2013. február 22., péntek

Rékának esti mese :3


-Mirae jobb lenne, ha bemennél a mosdóba. - figyelmeztetett barátnőm.
-De miért? - kérdeztem vidám, mivel kicsit már kezdett hatni a temérdek koktél, amit az este folyamán fogyasztottam.
-Itt van Eli.
A vigyor azonnal lefagyott az arcomról és magam után rángatva Kevint bevonultunk a lány WC-be.
-Miért jöttünk ide? - kérdezte aggódva.
-Itt van az exem. - hadartam.
-Eli? Basszus. Nem bujkálhatunk örökké a lány mosdóban, már csak azért is, mert fiúból vagyok.
Nem tudtam mit tegyek. Kevinnel nem régen jöttünk össze, nagyon szeretem, de valahogy Eli mindig bezavar, SMS-ek küldözget, hívogat. Már jó ideje időzhettünk az egyik kabinba mikor ismerős hang csapta meg a fülem.
-Mirae itt vagy? Én vagy az Yeo. - Yeo volt a legjobb barátnőm, azonnal kirohantam és magam sem tudom, hogy a még bennem lappangó alkohol vagy az izgalom miatt cselekedtem, de a karjaiba ugrottam és zokogtam. Hosszú percekig csak álltunk édes hármasban, hangos zokogásomat hallgatva.
Aztán barátnőm megkérte Kevint, hogy térjen vissza a buliba, mi pedig kerülünk egyet. Az utcán hatalmas pelyhekben hullott a hó. A hideg kellő mértékben kitisztította a fejem. A csendes sétánk alatt sok mindenen kezdtem gondolkozni. De egy rövid dudaszó zökkentett ki.
-Mira szállj be kérlek. Beszélnünk kell. - Eli hangja még mindig beindított bennem valami olyat, amit nem kéne. A testem automatikusan égni kezdett, és vágytam, hogy érintsen engem.
-Menj el! Eli kérlek, hagyj békén. - mondtam, ostoba buta módon a kocsi felé fordulva édes arcát kezdtem el figyelni. Szemei a sírástól vöröslöttek, arca a megszokott tökéletes helyett most sápadt, sovány volt. Borzasztó volt őt így látni. De tudom, hogy jól cselekedtem mikor szakítottam vele. Hiába a minden elsöprő szerelem, ha körülötted mindenki ellenzi a kapcsolatot, pusztán azért, mert a párod egy kicsivel idősebb. Ekkor döbbentem rá, én még szeretem őt. De nem hagyhatom magára Kevint, nem érdemli meg, ő húzott ki a depresszióból, mindent megtesz értem. Hosszú eszmefuttatásomnak végül az lett a vége, hogy Eli kocsija hangosan felmordult és eltűnt. 
-Haza mehetnénk? - kérdeztem halkan. Nem vágytam másra csak arra, hogy befeküdjek az ágyamba és aludjak egy nagyot. Kevinnek írtam egy SMS-t, hogy haza megyek pihenni és, hogy ne haragudjon.
A lakás csendessége és sötétsége tökéletesen tükrözte a hangulatom. Cipőmet lerúgtam, berohantam a szobámba és ruhástól bedőltem az ágyba. A takarót a fejemre húzva próbáltam átkergetni magam álomvilágba. Ám egyszer csak hideg szellő csapott meg, az ágyam széle besüppedt és karok fonódtak a derekamra. Azonnal felismertem Eli izmos karjait. Hátrébb csúsztam, hogy hozzá tudjak simulni, halkan kuncogott, az édes hang hallatán nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak.
-Azt hiszem szeretlek. - suttogtam.
-Akkor miért szakítottál velem?
-Mert senki nem örült velem.
-Te azért jöttél velem össze, hogy másoknak jó kedve legyen? - vette viccesre a komolynak indított beszélgetést.
-Eli...
-Sajnálom. De most komolyan, ne másoknak akarj megfelelni. Elég, ha te biztos vagy magadban.
-Te bölcs galamb.
-A bagoly a bölcs.
-De nekem egy galambom van. Egy irtó helyes, irtó szexi...
-Irtó szerelmes. - vágott közbe.
-Irtó szerelmes galambom.
Maga felé fordított, megsimogatta az arcom és ajkai végre ajkaimra találtak.

2013. február 3., vasárnap

Szandy- Azt hittem ismerlek (Beast-es)


Csak álltam és néztem, ahogy a szerelmem fején lassan elkezd valami piros folyadék csorogni. A szememből egy könnycsepp gördült végig az arcomon. „Nem lehet,ezt nem hiszem el.”- gondoltam magamban. Térdre rogytam és hangosan zokogni kezdtem.
-Miért kellet? Miért pont téged kellett megölnöm? –üvöltöttem és ököllel vertem az immár holtan fekvő testet – Dongwoon, nem halhatsz meg, nem most. Kérlek gyere vissza, kelj fel, ölelj és csókolj meg.
-Miya, gyere. Mindjárt itt van az erősítés. – rángatott fel a test mellől társam.
-Nem,  Junhyung nem megyek. Itt maradok. – üvöltöttem hangosan, mire Junhyung hirtelen pofon vágott.
-Basszus, térj már észhez. Ő egy körözött bűnöző, hogy bírod elviselni?! – mondta, majd rám  nézett - Sajnálom, de tudod, hogy ő rossz fiú volt.
Nem mondtam semmit, csak odamentem, fejemet a vállára hajtottam, mire ő szorosan átölelt. Évek óta társak vagyunk tudja, hogy néha észhez kell térítenie. Már megérkezett az erősítés mire teljesen magamhoz tértem. A kapitány oda jött gratulálni és, hogy közölje velünk, holnap várja a részletes jelentést az estéről.
Junhyung úgy érezte jobb lesz ha haza kísér. Láttam, ahogy Dongwoon testét beleteszik egy hatalmas fekete nejlon zsákba. A teste ernyedten feküdt, szemei csukva voltak. Nem mozdult, örökre elaludt. A nap már kezdett feljönni, mire a lakásmohoz értünk. Egész úton egy szót sem szóltam, csak némán bámultam ki az ablakon  és próbáltam gátat szabni a feltörni akaró emlékeknek. Lassan kiszálltam, megköszöntem, hogy haza hozott.
-Ne aggódj, minden rendben lesz. Aludj egyet, 9-re érted jövök.
-Rendben. Te is pihend ki magad,hosszú volt az éjszaka. Üdvözlöm Hyunseung-ot.
-Átadom!- megvártam még Junhyung elhajt és csiga tempóban elindultam felfelé. Közben elgondolkodtam azon,  hogy milyen lesz, mikor Junhyung haza ér: Leveszi a cipőjét, bebújik kedvese mellé az ágyba, megöleli és elalszik. Imádtam Junhyungékat, amikor vele van Seungie, mindig sokkal vidámabb, az én komor társam. Emlékszem, amikor elmondták, hogy ők együtt vannak, olyanok voltak, mintha áldást kértek volna tőlem. Azt hitték megijedek ha meg tudom, hogy melegek, tévedtek, azóta jobb barátok lettünk.
Az utolsó lépcsőfordulóban a szívem dobbant egy nagyot, a szememet ismét könnyek kezdték mardosni. Engem senki nem vár az ágyban, engem senki nem fog megölelni, egyedül leszek. Eddig mindig Dongwoon várt ha az éjszaki műszakból haza értem. Mire beléptem a lakásba a kávé frissen gőzölgött a poharamban, amin egy közös fotó van rólunk, a szülinapomra kaptam tőle. Sose aludt mikor haza értem, korán felkelt csak, hogy láson mielőtt munkába megy. És most? Nem vár senki, csak az üres lakás. Leültem a lépcsőre és sírtam. Hirtelen valami nedves kis valami csikizte a tenyerem.
-Miya? – kérdezte egy ismerős hang.
-Ó Yoseob? Nincs még korán Boo sétáltatásához? – a szomszédom Yoseob, 3-an laknak a mellettem lévő lakásban, Doojoon, Kikwang és Yoseob, plusz a kutyájuk Boo.
-Muszáj, a két lustaság még horpaszt. De mi történt?
-Dongwoon meghalt. – mondtam halkan.
-Hogy mi?- kerekedtek nagyra Yoseob szemei, ölébe vette Boo-t és leült mellém.
-Éjfél tájékán kaptunk a kapitányságra egy faxot, amiben az állt, hogy  Dongwoon-t évek óta körözik. Bérgyilkos volt....egy maffia csoport tagja. Azt írták, hogy a mi körzetünkben bújt meg és induljunk el a megkeresni. Gyorsan felhívtam a kapitányt, aki ismertette a feltételezett helyszínt, azt mondta vigyázzunk, mert fegyver van nála. Egy ideig kerestük, majd a nagy áruház parkolójában megállítottuk – az emlékkép úgy jelent meg lelki szemeim előtt mintha csak újra átélnék mindent – Hirtelen fegyvert rántott a társamra, lőtt, de szerencsére nem találta el. Engem nem vett észre. Még egyszer lőtt, mire én is elsütöttem a fegyvert… - a könnyek patakzottak a szememből, erőt vettem magamon és folytattam – Észre vett, nézett, nem szólt semmit, csak mosolygott. Lassan térdre rogyott, hang nem jött ki a torkán, de láttam, hogy mond valamit. Eldobta a fegyvert és magához intett. Oda siettem, még mindig mosolygott. Azt mondta, hogy sajnálja és, hogy én vagyok a legszebb dolog az éltében. Aztán a fejéből elkezdett csorogni a vér, semmit nem tehettem, hogy megmentsem csak álltam némán és figyeltem, ahogy meghal. – nem bírtam tovább és hangosan felzokogtam. Yoseob átölelt, nem mondott semmit, csak lassan ringatott, míg én hangosan zokogtam a karjaiban, mint egy kis gyerek.
-Nem lesz semmi baj, menj pihenj le. Akarod, hogy bekísérjelek? – kérdezte egy jó 10 perc után.
-Köszönöm, de most szeretnék egyedül lenni. Köszönöm, hogy meghallgattál. –szipogtam.
-Ez egy barát dolga. – megölelt és elengedte a már türelmetlen Boo-t.
Lassan bele helyeztem a kulcsom a zárba, olyan hangosan kattant, hogy szinte belesajdult a fülem. Beléptem a szobába és első utam a konyhába vezetett, hátha mindez csak egy buta álom volt és Dongwoon ott vár az ágyban, de semmi. A konyha pulton találtam egy levelet:
Kedves Miya!
Nagyon szeretlek! Ha ezt a levelet olvasod én már nem leszek melletted. Be kell, hogy valljam soha senkivel nem éreztem olyan jól magam, mint veled. Senkit nem szeretek nálad jobban ezt soha ne felejtsd el. De el kell hagyjalak. Soha nem beszéltem a munkámról, ennek oka volt. Ha bele pusztulok se tudok a szemedbe nézni a bűntudat miatt. Apám a koreai maffia egyik vezető tagja, egyetlen fiú gyermekként át kell vennem az ipart, közben több száz ember vére tapad a kezemhez, mert ha nem teszem amit mondanak, engem ölnek meg. Remélem megérted! Ne keress, megpróbálok teljesen eltűnni az éltedből, már az a 2 év is sok volt, de nem bántam meg. Ne haragudj szerelmem!
Ölel és csókol (a csókod nagyon hiányozni fog)
Dongwoon!
Szeretlek!!!!!
u.i.: Nézd át a gépem, nagy kockázatott vállaltam, de nem érdekel , akarom, hogy tudd ki is vagyok pontosan!
Már nem tudtam hangosan sírni, csak remegve bementem a hálószobába, felvettem Dongwoon egyik kinyúlt pólóját és a pizsoma nadrágját és befeküdtem az ágyba. A levél még mindig a kezemben volt, a párnán Dongwoon hajának mentolos illata, a ruhájából Dongwoon illat áradt. Megszólalt a telefon, nem érdekelt, csak hagytam hagy csörögjön, vártam azt az ismerős hangot, egyszer csak megszólalt a rögzítő:
-Itt Dongwoon és Miya, valószínű, hogy szerelmeskedünk és nem tudunk a telefonhoz jönni! –Dongwoon édes hangját hallottam a rögíztőn, becsuktam a szemem és magam elé képzeltem, de képzelgésem Junhyung hangja zavarta meg.
-Miya, itt Junhyung. Remélem jól vagy, pihend ki magad, betelefonáltam az örsre, hogy ma nem mész be. Pihenj! Szia! 
Ahogy elhallgatott a telefon újra becsuktam a szemem és ismét magam elé képzeltem,ahogy Dongwoon itt fekszik mellettem, magához ölel és megcsókol.
-Miért mentél el?- kérdeztem a képzeltbeli Dongwoontól.
-Sosem mentem el butus. Mindig veled maradok és vigyázok rád.
-Tudom, hogy csak a képzeletem játszik velem.
-Édesem itt vagyok és mindig itt leszek ha szükséged van rám.
-Megcsókolnál?- kérdeztem halkan az üres szobába, de nem érkezett rá válasz. –Dongwoon?
-Itt vagyok kicsim.
-Ne menj el, várd meg amíg elalszom és csak utána hagyj magamra.
-Rendben! Aludj, biztos nagyon fáradt vagy.
-Megöltelek.- mondtam és arcomat a párnába temetve sírtam. Kis idő múlva sikerült elaludnom. Délután egy óra volt, mikor felkeltem. Magam elé vettem a laptopom és bekapcsoltam, elindítottam egy videot, amin ketten vagyunk:
-Miya! – suttogta Dongwoon.
-Igen?
-Szeretlek!
-Én még jobban, de miért suttogunk?!
-Nem tudom, de várj….- letette a kamerát Dongwoon, odajött hozzám és megcsókolt, aztán gyorsan kikapcsolta. Majd végig néztem a közös képinket. Eszembe jutott, hogy meg kell nézzem Dongwoon gépét. Ahogy bekapcsoltam a szívem majd kiugrott a helyéről, egy mappa tele azokkal a személyekkel, akiket meg kellett ölnie, egy mappa tele a maffia tagjaival….egy mappa tele a közös emlékeinkkel. Találtam egy fotó sorozatot, én voltam rajta,amikor járőrözni voltam, biztos követett. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak a képek címein: Az én drágám bekeményít, A szerelmem a legjobb rendőr a világon, Imádom ezt a nőt…
Hogy ne fájdítsam a szivem, magamhoz vettem az én gépem is és elkezdtem az eltűntek listáját végig nézni, 80%-át Dongwoon ölte meg. Ezzel az anyaggal, ami a gépen van végre letudjuk csukni, az összes maffia tagot. Gyorsan áttöltöttem a gépemre mindent és felhívtam Junhyungot:
-Hallo! Baj van? – vette fel azonnal a telefont.
-Szia Junhyung, nem semmi, csak találtam valamit, ami érdekes lehet a számunkra.
-Na mi az?
-Most küldöm át….- mondtam és remegő kézzel megnyomtam a küldés gombot. Kis csend után Junhyung nagyot sóhajtott. – Rendőr vagyok, nem hallgathatok el bizonyítékot.
-Tudom és köszönöm, hogy engem hívtál először.
-Te vagy a társam. Majd mutasd meg a kapitánynak, amint tudok be megyek.
-Ma nem kell jönnöd, a jelentésed megírtam, leadtam. Miya nem tudnál ma dolgozni, aludj vagy sétálj egy nagyot.
-Köszönöm  Junhyung. –mondtam halkan.
-Nem tesz semmit, jó- társak és barátok vagyunk már régóta, ez csak természetes. Szia! – letette én pedig csak hallgattam a telefon búgását.
Szerettem és még mindig szeretem Dongwoon-t, de rossz fiú volt, én pedig rendőr vagyok, a rossz fiúk ellen. Ahogy elküldtem az anyagot a rendőrség összes tagja riadóztatva lett, mindenkit letartóztattak. Megkaptam Dongwoon hamvait, mivel az apjának a kérésemre azt mondták, hogy eltűnt. Egy szép májusi délután lementem a Han folyó partjára és szétszórtam a hamvakat, majd órákig ültem és sírtam. Nem akartam megölni, de nem hagyott más lehetőséget. Ha tehetném és visszafordíthatnám az időt, valószínű nem lőttem volna azonnal, szóltam volna, hogy ott vagyok és, hogy fejezze be. Vajon akkor mi történt volna? Nem halt volna meg, de börtönbe került volna, ki tudja meddig. Talán jobb ez így neki? Hiányzik, néha még most is előveszem és megnézem a régi videóinkat, a képeket. A ruháit nem mostam ki, így még mindig ha rá gondolok, oda teszem magam mellé az ingét és olyan,mintha velem lenne.

Réka: Regret ( Vinseop. +18)


- Kevin az isten szerelmére, mi bajod van már megint?!- dörömbölt a zárt ajtón egy kicsit sem nyugodt galamb.
- Mégis mi lenne?!- hisztizett a pösze az ajtó túloldalán a közös szobájukba, majd elkezdett mindent össze-vissza dobolni. Teljesen felforgatta szerelmi fészküket. Haragudott a washingtonira. Lehet kicsit túldramatizálta a dolgot, de nagyon megbántotta Eli, pedig pont tőle nem várta.

*1 órával ezelőtt*
 A fiúk éppen, hogy hazaestek a próbáról. Mind fáradtan rogytak le a dorm nappalijában. Valaki a kanapét választotta, volt aki simán a földön feküdt. Még a kabát is néhányukon rajta volt, majd mikor Soohyun rájuk parancsolt, hogy vigyék ki, azonnal, mint a kis katonák, mikor a hadnagy mond valamit, repültek és felakasztották helyükre a ruhaneműt.  Kevin ment utolsóként. A sötétben tapogatózva már éppen akasztotta volna fel kabátját, mikor hátulról valaki hozzáért, majd hozzásimult, végül a nyakába csókolva magához ölelte.
- Mmm. – adott hangot tetszésének a san fransiscoi. Várta volna, hogy a mögötte lévő személy folytatja, de nem tette. – Eli. – suttogta a sötétségbe. Fordult volna meg, de a washingtoni nem engedte neki. Még jobban magához szorította a pöszét. Fejét vállára hajtotta és csak álltak a sötétbe burkolózva. A san fransiscoi érezte a washingtoni leheletét bőrén. Beleborzongott a meleg, csiklandozó érzésbe.
- Kevin, mit csinálsz ennyi ideig? - hallották a leader hangját és közeledő lépteit, de nem váltak el egymástól. Ugyanúgy ölelték a másikat, mint pillanatokkal ezelőtt. Csak hirtelen felkapcsolódó lámpára rebbentek szét.
- Hát ti? - kérdezte Kiseop sokat sejtetően.
- Csak a kabátomat hoztam ki .- mondta Kevin remegő hanggal. Félt, hogy lebukott csapattársa előtt, bár tudta, hogy a többiek sejtik mi van közte meg a  washingtoni között, mégis megijedt, hogy lebukott.
- És te Eli? - kérdezte mosollyal az arcán az ulzzang.
- Hát..- kezdte bizonytalanul, majd hirtelen kabátjához nyúlt. - Csak kint felejtettem a telefont. – vette ki zsebéből a készüléket és lóbálta meg a levegőben.
- Nem bírsz nélküle egy percet sem?
- Ami azt illeti, Seoppie, nem. - mondta egy vigyor kíséretében a galamb.
- És villanyt miért nem kapcsoltatok? -  tért vissza az ulzzang a kötekedéshez.
- Kiseop, menj és foglalkozz a saját dolgoddal. - akadt ki egy picit Eli és otthagyta a Vinseop párost.
- Mit csináltatok?- próbálkozott az ulzzang újra a pöszénél, mikor a galamb már hallótávolságon kívül volt, vagyis helyett foglalt a többiek között a nappaliban.
- Már elmondtunk. –remegett meg a san fransiscoi hangja, mikor bőrén érezte  Seoppie érintését. Kabátját gyorsan felakasztotta és próbált volna szabadulni, de ahogy elindult a mellette lévő csuklón ragadta és magához rántotta.
- Kiseop, kérlek. Engedj el. -   nézett a csapattársa szemébe.
- Neki miért engeded?- kérdezte a pösze fülébe suttogva.
- Láttál minket?- fordult ijedt arccal az ulzzang felé.
- Kevin, látom…
- Te semmit nem tudsz Kiseop.- rántotta ki karjait a san fransiscoi és trappolt be a többiekhez a nappaliba. Szótlanul, sértődött arccal ült le közéjük.
- Neked meg mi bajod van?- fordult felé Dongho.
- Semmi.  Mégis mi lenne?! Baj, hogy idejöttem?!  Zavarok?! Mert, ha igen akkor kezd ezzel,és…
- Komolyan mi bajod van?- szakította meg Hoon.
- Csak havibajos. – adott választ a washingtoni, amitől mindenki nevetésben tört ki, kivéve egy személyt.
- Hogy mi?- kerekedtek el a pösze szemei.
- Ugyan Kevin,mindenki tudja, hogy te vagy a lány a kapcsolatban. – fejtette ki előbbi rövid  válaszát Eli.
- Seggfej. – fogta meg a hozzá legközelebb lévő tárgyat Kevin és a galambhoz vágta.  Felállt és trappolva zárkózott be közös szobájukba.

*End of flashback*

- Eli gyere. Hagyd, úgy se fog egy darabig kijönni a barlangjából. – szólt Soohyun az ajtót püffölőnek.
- De, Soo…
- Semmi de. Jössz, most azonnal- parancsolt rá. - A fejeddel is kéne kezdeni valamit. - mondta.
- Mi van a fejével?- kérdezte a dühtől elvakult Kevin, de választ egy darabig nem kapott.
- Nincs semmi baja. - erősködött a washingtoni. Lépet volna el az ajtótól, de megszédült.
- Még hogy nincs semmi baj. - fogta meg Kiseop és segítette ki a konyhába. - Tudod lehet nem látszik, de Kevin azért nem olyan gyenge és a távirányító elég nagyot tud ütni. - magyarázta az ulzzang útközben.
Szóval a távirányító volt? De mi történt? Remélem…Nem Kevin te most haragszol. Megérdemelte az az öntelt galamb. De hát…Semmi de hát…. Kezdett el fejében magával veszekedni. Végül megelégelve a dolgot felkapta bőrdzsekijét és kiosont a szobából. A zárt lassan kattintotta el, hogy senki ne hallja meg. Az előszobában felhúzta cipőjét és vaksötétben távozott a dormból. Kiérve az épületből csak elindult az egyik irányba. Jogsi híján kénytelen volt a tömegközlekedést választani, de ő ezt is mellőzte inkább és lábaira hagyatkozott. Már sétált egy ideje, mikor zenét hallott. Nem nagyon volt híve szórakozó helyekre járni, sőt tabu volt nálunk ez a lehetőség a kikapcsolódásra, de most valahogy izgatta a dolog. Kényszert érzett arra, hogy bemenjen. A helységből kihallatszódó zene a velejéig magával ragadta. Lábait mozgásra bírta, így jobbnak látta bemenni, mint az utcán elkezdeni táncolni. Belépve már nem találta olyan vonzónak a helyet, még se futamodott meg.  A tömény piaszag keveredve a cigarettával és enyhe izzadságszaggal nem túl kellemes egy totál józan ember számára, de nem érdekelte. A pulthoz sétált. Halvány lila gőze nem volt arról mit csinál, hogy később megbánja az egészet. A pultostól ugyanolyan piát kért, mint a mellette lévő. Nem akart beégni, hogy totál nincs otthon az ital témában. Mikor megkapta, azonnal lehörpintette az egészet, mintha csak vizet inna és már rögtön kérte a következő. Már számolni nem tudta hanyadik körnél tart mikor rezgést érzett a zsebében.
- Halló. hük.- vette fel a telefont a pösze.
- Omoo, Kevin te hol vagy?
- Kiseoppiiiiie!
- Kevin, hol a jó büdös francban vagy?!
- Fogalmam sincs. - kuncogott bele a telefonba.
- Kérdezz meg valakit, vagy add át a telefonod vagy mit tudom én, de azonnal mondj egy helyet.
- Tessék beszéljen vele .- nyújtotta át mosolyogva a készüléket a mellette ülőnek. A férfi nem értette mit akarnak tőle, de elvette a felé nyújtott tárgyat.
- Halló. - szólt bele.
Kevin nem értette mi történik körülötte, azt se tudta csapattársa mit beszélt a férfival.  Csak nézett ki fejéből és amint meglátta a pultost rögtön kért még egy körrel.
- Szerintem elég lesz mára. – fogta meg az ismeretlen férfi a kezét mielőtt a pösze a szája elé emelhette volna. – Tessék. – adta vissza a telefont Kevinnek, aki csak letette maga mellé.
A san fransiscoi a pulton támasztva fejét, beszélgetésbe elegyedett a férfival, majd percekkel később hirtelen felállt.
- Valami baj van?- kérdezte a férfi.
- Nem. - nézett  szemeibe. Lassan közelebb lépett hozzá. Úgy érezte, hogy szemeit rabul ejtették. Képtelen volt levenni tekintetét a kedves idegenről. Percekig  mozdulatlanul nézte, csak a dereka köré simuló kezekre eszmélt fel. A férfi mancsai voltak. Kellemes bizsergés futott végig testén, ahogy a férfi egyre közelebb húzta magához, majd ajkaira hajolt. Kevin szemeit becsukva várta a puha melegséget, de mielőtt ajkaik egybeforrtak volna a kezek derekáról hirtelen eltűntek. Szemei azonnal kipattantak, de a pillanatokkal ezelőtt ott lévő férfi helyén már teljesen más személy állt.
-  Kiseop?! – csodálkozott a pösze. A férfi a földön fogta arcát és szűrős tekintettel mérte végig a fiút, de tenni már nem tett semmit, csak felállt és otthagyta az előbb majdnem megkaparintott zsákmányát.
- Normális vagy? Gon…- kezdte volna az ulzzang, de ahogy Kevin karjai nyaka köré fonódtak nyelve megakadt. – Kevin. – szólította meg a fiatalabbat, de ő csak közelített felé. Már bőrén érezte leheletét. Szemeit lehunyta és várta, hogy a pösze lépjen, de nem tette. Kiseop szemeit lassan kinyitotta és elveszett a pár milliméterre lévő szempárban, amik őt bámultam.  A barna írisz gyönyörűen csillogott.  A sötétség , mely megbabonázta eltűnt és ajkai, amik eddig üvöltöttek a hiányérzettől, valami puhát éreztek magukon.  A pösze még jobban húzta magához az idősebbet, végignyalt annak ajkain bebocsátást kérve és nyelvével gyengéden masszírozni kezdte a másikét. Teljesen elvesztek egymásban.
- Kev…- vált ki Kiseop a csókból.
- Tudom, hogy te is akarod. – suttogta  fülébe, majd nyelvével belenyalt, mire az ulzzang megborzongott.  – Naaa, ne kéresd magad .  - kezdett el nyavalyogni  a pösze.  Kevin kezeivel elengedte az idősebb nyakát. Egyik kezével lassan simított végig az ulzzang hátán. A gerincvonalán haladt egyre lejjebb, majd fenekéhez érve belemarkolt abba és kezeit előre vezette, de mielőtt hozzáérhetett volna az ulzzang éledező cimborájához kezeit megállították.
- Gyere. – érezte a szorítást csuklóján, majd a rántás amivel lábait mozgásra bírták.  Gyors visszakapott a pulton pihenő telefonjáért, majd együtt hagyták el a szórakozóhelyet, ahova a kisebb, csak dühe miatt tért be.
- Na és hova?- kérdezte kíváncsian a pösze. Az ulzzang nem felelt. Kezét, mely a fiatalabb csuklóját szorította, annak tenyerébe fektette, ujjaikat összekulcsolta és vezette hazáig társát. – Kiseoppie. – szólította meg az eddig csendben bandukoló fiú az idősebbet, aki erre az egy szóra megállt a lépcsőház melegében. Lesétált a pár lépcsőfokkal lejjebb lévőhöz magához húzta és vadul ajkaira mart.  Nyelveik vad táncot vívtak, míg felértek ajtajukhoz. Lihegve álltak közös lakhelyük bejárata előtt. Szapora légzésüket próbálták helyreállítani, majd beléptek a dormba.  A csapat egy emberként ugrott az ajtónyitódás hangjára és pillanatokon belül a két érkező előtt toporogtak.
- Omo, Kev te mit csináltál magaddal?- kérdezte meglepődve a galamb. A kérdezett nem válaszolt. Cipőjétől próbált megszabadulni több kevesebb sikerrel.
- Hadd segítsek. – lépett mellé a washingtoni.
- Hagyd, majd én. – lökte félre társát az ulzzang. – Jobb lenne, ha lepihennél. A fejednek nem tesz túl jót ez a sok mozgás. – parancsolta szinte ágyba a rappert. A távirányító, mely Kevin jóvoltából Eli fején landolt kisebb agyrázkódást okozott.  A washingtoni puffogva, de hagyta, hogy az ulzzang segítsen kedvesének.  Miután Kevin is sikeresen megszabadult lábbelijétől első útjuk a fürdőbe vezetett.  Kiseop betessékelte a kisebbet, majd magukra zárta az ajtót. A zár kattanásával Kevinben, mintha elszakadt volna valami. Úgy esett neki az idősebbnek, mintha hónapok óta éheztették volna. Mintha nem lett volna valakije, akivel szabadidejét hasznosan, szenvedéllyel túlfűtötten tölthette volna. Mint egy szex éhes vadállat, úgy mart puha ajkaira. Kezei utat találtak pamut pólóján. Ujjbegyeivel végigszántott oldalain, mély sóhajokat kiváltva a másikból. Kiseop magához rántotta a báránybőrbe bújt kis farkast.  Csókjukat megszakította és a fiatalabb nyakához hajolt. Ajkaival simogatta a  baba popsi bőrt, leheletével csiklandozta a kezei közt lévő fiú bársonyos érintésű testrészét. Finoman harapdálni kezdte az ütőerek melletti részt, majd vállát apró puszikkal ellepve megkereste pólójának alját. Ujjai közé fogta a puha anyagot és a törékeny fiú oldalain végigsimítva lassan levette és a földre dobta.  Kevin követve az idősebb példáját, annak pólóját lassan felhúzva ajkain végignyalt és lehúzta a pamut anyagot a fiúról és sajátja mellé dobta. A kidolgozott felsőtestet puszikkal lepte el.  Az idősebb mellkasán elidőzött egy csöppet. Tetszett neki, ahogy az apró érintésekkel sóhajok milliói törtek fel az ulzzang szájából. Kevin mielőtt a másik nadrágjához nyúlt volna felpillantott az előtte álló fiúra, aki csukott szemmel várta a folytatást, majd a semmit tevést megunva felhúzta magához a fiatalabbat és szenvedélyes csókban forrtak össze. Derekánál fogva felültette a szekrényre. Kevin lábait összekulcsolta az ulzzang derekán ezzel még közelebb szorítva magához. Kezeit a fiú tarkóján pihentette, majd ujjaival hajába túrt, ezzel még jobban izgatva a másikat. Az idősebb a szekrényen pihenő nadrágjához nyúlt. Ujjaival kibontotta a már kényelmetlenné vált ruhadarabot és elkezdte lehúzni. A fiatalabb kissé megemelkedett ezzel segítve a másikat. A nadrág lekerültével Kevin megszakította a csókot, lehuppant előbbi helyéről és leráncigálta az ulzzangon lévő felesleges ruhadarabokat. Kiseop magához ölelte a pöszét és nyakát karcolgatta fogaival, amibe a fiatalabb beleremegett, ahogy az idősebb foga hozzáért forró bőréhez. Ujjaival végigsimított a kisebb gerincvonalán, majd boxere pereméhez nyúlt. Nem húzta még le a kényelmetlenné vált ruhadarabot, hanem kezével játszadozott a pamut anyagon. Szájával végigsimított a fiatalabb vállán,majd kulcscsontjában harapott.
- Kiseop.- sóhajtotta a san fransiscoi az idősebb nevét, majd a kulcscsontján játszadozó nyelvet birtokba vette,közben egyre hátrált. Már a zuhanykabinban álltak mindketten, de csókjukat egy pillanatra se szakították meg.  Kevin kezei az idősebb hátáról a csaphoz vándoroltak. A víz, mely a zuhanyrózsából folyni kezdett égette mindkettőjük bőrét.  Kiseop keze a fiatalabb fenekét markolászta,  majd egy laza mozdulattal, csókjukat megszakítva kibújtatta a már szűkössé vált alsóneműjéből. Kevin lábai megremegtek, ahogy az idősebb bőréhez ért. Perzselték , égették felhevült testét a másik apró, véletlenszerű érintései. Az ulzzang kezei áttértek a fiatalabb formás fenekéhez és heves csókjuk közben a két gömbölyded testrészt kényeztette. Kevin kezei a fiú hajából, a gerincvonal mentén a derekán kulcsolódtak össze. Ujjai elengedték egymás és lassan kettőjük közé vezette őket. Kiseop izmos hasán pihentette kézfejét. Elvált az idősebb ajkaitól. Kezével lassan végigsimított hasán , majd elérve célját , az idősebb ágaskodó barátjára markolt. Az ulzzang száját halk sóhaj hagyta el, ahogy az előtte álló fiú lassan nemesebbik feléhez ért, ujjait lassan összekulcsolta rajta és bársonyos érintésű kezét húzogatni kezdte. Kevin leguggolt és fejét lassan közelítve az idősebb farkára hajolt. Szívogatni kezdte a makkot. Fejét lassan mozgatni kezdte, ezzel felváltva előbbi tevékenységét.  A fürdőt a víz hangja mellett az idősebb egyre hangosabb sóhajai töltötték meg. Tetszett neki amit a kisebb művelt a haverjával.  Élvezte , ahogy a pösze fogai karcolgatták a bőrt rajta. Kevin kezdeti lassú mozgása egyre gyorsult. Az ulzzang sóhajait halk nyögések váltották fel.  Végtagjai remegni kezdtek. Érezte, hogy közel jár már a célhoz.  Hátát nekidöntötte a hideg csempének és élvezte Kevin tevékenységét.
- Ke..vinh… mind..járth..- próbált egy értelmes mondatod összerakni, de a pösze nyelvtechnikája annyira az őrületbe kergette, hogy képtelen volt megszólalni. Kevin abbahagyta a mozgást. Csak fogával karcolgatta az egyre lüktetőbb ereket az ulzzang hímtagján. Nyelvével makkján körözött, majd újra mozogni kezdett.
- Kevinh… énh…- nyögdécselt Kiseop. Kevin figyelmen kívül hagyta, az idősebb makogását és egyre gyorsabb tempóra váltott.  Kiseop kezeit, amikkel eddig a csempét támasztatta a kisebb fejéhez tette.  Hajába túrt, majd egy laza mozdulattal teljesen magához rántotta. Szemeit lehunyta, háta ívbe feszült és barátocskája teljes tartalmát Kevin szájába ürítette.  A pösze kezeit az idősebb combjára téve próbálta magát eltolni, hogy levegőhöz jusson. Kiseop szemei kipattantak, ahogy bőréhez ért a kisebb, kezeinek szorítása lazult. Ujjaival álla alá nyúlt. Felhúzta magához a san fransiscoit és egy szenvedélyes csókba invitálta.  Kezeivel vadult túrt a kisebb hajába. Élvezte az elmúlt perceket és ő is örömet akart szerezni a pöszének. Kezei, amik pillanatokkal ezelőtt még a fiatalabb haját rendezgették már lent motoszkáltak deréktájt és próbálták az őrület határaira repíteni a pöszét. A san fransiscoi se tétlenkedett. Ujjai, melyek eddig az ulzzang derekán pihentek lassan körberajzolták fenekét, majd egy közülük a két félteke közé csusszant.  Kiseop a feszítő érzés hatására elvált a kisebb vérvörös ajkaitól és kérdőn nézett a vágytól izzó szemekbe. Kevin egy kaján mosoly kíséretében közelebb hajolt az idősebbhez, száját ajkaihoz érintette miközben lent ujját lassan megmozdította. Nyelvével végignyalt a már duzzadt ajkakon, szemeivel fogva tartotta az idősebb barna íriszeit , ujjával egyre mélyebbre hatolt a másikban. Kiseop keze se tétlenkedett. Egyre gyorsabb tempót diktált a fiatalabb nemesebbik felén, minek hatására a pöszéből halk nyögések és sóhajok ezrei törtek fel. Kevin, hogy elterelje az ulzzang figyelmét rátapadt annak kulcscsontjára és harapdálni kezdte a puha bőrt, közben még egy ujját becsúsztatta.  Mozgatni kezdte őket, ollózott velük, hogy jól felkészítse az idősebbet, mint ahogy Eli szokta őt.  Idővel harmadik ujját is csatlakoztatta a többihez. Kiseop felszisszent a fájdalomtól keze ennek ellenére tovább kényeztette a pöszét. A san fransiscoi háta pillanatok múlva ívbe feszült, ujjai mozgása abbamaradt. El érte határait. Fehér magjának minden cseppje az ulzzang kezén kötött ki.  Ujjait lassan kihúzta az idősebből, majd kérdőn nézett rá. Kiseop kezét szájához emelte, nyelvét lassan ujjaihoz érintette, majd végignyalt rajta. Tevékenysége közben végig a pösze szemébe nézett.  Fogva tartotta szemeit.  Az ulzzang másik kezével a san fransiscoi nyakszirtjéhez ért. Ujjbegyeivel simogatta a finom bőrt. Majd végezve előbbi tevékenységével rátapadt a kisebb ajkaira, közben ujjait, amik eddig nyakszirtjét kényeztették levezette fenekéhez. Végigsimított a két félgömbön és két ujját a fiatalabba vezette.  Kevin a meglepődöttségtől erősebben harapott rá az ulzzang ajkára, amiből vér serkent ki. Nyelvével lassan lenyalta a vörösséget, mely számára csúnyának tűnt a modell száján. Kiseop megelégelve a játszadozást ujjait kihúzta a kisebből, megfordította és farkát fenekéhez érintette.  Először csak föl-le mozgott a két félteke válaszvonalánál, majd egy gyors mozdulattal a fiatalabba hatolt. Kevin száját , a hirtelen  jött feszítő érzés miatt állatias nyögés hagyta el. Kiseop várt még a fiatalabb megszokja méretét és csak pillanatok elteltével mozdult meg.  Lassan mozgatta csípőjét, majd gyorsított.  Kevin képtelen volt testsúlyát egyedül megtartani. Kezeit a falra tette és próbált állva maradni. Kiseop, hogy segítsen a kis pöszének mozgását abbahagyta, kicsusszant formás fenekéből maga felé fordította, hátát a hideg csempének nyomta, nemesebbik felét a kisebb bejáratához vezette, majd egy határozott mozdulattal újra elmerült benne. Kezeivel a falat támasztotta, de ügyelt a san fransiscoira is. Tempóját ott folytatta, ahol az előbb abbahagyta. Erős, határozott lökéseivel próbálta az őrületbe kergetni az „alatta” vergődő pöszét, aki már csillagokat látott egy-egy jól irányított próbálkozásnál.  A fiatalabb egyre hangosodó nyögéseivel adta az idősebb tudtára, hogy nagyon is tetszik neki, amit vele művel. Kiseop látta, hogy a pösze már a határain van, így egyik kezével rámarkolt vesszőjére és kezét azonos tempóban mozgatta csípőjével kettős élvezetet nyújtva ezzel a kisebbnek.  Kevin szemeit lecsukva teljesen átadta magát az élvezetnek . Izmai megfeszültek, szemeit összeszorította. Az orgazmus első hullámai teljesen felemésztették testét.  Háta, amit eddig a hideg csempének nyomott, ívbe formálódott. Kiseop csípőmozgása abbamaradt, de kezei őröltebb tempóra kapcsoltak.
- Eliihh…- sóhajtotta a pösze, ahogy a kéj hullámai átsöpörtek testén és az ulzzang kezére és saját hasfalára élvezet, mely a rájuk csöpögő víz pillanatok alatt eltűntetett. Kiseop a név hallatán előbbi finomabbik énét elhagyva, szinte a falba döngette a kisebbet, kinek száját a nyögések helyett halk sikolyok hagyták el.  A pösze szemei könnyel teltek.  Kiseopot nem érdekelte semmi, ugyanabban a vad tempóban fojtotta, amit a kisebb száján eltávozott név váltott ki. Abban a pillanatban nem érdekelték, még a kisebb egy-egy elmorzsolt könnycseppjei is. Önző módon csak a saját kielégülése izgatta, amit pár lökéssel később meg is tapasztalt. Fehér magjának minden cseppjét a kisebbe engedte.  A pösze lábait, amik eddig derekán kulcsolódtak össze leeresztette, közben kicsusszant a fiatalabból. Megmosdatta a könnyeitől elvakított san fransiscoit, majd a csapot elzárva kisegítette a zuhanykabinból.  Törölközőjét megkeresve letörölte a vízcseppeket a fiatalabb törékeny testéről. Pizsamáját előkutatva belebújtatta a még mindig zokogó fiút, majd derekáról eltűntetve törülközőjét maga is felöltözött.  Felsegítve a kisebbet a zárt elkattintotta, mellyel utat nyitott maguk előtt és az ajtó csukódásával lezárt egy szakaszt életükben.  Egy sötét foltot, amit talán mindketten megbántak. A fiatalabb egyedül indult szobája felé, de Kiseop látva a pösze remegő lábait segített neki. A törékeny testet ágyába bújtatta, majd elindult saját szobája felé. Az ajtóban visszafordult a san fransiscoi ágya felé :
- Remélem holnap semmire nem fogsz emlékezni. –  suttogta a sötétségbe. Utolsó szavával együtt zárta be az ajtót. Megbánta, amit a kisebbel tett. Kevin volt számára az egyetlen ember, akinek sose akart fájdalmat okozni, most mégis megtette. Fájdalmat okozott, annak a személynek, aki iránt gyengéd érzelmeket táplált. Szívében a megbánás érzésével, szemében a feltörekvő könnyekkel hajtotta le fejét párnájára és várta, hogy az éjszaka sötét leple egy jobb holnapot hozzon számára…

-----------------------------------------------------------------------------------------

Életem első yaoija. Remélem nem lett olvashatatlan. Őszintén magamtól bele sem kezdtem volna, szóval ha tetszik barátnőmnek köszönjétek, hogy kért tőlem egy ilyen sztorit. >< Remélem tetszik  neki is, és mindenki másnak , aki olvassa. :D