelelő alkalomra,
hogy megszólítsd a tiarás lányt. Nem telt el sok idő, össz-vissz pár másodperc
pergett le életedből, mikor egy srác nekiment a lánynak. Te garbón ragadtál.
- Hé ne lökdössed már a barátnőmet.- mondtad a srácnak.
- A barátnőd?- kérdezte vissza mély hangján meglepődve.
- Ja…- a srác hátrált, majd eltűnt a tömegben. A lányokhoz
fordultál.
- Ööööö… szia.- köszönt oda a tiarás.
- Szia.- köszöntél vissza.
- Ismerjük egymást?- hajolt közelebb füledhez, úgy kérdezte meg, hogy biztos értsd amit mondani akar.
- Nem, mi nem.- hajoltál a is közelebb hozzá.
- Nem is tudtam, hogy van barátom, de köszönöm. – köszönte
meg segítségedet.
Még beszélgettetek. Megtudtad a lányok nevét, és azt, hogy
egy ideje már várnak rá, hogy kiszolgálják őket, mert Na Min ma huszonegy.
Felköszöntötted és éppen hívtad volna meg őket egy italra, mikor befutott Eli
is, kezében pár pohár piával. Stílusos belépő, fasza pohárköszöntő után
mindannyian egyből lehúztátok a pohár tartalmát. Eli totál feldöntötte a
rendet, Odaküldöd téged, hogy beszélgess velük, de mikor betoppant be nem állt
a szája. Neked jóformán teret nem adott. Elbeszélgetett a két egyetemista
lánnyal úgy, hoyg téged figyelmen kívül hagyott, mintha ott sem lennél.
Kínodban csak mosolyogtál és nem is figyeltél az egészre.
- Lányok mit terveztek még?- erre a kérdésre eszméltél fel.
- Hát tudni szeretnéd?- kérdezte meg NaMin barátnője.
- Hogy őszinte legyek..- kezdte Eli
- Igen?
- Na jó , ha van kedvetek egy tuti jó bulihoz, akkor gyertek
el ide.- mutatott egy címre.
- Ez most komoly?- kérdezte a fekete hajú.
- Azta.- nézegette a szórólapot NaMin.
- Mint egy szívroham- mondta Eli.
- De van itt egy csomó barátnőm- kezdett el mutogatni NaMin.
- Annál jobb. Hány van?- kérdezte Eli. Te a szórólaphoz
nyúltál és nézegetni kezdted.
- Nyolc vagy kilenc- adott pontatlan választ a tiarás lány.
- Tökéletes. –válaszolta a barna srác.- Adjátok oda nekik és
mondjátok , hogy ezzel ingyen bejöhetnek.- mondta Eli.
- Lehet, hogy elmegyünk- vágta rá a két lány. Te csak
fürkézted Elit, ahogy próbálja becserkészni a két lányt, de nem segítettél
neki.
- Nem, nem. Nem vagytok elég lelkesek.- kezdte el csóválni
fejét és nézett rád.
- Rendben, rendben. Elmegyünk, ha.- és a fekete hajú lány
rád nézet.- Ha a kis baráto is eljön velünk.- mutatott rád kecses ujjaival.
- Ezt könnyű teljesíteni, mert ő is jön- mondta Eli. Mosolyogni kezdtél.- Ő is ott lesz, de
mennyire , hogy ott lesz.- győzködte őket tovább és kezét válladra tette.
- Hát akkor mi is ott leszünk.- mondták a lányok. Te közben
halkan kérdezgetted, hoyg miről van szó, de senki nem foglalkozott veled, vagy
csak a hangzavarban senki nem hallotta hangod.
- A műsor 45 perc múlva kezdődik.
- Oké- mondták a lányok.
Miután Eli megígértette a lányokkal, hogy időben odaérnek,
leléptetek.
- Hé, haver, te valami sztriptíz táncos vagy?- kérdezted,
mikor már kellő távolságra voltatok a lányoktól. Nem mintha amúgy is hallhattál
volna a hangzavar miatt.
- Esküszöm, azt hittem elcseszed a dolgod, de megcsináltad.
– kérdésedet figyelmen kívül hagyta.- Tényleg úgy érzem az adósod vagyok.
Fizetek 100000 wont, vagy majd kapsz a bevételből, ha szerzel még nézőt.-
mondta.
- Én? Nézőket? Hová?- mentetek ki az épületből. Míg a
sötétben sétáltok elmagyarázott neked mindent hogy hova kell néző és mire a
végére ért, már ott is voltatok.
- Remélem ügyes leszel.- léptetek ki a kivilágított útra.
Eli fittyet hányva rád, odaköszönt a bár előtti lányoknak, majd kinyitotta
magának a „művész” bejárót és beinvitált téged is.
A szórakozóhely belülről még totál üres volt. Csak pár ember
lézengett bent. Pár srác a bárpult mögött pakolászott lázasan, egy a színpadon
gyakorolt. Úgy tudtad sztriptízbárban vagytok, ezért nem értetted minek tüzet
köpni, de különösebben nem is izgatott a dolog. Eli még magyarázott ott neked,
miközben a színpad felé mentetek. Az ott lévő srác szóba elegyedett vele. és
arról kezdtek el beszélni, hogy a tűzköpéstől az összes csaj bevadul. Te biztos
voltál benne, hogy nem emiatt járnak sztriptíz bárokba a lányok, hogy nem
emiatt vadulnak meg, de ha ők ezt mondják, te nem ellenkeznél velük, hiszen ők
jobban tudják, mint te, aki életében először tévedt be ilyen helyre. A főnök,
gondolod, hogy ő az, mert ki más lenne?! Elkezdett Elinak magyarázni, hogy ezt
tuti lenne, és meg kéne csinálni, de Eli egy ez nem az én stílusommal
lerendezte , de a srác aki a színpadon állt ragaszkodott hozzá, hogy valaki
csinálja meg, de elit kihúzhatta a listájáról, mert ő már visszautasította ezt
a nemes feladatot.
-Ja..kurvára király- mondta halkan Eli, de a kelletén kicsit
hangosabban, mivel kb mindenki hallotta. A srác , aki kezébe tartotta a lángot,
csak bámult rád.- Amúgy ő itt kölyök. Felhajtott vagy kilenc egyetemista csajt
ma estére.- Eli rád nézett miközben magyarázott a pasasnak. Igen most már nem
srácnak gondoltad, hanem pasasnak. Valahogy ez a megszólítás, elnevezés vagy
minek kell nevezni jobban illett a karakteréhez.- Gondoltam hadd keressen egy
kis lét. Segített nekünk- folytatta közben végig téged nézett.
- Hány éves vagy?- kérdezte a pasas mély hangján.
- Ööö. 19.- válaszoltad.
- 19. Mi a faszt kezdjek vele Eli?- hadarta el kérdését még
mindig a védőszemüvege mögül a pasas.
- Ugyan már idősebbnek néz ki.- magyarázkodott Eli.
- Az ajtóban nem állhat. Nem tehetem ki az utcára.
- Miért?- értetlenkedett Eli.
- Mit csináljak?- kezdett el a lánggal körözni a kezében.
- Akkor lehetne kellékes.- próbálta tovább győzködni a nagy
úrat.
- Én bármit megcsinálok- mondtad és felnéztél.
- Mindig mi kínlódtunk.- puhította tovább Eli, a főnököt,
aki még arra nem méltatott, hogy bemutatkozzon.
- Rendben- adta be derekát.- Kellékes.
- Igen?- kérdezte Eli, de a pasas figyelmen kívül hagyta.
- Figyelj, azt csinálod amit, Eli vagy bármelyik másik srác
mond. A klotyót is kipucolod. Csak ma este. Érted? Ez cseppet sem vicces. Érted?
Nem valami kis hobbi, ez komoly vállalkozás.- halál komolyan magyarázott, te
úgy is néztél rá, de Eli már röhögött melletted.- ÉS rohadtul nem hiányzik, hogy
egy tini elbassza a jövőmet. Capisce?- szinte már köpte az utolsó szavakat
feléd.
- Jó. –vágta rá Eli azonnal, majd hátravitt. Mindenki
nagyban beszélgetett, valaki a varrógéppel ült és ütyködött valamit. Ahogy
beléptetek Eli azonnal megszólalt.
- Hé, srácok, ezt itt a kölyök- mutatott be a többieknek. –
Ma ő fog itt segíteni. Az ott nagyfarkú Kiseop- mutatott a varrógép mögött ülő
alakra.-AJ, Dongho és Hoon. –mutatta be sorra őket, közben lekezelt
mindenkivel. Mondjátok meg neki mi kell én majd később eligazítom.
- Szevasz.- jutott kezet Hoon.
- Ja és jó mulatást érezd magad otthon- mondta Eli és
otthagyott.
- Kóstold meg.- nyújtott feléd, egy füves cigit Dongho,
amiben nem voltál száz százalékig biztos, de mi más lehetett volna, más cigit
nem adnának kóstolóra.
- Kösz, de nem.- elvetted ugyan, de azonnal Hoon kezébe
nyomtad, aki rögtön a szájába vette.
- Mióta vagy a yardnél?- kérdezte Kiseop.
- Mi?- néztél a varrógép mögött ücsörgő srácra.
- A rendőrségen. Mióta vagy zsaru?- kérdezte összefont
karokkal cigivel a szájában. Orrán lecsúszott szemüvege mögül nézett rád.
- Nem vagyok zsaru, jó?- próbáltad leplezni illetődöttségedet,
de az ide-oda dülöngélés nem a legjobb mód erre.
- Csak zlikálok. – mondta Kiseop. Az ő nevét könnyen
megjegyezted. Ki ne nevezné meg ilyen elöljáróval?!- Ülj le- mutatott Hoon
mellé, majd a kis kanapén ücsörgő srác megpaskolta maga mellett az üres helyet.
- Honnan ismered Elit?- kérdezte meg, majd újat szippantott
a dohányból.
- Ööö- vakartad meg fejed.- Mi együtt dolgoztunk az
építkezésen.
Hoon lassan kifújta a füstöt, csak utána szólalt meg, de nem
nézett rád, csak a plafont bámulta.
- Mennyit lehet azzal keresni?
- Baj van?- kérdezted az egyfolytában mosolygó, téged bámuló
Kiseopot.
Hoonnal kitárgyaltátok mennyit keresel az építkezésen, és
hogy valójában feketén dolgozol ott. Ezután azonnal rátért a lényegre. Az első
melód. Lábát combjaidra tette és megkért, hogy fújd be a lábszárát, nem
értetted miért fontos ez. Miután telemagyarázták a fejed ilyen beavatásról,
olyan beavatásról megtetted, befújtad a lábát, és aztán a masszírozás. Kezed
már éppen Hoon lábához ért, mikor elnevette mindenki magát. „Szóval hülyét
csináltak belelőm”- gondoltad magadban, de te is velük együtt nevettél. A műsor
kezdetéig hátul maradtál. Nem telt el sok idő mire az eddig üres bár pillanatok
alatt megtelt lányokkal és Eli si visszatért.
- Először egy csoportos szám jön, utána a szólok, aztán a
tüzes székek.- magyarázott Eli miközben épp a séróját lőtte be. Nagyban
magyarázott még tovább, de te nem tudnál száz százalékban rá figyelni, mert
valahogy az előtted álló éppen magán könnyíteni próbáló Kiseopot nézted. Nem azért,
mert annyira izgatott, csak sose láttál még olyat, aki eszközökkel éri el.
Mikor a barnaság végzet akkor futott be a DJ. Bemutatott neki is Eli, és őt is
bemutatta, de ma már képtelen voltál több nevet a fejedbe vésni, így elkönyvelted
csak simán DJ-ként. Azt is mondta, hogy ő fog neked súgni minden szám előtt és
valami löttyöt nyomott a kezedbe. Valamit hadováltak neked az üvegben lévő
dologról, de csak annyi maradt meg, hogy "Héé Juice" a neve és olyan a hatása,
mintha betépnél csak kalóriák nélkül, majd Eli egy kupaknyit feléd nyújtott. Te
azonnal lehúztad és hallottad, ahogy a közönség tapssal jelzi ideje kezdeni.
Soohyun.- igen időközben megtudtad becses nevét a pasasnak- kiment, hogy
felkonferálja a srácokat.
- Hééj. Hogy érzik magukat hölgyeim? Nagyobb tapsot, Hadd
halljam még egyszer. Gyerünk- tárta szét izmos karjait, így még több látszott
felsőtestéből.- Kistáskákat kinyitni, virítsátok a lóvét. Hölgyeim a színpadon pillanatokon
belül itt vannak az ördöngő pöcspörgetők.- futott le a színpadról Soo.