Szandy- 5. Show time 1. rész

-El fogunk késni. – mondta Zita izgatottan közel állva a síráshoz.

-Nyugi, csak ne kezdj el nekem itt sírni. Hívd fel Szandit és mond neki, hogy guruljon el értünk kocsival és vigyen minket a fotozásra. –adtam ki Zitának a parancsot. Tegnap miután elmentek a fiúk bementünk a suliba és az iskola minden tagjával beszéltünk, hogy pár nap múlva kamerák hada fog minket követni. Az iskolában jól fogadták, az igazgató úr azt mondta ez egy jó pont lesz az iskola számára. A munkahelyünkön már nem volt ekkora az öröm, Fönők nem nagyon örült, hogy a kicsi, csendes és nyugodt éttermébe elmondása szerint bepofátlankodnak a kamerások. Hogy egy kicsit megenyhítsük átvállaltuk Hoon műszakját ezért hajnali 2-ig dolgoztunk, de meg lett az eredmény. Sőt végre Hoon tudott beszélni Krisztával és kapcsolatuk végre ugrott egy szintet ugyanis tegnap zárás után elcsattant az első csókjuk. Kicsit Hoont noszogatni kellett, mert nem mert oda menni Krisztához, de megfogtam a kezét és oda vonszoltam hozzá, majd beszaladtam az öltözőbe, ahonnan Zitával együtt szurkoltunk, hogy történjen valami és csodák-csodájára végre történt is. Kriszta még nem is jött velünk haza, hanem haza kísérte Hoont és ott is aludt. Ezért is aludtunk el, mert általában ő ébreszt minket. Zita gyorsan tárcsázta Szandi számát, ugyanis tegnap az is kiderült, hogy a kisasszonynak több, mint 2 éve van jogosítvány, mi több autója,de jobban szeret buszozni és metrozni. Gyorsan magamra rángattam az első ruha darabot, amit találtam, vagyis egy fekete melegítőt egy szürke pólót és a melegítő fölsőjét.

Hirtelen csöngettek, Zitával lerohantunk az ajtóhoz, kinyitottuk és beviharzottunk Szandi kis metál szürke Toyotájába és útnak indultunk. – Megmentettél minket.

-Ugyan hagyd, azért késtem, mert már régen ültem volánnál és hát kicsit döcögősen indult a kicsike. –mondta nevetve Szandi. – De ha legközelebb  a stúdióba kell mennetek nyugodtan aludjatok nálam, mert én ott lakok 5 percnyire és Kriszta már ott is van. Reggel azt hittem valami betörő járkál a lakásban, mire felismertem Hoon pólójában Krisztát.

-A pólójában? Ezek lefeküdtek egymással? – kérdezte Zita nagyra nyílt szemekkel.

-Nem hiszem, Hoon nem olyan, meg amikor haza jöttek mind ketten olyanok voltak, mint a vizi hullák, ettek és már be is mentek a szobába, bár előtte bejöttek elmesélni, hogy mi történt, mert én meg tanultam.

-Olyan későn?

-Muszáj, holnap ZH-m lesz. De ha akartok inkább aludjatok egy kicsit,  mert hosszú nap áll előtettek és még van kb fél óra,mire oda érünk.

-Remélem nem lesznek ránk pipák. – mondtam és összenéztem Zitával.

Hátradőltem az anyós ülésen és becsuktam a szemem, majd hirtelen érzem, hogy a telefonom rezeg. Mikor megnéztem, hogy ki írt, nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak, majd körbenéztem, hogy észrevették e, de Zita a hátsó ülésen horpasztott, Szandi pedig dudorászott és figyelte az utat. Megnyitottam az üzenetet: Szia! Hol vagytok már? A fotós kicsit mérges. Krisztát már lefotozták a fiúkkal, most ti jöttök! Siessetek!! Már nagyon látni akarlak!!!! Puszi Kevin!

Gyorsan elkezdtem pötyögni a választ: Szia! Sietünk, amennyire tudunk, de hatalmas dugóba vagyunk, kb 30 perc és ott vagyunk. Én is szeretnélek már látni. Puszi!!

Eltettem a telefonom, ismételten hátra dőltem és megpróbáltam kicsit relaxálni. De hirtelen felzengett Zita telefonja, hangosan mondva, hogy: ÜZENET! ÜZENET!. Zita akkorát ugorott, hogy szerintem felemelkedett a kocsi. Mikor megnézte az üzenetet hangosan elnevette magát.

-TE JÓÓ ÉGGG! Ez nagyon vicces nézzétek. –majd oda nyújtotta a telefont, Eli és Kriszta volt rajta. Elin egy olyan ruha volt, mint ami a hortobágyi juhászokon szokott lenni, kék ruha, fekete mellény és fekete kalap, na meg persze az elmaradhatatlan fekete csizma. Krisztán pedig egy zöld és piros hosszú hanbok, a haja úgy volt, mintha egy tradicionális sorozatból lépett volna ki, úgy is állt Eli melett, mint ahogy a filmekben szoktak beállni,Eli pedig, úgy állt mellette, mint egy rakás szerencsétlenség. A kép alá ez volt írva: Dongho még viccesebb, Xanderről ne is beszéljünk. Szóljatok Szandinak, hogy taposson bele!!!!!

-Nem is kell beletaposni,mert megérkeztünk. –mondta mosolyogva Szandi, mi pedig egyszerre nevettünk fel Zitával. – Ő, a bejárat előtt pont van egy hely.

-Ugye te is bejösz? –kérdeztem Szandit, mire ő nagy szemekkel nézett rám – Kérlekkk~ , te jobban ismered ezt a helyet, hiszen itt laksz.

-Igen, de én a szemközti lakások egyikében lakom, de ha annyira akarod bemegyek. –leparkoltunk, kiszálltunk és nagy udvariasan előre engedtük Szandit. A biztonsági őr elkérte az igazolványainkat és készségesen megmutatta, hogy merre kell mennünk. Ahogy megérkeztünk a fotozásra mindenki megörült nekünk, a sminkes, fodrász és a stylist gyorsan letámadott minket és elkezdték a nagy átalakítást. Zita kapott egy kék fehér hanbokot , én pedig egy hosszú rózsaszín-sárgát. Pont a fiúkat fotozták a magyar ruhákban, annyira viccesek voltak, hogy hangosan elkezdtünk Zitával nevetni, közbe vissza mentünk Szandihoz, aki épp a menedzsernek mutatkozott be és magyarázkodott, hogy miért is késtünk. Fura mód a menedzser nem haragudott, csak elmondta, hogy többet ilyen ne forduljon elő. Hirtelen Kriszta ugrott a nyakamba:

-RÉÉKKAAAA~! De csini vagy, pont mi következünk. – gyorsan oda rángatott minket a fehér paraván elé és a fotós elkezdett magyarázni:

-Kriszta te menj balszélre. Melyik kislány Réka? – kérdezte, felemeltem a kezem és folytatta – Rendben én Yun vagyok örvendek. Akkor légyszi te állj be középre és akkor, gondolom Zita pedig  a jobb szélre és mosolyt kérek. Jó most egy szexis képet, nagyon jó, most pedig egy komoly, szuper. Oké, akkor most egyesével, Kriszta drága te már ezen túl vagy, szóval Rékám te maradj, Zita pedig gyere ide. – hirtelen olyan ideges lettem, hogy úgy álltam ott, mint akit oda tettek. – Na akkor kaphatnék egy kis mosolyt? Nagyon jó, most fordulj kicsit jobbra és döntsd el a fejed, szuper. Jó most kérném a két fiút is. Kiket választottál?

-Eli és Kevin. – mondtam halkan.

-Tessék? nem hallom édesem.

-Ee..li és Ke..eevint választottam.

-ELI,KEVIN! – üvöltötte el magát Yun és hirtelen ott termett mellettem a két fiú.

-Réka, jó hogy látlak. –mosolygott Eli.

-Szia! – vigyorgott rám Kevin és kacsintott egyet, mire majdnem kicsúszott a lábam alól a talaj.

-Nos, akkor ki kicsoda?

-Eli a pár, Kevin a barát. – mondtam most már bátrabb hangon.

-Akkor csináljatok úgy,mintha megpuszilnátok az arcát, oké oké. Most pusziljátok is meg. – erre becsuktam a szemem, mire mindenki elkezdett nevetni. – Nagyon jó. Most fogjátok meg Réka derekát…szuper, most jöhet az utolsó kép, fogjátok meg egymás kezét és lépjetek előre egyet. Nagyon jó köszönöm. Zita édesem te jössz.

Gyorsan mentünk átöltözni, de miközben mentünk Kevin nyomott egy puszit az arcomra és kuncogott egyet.

Szinte észre se vettem, hogy mennyi az idő, csak akkor, amikor Szandi és Hoon haza mentek, hogy készítsenek valami kis uzsonnát. A fotózás este 8-ig tartott. készültek mindenféle képek, és nagyon élveztem az egészet. Voltak közös képek, amiket a fiúk és jó magunk fél óránként raktunk fel a twitterre és 5 percenként tweeteltünk valamelyikhez. Többször ránk szóltak, hogy ugyan fejezzük már be, mert így nem haladunk sehova sem.

Másnap megcsináltuk a műsor bevezetőjét, ami annyiból állt, hogy a fiúk azokban a ruhákban, amibe fotózták őket bejöttek a házunkba, ahol mi a cuki kis rövidebb hanbokunkban ültünk a nappaliban, mintha mi sem történne, majd hirtelen,mint a szuperhősök a fiúk megpördültek és egy modernebb,de még mindig magyaros hatású ruha lett rajtuk, és a párok mind mutattak valamit a kamerába. Kriszta, Xander és Dongho grimaszoltak egyett, Zita, Kiseop, Shooyun és Kibum szívecskéket küldtek, Kevin és Eli pedig egy hatalmas puszit nyomott az arcomra. Végre mindent leforgattunk, ismételten éjszakába nyúlóan, ezért ha már úgy is ott voltak a fiúk úgy gondolták befoglalják a szobákat. Mindenki kapott egy plusz ágyat a szobájába, Zita szobája olyan zsúfolt lett, hogy alig lehetett bemenni, a közös fürdőről ne is beszéljünk. Mire mindenki végzett már éjfél is elmúlt. A szobámban már nem égett a villany, de még nem tudtam új alvó társam mellé bebújni, mert le kellet gépelnem a szakdolgozatom utolsó sorait. Mikor végeztem nem bírtam ki, hogy ne nézzek be mindenkihez, a legzsúfoltabb szobával kezdtem: Zita a nagy ágy közepén feküdt összegömbölyödve Soohyun és Kiseop között, Kibum pedig szét volt terülve a kis egyszemélyes matracán. Kriszta Xander hátának neki dőlve aludt, Dongho pedig valamit álmodhatott, mert folyton grimaszokat vágott. Mikor beléptem a szobámba oda léptem Kevin ágyához, hogy megnézzem alszik e már. Olyan mélyen aludt, mint a bunda. Egy óriási plüss macit szorongatott, a szempillái olyan hosszúak voltak, nem bírtam ellen állni, hogy ne húzzam végig rajta az ujjam, amint hozzá értem megremegett a szeme, gyorsan hátra léptem és bíztam benne, hogy nem kelltettem fel. Majd oda sétáltam az ágyamhoz és megnéztem Eli-t. Halk kis morgás hallottam, mint amikor a kis oroszlánok nyávognak, bebújtam mellé és megpróbáltam elaludni.

Reggel  a kávé illatára keltem, ahogy kinyitottam a szemem, 3 kamera bámult bele az arcomba plusz Eli a kávémmal:

-Jó reggelt! – mondta és a kezembe nyomta a bögrét, furcsa volt látni, hogy teljesen úgy viselkedik, mintha a kamerák ott se lennének, simán leült mellém, út közben rácsapott egy kicsit Kevin fenekére, aki csak egy halk hümmögéssel válaszolt – Kevin kelj fel! Ma vidámparkba megyünk.

-Komolyan? – az álom mintha azonnal kiugrott volna a szememből és örömömben Eli nyakába ugrottam. Már lassan 4 hónapja vagyunk itt, de még egyszer se tudtuk elmenni a vidámparkba. Miután kiölelgettem magam oda lopóztam Kevin háta mögé és rá vettettem magam. –KEEVVIIINNNN!!! KEELLLJJ FFEELLLL! – üvöltöttem, mire ő megfordult, cselesen kihúzta alólam a takaróját és úgy tett, mintha új plüss macira tett volna szert, személyemben. –Eliii segítttsss!! Megtámadtak!- kiabáltam nevetve- Eli felpattant az ágyról és ránk vetette magát.

-Nem menekülsz, te gaz, add vissza a kedvesem!

-Csak szeretnéd, meg kaparintottam, most már az enyém!HÁHÁ~ - mondta mély hangon Kevin, furcsa,de olyan érzés volt, mintha csak hárman lettünk volna a szobába, egyáltalán nem zavartattuk magunkat. Nagy nehezen Eli megmentett és Kevin is feltápászkodott, majd kimentünk a többiekhez. Kriszta épp a cukrát mérte és Xander úgy leste, mintha nem is tudom milyen csodát látna. Dongho pedig még mindig horpasztott. A másik kis brancs az ebédlőben épp azon versenyeztek, hogy kitudja hamarabb megenni a müzlijét, ha jól láttam Kibum nyert.

Gyorsan elkészültünk és el is indultunk egy hatalmas kocsival a vidámparkba. Hatalmas volt, azt se tudtam, hogy hirtelen mire üljek fel, Kriszta elrángatta Xandert és Donghot egy hatalmas hullámvasúthoz. Zita és csapata pedig elmentek dodgemezni, szóval hárman maradtuk, ja és a kamerák. Hirtelen sikongató lányok hada lepett el minket, pár lány belém is ütött ezzel is jelezvén, hogy nem nagyon szívlelnek, hogy a kedvencükkel kézen fogva járkálunk. Gyorsan csináltak pár fotót, én addig bementem a boltba és vettem két maci füles hajpántot és egy cica füleset. Ahogy a fiúk végeztek oda jöttek és bocsánatot kértek:

-Sajnálom Réka, de a rajongók már csak ilyenek. - mondta Eli és megölelt.

-Ugyan, hagyd ez ezzel jár,én addig bevásároltam. Tessék.

-Wóóów, de édes. Köszönjük. Na hova akarunk menni. Kevin ötlet?

-Hmm, lássuk csak. IRÁNY A SZELLEM VASÚT!!!! – kiabálta Kevin, megfogta a kezem és rohanni kezdett, én pedig másik kezemmel magam után húztam Elit, a pólójánál fogva. Bevallom kicsit féltem, mert nem igazán tudtam, hogy mi is vár rám. Eli előttem ült egy kamerással, aki őt vette, mi pedig Kevinnel beültünk mögé. Mivel a kamerás mögöttünk flörtölgetett a vasútnál álló nővel, nem vette észre, hogy Kevin ujjai összefonódtak az én ujjaimmal és rám kacsintott.  Lassan elindult a masina, először csak a vak sötétben döcögtünk és néha Eli hátra fordult, hogy félünk e már. Majd hirtelen egy kis fénypont jelent meg messze és egyre csak nőtt és nőtt, majd eltűnt a sín és mi elkezdtünk lefelé száguldani, Eliből olyan hang szakadt ki, amit még életemben nem hallottam egyszerre volt nőies sikoly és férfias üvöltés,Kevin hangos vékony hangján fel sikoltott velem együtt, de a kezemet még mindig nem engedte el, hangosan felnevettem mikor újra egy sötét alagútban voltunk és a falon neon színekben pompázó szellemek és pókok voltak felrajzolva, majd hirtelen megállt a vasút:

-Oké, most kicsit félek. –suttogtam, mire Kevin ráborult a vállamra és éreztem, hogy remeg- Semmi baj, itt vagyok! – nyugtattam meg és nyomtam egy puszit a feje búbjára.

-Oké! – remegte halkan.

-Ez annyira izgi. – fordult hátra Eli.

Végül újra elindult és csak gyorsultunk, mikor végre vége lett menekültem és mondtam, hogy soha többet nem ülök fel oda. A nap további része azzal telt, hogy fényképezkedtünk, fagyiztunk és élveztük a napot. Majd este mikor haza értünk mindenki odagyűlt a nappaliba leültünk és elkezdődött az élmény beszámoló.

-Zita őrült,komolyan. Majdnem mindenre fel kellett ülnöm vele, közbe Soohyun és Kibum ott nevettek. – mesélte Kiseop közbe Zita bocsánat kérően meg ölelte – Ez kevés, remélem tisztába vagy vele.

-Tudom! – mondta nevetve Zita.

-Kriszta veletek mi történt? – kérdezte  Kibum.

-Dongho sikeresen elsett. – mondta Xander és felhúzta Dongho nadrágját, amin egy óriási prezúr díszelget.

-Igen, szegényke, fel bukott egy buckában. – nem bírtuk ki és mindenki hangos nevetésbe tört ki, Kibum annyira nevetett, hogy eldőlt,Eli pedig meg is könnyezte.

-Most mi van? Egyáltalán nem vicces. – közölte Dongho sértődötten.

-Jólvan, jólvan. Mi jövünk! – mondta Eli – Nos nekünk isteni napunk volt, Réka majdnem bealudt amikor jöttünk haza.

-Haha. –mondtam halkan.

-Szóval, szegény Kevin nagyon megijedt a szellemvasúton pedig ő választotta, de megvigasztaltuk.

-Köszi Eli!