Réka: Little Kevin 8.

- Szia Kevin. - hallottam meg barátnőim hangját.

- Sziasztok- mentünk Vinnievel eléjük. - Hogy vagytok? Jól utaztatok? Milyen volt? Éhesek vagytok? - bombáztam kérdésekkel a csomagokkal felpakolt lányokat.

- Réka...ülj le.- szólalt meg Kai.

- Mert?! - néztem rá döbbenten. - Mi történt?

- Azt mi is szeretnénk tudni. - mondta Szandy.

- Hogy? - húztam ölembe Vinniet.

- Réka ne játszd a hülyét legalább most ne.- váltott komolyra Kai.

- Tényleg nem értem mi van...

- Eli hívott... - kezdte Kai, de szavába vágtam.

- Nem akarok róla beszélni... - elfordultam és hagytam, hogy  egy könnycsepp végigszántsa arcomat.

- Mama, mi történt? - kérdezte az ölemben ülő kis pöttöm. Nem válaszoltam neki. - Mama összevesztetek Kevinnel? - bukott ki a kérdés kisfiamból.

- Hát...

- Ne mond, hogy igen,,, - vágott  mondatomba Szandy.

- Nem tudom mi van... Én...szóval... - kezdett el patakokban folyni könnyem.

- Réka, nyugi... - jött oda Kai és pár lépésre  rá Szandy is követte. - Majd ha úgy érzed képes vagy róla beszélni, szólj, mi meghallgatunk. - mondta a két lány.

- Mama, mi történt? -kezdett el Vinnie sírni. Mindig megérezte ha baj van. Mindig érezte, ha gyenge vagyok és ez most sem volt másképp.

- Nyugi kis pöttöm...ssshhh. nyugi. - próbáltam vigasztalni.

Mikor mindketten abbahagytuk könnyeink hullajtását , megvacsoráztunk. Vinnievel még meg kellett nézni egy mesét lefekvés előtt, majd ágyamba bújtatva megvártuk még elalszik...

- Réka, mi történt? - kérdezte Kai. - Eli nagyon aggódik érted és mondta, hogy Kevin sincs a toppon. Folyton elrontja a táncokat, hamisan énekel. Nagyon ki van ő is.

- Meghalt... - nem mondtam el kicsoda, de ők türelmesen hallgattak még újra szólásra nyitottam számat. - a nagymamám...meghalt. - mielőtt bármit is mondhattak volna folytattam. - Kevinnel meg összevesztem... - ahogy ezt kimondtam beállt a csend.

- Min vesztetek össze?- kérdezte Szandy kis idő múlva.

- Bent voltunk a kórházban  Vinnienél… de nem itt kezdődik…- mosolyodtam el kínomban.

- Réka csak akkor mond el, ha tudsz róla beszélni, vagy akarsz.- mondta Kai és ölelt magához. Erőt merítettem öleléséből és mesélni kezdtem.

- Mikor Vinnie kórházba került, nagyon megijedtem. Másnap egyedül voltam bent nála, mivel a fiúknak dolga volt. Egyedül indultam haza, de telefonom megszólalt. Apukám neve villogott a sötétségben. Mikor megláttam a kijelzőt megijedtem. Rossz érzés kerített hatalmában, hiszen nem túl gyakran szoktak hívni a szüleim. Beszéltem vele és … lesokkolódtam. Összeomlottam, ha lehet ezt mondani. A közeli parkba mentem, de előtte felhívtam elit, hogy elmondjam mi történt. – felnéztem a lányokra. Szemükből a döbbenetet véltem kiolvasni, így folytattam mielőtt valamelyikük kérdezett volna. – Igen őt, és nem Kevint. Eli a legjobb barátom, így vele akartam ezt megbeszélni, de Kevin kivette a telefont a kezéből és annyira faggatott, hogy végül elmondtam neki mi történt és hogy a parkban vagyok, majd egy szó nélkül kinyomtam a telefont. Meglepődtem mivel fél óra múlva felém sétált a sötétben. Nagyon fájt a tudat, hogy a nagymamám elhagyott, hogy örökre eltávozott mellőlem, de szikrányi boldogságot is éreztem, mivel Kevin emlékezett a parkra. A parkra, ahol mindig sétáltunk. Leült mellém , magához húzott és csak ölelt. Egy idő felállt , de nem engedett el és elindultunk ki a parkból. Sötét volt, nem láttam semmit, csak sejtettem, hogy nem egyedül jött. És igazam lett. Eli várt minket kint. Mikor megpillantottam, letöröltem könnyeimet és mosolyt erőltettem magamra, de nem tudtam becsapni. Eli annál jobban ismer, mint hogy higgyen a csalóka mosolyomnak. Ennek ellenére nem kérdezett semmit csak magához húzott és olyan szorosan ölelt, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetnék. Az ölelése, a közelsége megnyugtatott. Kibújtam karjai közül. Kevin mellé léptem, aki kinyitotta nekem az ajtót, kézen ragadott és beült velem hátra, a sötétségbe. Innentől nekem se világos minden. Nagyon kimerült voltam, így elaludtam a kocsiban és csak reggel ébredtem fel … az ágyamban…

- Mi volt utána? – kérdezte Szandy.

- Kevin ébresztett fel. Úgy éreztem magam mintha a fellegekben lennék mikor meghallottam bársonyos hangját. Utána észrevettem a kajarengeteget magunk körül, de nem ettem semmiből. Időközben Eli is betévedt és kaját akartak letuszkolni a torkomon, de nem sikerült… Hirtelen ötlet vezérelt és szájon pusziltam Kevint, majd gyors eltűntem a fürdőbe. Nekiálltam arcot mosni, hogy kicsit felfrissítsem magam, de ahogy a hideg víz hozzám ért, úgy villantak be az emlékek az előző napról. Lábaim felmondták a szolgálatot és összecsuklottak. A két fiú, mint derült égből villámcsapás, azonnal ott teremtek. Nem sokkal később erőt vettem magamon, felöltöztem és ajtóban toporogtam, hogy induljunk. Bementünk a kórház, de nem tudtam mosolyogni. Képtelen voltam rá. Vinnie odajött hozzám Kevinnel és kérdezgette, hogy mi történt, de nem szólaltam. Aztán Kevin letette a kezéből a gyereket és elküldte játszani a többiekhez. Azt akarta, hogy beszéljünk, de nem sült ki belőle semmi jó…

- Miről beszéltetek? – kérdezte a két lány szinte egyszerre.

- Megkérdezte, hogy találkozott-e Vinnie a nagymamámmal, én meg kikotyogtam, hogy még a szüleimet se látta. Erre ő visszakérdezett, hogy ugye azért tudnak róla…

- És tudnak? – kérdezte Kai.

- Persze…

- Utána mi volt? – kérdezte Szandy.- Gondolom nem ezen vesztetek össze.

- Nem… Megkérdezte, hogy a szüleim tudnak-e róla…

- Mármint Kevinről?...a nagyról?- kérdezték.

- És kicsúszott….

- Mi?- kezdtek egyre jobban összezavarodni.

- Hogy róla nem tudnak a szüleim… ezután már nem beszéltünk egymással. Nem tudnék neki hazudni, szóval úgy gondoltam  jobb ha elmondom az igazat, de tévedtem. Amióta újra találkoztam vele az életem fenekestül felfordult. Mikor meglátom zavarba esek, a szívem hevesebben ver és néha képtelen vagyok megszólalni… tudom mi ez az érzés, de félek…félek attól, hogy ez a láng benne már nincs meg… félek…- kezdték el a könnyek szememet marni. Ahelyett, hogy bármit mondtak volna, mindketten megöleltek. Tudták, hogy most a szavak képtelenek lennének nekem segíteni…

Reggel a telefon hangos csörgésére keltem. Már mindenhol kerestem, de nem találtam sehol se a készüléket. A zene is abbamaradt, de beszélgetés hangja ütötte meg fülemet. Kikászálódtam az ágyból, és kimentem a nappaliba. Szandy ült a kanapén és telefonált.

- Szóval nem az enyém volt…- nyújtózkodtam egy nagyot.

- Jó reggelt mama. – futott felém kis fürtikém.

- Jó reggelt pöttöm. – vettem fel és adtam piros pozsgás arcára egy puszit.- Hogy aludtál?

- Nagyon jól. – mosolyodott el.

- Éhes vagy?- kérdeztem meg tőle.

- Már nem.- mosolyodott el huncutul.

Már nyitottam volna számát, hogy kérdezzek, de finom illatok csapták meg orromat. A konyhába mentünk.

- Szóval Kai csinált neked reggelit.- kisfiam csak heves bólogatásba kezdett.

- És nagyon finom volt.- mászott ki kezemből és ment oda a konyhában sertepertélő Kaihoz.

- Mit fogsz csinálni most?- fordult egyszer csak felém Kai.

- Hogy érted?

- Ezzel az egésszel…

- Holnap indul a gépünk haza.- zártam le ennyivel a témát. Reggeli után első utunk a szobákba vezetett. A két lány segítségével hamar összepakoltuk a létfontosságú cuccokat és délután kimentünk egy kicsit megjáratni elgémberedet lábainkat. Sokat sétáltunk és közben felesleges dolgokról beszéltünk, míg nem szóba jött az egyetlen olyan téma, amit a mai nap folyamán mellőzni szerettem volna.

- Mennyi ideig lesztek otthon?- kérdezte Szandy.

- Még nem tudom, ha Vinnie tetszik, akkor talán örökre ott maradunk.

- És mi lesz akkor a házzal, a barátaiddal, az ap…

- Túlélik… a házat meg eladom.

- Ezt nem kéne Kevinnel is közölni?

Nem válaszoltam. Tudtam, hogy nagyon is igazuk van. Nem akartam veszekedni, de búcsúzni se. Utálok búcsúzkodni. A búcsúzás fájdalmas dolog. Meg lehet spórolni ezt az érzést ha egy szó nélkül lépsz le. Tudom, hogy gyávaság, tudom, hogy nem jól cselekszem, de én így akarom. Makacs vagyok, ha egyszer valamit elhatároztam arról nem lehet lebeszélni. és ezt a két lány nagyon is jól tudták. Nagyon jól ismernek. Tisztában vannak ezen tulajdonságommal, szóval meg se próbáltak áttéríteni másik döntéshez, tudták, hogy felesleges az egész… A nap további részében nem esett szó erről, vagy ehhez hasonló dolgokról, aminek örültem. Estefelé hazamentünk és ahelyett, hogy együtt töltöttük volna ezt az estét, ami talán az utolsó közös esténk ebben az országban, a lányok vacsora után leléptek. Nem értettem az okát, de nem is nagyon izgatott. Úgy gondoltam talán jobb is így mivel képes vagyok az utazás előtt pihenni. Fejemet, ahogy a párnára hajtottam elaludtam. Álomtalanul bolyongtam a sötétségbe. Féltem, Ugyanaz a félelem járta át testemet, mint mikor ébred voltam…ebből a sötétség a reggeli nap sugarai és a madarak csicsergése ébresztett. Felkeltem és első utam a konyhába vezetett. Majd átjártam az egész lakást, de Vinnienél kívül senkit nem találtam. Felkeltettem a kis pöttömöt, cuccainkat összeszedtem és hívtam egy taxit. A sofőr nem sokra telefonhívásom után, már a csomagjainkat pakolta be az autó. Az ajtókat jól bezártam , hátat fordítottam és a kocsihoz mentem, de mielőtt beszálltam volna, még visszanéztem az otthonunkra. Az otthonra, ami megannyi örömöt és fájdalmat tartalmazott, de a mienk volt…

A váróban ültünk , mikor meghallottam…Egy hang, amit 1000 körül felismerek. Egy hang, melynél szebben semmi sem szól. Egy hang melynek tulajdonosa, akár egy angyal. Egy hang, mely az őrületbe kerget…Vinnie kézen fogott és a hang irányába húzott. Tömeg vette körül, hatalmas tömeg, de a kisfiú, ki kezemet fogta, egyre csak húzott a tömeg fele. Odaértünk a végéhez, de a kis pöttöm semmit nem látott. Látni szerette volna ki énekel, tudni szerette volna, miért énekel, a kíváncsiság hajtotta. Az emberrengeteg hátrafordult és mikor megpillantották a kis csöppséget szétnyíltak utat adva kíváncsiságának. Két kis lábát egymást után téve húzott maga után, már majdnem ott voltunk és ő felnézett. Megpillantotta a mikrofonnal a kezében, azt a személyt, akit annyira szeret. Azt az embert, akit az apjának nevezhet- Azt az embert, aki az utóbbi időben törődött vele. Elengedte kezemet és odarohant hozzá, de mielőtt odaérhetett volna, az angyal felé lépett és felemelte…A kezeiben tartotta a kisgyereket, aki pár nap alatt a mindene lett. A gyereket, akit a fiának szólíthat. Boldog volt, angyalian mosolygott, de szemeiből a szomorúságot lehetett kivenni. A másodperc töredékre része alatt váltotta fel a váróban megtelt meglepődöttséget a zene… a zene és az ő angyali hangja…

„…Először állj félre, hozz rendbe mindent

Vagy csak vágd ki szívem és vidd el

Többé nem élhetek így

Minden múltbéli emlék most haszontalan

Mert nem emlékek, hanem nagy fájdalmak számomra

A fájdalom megmarad és felfalja a boldogságomat

Hiába mondhatod , hogy a szerelem nagyon nagy volt

Nem is dohányzom, de belülről elégek…”

Ezek a szavak visszhangoztak a fejemben. A dal további részére nem is figyelmet. Könnyeim hullani kezdtek… A lábaim maguktól mozogtak. Csak mentem előre, nem törődtem semmivel, csak őket láttam. A külvilág ebben a pillanatban szikrányit se számított. Egyre közelebb voltam hozzájuk, de feleszméltem. Megálltam. Bár tudtam, hogy innen már nincs visszaút. Tudtam, hogy a döntésemen már nem változtathatok…Nagyon jól tudtam, mégis megálltam. Felnéztem és erőt merítettem. Kevin angyali mosolya minden kétséget eltűntetett belőlem, de lábaim nem mozdultak, képtelen voltam odamenni hozzá…Szemeibe néztem és vártam, vártam, hogy ő lépjen. Nem lépett. Énekelt tovább, de szemei fogva tartottak. Ha akartam volna se tudtam volna most már menekülni. A dal véget ért, az emberek még se tapsoltak. Síri csend volt az egész váróban... a csendet mely eluralkodott mindenkin egy félénk hang szakította meg…

- Papa…- szólalt meg Kevin kezében a kis pöttöm. A fiú a mikrofonnal együtt tette le a gyereket a kezéből, majd eltűnt a tömegbe.  Senki nem értette ezt a reakciót. leforrázva álltam az emberrengetegben. Már nem féltem, nem csalódtam, felkészültem erre. Hátat fordítottam a „színpadnak” és indulni készültem, de léptek hangja csapta meg fülemet. Megfordultam.

- Na gyere pöttöm, most már mehetünk.- fogta meg Kevin kisfia kezét és lépet mellém…

(az idézet ebből a dalból származik: http://www.youtube.com/watch?v=qeSewiwb_oM )