Szandy-Igen,nem......talán

A lányok úgy döntettek elmennek aludni, de én még nem bírtam volna lecsukni a szemem így kint ültem a nappaliba és néztem magam elé. Majd olyan hajnali 2 óra tájékában, mikor eldöntöttem magamban, hogy teljesen hülye vagyok felmentem az emeletre, besettenkedtem a szobámba nehogy a lányok felkeljenek és elaludtam.

Reggel arra keltem, hogy valaki eszeveszettül csönget, már majdnem felkeltem, hogy kinyissam az ajtót mikor meghallottam, hogy Zita magában káromkodva megy le ajtót nyitni. Oda mentem az ablakhoz hátha látom, hogy ki jött, de csak három hatalmas nagy matracot láttam. Kirohantam a szobámból nem törődve azzal, hogy pizsamában vagyok.

Lerohantam az ajtóhoz és láttam, hogy a menedzser és Soohyun áll az ajtóba vigyorogva.

-Sziasztok! Elnézést az ilyen korai zavarásért, de tagnap láttuk, hogy nincs még meg az összes bútorotok így gondoltuk, hogy besegítünk egy kicsit. – mondta vigyorogva a menedzser.

- ÓÓ, hát ez igazán kedves. – mondtam rekedt hangon.

A munkások felvitték a szobákba az ágyakat és össze is szerelték, majd mindenki elment. Ahogy kiléptek az ajtón és újra csak hárman voltunk a lakásba Zitával elkezdtünk örömünkbe ugrálni és folyamatosan mondtuk, hogy : WWÁÁÁ VAN ÁGYUNK! WWÁÁÁ VAN ÁGYUNK! Miután végre kiörömködtük magunkat elindultunk az egyetemre, hogy meg kezdhessük első tanítási napunkat. Kriszta mivel Szandival egy szakra járt, elhívta, hogy menjenek együtt. Mikor megérkezett körbe vezettük és örömmel láttuk, hogy tátva maradt a szája. Lassan elindultunk négyen a suliba. Nagy csöndben battyogtunk mikor végre Kriszta megtörte a csendet:

-Hoon nem jön velünk vagy később vannak órái? – kérdezte Kriszta maga elé bámulva.

- Nem, ő már bent van a suliban, mert neki keddenként délelőtt vannak órái. – mondta Szandi –De nyugodj meg biztos össze fogunk vele futni. – mosolyodott el, mire Kriszta teljesen elvörösödött. Erre én nevetve megböktem a könyökömmel. Folytattuk az utunkat csendben, mikor oda értünk Szandi karon ragadta Krisztát, Hoon pedig Zita elé jött, hogy ne tévedjen el. Én pedig egyedül maradtam. „Nagyszerű, hagyatok magamra….Nem kell nekem segíteni, majd csak eltalálok valahova” mérgelődtem, majd bementem az igazgatóiba, hogy kérjek valami térkép szerűséget. Természetesen háromszor is eltévedtem, de végre megtaláltam a termem. Mikor beléptem minden szem automatikusan rám szegeződött. Gyorsan leültem a hozzám legközelebb lévő székre és mintha keresnék valamit a táskámba megpróbáltam bele mászni, hogy senki ne vegyen észre, de nem sikerült. Miután a tanár bejött, gyorsan bemutatkoztam neki, nagyon szimpatikus volt, egy alacsony szemüveges férfi. Végre bekapcsolta a projektort, a villany leoltódott és elkezdett magyarázni. Hál istennek ma csak 4 órám volt így már 5 óra fele végeztem is, persze csak én így megint egyedül maradtam. Kisétáltam a parkba és leültem egy kis padra gondolkozni. „Vajon bele menjek, ha bele megyek, akkor nap, mint nap találkozhatok Kevinnel és a többiekkel, ha nem megyek bele akkor Krisztáék nagyon szomorúak lesznek, de az a sok kamera…” Hosszú eszme futtatásom, Kriszta és Szandi zavarta meg:

-RÉKA! – üvöltött Kriszta messziről és szaladt felém, Szandi pedig komótosan battyogott utána. – El sem hiszed mennyire jó óráim voltak. Szandi megmutatott mindent.

-Hú, ez szuper. – mondtam mosolyogva.

-Valami baj van? – kérdezte Szandi és lehuppantak mellém.

-Á semmi,csak gondolkoztam.

-Értem. Mindjárt mehetünk csak megvárjuk Zitát és Hoont.

Már messziről hallottam, hogy valaki inkább valakik szaladnak felénk. Zita és Hoon gyors, futó versenyt rendeztek, hogy ki ér oda hozzánk hamarabb. Hoon nyert, aki majdnem beleesett Kriszta ölébe, mert ki máséba. Néha a sors nagyon kegyes egyes emberekkel. Gyors kifújták magukat és elindultunk a 0330-ba.

Egész úton mindenki egymás szavába vágva beszéltek, én pedig hátul kullogtam és gondolkoztam. Mikor odaértünk kiderült, hogy majd csak holnap kell bemennünk dolgozni, ezért csak beültünk és megittunk egy üdítőt, majd leléptünk. Az utcában még nem égtek a lámpák, de már kellőképpen besötétedett ahhoz, hogy ne lássuk a házunk előtt állókat. Én annyira el voltam merülve a gondolataimba, hogy ismételten neki mentem valakinek, de most nem estem el.

-Ó, Réka, te így hódítod meg a fiúkat? – kérdezte Eli nevetve.

-Eddig bejött. – vigyorogtam rá. –Viszont neked meg nagyon kemény mellkasod van, mert nagyon fáj az orrom.

-Sajnálom. Esetleg bemehetnénk?

- Miért jöttetek? – kérdeztem gyanakvóan.

- Ismerkedni. – ekkor Kevin lépett ki Eli mögül vigyorogva és megölelt. Magam sem tudtam miért, de a kezeim automatára kapcsolva én is átöleltem őt. Kiseop és Xander oda léptek Krisztához és Xander egy marék diabetikus csokit nyomott Kriszta kezeibe.

-Ezt neked vettük, remélem ízleni fog.

-Ez kedves, nagyon szépen köszönöm.

-De ne ácsorogjunk itt az ajtó előtt. Menjünk be. – mondta Zita és előre fúrta magát a „tömegben”.

-Végre egy jó ötlet. – mondta Kibum, aki eddig minden találkozásunknál, ha bár nem volt olyan sok, de inkább csak meghúzódott a háttérbe.

A fiúk udvariasan előreengedtek minket, gyors levették a cipőjüket és elfoglalták a nappaliban lévő kis területet, ahol még semmi bútor nem volt. Én gyorsan felvittem a cuccainkat addig Kriszta és Zita megkínálta a fiúkat sörrel.

Amint a szobámban tettem-vettem hallom,hogy valaki belépett az ajtón, hátra fordultam és megláttam, hogy Dongho az:

-Nagyon szép a szobád. – nézett körbe .

-Köszönöm, az ágyat nektek köszönhetem. A lila a kedvenc színem. – mondtam és lehuppantam az ágyra. Dongho mellém ült és egy kicsit még beszélgettünk, de b 10 perc múlva Zita felordít a nappaliból.

-RÉKA!!!! MIT CSINÁLTOK MÁR ANNYI IDEIG??

-SEMMIT,MÁR MEGYÜNK! – üvöltöttem vissza – Jobb, ha megyünk. – mondtam Donghonak aki készségesen felállt és rám mosolygott. Elindultunk lefelé közben azt ecseteltem neki, hogy a legutolsó klipjükben milyen jó volt a haja.

Mikor beértünk a nappaliba már mindenki Soohyunra figyelt,valami nagyon érdekeset mesélhetett, bár nem értettem. Lehuppantam Zita mellé, aki épp magába feledkezve hatalmas kortyokban gurította le sörét, hirtelen az oldalába fúrtam, a könyököm jelzés képen, hogy vegyen vissza. Majdnem megfulladt szegény, de én csak nevettem halkan. Mikor Soohyun befejezte felénk fordultak és kérdezgettek minket mindenféléről. Megkérdeztek szinte mindent az életünkből, minden furcsa,vicces és kellemes közös és egyéni emlékeinket. De ők is sok olyan dolgot meséltek magukról, amit még a legnagyobb rajongók se tudnak. Ahogy ott ültünk a nappalinknak nevezett üres szobában és önfeledten beszélgettünk egyáltalán nem úgy tűnt, mintha a U-kiss bandával lennénk,hanem csak egyszerű, hétköznapi fiúkkal. Mikor már teljesen elzsibbadtam, megpróbáltam felállni és kimentem a konyhába, hogy hozzak még sört. Fél füllel hallottam, ahogy valaki megkérdezi:

-És kinek mikor volt élete első csókja? – nem tudtam, hogy kimondta,mert csak halkan hallottam és nem ismertem fel. Ahogy vissza értem Zita kezdte elmondani:

-Nekem középiskolában csattant el az első csók. Ő volt az első barátom és hát milyen menő, már kilencedikbe lett pasim és hát bumm, ő volt az első igazi csókadóm. Nem olyan izgis, de tök romantikus. – fejezte be Zita és rám nézett.

-Én jövök? – kérdeztem halkan, de igazából nem is vártam rá választ mégis kaptam.

-Pontosan.

-Köszi Kevin. Imádlak. – mondtam neki némi gúnnyal a hangomban,de ő csak teli szájjal rám vigyorgott. – Nos, nekem az első csókom oviban volt. – mindenkiből egyszerre szakadt ki a nevetés. – Nem olyan vicces ez, az a fiú volt életem szerelme. De az óvó néni meglátta és leszidott minket, hogy ezt csak a felnőtteknek lehet. Ennyi.

- Hát nekem az első csókom általános iskola negyedik osztályába volt. –kezdte Kriszta – És én fogadásból csináltam, mert azt mondták a barátaim, hogy úgyse merek megcsókolni egy nálam kereken 1 évvel idősebb fiút, de én mertem. Oda mentem és lesmároltam. És fiúk nektek?

Olyan hirtelen jött Kriszta kérdése,  hogy Kiseop majdnem megfulladt. Xander elmesélte,hogy neki is oviban volt az első csókja, amikor kis csoportos volt,oda ment hozzá egy nagy csoportos lány és megpuszilta a száját. Mindenki ismételten nevetett. Mikor mindenki elmesélte, Kevin halkan megszólalt:

-És ti voltatok vagy most akár szerelmesek? – nem mert senki szemébe bele nézni, csak játszott az üveg szájával. Kriszta teljesen elpirult velem egyetemben.

-Én nem. – vágta rá Zita, majd Dongho és a többiek, de mikor Kevinre került a sor hirtelen felnézett és kereste a tekintetem.

-Én nem tudom. Talán igen, talán nem. – mondta és közben végig engem nézett – És te Réka?

-Hmm…. ez nehéz,nem mondanám szerelmesnek magam. – mondtam halkan,de nem bírtam a szemébe mondani.

-Nekem tetszik valaki. – mondta Kriszta, hogy ezzel is terelje el mindenkinek a figyelmét rólam, de Kevin csak nézett.

A fiúk olyan hajnali 2 tájékában mentek el. Mikor kikísértük őket, Kevin, amikor senki nem látta nyomott egy puszit az arcomra.

-Ez mi volt? – kérdeztem suttogva.

-Jó éjt és szép álmokat puszi. – mondta mosolyogva és hirtelen felindulásból én is adtam neki egyet az arcára,hogy ne legyen olyan feltűnő lehajolt hozzám. – Köszönöm. – mondta és elindult kifelé.

A lányok már sorba öleltek mindenkit és elmentek összepakolni a nappaliba, addig én is megöleltem mindenkit Eli még meg is emelt, Kevin pedig olyan erősen szorított magához, mintha utoljára találkoznánk. Soohyun észrevehetett valamit, mert oda szólt neki, hogy most már indulniuk kéne. Még egyszer belenéztem azokba a hatalmas barna szemekbe és becsuktam az ajtót. Legszívesebben ott helyben visszahúztam-  és megcsókoltam volna, de nem lehetett.  A lányok már felmentek tusolni és aludni. Én még nem voltam álmos ezért felmentem a szobámba letusoltam, befeküdtem az ágyba és bámultam a plafont. A nagy plafonbámulásomat hirtelen valami megzavarta, ahogy a tekintetem elvándorolt az asztalomig észrevettem egy papír fecnit. Oda mentem és megnéztem, hogy mi az. Egy telefonszám volt rajta, de név vagy valami nem. Egy pár percig néztem a papírt, majd hirtelen álmosság jött rám szóval befeküdtem az ágyba és végre hajnali 3-kor sikerült elaludnom.

Reggel Szandi hosszas csöngetés sorozata ébresztett. Mind a hárman olyanok voltunk, mint a gatyalé, fáradtak, álmosak.

-De frissek vagytok. – mondta Szandi nevetve.

-Egész éjjel dumcsiztunk a fiúkkal. – válaszolt Zita halkan.

-Fiúkkal?

-Majd elmesélem. – mondtam és végre elindultunk.

Ahogy mentünk a lányok röviden elmondták a sztorit Szandinak, aki köpni-nyelni nem tudott a hír hallatán, de én folyamatosan az asztalon lévő telefonszámon gondolkodtam, hogy vajon kié lehet, de nem tudtam rájönni. Hirtelen eszembe jutott a tegnap esti búcsúnk Kevinnel, elszorult a szívem ahogy rá gondoltam és újra elkezdtem gondolkozni, hogy bevállaljuk e a műsort.

Teljesen elkezdett rajtam uralkodni a tanácstalanság.