Réka: Dreams come true...past

- JESS, JESS, GYERE MÁR- üvöltötte csapattársam- UGYE NEM AKARSZ MEGINT BŰNTIT FUTNI?!- térített észhez, hogy tényleg haladnom kell.
- OKÉ, MEGYEK MÁR- üvöltöttem le neki. Felkaptam táskámat vállamra és már sprinteltem is le a lépcsőn. Befutottam a konyhában, kikaptam egy üveg vizet és már mentem is az ajtóhoz, hogy ne kelljen még a stadionhoz is elbuszoznom, hanem a csapattal együtt érjek oda. Kedves barátném becsapta az ajtót, így kénytelen voltam teli kezeimmel kinyitja. Teljesen leblokkoltam mikor megláttam kik állnak velem szemben.
- Kevin?- csuklott el hangom a mondta végére…

De kezdjünk mindent az elején. Jessica vagyok egy 17 éves brit lány. Kiskorom óta a football szerelmese. A csapatommal Dél-Koreában utaztunk még szeptemberben, hogy barátságos mérkőzést játszunk a Szöuli csapat ellen.. A meccs után valahogy nem akaródzott haza utaznom, ugyanis a lábam nem osztozott velem egy véleményen. Neki máshogy kellett dönteni. A mérkőzés közben ugyanis egyetlen egy rossz lépés után a műtőben kötöttem ki. Kedves térdszalagjaim úgy döntöttek felmondják a szolgálatot. Maga a műtét nem volt olyan vészes,  vagyis az orvos ezt mondta miután 3 nap múlva sikerült végre felébrednem. 1 hónapig tengődtem egyedül a kórházban és már 1 hét után kezdtem begolyózni. Mindenki hazautazott. Mindenki magamra hagyott. A szüleim is nagy ívből szartak rám. De ha ők így gondolkodtak én ez alatt az egy hónap alatt úgy döntöttem, hogy ezt az évet itt fejezem be. Szerencsére a nővérek nagyon segítőkészek voltak. Az orvosom iszonyat rendes emberke és minden amiben tudod csak a segítségemre volt. látta, hogy nehezen viselem az egyedüllétet így 1 hét után behozta a lányát is. Ekkor ismertem meg Rara-t. Pár nap alatt nagyon jóba lettünk, ezután minden nap bent volt nálam. A sulijából hozta a tanulnivalóját és együtt csináltuk meg mindent, hogy én se nagyon maradjak le. Az apukája ,Joon még egy magántanárt is intézet nekem, aki minden délelőtt ott volt és segített a tanulásban. Sőt még koreaiul is elkezdett tanítani. Az iskolába is beíratott. Seung Won nagyon sok mindent megtanított nekem. 3 hét alatt képes volt olyan szintre fejleszteni a koreai nyelvtudásomat, ami egyenlő volt a nullával, hogy már a boltban képes lettem volna egyedül vásárolni. Sőt még írni is megtanított. Három hét múlva viszont búcsút kellett intenünk egymásnak, mivel kiengedtek a kórházból. Köszönetképpen rajzoltam neki egy képet. Nagyon örült neki, pedig nem volt valami nagy szám.

-Jess és kinél fogsz most lakni? –kérdezte Rara aggódva.
- Apukád nem mondta? –lepődtem meg egy kicsit.
- Nem…

- Rara, Jess ebben az évben nálunk fog lakni. Már elintéztem neki mindent. Holnap reggel már mehettek is iskolába.- mosolygott mindkettőnkre Joon.- Ja és Jess tessék.- nyújtott felém egy lapot. Bocsánat, hogy csak így ,de holnap délutános vagyok, a feleségem nem ér, Rara pedig edzésen lesz. Szóval egyedül kell elmenned.

- A gyógytornász? –kérdeztem. Joon csak bólintott.- Semmi gond, már így is sok mindent tettél értem. Ennyit igazán el tudok intézni magamtól is. És Joon. Köszönöm.

- Ugyan nincs mit. Örülök, hogy a lányomnak végre lett egy igazán jó barátnője. Szóval én köszönöm.
- Okéé, hagyjátok már ezt a csöpögést. Tisztára mintha férj és feleség lennétek.- kezdett grimaszolni Rara., és erre a mondatára mindannyian jóízűen felkacagtunk.

Másnap reggel, nehezen akaródzott kikelni az ágyból, de végülis 20 perces unszolásra csak sikerült. Rara már kész idegbeteg volt mire a padlóra tettem a lábam. Gyors megmosakodtam, felöltöztem, felkaptam a kajám és a táskám és már rohantam is Rara után. Délután fogtam egy taxit. Odanyomtam a taxis kezébe a lapot, aki megnézte a címet. Egész után síri csend volt. Mivel azért annyit nem tudok még koreaiul, hogy társalgásba kezdjek ezért csöndben maradtam. Csak a kis lapocskát szorítottam eszeveszettül. Megnéztem a nevet rajta, hogy legalább már azt tudjam a gyógytornászról, hogy hívják. Kim Bang Sou. Szóval ezek szerint férfi. Gondolataimból a  taxis hangja ébresztett fel. Gyors kifizettem, megköszöntem neki és megfordultam. Álmaimban se mertem gondolni, hogy egy ekkora épületbe kell majd jönnöm. Bementem a recepciósnak a kezébe nyomtam a papírt aki kedvesen elmagyarázta hova is kell mennem. Mire felértem elfelejtettem hanyas számú ajtót mondtak, így az elsőn benyitottam, amiből zaj szűrődött ki.

- Gondolom nem ide kell jönnöm. –mondtan talán egy kicsit hangosan, mert mindenki felém nézett. – Elnézést – hajoltam meg illedelmesen.- Bocsánat.- mondtam megint, és átváltottam angolra.- Valaki beszél angolul?- kérdeztem meg.

- Persze.- mondták többen is.

- Most vagyok itt életemben először és nem tudom hova kell mennem.
- Kit keresel? –kérdezte meg az egyik.

- Tessék.- nyújtottam oda a lapot, mivel féltem kimondani a nevet, hogy még véletlenül se égjek be a rossz kiejtésemmel.
- Eli, te tudod kicsoda? –szólt oda egy másiknak. A srác megnézte a lapot és gondolkozni kezdett.

- Nem a gyógytornász, aki itt van az emeleten?- kérdezte koreaiul.
- Hee? –mivel nem értettem semmit ennyi reakcióm volt a dologhoz.
- Bocsi- mondta- a gyógytornászhoz jöttél?- kérdezte meg immár angolul.

- Igen.

- Miért kell gyógytornászhoz jönnöd? –kérdezte a másik.
- Megsérültem. Egy hónapja műtöttek meg. És a rehab miatt kellett jönnöm.

- Szia. Én Dongho vagyok.- jött oda egy harmadik srác és nyújtotta felém a kezét.
- Szia Songho, én Jessica vagyok.
- Kevin segítesz? –kérdezte meg azt a srácot aki eddig Eli-n kívül beszélt velem, akit ezek szerint Kevinnek hívnak. Közben Dongho mondott valamit Kevinnek.
- Dongho azt szerette volna megkérdezni, hogy mi történt veled.
- Kiskorom óta focizok. És szeptemberben a csapatommal ideutaztunk, hogy játszunk egy barátságos meccset a Szöuli csapattal, de a térdszalagjaimnak nem nagyon tetszett ez és felmondták a szolgálatot és hát a műtőben végeztem.
- Mikor történt?

-Szeptember 27-én.

Még beszélgettünk egy kicsit, aztán én leléptem és mentem újdonsült tanáromhoz. Bang Sou nagyon kedves volt és figyelt rám, hogy a térdemmel mit tudok és mit nem tudok megcsinálni. Már két hete jártam hozzá. közben minden nap előbb jöttem és beszélgettem a fiúkkal. Nagyon megkedveltem őket. Elival mindig hülyéskedtünk egy sort. Közben persze tanítottak koreaiul. Megtanultam, hogy jövőre nem mondhatom ki az életkorom amíg Koreában vagyok, mert ha rosszul ejtem ki akkor a 18 helyett valami teljesen mást mondanék, ami nem lenne túl szép tőlem. Ezt Kevin drága mondta nekem. Annyi hülyeséget hordott már össze, hogy néha tényleg megvertem volna érte.

- Jess, téged miért talállak meg mindig itt? –kérdezte Bang Sou.
- Hát nem tudom- rántottam vállat és álltam fel.

- Holnap is jövök, rettegjetek.- köszöntem el tőlük.
- Úgy viselkedtek, mintha 1000 éve ismernétek már egymást- mondta Bang Sou, mielőtt belefogtunk volna a mai órába.
- Lehet, hogy csak két hete ismerem őket, de valamiért úgy érzem már több évtizede találkoztam velük.- zártam le ennyivel. Ma Bang Sou kicsit megkínzott. A térdem is fájt egy ici-picit a torna után. Letusoltam és mentem volna haza, mikor valakinek nekimentem.
-Mianhae- mondta és hajoltam meg.
- Ne hülyéskedj már, Pabo- szólalt meg Kevin és amint felemeltem fejem ő összekócolta a hajam.
- YA. Most ezt muszáj volt? –kérdezte mérgesen tőle. Ő csak bólintott egyet. Megigazítottam frizurámat és újra beszélni kezdtem.- Amúgy hogy-hogy itt vagy még?

- Úgy hogy valamelyik okostóni otthagyta a telefonját.
- Ohh.. kamsa- és már nyújtottam is kezem, hogy visszaadja. De valahogy csak nem lett benne semmi. – Na megkapom? – kérdeztem meg tőle.

- Ki mondta hogy csak úgy visszaadom - ravasz mosolyra húzta száját. Megragadta csuklóm és elkezdett a lift fele húzni. A telefonomért cserébe elmentem vele vacsorázni amit ő állt. Közben felhívta nekem Joon-t és közölte vele , hogy ma később megyek mert elrabolt.

- Tudod Kevin gondolkoztam.
- Még pedig min?

- Azon, hogy hogyan lehetsz ennyire béna- gyors kikaptam kezéből telefonom és elkezdtem rohanni. Sötét volt nem figyeltem merre megyek és megbotlottam és orra estem.
- Még hogy én béna. akkor te mi vagy? –kezdett el hangosan nevetni.
- Ez baromira nem vicces oké?!
- Már hogy ne lenne az... Ugye nincs semmi a térdeddel? – váltott át aggódóra. Közel hajolt hozzám, hogy a sötétségből ki tudja venni szemeimből. Kaptam az alkalmom. Gyors szájon pusziltam felálltam és elindultam.

- Na mi van nem jössz? –kérdeztem a ledermedt Kevintől. – Héé Pabooo~ ez csak egy puszi volt.- mondtam neki és nyújtottam felé a kezem. Készséges felsegítettem, de ő nem akarta elengedni kezeimet. Közelebb rántott magához és a fülembe suttogta.
- És mi van ha én nem akarom, hogy csak ennyi legyen?
- Akkor elfutok- mondtam neki és hangosan felnevettem.- tudod, nem azért mondom, hogy engedj el, csak kicsit furcsa, hogy két hülye ember, akik közül ráadásul az egyik dinka híres este az utcán ölelkezve hangosan röhögnek…
- Akkor fussunk.- ragadta meg csuklóm és futott a kocsihoz.

Két hét alatt habarodtam teljesen bele Kevinbe. Azóta vagyunk együtt. A születésnapját is együtt ünnepeltük a fiúkkal meg Raraékkal. Miközben és próbáltam beilleszkedni az itteni csapatba ddig a fiúk Japánban egyengették karrierjüket. 4 hónapig voltak ott. Közben néha hazautaztak vagy mi mentünk Japánba Rarával. Ezt alatt az idő alatt sikeresen beilleszkedtem sőt még a kezdő csapatba is bekerültem. A csapattal sorra nyertük a versenyeket. Kevinék eközben sorra hódították a Japán városokat. Nehéz 4 hónap volt de mi megbirkóztunk vele. Mikor áprilisban visszajöttek minden időnket amit csak tudtunk egymással töltöttünk. De közeledett az év vége, mikor is nekem utaznom kellett. Utáltam a búcsúzást. Élete legrosszabb pillanatai köthetők ehhez a szóhoz. Már Raráéktól is iszonyat nehezemre esett elköszönni. Belül mardosott a lelkiismeret, hogy én soha nem leszek képes nekik visszaadni azt amit ők adtak nekem. Mindent megköszöntem és a lelkükre kötöttem, hogy hamarosan visszatérek. Mielőtt felszállt volna a gépem elindultam a próbaterem felé, de félúton feladtam. Nem lettem volna képes itt hagyni ezt az országot ha most látom Kevint, ha látom a többieket. A búcsúzást mellőzve repültem Lengyelország felé, hogy csatlakozzam az brit színekhez, a válogatotthoz….

Szandy- Apa :"c

Mikor reggel felkeltem szinte kongott a nagy ház az ürességtől. Egyedül voltam a hatalmas szobába, de a házban volt még valaki, a kis babám Luna. Még édesen aludta az igazak álmát, bementem hozzá, hogy megnézzem minden rendben van e vele, bár a baba őrzőn csak apró kis szuszogások hallatszódtak. A gyönyörű kis lányom az ágyában aludt, szemei csuka, édesen grimaszolt és szaporán vette a levegőt. „Vajon hol járhat most?” – kérdeztem halkan. Még néztem egy darabig majd lementem, hogy főzzek egy kávét magamnak. A konyha szekrényből kivettem egy félig törött bögrét, amin egy kép volt. A képen számomra két ismeretlen arc mosolygott rám.

-Elhagytál. – mondtam és figyeltem a bögrén mosolygó arcokat – Miért? – választ nem kaptam senkitől, de igazándiból nem is vártam. A babőrző hirtelen megtörte a már-már fullasztóvá váló csendet. Luna felébredt és éhes. Kiöntöttem a kávét és gyorsan felrohantam a már egyre keservesebben síró angyalkámhoz. Kivettem az ágyból, leültem a hófehér hinta székbe és magamhoz húztam. Hatalmas barna szemeivel értetlenül nézett rám miközben evett.

-Apát keresed? Ő már nincs velünk….- a hangom hirtelen megcsuklott és egy kósza kis könnycsepp gurult végig az arcomon – Mi lesz ha felnő és azt kérdezi: „Apa hol van?” ? Akkor mit fogok neki válaszolni? Kevin válaszolj! – mondtam halkan, végig a már újra elszenderedett kis angyalom arcát figyelve. Visszatettem az ágyba és lementem a konyhába.

A törött bögrében már jócskán kihűlt a kávé, de megittam. Becsoszogtam a nappalibba, leültem a kanapéra és halkan zokogni kezdtem. Eszembe jutott, hogy mi is történt Luna születésekor.

Május 15., egy fülledt tavaszi nap volt, Kevin éppen a füvet nyírta én pedig a teraszról figyeltem, ahogyan ügyetlenkedik és saját magán jókat kacag. Még mindig hallom édes nevetését csengeni a fülemben. Friss házasok voltunk. Már terhes voltam mikor megkérte a kezem. Hirtelen, ahogy megmozdultam tompa fájdalom hasított a hasamba és a derekamba.

-Kevin! –üvöltöttem – Azt hiszem jön a baba!

-Tessék? – nézett rám hatalmas barna szemeivel – Gyerünk a kocsiba! – mit sem törődve a keservesen felbőgő masinával hozzám rohant és besegített a kocsiba.

A kórházban már vártak minket. Luna gyors kis baba volt, hamar világra jött, délután 5-kor mentünk be és este 11-kor már kint is volt a pocimból. Gyönyörű kis baba volt, ahogy reméltem Kevin szemeit és orrát örökölte így neki is mese szép angyal arca van.

De bajok csak ezután kezdődtek. Kevin azt mondta haza ugrik pár holmiért és a fényképező gépért, pluszban van számomra egy meglepetése. Tudtam, hogy nagyon fáradt így nem nagyon akartam őt elengedni.

-Kevin, kérlek ne menj! Majd holnap, gyere aludj velem! – kérleltem keservesen.

-Nyugodj meg Édesem fél óra és itt vagyok. – mondta, megpuszilta a homlokom és elment.

Már két óra is eltelt mióta elment. A telefonja süket, az otthoni telefont pedig nem veszi fel. Egyszer csak egy magas, fehér köpenyes férfi lépett be a szobába. A főorvos volt, aki nem mellesleg sebész így nem értettem, hogy mit akar tőlem.

-Sea Yung Woo? – kérdezte mély, rekedt hangon. A hirtelen döbbenttől csak bólintottam – Kevin Woo az ön hozzá tartozója?

-A férjem. – mondtam aggódva.

-Egy órája hozták be roham mentővel, azonnal a műtőbe vittük, mert egy súlyos autó baleste volt…

-De ugye jól van? – szakítottam félbe az orvost, aki csak vett egy mély levegőt és lehunyta szemeit, majd folytatta.

-A férjének súlyos gerinc sérülése volt, amit még meg is tudtunk volna operálni és még az esély is meg volt, hogy nem kerül tolószékbe. – újabb mély levegőt vett – De az ütközés erőssége miatt egy vérrög keletkezett az agyába, ami elzárta az agyban az oxigén útját. Sajnos nem tudtuk megmenteni. Részvétem. – az orvos odajött és a kezembe nyomta Kevin jegygyűrűjét  és a karkötőjét, amibe a nevünk volt írva – A mentősök mikor behozták ezt találták nála.

 Egy apró vérben áztatott maci volt, amin volt egy kis fehér póló, amin az esküvő fotónk volt, a hátulján pedig egy felirat: Anya és Apa őrzi álmod!

A hirtelen jött sokktól egy csepp könny sem jött ki a szemből. Hajnalban kezemben Lunával megkerestem a főorvost és meg kértem, hogy had nézzem meg Kevint. Mikor bementem a szememet egyből ellepték a könnyek. Olyan volt, mintha mélyen aludna. Angyali arca tele volt horzsolással, a testén pedig kék és zöld foltok éktelenkedtek. Oda mentem hozzá és megsimogattam hideg arcát. A szememből most már patakokban hullott a könny, lehajoltam és megcsókoltam, hideg ajkaitól kirázott a hideg.

-Luna itt van apa. – szipogtam a hatalmasakat pislogó kislánynak a karomban. Pici kezeivel az arcomhoz nyúlt, mintha letörölné a könnyeim, majd lenézett mélyen alvó apukájára – Tudod, apa most pihen, de hidd el, hogy most egy sokkal jobb helyen van és  figyel minket. Figyeli az ő kis angyalkáját, akit már alig várt, hogy a karjaiban tarthasson. – magamhoz öleltem és Luna lassan lecsukta a szemét és halványan elmosolyodott.

A temetésen nem voltam ott, mert egyszerűen nem bírtam egy koporsóban látni azt, akit a világon mindennél jobban szeretek. Luna miatt is erősnek kell lennem. A bögre, amin a szerelmesek éppen édesen ölelik egymást pont azon a napon repedt meg, amikor Kevin meghalt. A képen mi voltunk, amikor a nászutunkon voltunk.

Mai napig  érzem, hogy Kevin velünk van. Figyel minket, figyeli ahogy a lánya egyre csak növekszik, figyeli, ahogy szerelme egyre csak öregszik. Tudom, hogy odafent vár rám, hogy később együtt nézhessük a lányunkat.

Szandy- Tájfun :3

-NYITOM! – üvöltötte Réka már harmadjára, miközben magára kapta a köntösét – Nem kell megőrülni, Istenem, hogy reggel se hagyják aludni az embert. – morogta magában és elforgatta a zárban a kulcsot. Amikor kinyitotta az ajtót hatalmasra nyíltak a szemeik és elharapta a „Mi van bazd meg.” mondat elejét. Az ajtajában egy ázott fiú állt, aki még így vizesen is annyira helyes volt, hogy nem lehet rá szavakat találni.

-Bocsi, lerobbantam és most kezdett rá ez a tájfun. Esetleg bemehetnék, amíg el nem áll a vihar? – kérdezte a fiú remegő hangon. Annyira fázott már, hogy az ajkai tiszta kékek voltak. Réka mivel úgy tűnt elvesztette tulajdon hangját csak ellépett az ajtótól és intett egyet a fiúnak. – Köszönöm. Mellesleg Kevin vagyok. –mosolygott és kilépett a sáros cipőjéből.

Réka még mindig csak állt és bámulta a fiút, majd miután újra megtanult lélegezni és beszélni, elmosolyodott és elkérte a fiú kabátját.

-Én Réka vagyok, örvendek. Remélem nem sietsz, mert a zuhéj még eltart egy ideig. – mondta a lány és bevitte a fiú kabátját a fürdőszobába. – Ha akarsz nyugodtan fürödj le, nehogy megfázz, addig keresek neked pár fiúsabb holmit.

-Hú, azt nagyon megköszönném. – mondta Kevin és mélyen meghajolt.

Réka bekísérte a fürdőszobába és adott neki egy hatalmas rózsaszín, lila nyuszikkal mintázott törölközőt. Kevin hangosan felnevetett és mérnöki pontossággal tanulmányozni kezdte a nyuszikat. Végül Réka kiment és becsukta maga mögött az ajtót. Mire Kevin lefürdött Réka készített két bögre forró, gőzölgő kávét.

Ahogy a lány leült az ebédlőnk kinevezett a konyhával összekötött pultja elé, majdnem kiköpte a kávét ugyanis a fiú szinte egyszál semmiben lépett ki a fürdőből. Mindössze a törölköző takarta ahol kell, hogy takarja. Réka szemei ismét kistányér méretűre kerekedtek ahogy meglátta a kb 180 cm magas, nem túl izmos testű, de éppen megfelelően kidolgozott testet, majd feljebb nézett és Kevin egyik kósza vizes tincsét próbálta hosszú és gyönyörű ujjaival a helyére igazítani, kevés sikerrel. Hirtelen elvörösödött és hozzá dobta a szürke melegítő nadrágot és a hatalmas XXXL-es kék Pororos pólóját, amire röviden és tömören annyi volt ráírva, hogy: I love Pororo!

-Sajnos alsó neművel nem tudok szolgálni. – mondta Réka rákvörös arccal a kávéjába merülve. –Főztem neked is kávét. Ha felöltöztél gyere és idd meg. – a szeme sarkából a fiú fel nézett aki csak felmutatva hüvelykujját mosolyogva újra eltűnt a fürdőszobába. – Jesszus, de jó pasi. Még egy ilyen megmozdulás és azt hiszem elájulok. – motyogta magában Réka.

Kevin kilépett a fürdőből és ahogy a lány ránézett, nem bírta elfojtani és magába tartani a feltörő hangos nevetést.

-Mi az? Nem áll jól? – kérdezte Kevin nagy szemekkel és bepózolt, mintha egy modell lenne. – Nagyon köszönöm a kávét  és a ruhákat és tényleg csak addig zavarlak amíg el nem  megy  a tájfun.

-Addig maradsz ameddig akarsz. – mikor végre végig futott az agyán, hogy most a mondatában mi is volt olyan mosolyogni való Réka újra rák vörös lett. Kevin pedig villantott felé egy halvány fél mosolyt és lassan elkezdte egyik ujját körbe-körbe csúsztatni a bögre szájánál. Mikor mindketten síri csöndben elfogyasztották a kávét Réka kinézett és megállapította, hogy semmit nem csendesedett az idő, sőt talán még kicsit erőseben is fúj a szél. Egy ideig nézték egymást Kevinnel, majd Réka berohant a fürdőbe és felvette a fekete kis imitt-amott lyukas tréning nadrágját és magára kapta az első rövid ujjú pólót ami a kezébe akadt.

Kevin egy ideig a telefonon lógott és megnyugtatta a család tagjait, hogy nincsen semmi baj és amint vége a viharnak indul. Réka magához vett egy könyvet és teljesen belefeledkezve annak történetébe észre se vette, hogy váratlan vendége a pulton ül és őt nézi.

-Te jó ég,de bunkó vagyok. Mennyi az idő? – kérdezte Réka a könyvét lecsapva a dohányzó asztalra és felpattant a foteléből.

-Még csak dél van. Nem vagy éhes, ha akarod össze ütök valami ebédhez hasonlót köszönet képen.

-Hát tied a pálya. – vigyorodott el Réka és a hűtőre mutatott. Némi hümmögés és „Ahaaa~” elmondása után Kevin előkapott egy nagy adag tojást és egy nagy szelet húst. Réka addig kikészített két tányért és hozzá evőeszközöket. Eddig észre se vette, hogy mennyire jó, hogy ott van mellette valaki és nem egyedül van a hatalmas üresen kongó házban.

-Amúgy, hogy hogy ilyen nagy házban laksz? – kérdezte Kevin.

-Hmm, amikor kibéreltük a vőlegényemmel úgy gondoltuk ez lesz a tökéletes ház. – harapta el a mondat végét Réka és elmorzsolt egy halvány kis könnycseppet.

-Mi történ? Ha nem akarod nem kell elmondanod.

-Csak a szokásos. Képbe jött egy sokkal csinosabb, sokkal fiatalabb és sokkal több mindent bevállalósabb kis csitri. Ellene nem küzdhettem.

-Hát nem tudj mit vesztett. – sóhajtott nagyot Kevin és beletette a serpenyőbe a húst. Réka gyengéden elmosolyodott és, mint aki nincs magánál oda ment a fiú háta mögé  és átölelte.

-Köszönöm. – mondta és beletemette arcát a fiú hátába. Kevin erre megsimogatta a derekán pihenő kezet.

-Na gyere kész, együnk farkas éhes vagyok. – kibontotta magát az ölelésből és megfogta Réka kezét. Leültek és csendben elkezdtek enni. Mikor mind ketten végeztek Kevin elvitte a tányért és hirtelen felindulásból két másodpercen belül ott termett Réka előtt és hosszan megcsókolta. Réka először csak meglepődötten pislogott majd megadva magát a testét elöntő forró és kellemes érzésnek lecsukta a szemét és vissza csókolt. Kevin ahogy érezte, hogy a lány karajai át fogják a nyakát és egyik keze a hájába tűrt lassan belemosolygott a csókba. Réka mit sem észlelve külvilágból lábait hirtelen a fiú dereka köré fonta és közelebb húzta magához. Kevin abban a pillanatban átkarolta a lány derekát  még jobban magához szorította. Réka szakította meg a csókot és kérdően ránézett a fiúra, aki csak kajánul vigyorgott.

-Sajnálom, de már nem bírtam magammal. – nevetett Kevin.

-Semmi baj, jó volt. De mi lenne ha megmutatnám a szobám? – harapott alsó ajkaiba Réka, erre Kevin csak hangosan felnevetett és nyomott egy puszit a lány homlokára.

-Mutasd az utat. – Réka leugrott a székről közben Kevin ledobta magáról a pólóját.

Réka bevágta az ajtaját és visszafordult a fiúhoz, akin már csak egy szál alsógatya volt. Kevin oda vezette Rékát az ágyhoz, közben folyamatosan csókolva őt. Lefektette az ágyra és elkezdte felhúzni a pólóját. Nem kapott ellenkezésre utaló jeleket, ellenkezőleg Réka felemelte mind két kezét, hogy segítsen a fiúnak. Kevin lassan elmosolyodott és lehajolt a lányhoz, gyengéden megpuszilta a lány nyakát, mire Réka csak halkan megpróbálta kifújni a levegőt, de nem sikerült így az egészből egy halk nyöszörgés lett. De hogy Kevin se maradjon ki a jóból Réka felemelkedett és lágyan megharapta a fülcimpáját és lejjebb hajolva ő is megpuszilta a fiú nyakán lüktető eret. Érezte, hogy Kevin teljes testében megremeg és csak mosolygott.

-Te mindenkivel lefekszel akihez betérsz? – kérdezte halkan Réka, miközben egyik kezével beletúrt a fiú hajába, másikkal pedig megsimogatta az arcát. Kevin automatikusan belefektette a lány kicsi tenyerébe az arcát és lehunyta a szemét.

-Csak azzal akit szeretek. – mondta halkan és újra hosszan megcsókolta a lányt.

-Nem is ismersz. Hogy tudnál szeretni? – nézett nagy szemekkel a fiúra, aki az ujjaival játszott.

-Nagyon is jól ismerlek, csak te nem ismersz meg engem. – Réka megpróbált kimászni a fiú alól, aki készségesen felült és vett egy nagy levegőt. – Igazából tudom, hogy mi történt a vőlegényed és közted. A te exed az én bátyám. Minden virág,csoki és szerelmes üzenet amit kaptál én küldtem, mert a bátyám mindig a mostani barátnőjével volt. Egy idő után már nem kellett kétszer mondania, hogy küldjek neked valamit, mert fokozatosan beléd szerettem.

-Hogy mi? – Réka szemeit hirtelen gonosz kis könnycseppek kezdték szurkálni, végül sorra kezdtek lecsurogni az arcán. Kevin letörölte  a könnyeit és felkelt az ágyról. – Te voltál?

-Igen. Sajnálom. – mondta Kevin halkan. Hirtelen Réka felállt az ágyára és megfogva a fiú csuklóját maga felé fordította és megcsókolta. Ebben a csókban minden volt egyszerre: fájdalom, szenvedély, vágy a másik után. Ahogy Kevin kivált a csókból nagy szemekkel ránézett az őt letámadó lányra, akinek a szemei a sírástól teljesen bevörösödtek a szemfestéke pedig fekete maszatot hagyott az arcán. Kevin szelíden elmosolyodott – Olyan vagy,mint egy panda maci, de még így is gyönyörű.

Kevin magához ölelte a lányt, aki most már hangosan zokogott. Réka nem is tudta, hogy mikor sírt így igazán valaki miatt vagy, hogy egyáltalán sírt e valaha. Kevin ismét letörölte a könnyit és újra megcsókolta a lányt. Réka lassan hátradőlt húzva maga után a fiút, aki boldogan követte őt. A délutánt egymás karjaiba töltötték, nem törődve a viharral, ami már csendesedni kezdett, csak érezni akarták egymást. Érezni a másik testét, ahogy egy-egy mozdulatba teljesen megfeszül az izmai vagy amikor Kevin hosszú ujjai,mintha végig égetnék Réka puha bőrét. Azok a puha csókók, ölelések. Mindennél többet jelentett mind a kettőjüknek, érezték, hogy igazán szerették egymást abban a pillanatban.

Kevin lassan magához ölelte a lányt, aki halkan szuszogott mellette. Rápillantott az órájára és látta, hogy már hajnali 1 van. Megpróbált halkan kikászálódni az ágyból, hogy még véletlen se keltese fel a mély álomba lévő Rékát. Gyors magára kapta a ruháit és keresett egy tollat papírt és írt a lánynak:

„Jó reggelt álomszuszék ><!

Nagyon jó volt a veled töltött nap, de el kell mennem, mert a szüleim aggódni fognak. Ne aggódj én nem verlek át, amint tudok újra jövök. A telefonodba beleírtam a számom, ha felkeltél hívj!

És ne feledd: NAGYON SZERETLEK!”

Reggel Réka egy gyors pánikba esés után megtalálta a levelet és gyorsan a telefonjáért sietett. Fellapozta a telefonkönyvét és hirtelen megakadt a szeme: Kevin ❤ gyorsan megnyomta a tárcsázót.

-Halló! Kevin vagyok. – szólt bele egy ismerős hang.

-Kevin! Én vagyok Réka.

-Á, szia! jól aludtál?

-Igen. De miért mentél el? Hiányzol. – mondta halkan Réka.

-Te is szörnyen hiányzol, de amint vége a partynak rögtön megyek és csak a tiéd vagyok. – Réka halotta ahogy a fiú halkan kuncog egyet és erre ő is elmosolyodott.

-Várlak.

-Sietek! Szeretlek!

-Rendben. – kis habozás után végül Réka is kimondta – Én is szeretlek. – majd kinyomta a telefont és körbe ugrálta a házat örömében. Miután kicsit rendbe szedte magát és reggelizett, újra elővette a könyvet, amiről úgy vélte, hogy ha abban a szent percben nem teszi le, talán ez az egész meg sem történik vele.

Már este volt mikor valaki csöngetett. Réka eszeveszettül rohant az ajtó felé. Kevin volt az két hatalmas pizzával a kezében.

-Gondoltam éhes vagy. – mondta  vigyorogva.

-Jól gondoltad. – mondta Réka és magához húzta a fiút,aki ügyesen zsonglőrködve a pizzával átkarolta a lány derekát és hosszan megcsókolta. – Soha nem voltam még ilyen boldog.

-Én se! De megkérhetnélek valamire? – kérdezte a fiú mélyen a lány szemébe nézve. – Megcsókolnál még egyszer?

-Ezer örömmel. – vigyorodott el a lány és újra a fiú ingjébe kapaszkodva lehúzta magához és megcsókolta.

Az életük ezentúl megváltozott, mert végre mindketten megtalálták a lelki társukat a másik személyében.

Szöszi...

Szokás szerint reggel hót kómásan indultam suliba. Szemeim ugyan nyitva voltak én mégis aludtam útközben. Csoda hogy a villamosról nem felejtettem el leszállni. Szép lassan bebattyogtam az épületbe lementem a szekrényemhez, bedobtam a kabátom bepakoltam a táskába azokat a könyveket, füzeteket amik kellenek az első két órához a többit meg elegáns mozdulattal visszadobtam. Felmentem a másodikra mivel ott volt az első órám. Matek. Nem is kezdhetnénk mással. Csütörtök reggel már rögtön ezzel kell traktálni az agyam. De legalább hamarabb túl vagyok rajta. …Gyorsan eltelt az első óra és jól ki is aludtam magam. Megnéztem barátnőm órarendjét mert valamit mesélnem kellett neki. Lementem hozzá. Először nem találtam, csak Kris szőke fejét szúrtam ki. Már épp indultam volna felé megkérdezni, hogy Linzy még nincs itt, mikor egy csaj odament hozzá és megölelte. Szöszi hagyta neki és nekem kicsit összeszorult a szívem. Gyors elfordítottam a  fejem és elindultam a másik irányba, mert láttam hogy felém néz. Már mentem volna le a lépcsőn mikor meghallottam barátnőm hangos nevetését. Egyből visszafordultam és mentem oda hozzá. Szöszi értetlenül nézett, hogy az előbb elmentem akkor most hogy vagyok megint itt.

- Visszajöttem. –mondtam ki hangosan gondolatom.
- Mi? –kérdezett vissza.
 Semmi- és gyors odamentem Linzyhez.- Sziaaaaaaaaaa- ugrottam nyakába.
Elmeséltem neki amit szerettem volna és a csengő épp történetem végekor szólalt meg.

- Kövi szünetben?- kérdeztem tőle.

- Okééééé- mondta, gyors megölelt és elmentem. Futottam le a rámpán, hogy odaérjek az órámra. Olasz. Legalább most is aludhatok, gondoltam magamban. Próbáltam figyelni és azzal küzdeni, hogy be ne aludjak. Teljesen rám tört a fáradtság. Szemhéjaim ólom súlyúnak tűntek. A hangokat egyre távolabbról hallottam. De küzdöttem, nem tudom mennyi ideje már, de próbáltam figyelni, az órára koncentrálni, de egyre nehezebb lett az idő előre haladtával. Csengőszóra lettem figyelmes. A tanár elkezdett valamit magyarázni a házival kapcsolatban. Próbáltam csak rá koncentrálni , de a szavak amiket ajkaival formált számomra elérhetetlenek voltak. Nem jutottak el agyamig. egyre messzebb és messzebb éreztem magam a többiektől és hirtelen elsötétült minden.

Legközelebb gépek csipogására és fertőtlenítő szagra keltem fel. Szemeim alig bírták megszokni a világosságot, amit ez a fehér szoba sugárzott. Hirtelen nem tudtam hol vagyok, de amint körülnéztem rájöttem, hogy a kórházban. Minden fehér volt, és a szoba tele volt fura eszközökkel. A kezemből is mindenféle cső állt ki. Egyedül voltam, teljesen egyedül. Elveszettnek éreztem magam. Ennyire nem számítok senkinek?- gondoltam magamban és könnyeimmel küzdöttem. Ez a harc az érzelmeimmel teljesen kimerített és újra álomba sírtam magam. Fura egy álmom volt. Menekültem valami elől. De mikor visszanéztem nem láttam semmit, csak a nagy feketeséget. Féltem. Egyre gyorsabban futottam a fehérség fele, de az egyre távolabbinak tűnt. Ennek ellenére tovább világosság egyre közelebbinek tűnt. Még gyorsabban futottam. Lassan már csak centik választottak el tőle… Ekkor ébredtem fel. Szemeim csukva voltak, számon valami idegen dolog. Barátkoztam a meleg érzéssel. Egy pár másodperc elteltével mikor már agyam is rendesen működött szemeim szép lassan kinyitottam és megláttam a melegség okozóját, ami már egész testemet átjárta. Szöszi volt az. Száját enyémhez érintette, szemei csukva voltak. Keze kezemet fogta. Szája egyre szorosabban ragaszkodott enyémhez. Nem gondolkoztam, visszacsókoltam. Szöszi elvált ajkaimtól. Szemei tányérnyi méretűként bámultak rám.

- Te…- ennyit bírt csak mondani. Már épp nyitottam volna számát, mikor megszólalt.- Bocsánat.- felállt.

- Miért kérsz bocsánatot- már az ajtóban volt mikor kimondtam ezeket a szavakat.

Nem válaszolt csak állt egy helyben mozdulatlanul. Felemeltem takarómat és már mozdultam volna meg hogy felálljak, de ekkor mellettem termet és újra megcsókolt. Nyaka köré fontam kezeimet, ő eközben megnyalta alsó ajkamat, bebocsátást kérve. Résnyire nyitottam számát, így mélyítette a csókot…Nem bírtam már ülni. Fáradt lettem. Nem akartam megszakítani ezt az érzést, így magammal rántottam az ágyra. Meglepődött  és abbahagyta.

- Mi a baj? –kérdezte tőlem aggódva.

- Már nem bírtam ülni- mondtam és rák vörösre pirultam.

Fejem mellett támaszkodott két kezével. egyiket felemelte és megsimogatta arcom:

- Pihenj, pihenned kell, hogy jobban legyél.
- Félek.- ennyit tudtam csak kimondani.

- Mitől?

- Attól hogy ha elalszom és újra felébredek, te már nem leszel itt………………..

Ez tiltott szerelem: A film

Eli POV

Hoon iskola után meghívott moziba, ami szerintem messze volt a normálistól.

"Mi a fene van ezzel a fiúval?" -kérdeztem, ide-oda járkálva a pláza előtt. Én már ide értem pár perccel korábban, csak azért, hogy gondolkodni tudjak. A hajamba túrtam, akkor csináltam ezt mikor ideges voltam.De mi a fenéért vagyok ideges? Ez csak Hoon. Ő  a legjobb barátom már évek óta. Morogva mentem a jegypénztárhoz, vettem két jegyet, nem törődve azzal , hogy Hoon milyen filmet akar nézni. Leszarom azt nézzük, amit vettem.Horror.Az biztos, hogy Hoon soha nem akarja ezt csinálni majd újra. Elvigyorodtam. Ránéztem az órámra. 05:55. Becsuktam a szemeim, és leültem az egyik padra.

"Hol van már ...?" - motyogtam magamban, mielőtt felkeltem.Elindultam, hogy hát ha megtalálom Hoont. De nem figyeltem eléggé és nekimentem valakinek. Megfordultam és megnéztem , hogy kinek mentem neki. Elállt a lélegzetem.

"K-Kevin?" - szemeim elkerekedtek a döbbenettől. Kevin mit csinál itt?! Mi folyik itt?!

"Eli! Mit csinálsz te itt?" - kérdezte tőlem. Csak pislogtam tovább, és megpróbáltam megérteni, mit mondott nekem.

"Ó, öö ... Hoon elhívott moziba ..." - motyogtam. Láttam a szemében a csillogást kihunyni. 

"És te mit csinálsz itt?"- kérdeztem meg tőle.

"Kiseop meghívott .." - motyogta, és lenézett a lábaira.  Kiseop! Tudtam!

(A szerző POV

Kiseop és Hoon csak nézte, ahogy Eli és Kevin csak állnak. A fiúk egymásra néztek, és elmosolyodtak.

"Igen! Kiseoppie! Megcsináltuk!" -mondta Hoon boldogan. Kiseop ránézett Hoonra, és gyengéden belebokszolt karjába.

"Psszt! Hallani akarom, mit mondanak!" - mondta Kiseop. Hoon bólintott, és lssan, csöndben közelebb mentek. Egy fal mögé rejtőztek a "pár" elől. Ezt tervezték már napok óta. Mindketten tudták, hogy Kevin és Eli szeretik egymást, de mindkettő félt bevallani a másiknak hogyan is érez iránta.Tehát Kiseop és Hoon ezt a tervet dolgozták ki, hogy ők együtt legyenek, de ez még csak az első lépés volt. A második a film. Hoon tudta, hogy Eli haragszik rá, és mivel Eli tudta, hogy Hoon gyűlöli a horror filmeket itt vett jegyet egyre. De Kevin jelent meg. Kiseop és Hoon nem fognak elmenni. Eli kénytelen lesz Kevinnel megnézni a filmet. És akkor a harmadik lépés... Horrorra akadva...Kevin félni fog,és ha fél, Eli ott lesz , hogy megvédje. Kész a terv. Minden simogatás és az , hogy egymás karjaiban vannak...ezek után nehezen tudnék tagadni érzéseiket és könnyen tudnák tisztázni azokat.)

Kevin POV 

Miután felvettem egy vékony fekete farmert, és egy kék mintás pólót, rohantam a fürdőbe, hogy megpróbáljak valamit csinálni a hajammal. Duzzogtam, ahogy ujjaimmal végig szántottam vörösesbarna hajam.

"Egyszer hallgatnám rám?"- kérdeztem meg hajamtól.Fújtattva, mostam meg hajam, és lelapítottam, hogy legyen legalább valamilyen forma. Fogtam a kulcsaim és pénztárcám. Anyám még mindig már elment a munkába, hála istennek. Nem szeretném, ha  megtudná ezt , bármilyen módon is. Kirohantam a házból, és a pláza fele vettem az irányt. Körülbelül 05:50 mikor odaértem. Gyors kifolytam magam. Kiseopnak még semmi jele nem volt..

"Huh ... hol van? És még ő mondta , hogy nehogy késsek" -mondtam,miközben körül néztem, és  véletlen nekimentem valakinek.Hagytam egy kis időt arra, hogy mondjon valamit,  akibe beleütköztem.

"K-Kevin?" -Eli döbbenten nézett rám..

"Eli? Mit csinálsz itt?" -kérdeztem tőle. Pislogott, de nem válaszolt azonnal. Az igazság az volt,hogy boldogabb voltam, mintha Kiseopot láttam volna meg..

"Ó ... ööö .. Hoon meghívott moziba .." - mondta. A mosolyom elhalványult. Vajon Hoon, mint akar Elitól?

"És te, mit csinálsz itt?" -kérdezte.

"Kiseop meghívott ..." -szomorúan motyogtam, és lenéztem a lábaimra, bárhova máshova néztem volna, de Eli... Szereti Hoont, nem engem. Azt hiszem, kellett volna, hogy eljöjjek. Hallottam , hogy Eli köszörüli a torkát,így  újra ránéztem.

"Hát ... Nem látom egyikőjüket sem ... miért nem megyünk be huh? Biztos vagyok benne, hogy azk ketten hamarosan megjelennek .." - mondta Eli , és közben az arcom fürkészte. Bólintottam.

"Bi-biztos .."

Eli a POV

"Nos, nem látom egyikőjüket sem, szóval miért nem megyünk be? Biztos vagyok benne,hogy az a kettő mindjárt itt lesz .."- kérdeztem meg tőle, közben igyekszem nem az arcát nézni. Kevin bólintott, megpróbáltam nem mosolyogni. Talán el tudom lopni kiseoptól. Talán lehet, hogy Kevin az enyém lesz. Aztán eszembe jutott milyen jegyeket vettem. Remélem Kevin nem fél majd tőle.Bementünk a bárhoz.

"Miért ne veszel valamit? Kiseop gyakran nyavalyog ha fizetnie kell szóval megveszem én." -mondtam egy kis mosollyal az arcomon. Kevin csak tétován nézett, de bólintott, mondta, hogy vegyünk egy kis pattogatott kukorica, csokit, cukorkát. Vetem még mindkettőnknek egy-egy Red Bullt, majd fizetettem. Kevin döbbenten nézett mikor meglátta mennyi lesz, de én csak  mosolyogtam rá.

"Ne aggódj. Nem számít."- mondtam neki, és bementünk a terembe. Azt hiszem jobban szereti messzebbről nézni a filmeket , mert hátul , a fal előtt ült le. Leültem mellé, és átnyújtottam neki a rágcsálnivalókat. Jézusom, hogy milyen sovány ez a fiú, pedig  biztosan sokat eszik. Amint a film kezdődött, éreztem, hogy Kevin közelebb jött hozzám. Nem, nem hiszem, szereti ezeket a filmeket. Oh atyám. Az egész film alatt Kevin visított, és szinte a karjaimba ugrott, a film közben egyszer leejtette a popcornt a földre, én nem tudtam neki segíteni, de kuncogtam rajta. Úgy kapaszkodott fel rajtam, hogy közben nyöszörgött egy kicsit. Lenéztem rá.

"Kevin minden rendben .. ez csak egy film .." -  mondtam, és nyugtatóan végigsimogattam hátán. Kevin bólintott, de csak egyre szorosabban kapaszkodott belém. Nem bántam, tetszett, hogy ilyen közel van hozzám. Bár szinte már az ölemből volt. egyszer Kevin felugrott, és egyenesen az ölemben landolt. Én csak szorosan megöleltem, ő pedig odadörgölőzött a nyakamhoz, és remegett. Ziháltam, alsó ajkamba haraptam mikor megéreztem meleg leheletét magamon, libabőrös lettem és a hideg futkosott a hátamon.

"E-eli ... ki tudunk menni, kérlek?" -könyörgött nekem. Bólintottam, felkelni de közben még mindig öleltem őt. Kevin bőlintott, így megkönnyítette a dolgom, abban hogy kijussunk a teremből.. Hagytam,hogy amíg kiérjünk a teremből ilyen közel maradjon hozzám  és ő is ragaszkodott ehhez.

"Hát nem hiszem, hogy Hoon és Kiseop meg fog jelenni ... miért nem megyünk enni valamit, így meg is tudsz nyugodni."- mondtam. Ő csak bólintott, kimentünk a moziból ,egy amerikai stílusú étteremhez. Felnézett rá, és pislogott.

"Szereted az amerikai ételeket?"- kérdezte tőlem. Bólogatva kuncogtam egyet..

"Igen, éltem az Egyesült Államokban én is"- mondtam, és kinyitottam az ajtót Kevinnek. Kevin előttem ment,de meg várt engem is és együtt kerestünk egy asztalt..

"Elmegyek kajáért, várj itt."- mondtam, és odamentem a pulthoz. Leadtam a rendelést.amint kész lett az étel fogtam a tálcát visszamentem Kevinhez, és odaadtam neki az ételt.Gyorsan ettem,de  Kevin is körülbelül ugyanolyan ütemben evett, mint én. Csendben voltunk végig, és amíg el nem hagytuk a helyet nem szóltunk egy szót sem. Nem akartam még elmenni, és látszólag Kevin sem akart, mert egyre lassabb lett. Gyengéden megfogtam kezét...

"Hé Kevin, anyukád a városban van, miért nem jössz el velem és  maradsz velünk? Nem leszel akkor olyan egyedül." -mondtam, és ránéztem. Kevin halkan,mosolyogva bólintott.

"Oké ... Jól hangzik .." - mondta, de ellenkező irányba indult , mint amerről én jöttem. Utána mentem és visszamentünk a lakásába.Mondta, hogy várjak a nappaliban, mert úgy tűnt zavarba jött a szobájától. De kíváncsiság voltam nagyon,így  bementem a szobájába megnézni, hogy mi is annyira rossz ott. Amikor megláttam elkezdtem röhögni. A szobája úgy nézett ki, mint egy tizenéves lány szoba, nem volt sok rózsaszín, de tele volt kitömött állatokkal. Ziháltan nézett rám.

"Eliiii!"- duzzogott, hogy kinevettem.

"Mi az? Kíváncsi voltam." -mondtam, és besétáltam a szobájába. Kevin dúlt -fúlt ahogy körbe-néztem. "Ez nem olyan rossz Kevin." - mondtam, és felvettem az egyik plüsst. "Valójában ez elég aranyos ..."  mondtam és ránéztem..Kevin kissé elpirult, és mozdulatlanul állt, ahogy engem nézett. Nem foglalkoztam vele, csak odahúztam az ágyhoz, elkezdtem csikizni. Megpróbáltam rávenni, hogy mosolyogjon.

"ELI!" - sikította a nevem, miközben csikiztem, és rúgkapált. Nevettem , de még mindig csikiztem tovább, amikor rájöttem, hogy mennyire közel is vagyunk egymáshoz az ágyon. Szemei ​​szélesen csillogtak , ahogy felnézett rám, és közben elpirult. Mellkasa fel-le iszonyat tempóban, de  igyekezett megnyugodni. Elpirultam, megpróbáltam lemászni róla, hátha könnyebben megnyugszik, de  megragadta  karomat, és visszahúzott. Újból elpirultam.

"Kevin ... mit csi-" de megakadályozott abban, hogy befejezzem. Száját számra tapasztotta.Próbálta elmélyíteni, de rájöttem milyen tökéletes , hogy ajkaink összeérnek. Meglepődtem saját magamon,szemeimet becsuktam,és mélyítettem a csókot, közben egyre közelebb húztam magamhoz  a "kicsi" fiút....

Ez tiltott szerelem: Mi van Kiseoppal?!

Eli POV

Néztem, ahogy Kiseop, AJ, és Kevin odamennek a szoba sarkában lévő zongorához, és elkezdik a kottát nézni.. Ökölbe szorult a kezem ahogy figyeltem, hogy  Kiseop leveszi zakóját és óvatosan Kevin vállaira helyezi. AJ meg közben  valami vicceset mondott, mert Kevin elkezdett nevetni, aminek következtében kis vállai szelíden rázkódni kezdtek ; Kiseop csak AJ-re nézett, és szemeit megforgatta.

Nem tudtam segíteni,ennek ellenére továbbra is bámultam Kevint, aki gyönyörű, karcsú testével ült és  hosszú, karcsú ujjaival kapaszkodott a papírba óvatosan, közben figyelte Kiseopot és AJ-t hogyan változik a dal. Úgy éreztem, lebegek, mikor megláttam Kevin ragyogó mosolyát. "Istenem, mit csinál ez a fiú velem ?" Tettem fel magamnak a kérdést, és tenyeremmel kezdtem arcom dörzsölni. Éreztem, hogy valami piszkálja az oldalam és erre az érzésre ugrottam egy kicsit. Hoon állt mellettem, és arcomat fürkészte ragyogó szemeivel.

"Mi az Hoon?" - Kérdeztem zavartan. Hoon alsó ajkába harapott és kezeit hasára tette.Választ kaptam a kérdésemre, amikor Hoon gyomra morogni kezdett.

"Éhes vagyok ,Hyung .." Hoon nyöszörgött, rángatta ingem egy kicsit. Én csak pislogtam

"Akkor mondd-Soo..."

"Soohyun és Dongho elmentek .."- duzzogott tovább, és kicsit nyöszörgött.Káromkodtam egyet , hogy Soohyunék próba alatt lépnek le.Megragadtam a táskámat. "Gyerünk. Menjünk haza és rendeljünk pizzát. "- mondtam séta közben. Letérdelte Kevin és Kisop közé. Közben elvigyorodtam.

"YA! Eli, mi újság? "- kérdezte AJ kibújva a lapokból, és közben rám nézett.

"Elmegyünk.Ideje hazamenni és rendelni is kéne. "mondtam, és felálltam. AJ és Kiseop is ugyanezt csinálták.. Kevin lecsúsztatta válláról a kabátot és átadta Kiseopnak. Én ezen csak újra elvigyorodtam.

"Várj, mi lesz velem? Rendben van ha én is megyek? " -kérdezte Kevin. Csak pislogtam rá.

"Mit beszélsz?! Persze, hogy rendben van. "- mondtam mosolyogva.

"OK, menjünk!" - mondta AJ, megragadta Kiseop karját  és elindult. Hoon követte őket. Kevin tekintete a három srácról rám irányult.

"Mindannyian együtt éltek?" kérdezte, mielőtt mindketten elindultuk volna, de ügyeltünk arra, hogy ne maradjunk le nagyon..Bólintottam.

"Igen."-mondtam. Kevin elgondolkozott egy pillanatra.

"Akkor biztosan nagy a lakás..." motyogta. Nevettem ezen kis mondatán.
"Igen Négy hálószoba, de csak azért , mert AJ és én  ragaszkodunk a külön szobához.Soohyunnak és Donghonak egy szobája van , és mivel 4 szoba van így , Kiseop és Hoon is osztoznak. "-mondtam, és kinyitottam az ajtót közben hagytam, hogy Kevin "kiosonjon" rajta.  Lélegzetem elakadt mikor teste az enyémnek simult. Halkan nyögtem egyet ésszőke hajamba túrtam ujjaimmal. Ez a fiú az őrületbe fog kergetni. És még csak két napja ismerem!

Kevin POV

Ahogy teltek a hetek kezdtem egyre több és több időt tölteni a srácokkal. Már arra a pontra is eljutottunk, hogy többet vagyok velük, mint otthon. Anyámat nem igazán bántja a dolog mivel ezelőtt sosem voltak barátaim.Amióta megmentettek már Taekyangék se m piszkáltak. Ami viszont  igazán meglepő, de úgy gondolom, hogy  Eli és Soohyun egy kicsit félelmetesek.. Észrevettem, hogy mostanában Kiseop és Hoon egyre rámenősebbek és Elitól kicsit megijedtem. Tudják már , hogy oda vagyok érte, mivel a minap találkoztam vele, és azt hiszem, ők megpróbálnak segíteni abban , hogy történjen valami köztünk.

"Kevinnnnnn!!" - hallottam egy ismerős hangot hátam mögül.. Megfordultam, és láttam, hogy kiseop fut felém. Ahogy odaért rögtön megölelt és egyre csak húzott magához közelebb.

"YA! Kiseop, mi újság? " -kérdeztem boldogan.

"Van mozijegyünk ma estére! Szóval azt akarom, hogy menj haza és csípd ki magad. Találkozzunk a mozi előtt 6-kor. És el ne késs! "- mondta Kiseop és megcsipkedte az arcomat mielőtt futásnak eredt. Ziháltam, és sokkolta álltam egy helyben. Kiseop erre kért, amikor tudja, hogy én KEDVELEM Elit. Mi a fene folyik itt?! Nos kíváncsiságom győzött  így hazarohantam. Közben kétségbeesetten próbáltam kitalálni mi a fene van Kiseoppal...  

Ez tiltott szerelem: Próba

Kevin POV

Korán mentem be a suliba, amit régóta nem tudtam már megcsinálni Taekyangék miatt. Szorosabbra húztam magamon a kabátom, mivel a reggeli hideg csípte testem. Bár a tanév még épphogy csak elkezdődött, én már most fázom, és hiányzik a Kaliforniai idő. Bementem az iskola C épültébe, lementem a raktárba, hogy megtaláljam a gitárom, amit három hónappal ezelőtt rejtettem ide Taekyangék miatt. Hogy kihasználjam a helyzetet, kerestem egy üres szobát ahol tudtam rajta játszani, de csak egy próbatermet találtam.

"Ez jó lesz ..." - mondtam magamnak, besétáltam, remélve, senki nem fog rám találni. Nekidőltem a tükrös falnak, és ölembe húztam fekete gitárom. Mosolyogtam.

"Pont olyan állapotban van , ahogy hagytam."- mondtam, egy kis kuncogással. Anyukám vette még nekem az Államokban, mert egy éven keresztül nyavalyogtam neki a gitárért, s végül szülinapomra vett egyet. Életre keltettem a húrokat és összerezzentem. Ez a dallam volt a kiút. Behangoltam, mivel már rég nem használtam és elkezdtem játszani rajta. Minden húrt csak sorban pengettem meg. Mosolyogtam. Boldog voltam. Körülbelül 15 perc hangolás után olyan volt mintha új lenne.

Azonnal elkezdtem játszani rajta egy régi altatódalt, amit  édesanyám énekelt nekem. A szavak automatikusan jöttek ki számon.  Kissé becsuktam szemeim, de csak annyira. hogy lássam még ujjaimat, hogy figyelni tudjam jó helyre teszem és jó húron van-e. Amint véget ért a dal lépések hallottam amik felém tartanak. Felugrottam, mert úgy  gondoltam Taekyang és bandája az, de megkönnyebbülten sóhajtottam, mikor megláttam, hogy csak Eli és barátai.

"Ó Istenem ...csak ti vagytok srácok..." mondtam, és megszorongottam kissé ingemet szívemnél.

"That.Was.Amazing!" - mondta Hoon , és szorosan átölelt. Ugrottam egyet, mivel nem votlam hozzászokva az efféle közelséghez mostanában.

"Ki gondolta volna , hogy ilyen szépen énekelsz!" - mondta Kiseop és tapsolt egyet boldogan. AJ  Soohyun felé fordult.

"Azt hiszem, megtaláltam az új énekest." mondta mosolyogva. Soohyun csak bólintott.

"Én is úgy gondolom."

Döbbenten néztem végig rajtuk, mert nem tudtam miről beszélnek.Nem értette őket.- "Várj, mit akarsz ezzel mondani?"-kérdeztem meg , és visszaültem.- "Énekes? Egy zenekarban?"- kérdeztem tovább. Dongho csak mosolyogva bólintott.

"Igen, van egy zenekarünk. Soohyun énekel és gitározik, én dobolok, Eli rappel, AJ basszusgitáron játszik, Kiseop énekel és Hoon szintin játszik és énekel."- mondta, mindegyikünkre rámutatva, miközben beszélt.

"És azt akarjátok, hogy csatlakozzak?" -kérdeztem még mindig bizonytalanul. Hallottam, hogy  Eli kuncog egyet kérdésemen.Teljesen össze voltam zavarodva, így  elfordultam, hogy elrejtsem pirultságomat, hülye hangzású hangom miatt.

"Igen, azt szeretnénk." -mondta Eli és leült mellém. Alsó ajkamba haraptam. A többiek és leültek mellénk. Dongho közelebb húzódott barátjához(vagyis csak gondolom, hogy a barátjához) és újra beszélni kezdett.

"Szóval?" -kérdezte  Dongho. Mindenki közelebb hajolt hozzám válaszomra várva.

"Ah ... Arasso .." - mondtam és még jobban elpirultam. Mindannyian üvöltöttek  mielőtt Kiseop megölelt. Nevettem mikor megláttam a reakciókat,  és mosolyogva néztem végig mindenkin, közben megpróbáltam kiszabadul Kiseop ölelő karjai közül, de nem nagyon sikerült. A suli csengő zavarta meg ezt a kis meghit pillanatot. Mindannyian felálltun és  Soohyun elköszönt  barátjától. Adott egy kis csókot a homlokára. Dongho integetett nekünk és már futott is az osztályához. A többiekkel sétáltam az osztályterem felé mivel mindannyian egy osztályba járunk. Kiseop sétált mellém és egy  kicsi lemaradtunka  többiek mögött, így tudtunk beszélgetni egy kicsit és megtudtam kérdezni tőle amire kíváncsi vagyok.

"Szóval ... Soohyun és Dongho együtt vannak?" -kérdeztem.

"Ja,  de nem csak ők egyedül melegek közülünk." - nevetett Kiseop.

"Hogy érted...? Te is?" - kérdeztem zavarodottan.

"Ó, én nem. Eli." - mondta Kiseop hatalmas vigyorral az arcán. Elpirultam.

"Várj, ne mondd, hogy Eli meleg." - mondtam,  Kiseop közelebb hajol és  észrevettem hatalmas szemeiben a vonzalmat. Nevettem, bár nevetésem kicsit ingatag volt mikor újra felém nézett.

"Te is! Elmondhatod! Ó,  Eli  és te lennétek a legaranyosabb pár! Aranyosabb, mint Soohyun és Dongho! De nem hiszem , hogy ez lehetséges volna .."

"Kiseop! Psszt!" - Tettem a kezem a szájára, és elpirult.

"Senki sem tudja, rendben?! Senki sem tudja, hogy itt buzi  vagyok... még anyám sem. És ha ő rájön... én elképzelni se tudom, hogy mi fog történni akkor ." - mondtam neki , és elvettem kezem szájáról.

"YA! Kevin nyugi! Nem mondom el senkinek. Bízz bennem.  Tudok titkot tartani." - elmosolyodott körbe fonta karjait rajtam és  beléptünk az osztályba.

Iskola után Soohyun kölcsönadta nekem a telefontját , hogy fel tudtjam hívni anyámat. Mondtam neki, hogy nem megyek haza most , s hogy nem kell aggódnia, mert a barátaimmal leszek. Mikor mondtam, hogy  "barátok", felsikoltott örömében. Nevetve adtam vissza a telefont  Soohyunnak.

"Köszönöm a Soohyun .." - mosolyogtam. Soohyun bólintott.

"Szóval AJ hol is van ez a nagy és új próbaterem, amit találtál?" - kérdezte Hoon , mikor odasétált hozzánk. AJ csak vigyorgott.

" Az iskolában. Azt mondták, mivel senki nem használja,így nyugodtan bármikor birtokba vehetjük." - mondta.

"Szóval mire várunk,  menjünk!" ugrott fel Eli és rohant ki. hogy minél előbb ott legyen. A többiekkel mi is rögtön követtük őt. Nem bírtam magam visszafogni abban, hogy ne bámuljam Elit. Izmait látni lehetett a kissé szűk iskolai egyenruháján keresztül, ahogy mozgott, bár nagy volt,mégis kecse. Ellentétben a kis Donghoval, aki futott. Botladozott futás közben, így Soohyun kénytelen volt miden alkalommal megállni és segíteni neki. AJ vezetett be bennünket az egyik hátsó szobába a folyosó végén.

"Ta Dah!" - kiáltotta, miközben felkapcsolta a villanyt. A lámpa  lassan akart bemelegedni, megnehezítve számunkra, hogy alkalmazkodni tudjon szemünk.

"Szép munka volt AJ." - mondta Soohyun miközben a kisebb fiúval sétált be. Mikor beért kezét Aj fejére tette és mosolyogva megsimogatta. AJ izgatott volt.

"Kezdjük!" - kiáltotta Dongho és már futott is a dook mögé. Eli odajött hozzám, kezét vállamra tette, lehajolt hozzám, hogy halkan fülembe tudjon suttogni

"Először csak hallgasd meg, mielőtt azonnal beszállnál és érezd át a dalt. OK?"- mondta mosolyogva. Én egyszerűen csak bólintottam, a testem teljesen lefagyott, ahogy éreztem Eli édes illatát, leheletét nyakamon, ami csiklandozta nyakam. Összpontosítanom kellet, hogy ne piruljak el nagyon, mikor elkezdték játszani a dalt.  Be kell vallanom iszonyat jó dalt volt. Bár igazából csak Eli-t figyeltem. Elég Kevin. Hagyd abba.  Szidtam magam, fejemet megráztam és csak a dalra koncentráltam.

"Tehát  Mit gondolsz?" - kérdezte kérdezte válaszomat várva, közben a mikrofont elvette szája elöl, hogy rámnézzen. Bólintottam, és két hüvelykujjam felemeltem, jelezve nagyon tetszik a  dal.

"Nagyszerű srácok .. Tetszik!" - mondtam, kicsalva belőlük egy-egy mosolyt.

"Nagyszerű! A dalszövegeket Kiseop és AJ szokta írni. Mit szól hozzá? Csatlakozol?" kérdezte Soohyun. Bólintottam.

"Jól hangzik."- mondtam. Kiseop odafutott hozzám "Gyerünk Kevin! Menjünk!"-mondta, megragadta a kották leültünk a  zongorához.Az egyik oldalon ő a másikon Aj ült , így tudtunk dolgozni a dalon. Éreztem, hogy valaki figyel ami kicsit zavart. Kiseop rámnézett.

"Fázol?" - kérdezte meg.

"A.. Egy kicsit .." -mondtam, de ez csak ürügy volt. Nem szerettem volna, ha paranoiásnak hisz. Kiseop levette zakóját és rám terítette.

"Tessék." -mosolyodott el. Bólintottam köszönetképpen, és összébb húztam magamon dzsekijét. Az érzés, hogy figyelnek csak erősödött bennem...