Szandy- Karácsonyi ajándék :3

-Szia AJ! Ha megkapod az üzenetem kérlek gyere le a parkolóba….Szeretnék mondani valamit! – mondtam a hangpostára halkan. Kb 10 perc se telt el, mikor AJ aggódó tekintettel viharzott a kocsi felé. Beszállt és nagy szemekkel rám nézet.

-Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap. Meguntál vagy nem szereted, hogy ilyen keveset találkozunk? De megértelek, hogy szakítani akarsz, sajnálom, hogy nem tudtam olyan sokat veled lennii….

-Nem erről van szó. – szakítottam félbe – Nem akarok szakítani veled, mert nagyon szeretlek, bár lehet, hogy ha meghallod amit mondani akarok te szakítasz velem…- mondtam és elkezdtem kotorászni a táskámban, majd előhúztam egy kis szerkezetet- Tudod mi ez? – néztem rá és csak bólintott- És azt is tudod, hogy mit jelent rajta a két kék csík? – kérdeztem, erre ő csak kipattant a kocsiból, majd megkerülve azt kinyitotta az ajtóm és kihúzott a volán mellől. Lassan kezeivel körbefogta az arcom és megcsókolt. Nem tudtam mire vélni és már így is tiszta ideg voltam. Egy hatalmas könnycsepp gördült le az arcomon, de Aj hüvelyk ujjával gyorsan letörölte és mélyen a szemembe nézett.

-Te tényleg azt hitted, hogy szakítanék veled, mikor életem egyik legszebb eseményét közlöd velem.

-Hát de te híres vagy, így is sok rajongó haragudott, mikor elmondtuk, hogy együtt vagyunk.

-Ők nem igazi rajongók, akik csak azért szeretnek minket, mert helyesek vagyunk. Az igazi fanok szeretik a zenénket, együtt nevetnek és sírnak velünk.  – mondta halkan és magához ölelt – De amúgy ez a teszt megbízható?

-Szerintem a harmadik után igen valószínű, hogy biztos az eredmény. De felhívtam a nőgyógyászom és azt mondta, hogy azonnal menjek be.

-Ahogy kész vagy hívj. – mondta és kezeit lecsúsztatta kezeimen és összefonta ujjait az ujjaimmal. Jó volt látni, hogy önfeledten mosolyog. Sok rajongó azért nem kedveli, mert olyan kis morcos, de most nem az a mogorva AJ állt előttem, hanem a vigyorgós AJ. Megbeszéltük, hogy a barátainknak és a menedzsernek még nem szólunk, majd csak ha már 100%-ig biztosak vagyunk.

A stúdióból gyorsan mentem is a nőgyógyászhoz, idegességemben megettem két hatalmas csokit, amitől rögtön rosszul is lettem. Az orvos ahogy meglátott behívott és megvizsgált. Kiderült, hogy a gyanúm beigazolódott. Gyorsan írt nekem beutalót pár helyre, amit a legjobban vártam az ultrahang volt.

Ahogy kiértem tárcsáztam AJ számát és ő rögtön fel is vette. Izgatottan felvette, majd miután közöltem vele a hírt hangosan bele éljenzett a telefonba. Mire hazaértem már jócskán délután volt és hulla fáradt voltam így lefeküdtem kicsit pihenni. Fél órája feküdhettem,mikor megéreztem, hogy valaki fölfelé húzza a pólóm és gyengéd puszit nyom a hasamra, majd AJ fejét a hasamra hajtotta, hogy hátha hall valamit:

-Még nagyon kicsi, sokat nem fogsz hallani. – mondtam és beletúrtam rövid hajába, mire ő elmosolyodott és feljebb csúszott hozzám.

-Tudod már, hogy herceg vagy hercegnő lesz? – kérdezte.

-Nem csak annyit tudok, hogy van egy pocaklakóm. – válaszoltam és hozzá bújtam.

5 hónap telt el mióta meg tudtam, hogy terhes vagyok. A hasam már elég nagy volt ahhoz, hogy elkezdjek pánikolni. Felhívtam az ultrahangost, hogy mehetnék e kicsit hamarabb, mert úgy érzem valami nem stimmel. AJ ragaszkodott hozzá, hogy velem jöjjön. Az orvosnál izgatottan ültünk mind a ketten,AJ egy pillanatra se engedte el a kezem. A nővérke behívott minket, lefektetett az ágyra és azt mondta a doktor úr mindjárt jön.

-Jó napot kívánok anyuka! – mondta mosolyogva az orvos, aki majd levezeti  a szülésem, egy alacsony  kis 50 év körüli kedves arcú férfi volt.

-Jó napot doktor úr! Nézze mekkora a hasam, ez természetes 5 hónaposan,mert 7-8 hónaposan oké!? – kérdeztem aggódva.

-Mindjárt bekukkantunk. – rányomta a hasamra a hideg zselét és bekapcsolta az óriási masinát, amin 3D-s felvételt láthattunk a piciről. Az orvos csak hümmögött, majd vigyorgott egy hatalmasat és rám nézett, közben megnyomott egy gombot. – Hallják ezt? Ez a baba szív hangja.

Mivel nem láttam a képernyőt fura volt, hogy olyat hallottam, mintha nem egy szív dobogna,hanem kettő. Először azt hittem a sajátomat hallom. De tévedtem, mikor az orvos felénk fordította a képernyőt a képen nem egy, hanem két kis baba volt egymás felé fordulva, mintha beszélgettek volna. A szemem azonnal megtelt könnyekkel és ahogy észrevettem AJ se állt messze a sírástól. – Gratulálok anyuka úgy tűnik, hogy ikrek. Valószínű eddig azért nem vettük észre, mert elbújt a testvére mögé. Nem érezte, hogy több és erősebb magzat mozgás van?

-De és ezért is aggódtam. És a nemük már megállapítható? – kérdeztem szipogva. A doktor úr egy ideig hallgatott és erősen figyelte a monitort.

-Ha jól látom, mind ketten fiúk és egészségesek, nincs sehol összenövés, úgy látszik megférnek egymás mellett. - ahogy ezt kimondta, az egyik baba olyan volt, mintha a másik felé nyúlna. Az orvos pont ezt a képet örökítette meg és nyomtatta ki nekünk. Letörölte a hasamról a zselét és átadta a képet. Amikor kiértünk AJ hirtelen megállt és megölelt, éreztem, ahogy halkan sír.

-Most azért sírsz, mert ketten vannak vagy azért mert fiúk? – kérdeztem.

-Mind kettő….annyira boldog vagyok, hogy minden rendben. – szipogta, majd összeszedte magát és elindultunk a kocsihoz – Csak tudok valamit. – mondta nagy büszkén a kocsimba. Hangosan nevettem és nyomtam egy puszit az arcára.

-Lehet, hogy össze tudsz hozni egy ikerpárt, de ahhoz én is kellek, szóval ez csapat munka volt. – mondtam nevetve. Amikor beértünk a stúdióba 9 aggódó szempár nézett ránk egyszerre.

-Jó isten! Már annyira aggódtam. – mondta Réka, elengedve Kevin kezét odajött hozzám és megszorította a kezem.

-Meséljetek mi volt! – mondta aggódva Soohyun. Dongho, mint mindig,ahogy leültem mellém ült és hallgatózott és amikor érzékelt valamit halkan kuncogott.

-Ikerek lesznek. – mondta AJ büszkén – Ráadásul fiúk!

-HOGY MIIII? – harsantak fel egyszerre, mire én hangos nevetésben törtem ki. A két kis trón örökös pedig egyszerre rúgtak egyet.

-Húú AJ, te aztán tudsz valamit. – mondta Eli vigyorogva.

-Nem volt egy emberes munka. –morogtam, mire mindenki hangosan elkezdett nevetni.

-Kétszeres nagybácsi leszek. – örömködöt Kevin.

AJ olyan büszke volt, hogy egész próba alatt vigyorgott. Réka,Zita és Kriszta odáig voltak meg vissza, míg a fiúk táncoltak, addig végig a hasamat figyelték,hogy hátha újra rúgnak a picik.

Mikor terhes az ember hamarabb elfárad és nagyobb szüksége van csendre és nyugalomra, amit a táncstúdióban nem igen volt, amikor felálltam, hirtelen vissza kellett ülnöm, mert az egyik baba kicsit erősebben rúgott egyet, a zene hirtelen leállt és mindenki körém gyűlt.

-Jól vagy? – kérdezte aggódva Kriszta.

-Persze, csak az egyik kis gyúrógép focistának képzeli magát. – mondtam mosolyogva.

-Haza kísérlek. – mondta AJ és gyorsan felkapta a földről a cuccit és a táskám, majd megfogta a derekam és felhúzott a székről. Bár a menedzser kicsit húzta a száját, de elengedett minket. A terhességgel viszont az is kéz a kézben jár, hogy a testben a hormonok néha túl buzgóak és olyankor elönti a kis mamát a vágy…minden iránt. AJ épp nyitotta az ajtót, amikor egyik ujjamat beleakasztottam a nadrágjába erre ő rám nézett és felém villantotta az irtó izgató fél oldalas mosolyát, ami miatt most két kis krapek izeg-mozog bennem.

-Négyes ikreket szeretnél? – kérdezte halkan, majd a nadrágja korcával játszadozó ujjamat mutató ujjával végig simította, megfogta a csuklóm és magához húzott annyira, hogy a hasam ne nyomódjon annyira – Lehet ezt nekünk?

-Az orvos semmi olyat nem mondott, hogy nem bújhatok terhesen ágyba. – mondtam kacéran, kihúztam a kezem a szorításból és kicipzároztam a pulcsiját. Halkan felnevetett közelebb hajolt és lágyan megpuszilta a nyakam. Mivel egy fejjel magasabb volt nálam kicsit felpipiskedtem, hogy elérjem az ajkait. Már jó ideje nem voltunk együtt, éreztem, hogy ha most nem kezdeményezek akkor ő tette volna meg. Nem csak a csókjában éreztem a vágyat, hanem a gatyájában erősen érezhető merevedése is erre adott tanúbizonyságot. Levette a pólóját, én pedig már begyakorolt mozdulatokkal csatoltam ki az övét.

-Nem lesz így valami könnyű. Picik fogjátok be a fületeket. – mondta és a hónom alá nyúlva felemelt és neki támasztott a falnak. Lábamat a dereka köré kulcsoltam és lágyan megpusziltam a nyakát, amit tudom, hogy annyira imád. Halkan felmordult és lekapta rólam a pólóm, majd bevitt a hálóba. – Még sose szeretkeztem úgy, hogy gondolkodnom kellene azon, hogy ledobjalak e az ágyra vagy ne.

-Szerintem ne, de lehetne, hogy ne álldogáljunk itt, terhes vagyok és teljesen be vagyok indulva.

-Nem is állsz. –mondta és kicsit dobott rajtam egyet, mintha valami kisgyerek lennék, erre én csak kinyújtottam rá a nyelvem. Leült velem az ágy közepére és újra az ajkaimat kereste. Amint megtalálta rámart és csókolt, már hiányozott, hogy vele legyek,persze nem volt gondom azzal, hogy csak alszunk,de néha kellenek a plusz örömforrások. Egyszer csak kiváltam a csókból megfogtam a kezét és oda tettem a hasamhoz.

-Érzed? – kérdeztem mire ő elvigyorodott és újra megcsókolt. Az egyik picuri kezét lehetett érezni és ahogy oda tettem AJ kezét, mintha lökött volna egyet. Amíg a babára figyeltem AJ lehúzta a nadrágom. – Komolyan mondom, a gyereked épp kommunikálni akar veled erre te csak a szexre gondolsz. – mondtam kicsit sértődött hangon.

-Mit tegyek? Itt vagy rajtam egy szál melltartóban és bugyiban, imádom a fiaimat, de még kiélvezném a helyzetet, amíg nem lesz két hangosan síró gyerek a lakásban. – mondta és elkezdett a melltartóm csatja után kutatni. Én csak mosolyogtam egyet és megcsókoltam.   – Mi még soha nem szeretkeztünk ülve, észrevetted?! – mondta közben ügyesen lehúzta rólam a bugyim.

-És még soha nem beszéltünk ennyit közben. – mondtam vigyorogva és kicsit közelebb mentem hozzá, vette a lapot, feljebb emelt és ahogy leereszkedtem éreztem, hogy belém hatolt. Lassan ringatni kezdtem a csípőm, lehunytam a szemem és ráhajoltam a vállára. Kicsit gyorsabb tempóra kapcsoltam, majd AJ hangosabban felmordult és éreztem, ahogy minden izma megfeszül, hogy ne húzzon teljesen magához két kezébe fogott két párnát, ami kiszakadt és minden tele lett tollal. Én kezeim közé fogtam az arcát és megcsókoltam. Olyan erősen tapasztotta az ajkait az ajkamhoz, hogy szinte már bizsergett a szám. Ahogy mind ketten kicsit lehiggadtunk egy kicsit, lassan lemásztam róla és oldalra dőltem. Erre ő megfogta a takaró szélét, betakart minket és hozzám bújt.

-Legalább már nem kell elmagyarázni a gyerekeknek, hogy mi az a szex. – viccelt.

-Gyagyás. – mondtam és kicsit bele boxoltam a mellkasába. – De kíváncsi vagyok, hogy vajon csak mi vagyunk ennyire elvetemültek, hogy terhesen lefekszenek valakivel?! – mondtam. AJ csak nevetett és elkezdett az egyik kis kiálló hajtincsemmel játszadozni.

-Vennünk kell új párnákat. Még akkor se élveztem el ennyire, mikor a fiúkat csináltuk. – nevetett, közelebb húzott magához becsukta a szemét és azt mondta – Annyira szeretlek.

-Én is nagyon szeretlek. – lassan megcsókoltam és álomba szenderültem.

Elérkezett az utolsó hónap. Az egyetemen a terhesség miatt az utolsó évemet halasztottam, a szüleim nem nagyon örültek az unokáknak először, de aztán megbarátkoztak vele, folyamatosan küldtük nekik a képeket. A 8. hónaptól már nem csak AJ-el jártam ultrahangra. Kiderült, hogy Kevinnek és Rékának is sikerült összehozni egy babát. Náluk csak egy baba van, a feltételezések szerint kis hölgy várható a Woo családba. A pocaklakóim nagyon szépen fejlődtek és pont december 24.-ére voltam kiírva. AJ-el sajnos egy jó ideje nem találkoztam, november elején elmentek Japánba, hogy ott is debütálni tudjanak. Mivel nem tudhattuk, hogy mikor jövünk vissza Koreába így nem mehettem, de nem bántam, mert a másik kis mamával mindig kisírtuk magunkat egymás vállán. Hol neki hiányzott Kevin, hol nekem AJ, hol mind kettőnknek mindenki. Kriszta és Zita elkísérték a fiúkat így csak ketten voltunk. A fiúkkal nap, mint nap beszéltünk nem telt el úgy óra, hogy vagy a Réka vagy az én telefonom ne csörgött volna. Este pedig skypon beszéltünk. Decembert 23-án a tus alatt állva éreztem valami nagyon furcsát. Először azt hittem, hogy záró izmaim elgyengülése miatt spontán bepisiltem, majd a folyás után egy hirtelen szúró fájdalom nyílalt bele a derekamba, majd egy még kellemetlenebb tompább fájdalom a hasamba.

-RÉKA! – üvöltöttem össze esve a fürdőből. Mivel már Réka hasa is növésnek indult, nem volt valami könnyű felállnia, de gyorsan oda sietett hozzám és, amint meglátta, hogy elfojt a magzatvizem, tárcsázta a kórházat, majd AJ-t. A mentősök hamar kiértek, csak felkaptuk a már 1 hónapja összekészített kórházi csomagot és indultunk. Amint beértünk, kaptam egy tágítást elősegítő injekciót, ami rettentően fájt, az orvos megkérdezte, hogy császárral vagy természetes úton szeretném megszülni  az ikreket. Nő voltam, természetesen a természetes úton való szülést választottam. Réka közben értesítette a szüleimet, akik Magyarországon izgulták végig a szülést. Kaptam egy enyhébb fájdalom csillapítót, ami kicsit enyhítette az egyre sűrűbb fájásokat. Hirtelen Réka rohant be a telefonommal.

-Videó hívás, AJ. – mondta és a kezembe nyomta a telefont.

-Szia! – mondtam rekedten – Nagyon fáj. – sírtam el magam.

-Szia édes! Semmi baj,bírd ki,már elindultunk a reptérre, nem sokára ott vagyok. – mondta nyugtatás képen, de a szemében láttam az  aggodalmat.

-Siess, szükségem  van rád.

-Megyek, ahogy tudok. A szülésre valószínű nem érek oda, de holnap délelőtt már veletek leszek. Szeretlek nagyon nagyon! Le kell tennem.

-Siess! Nagyon várlak. Én is nagyon szeretlek. – sírtam a telefonba, majd hirtelen kiabálást hallottam a telefonba.

-HWATING! – mondták egyszerre a többiek – Szandi sietünk! – mondta Eli majd a hívás megszakadt.

A szülésen bent volt Réka és szegénynek majdnem szétroppantottam az ujjait, mikor nyomni kellett. Hajnali 1-kor kezdődött meg  a szülés és 4 óra volt, mire mind két baba világra jött.

A nővérke 6-kor behozta a fiúkat etetni. Amikor kinyitottam a szemem két kis angyal feküdt az inkubátorban. Mindketten mélyen aludtak, ahogy kivettem az elsőt akit sikerült felébresztenem magamhoz öleltem és lágyan megpusziltam a kis homlokát, olyan törékenynek tűnt ott a karjaimban, a nővérke segített megetetni őket, mert kezdő anyuka lévén még nem tudtam, hogyan is kell pontosan. Miután mindkét fiú reggelizett és büfizett a nővér elindult kifelé, de megkértem, hogy egy kicsit had maradhassanak még velem. Nevük még nem volt úgy gondoltam, hogy azt majd AJ-el közösen találjuk ki. Az egyik kis fiúnak pontosan olyan orra volt, mint az apukájának, az egyikőjük engem nézett, furcsa mód az én kék szemeimet örökölte, csak pislogott felém azokkal a hatalmas szemeivel. Eddig észre se vettem, hogy a könnyim patakokban hullnak, sejtettem, hogy jó dolog az anyaság, de nem hittem, hogy ennyire felemelő érzés lesz. Réka halkan bejött és felvette az alvó kisfiút.

-Nagyon édesek! Gratulálok! – mondta halkan.

-Köszönöm! Azok, tényleg vannak szép babák, de az enyémek a legszebbek. A fiúk telefonáltak már? – kérdeztem és le nem vettem a szemem az engem bámuló kis emberről.

-Még nem, de hamarosan már itt kell lenniük. – mondta Réka, de szinte be se fejezte a mondatot, valaki halkan kopogott, majd benyitott. AJ állt az ajtóban. Ahogy a tekintetünk találkozott mind ketten sírni kezdtünk, mintha Réka ott se lett volna oda szaladt hozzám és hosszan megcsókolt.

-Gyönyörűek. Tényleg az én gyerekeim? – nézete az inkubátorban a rá nagy kérdő szemekkel néző kisfiút – De hiszen kék a szeme, mint a tiéd. Istenem, de gyönyörű vagy. Ügyes vagy. Annyira sajnálom, hogy nem lehettem veled.

-AJ nyugi,itt vagy a babák jól vannak, pont most ettek. Én is jól vagyok. – nyugtattam AJ és nyakába ugrottam. Közben sorban bejöttek a fiúk, bár a nővérke kicsit haragudott, hogy olyan sokan bejöttek, de miután Kiseop és Dongho elkezdte neki énekelni Dora Dora-t rögtön megenyhült. Soohyun átvette a Réka kezében még mindig alvó csöpséget, Eli pedig a másikat. Nem tudom mikor mehettek ki, mert én még mindig nagyon fáradt voltam és elaludtam. 10- kor a következő etetésnél már arra ébredtem, AJ karjaiban fekszem az ágyban és az egyik baba AJ mellkasán szuszogott szaporán.

-Hölgyem, elnézést, de eljött újra az etetés ideje. – ébresztgetett  a nővérke és elmosolyodott, amint ránézett a mellettem alvó AJ-re és a mellkasán pihenő babára. – Igazán szerencsés. Egy sztár a barátja, akitől gyerekei is lettek ráadásul ilyen szépek.

-Köszönöm. Szerencsés vagyok, mert az a sztár szeret engem. – mosolyogtam nővérre és óvatosan levettem a kis álomszuszékot, sajnos miután megetettem és megbüfiztettem, el kellett őket vinni megfigyelésre és nem maradhattak velünk. AJ felkelt és szelíden rám mosolygott. Visszafeküdtem a karjaiba és aludtam tovább, egy hetet is át tudtam volna aludni, annyira fáradt voltam.

-Soha nem volt még ennél szebb karácsonyom. – mondta AJ halkan.

-Nekem sem. – válaszoltam.

-Akkor az ajándékom már oda se adjam?

-Nem adtál már elég ajándékot a két kis tökmaggal?! –néztem fel rá. Nem válaszolt csak megfogta a bal csuklóm, valamit kotorászott a zsebében és az ujjamra húzott egy gyűrűt, amibe bele volt vésetve, hogy My Angel

-Na bevállalod, hogy hozzá mész a U-kiss morcos rapperéhez? – mosolygott. A szemem hirtelen újra megtelt könnyekkel. Úgy csináltam, mintha le akarnám húzni az ujjamról a gyűrűt, majd ránéztem és elvigyorodtam.

-Ha a U-kiss rappere már megajándékozott két gyönyörű fiúval a legkevesebb, hogy a felesége leszek. – mondtam felemelkedtem és megcsókoltam.

A többiek haza mentek már. Az újságokban és az internetet olyan hírek jelentek  meg, hogy a U-kissnek valamilyen váratlan esemény miatt vissza kellett utaznia Koreába, de hogy mi volt az ok, azt a kérésünkre nem közölték, de szerintem a rajongók sejthették, hogy miről lehet szó, hiszen több kép is jelent meg, ahogy AJ-el sétálok nagy pocakkal.  Pár napig még bent tartottak, aztán teljes harci díszben elhagytuk a kórházat. Mivel a lakásban volt egy plusz szoba, mire haza értünk a többiek kifestették és teljesen berendezték. A fal halványkék és fehér volt, a két kiságy az ajtótól jobbra és balra lévő falnál voltak, mind kettő fehér és mind kettő előtt ott volt egy kis szekrény pelenkázóval. Az ablak alatt, vagyis az ajtóval szemben egy 3 darab édes kis 3 szintes mélykék szekrény sor volt. A jobb oldali kis ágy mellett pedig egy kis polc volt tele játékkal. A szoba közepén pedig két hófehér hintaszék ringatózott. Letettük a csomagjainkat és AJ az egyik én pedig a másik székbe ültünk bele kezükben a két kis alvó fiúnkkal.