-NYITOM! – üvöltötte Réka már harmadjára, miközben magára kapta a köntösét – Nem kell megőrülni, Istenem, hogy reggel se hagyják aludni az embert. – morogta magában és elforgatta a zárban a kulcsot. Amikor kinyitotta az ajtót hatalmasra nyíltak a szemeik és elharapta a „Mi van bazd meg.” mondat elejét. Az ajtajában egy ázott fiú állt, aki még így vizesen is annyira helyes volt, hogy nem lehet rá szavakat találni.
-Bocsi, lerobbantam és most kezdett rá ez a tájfun. Esetleg bemehetnék, amíg el nem áll a vihar? – kérdezte a fiú remegő hangon. Annyira fázott már, hogy az ajkai tiszta kékek voltak. Réka mivel úgy tűnt elvesztette tulajdon hangját csak ellépett az ajtótól és intett egyet a fiúnak. – Köszönöm. Mellesleg Kevin vagyok. –mosolygott és kilépett a sáros cipőjéből.
Réka még mindig csak állt és bámulta a fiút, majd miután újra megtanult lélegezni és beszélni, elmosolyodott és elkérte a fiú kabátját.
-Én Réka vagyok, örvendek. Remélem nem sietsz, mert a zuhéj még eltart egy ideig. – mondta a lány és bevitte a fiú kabátját a fürdőszobába. – Ha akarsz nyugodtan fürödj le, nehogy megfázz, addig keresek neked pár fiúsabb holmit.
-Hú, azt nagyon megköszönném. – mondta Kevin és mélyen meghajolt.
Réka bekísérte a fürdőszobába és adott neki egy hatalmas rózsaszín, lila nyuszikkal mintázott törölközőt. Kevin hangosan felnevetett és mérnöki pontossággal tanulmányozni kezdte a nyuszikat. Végül Réka kiment és becsukta maga mögött az ajtót. Mire Kevin lefürdött Réka készített két bögre forró, gőzölgő kávét.
Ahogy a lány leült az ebédlőnk kinevezett a konyhával összekötött pultja elé, majdnem kiköpte a kávét ugyanis a fiú szinte egyszál semmiben lépett ki a fürdőből. Mindössze a törölköző takarta ahol kell, hogy takarja. Réka szemei ismét kistányér méretűre kerekedtek ahogy meglátta a kb 180 cm magas, nem túl izmos testű, de éppen megfelelően kidolgozott testet, majd feljebb nézett és Kevin egyik kósza vizes tincsét próbálta hosszú és gyönyörű ujjaival a helyére igazítani, kevés sikerrel. Hirtelen elvörösödött és hozzá dobta a szürke melegítő nadrágot és a hatalmas XXXL-es kék Pororos pólóját, amire röviden és tömören annyi volt ráírva, hogy: I love Pororo!
-Sajnos alsó neművel nem tudok szolgálni. – mondta Réka rákvörös arccal a kávéjába merülve. –Főztem neked is kávét. Ha felöltöztél gyere és idd meg. – a szeme sarkából a fiú fel nézett aki csak felmutatva hüvelykujját mosolyogva újra eltűnt a fürdőszobába. – Jesszus, de jó pasi. Még egy ilyen megmozdulás és azt hiszem elájulok. – motyogta magában Réka.
Kevin kilépett a fürdőből és ahogy a lány ránézett, nem bírta elfojtani és magába tartani a feltörő hangos nevetést.
-Mi az? Nem áll jól? – kérdezte Kevin nagy szemekkel és bepózolt, mintha egy modell lenne. – Nagyon köszönöm a kávét és a ruhákat és tényleg csak addig zavarlak amíg el nem megy a tájfun.
-Addig maradsz ameddig akarsz. – mikor végre végig futott az agyán, hogy most a mondatában mi is volt olyan mosolyogni való Réka újra rák vörös lett. Kevin pedig villantott felé egy halvány fél mosolyt és lassan elkezdte egyik ujját körbe-körbe csúsztatni a bögre szájánál. Mikor mindketten síri csöndben elfogyasztották a kávét Réka kinézett és megállapította, hogy semmit nem csendesedett az idő, sőt talán még kicsit erőseben is fúj a szél. Egy ideig nézték egymást Kevinnel, majd Réka berohant a fürdőbe és felvette a fekete kis imitt-amott lyukas tréning nadrágját és magára kapta az első rövid ujjú pólót ami a kezébe akadt.
Kevin egy ideig a telefonon lógott és megnyugtatta a család tagjait, hogy nincsen semmi baj és amint vége a viharnak indul. Réka magához vett egy könyvet és teljesen belefeledkezve annak történetébe észre se vette, hogy váratlan vendége a pulton ül és őt nézi.
-Te jó ég,de bunkó vagyok. Mennyi az idő? – kérdezte Réka a könyvét lecsapva a dohányzó asztalra és felpattant a foteléből.
-Még csak dél van. Nem vagy éhes, ha akarod össze ütök valami ebédhez hasonlót köszönet képen.
-Hát tied a pálya. – vigyorodott el Réka és a hűtőre mutatott. Némi hümmögés és „Ahaaa~” elmondása után Kevin előkapott egy nagy adag tojást és egy nagy szelet húst. Réka addig kikészített két tányért és hozzá evőeszközöket. Eddig észre se vette, hogy mennyire jó, hogy ott van mellette valaki és nem egyedül van a hatalmas üresen kongó házban.
-Amúgy, hogy hogy ilyen nagy házban laksz? – kérdezte Kevin.
-Hmm, amikor kibéreltük a vőlegényemmel úgy gondoltuk ez lesz a tökéletes ház. – harapta el a mondat végét Réka és elmorzsolt egy halvány kis könnycseppet.
-Mi történ? Ha nem akarod nem kell elmondanod.
-Csak a szokásos. Képbe jött egy sokkal csinosabb, sokkal fiatalabb és sokkal több mindent bevállalósabb kis csitri. Ellene nem küzdhettem.
-Hát nem tudj mit vesztett. – sóhajtott nagyot Kevin és beletette a serpenyőbe a húst. Réka gyengéden elmosolyodott és, mint aki nincs magánál oda ment a fiú háta mögé és átölelte.
-Köszönöm. – mondta és beletemette arcát a fiú hátába. Kevin erre megsimogatta a derekán pihenő kezet.
-Na gyere kész, együnk farkas éhes vagyok. – kibontotta magát az ölelésből és megfogta Réka kezét. Leültek és csendben elkezdtek enni. Mikor mind ketten végeztek Kevin elvitte a tányért és hirtelen felindulásból két másodpercen belül ott termett Réka előtt és hosszan megcsókolta. Réka először csak meglepődötten pislogott majd megadva magát a testét elöntő forró és kellemes érzésnek lecsukta a szemét és vissza csókolt. Kevin ahogy érezte, hogy a lány karajai át fogják a nyakát és egyik keze a hájába tűrt lassan belemosolygott a csókba. Réka mit sem észlelve külvilágból lábait hirtelen a fiú dereka köré fonta és közelebb húzta magához. Kevin abban a pillanatban átkarolta a lány derekát még jobban magához szorította. Réka szakította meg a csókot és kérdően ránézett a fiúra, aki csak kajánul vigyorgott.
-Sajnálom, de már nem bírtam magammal. – nevetett Kevin.
-Semmi baj, jó volt. De mi lenne ha megmutatnám a szobám? – harapott alsó ajkaiba Réka, erre Kevin csak hangosan felnevetett és nyomott egy puszit a lány homlokára.
-Mutasd az utat. – Réka leugrott a székről közben Kevin ledobta magáról a pólóját.
-Te mindenkivel lefekszel akihez betérsz? – kérdezte halkan Réka, miközben egyik kezével beletúrt a fiú hajába, másikkal pedig megsimogatta az arcát. Kevin automatikusan belefektette a lány kicsi tenyerébe az arcát és lehunyta a szemét.
-Csak azzal akit szeretek. – mondta halkan és újra hosszan megcsókolta a lányt.
-Nem is ismersz. Hogy tudnál szeretni? – nézett nagy szemekkel a fiúra, aki az ujjaival játszott.
-Nagyon is jól ismerlek, csak te nem ismersz meg engem. – Réka megpróbált kimászni a fiú alól, aki készségesen felült és vett egy nagy levegőt. – Igazából tudom, hogy mi történt a vőlegényed és közted. A te exed az én bátyám. Minden virág,csoki és szerelmes üzenet amit kaptál én küldtem, mert a bátyám mindig a mostani barátnőjével volt. Egy idő után már nem kellett kétszer mondania, hogy küldjek neked valamit, mert fokozatosan beléd szerettem.
-Hogy mi? – Réka szemeit hirtelen gonosz kis könnycseppek kezdték szurkálni, végül sorra kezdtek lecsurogni az arcán. Kevin letörölte a könnyeit és felkelt az ágyról. – Te voltál?
-Igen. Sajnálom. – mondta Kevin halkan. Hirtelen Réka felállt az ágyára és megfogva a fiú csuklóját maga felé fordította és megcsókolta. Ebben a csókban minden volt egyszerre: fájdalom, szenvedély, vágy a másik után. Ahogy Kevin kivált a csókból nagy szemekkel ránézett az őt letámadó lányra, akinek a szemei a sírástól teljesen bevörösödtek a szemfestéke pedig fekete maszatot hagyott az arcán. Kevin szelíden elmosolyodott – Olyan vagy,mint egy panda maci, de még így is gyönyörű.
Kevin magához ölelte a lányt, aki most már hangosan zokogott. Réka nem is tudta, hogy mikor sírt így igazán valaki miatt vagy, hogy egyáltalán sírt e valaha. Kevin ismét letörölte a könnyit és újra megcsókolta a lányt. Réka lassan hátradőlt húzva maga után a fiút, aki boldogan követte őt. A délutánt egymás karjaiba töltötték, nem törődve a viharral, ami már csendesedni kezdett, csak érezni akarták egymást. Érezni a másik testét, ahogy egy-egy mozdulatba teljesen megfeszül az izmai vagy amikor Kevin hosszú ujjai,mintha végig égetnék Réka puha bőrét. Azok a puha csókók, ölelések. Mindennél többet jelentett mind a kettőjüknek, érezték, hogy igazán szerették egymást abban a pillanatban.
Kevin lassan magához ölelte a lányt, aki halkan szuszogott mellette. Rápillantott az órájára és látta, hogy már hajnali 1 van. Megpróbált halkan kikászálódni az ágyból, hogy még véletlen se keltese fel a mély álomba lévő Rékát. Gyors magára kapta a ruháit és keresett egy tollat papírt és írt a lánynak:
„Jó reggelt álomszuszék ><!
Nagyon jó volt a veled töltött nap, de el kell mennem, mert a szüleim aggódni fognak. Ne aggódj én nem verlek át, amint tudok újra jövök. A telefonodba beleírtam a számom, ha felkeltél hívj!
És ne feledd: NAGYON SZERETLEK!”
Reggel Réka egy gyors pánikba esés után megtalálta a levelet és gyorsan a telefonjáért sietett. Fellapozta a telefonkönyvét és hirtelen megakadt a szeme: Kevin ❤ gyorsan megnyomta a tárcsázót.
-Halló! Kevin vagyok. – szólt bele egy ismerős hang.
-Kevin! Én vagyok Réka.
-Á, szia! jól aludtál?
-Igen. De miért mentél el? Hiányzol. – mondta halkan Réka.
-Te is szörnyen hiányzol, de amint vége a partynak rögtön megyek és csak a tiéd vagyok. – Réka halotta ahogy a fiú halkan kuncog egyet és erre ő is elmosolyodott.
-Várlak.
-Sietek! Szeretlek!
-Rendben. – kis habozás után végül Réka is kimondta – Én is szeretlek. – majd kinyomta a telefont és körbe ugrálta a házat örömében. Miután kicsit rendbe szedte magát és reggelizett, újra elővette a könyvet, amiről úgy vélte, hogy ha abban a szent percben nem teszi le, talán ez az egész meg sem történik vele.
Már este volt mikor valaki csöngetett. Réka eszeveszettül rohant az ajtó felé. Kevin volt az két hatalmas pizzával a kezében.
-Gondoltam éhes vagy. – mondta vigyorogva.
-Jól gondoltad. – mondta Réka és magához húzta a fiút,aki ügyesen zsonglőrködve a pizzával átkarolta a lány derekát és hosszan megcsókolta. – Soha nem voltam még ilyen boldog.
-Én se! De megkérhetnélek valamire? – kérdezte a fiú mélyen a lány szemébe nézve. – Megcsókolnál még egyszer?
-Ezer örömmel. – vigyorodott el a lány és újra a fiú ingjébe kapaszkodva lehúzta magához és megcsókolta.
Az életük ezentúl megváltozott, mert végre mindketten megtalálták a lelki társukat a másik személyében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése