Az élet mindenkivel kegyes. Mindenkit megajándékozz. Mindenkinek ad lehetőséget. Ez alól senki sem kivétel. Lehet, hogy úgy gondolod, te az vagy, de nem. Attól, hogy úgy érzed semmi szerencsés nem történt veled, attól, hogy úgy érzed pokol az életed, attól, hidd el az élet olyan dolgot adott neked, amiről más csak álmodozhat…
Néha én is érzem ezeket a dolgokat. Szerencsétlennek, elveszett érzem magam. De ez nem így van, csak nem vagyok képes észrevenni a körülöttem lévő értékeket. Nem panaszkodni kéne, hanem megtalálni azt ami másnak nem biztos, hogy megadatott. Lehet, úgy gondolom, hogy ez az általános, de nem így van. Nem mindenkit vesz körül szerető család, barátok. Lehet nem sok van, de ők feltétel nélkül képesek úgy elfogadni ahogy vagyok. Nem panaszkodhatok, mert nem mindenkit vesznek körül ilyen emberek. Voltak nehéz pillanataim életem során, mikor az összeomlás szélén álltam. A barátaim kincsé váltak ezekben az időkben és így is érzem azóta. Kincsként őrzöm őket. Kincsként gondolok rájuk, mert nélkülük sehol se lennék. A barátok azok az emberek akik képesek a nehéz időkben is önzetlenül szeretni. Sose hittem az angyalokban, míg nem találkoztam velük. Lehet hülyén hangzik, de én igenis hiszek bennük, csak nem angyalok nevezem őket, hanem barátoknak. Az élet megajándékozott velük és nem tudom, hogy tudnám ezt meghálálni, mert az , hogy ők vannak az egy csoda…
A barátok nem tartanak gyerekes, vagy hülyének, azért , mert olyan álmot kergetek, amit mások hülyeségnek tartanak. Mert ,én olyan valakit szeretek akit mások egy egyszerű csíkszeműnek gondolnak. Lehet valakik szeretik , lehet mások tisztelik, de én IMÁDOM. Tudom furcsa ezt mondani egy olyan személyről, akivel talán soha nem fogok találkozni, de én akkor is ezt érzem. Mert, ha ő nevet én vele együtt vagyok boldog és képes vagyok mosolyogni. Viszont ha ő sír én vele együtt leszek szomorú és kezdenek el könnyeim potyogni. Ha képtelen vagyok elaludni rá gondolok. Ha ez se segít bekapcsolom a dalait és addig hallgatom míg angyali hangjától nem zuhanok álomba. Tudom sokan ezt nem tartják normálisnak, de ha ők is megtapasztalnák ezt tudnák, hogy igenis is létezik ilyen. Létezik az a feltétlen szeretet, rajongás valaki iránt akivel még soha életedben nem találkoztál. Sokan emiatt bugyutának , féleszűnek vagy csak szimplán hibbantnak tartanak. Másnak néznek, mert nem olyan vagyok, mint egy normál ember. Más, mert én nem a divatot majmolom. Más, mert olyan emberért rajongók, aki tehetséges. Más, mert egyszerűen nem tudják elképzelni, hogy lehet valakit teljes szívből szeretni, valakiért teljes szívből rajongani. Mikor ezeket hallottam, fájt. Rosszul érintett, hogy az emberek azt gondolják más vagyok, de az angyalok elhitették velem attól, hogy én ilyen vagyok nem leszek más. Ugyanolyan ember vagyok, mint bárki ezen a világon…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése