Körülbelül 10 perce ácsoroghattam az épületben, a recepcióval srégen mikor is valaki vállamhoz ért. A hirtelen jött érintéstől kirázott a hideg. A kéz irányába fordultam és ismerős arcokat véltem felfedezni.
- Sziasztok-köszöntem oda nekik.
- Mi szél hozott?- kérdezte kedvesen angyalhang.
- Hát .- kezdtem bele, de végül úgy döntöttem nem lehet abból semmi baj ha mindent elmondok, hiszen ők nem ismernek és most muszáj valahogyan kiadnom magamból a mai napot.- Biztos kíváncsi vagy?
- Nem kérdeztem volna meg ha nem lennék, de ne itt beszéljünk itt túl sokan vannak.- mondta és azzal mind azt öten elindultunk a lifthez. Most nem volt itt mindenki, mert ha jól emlékszem tegnap még heten voltak, de ma eddig csak néggyel találkoztam. Felmentünk a kilencedik emeletre és csodálkoztam , hogy magamtól emlékszem a járásra a teremig ahova tegnap előtt csak véletlen keveredtem.
- Jó a memóriád szőkeség- szólt utánam az egyik fiú akinek elől kicsit fel volt zselézve a haja és füleiben fülbevaló volt.
- Hééé, ne hívj így utálom ezt- néztem rá mérgesen, ami persze nem ment , mert ahogy a mellette lévő srácra néztem akaratlanul mosolyra húzódott a szám.
- Akkor hogy hívjalak? Mivel nem tudom a nevedet ezért valahogy szólítanom kellett- kacsintott rám.
- Ha bementünk majd bemutatkozok.- kacsintottam vissza és nyitottam be a terembe ahonnan megint minden szem rám szegeződött.
- Sziasztok- hajoltam meg és mentem be a terembe.
- Szia- köszöntek nekem. – Hogy-hogy megint itt ööö…- kérdezte az egyik izmosabb srác.
- Grace,- fejeztem be a mondatát.
- Szép neved van. Engem Elinak hívnak- jött oda hozzám.
- Köszönöm, de igazából nem így hívnak, csak mikor kicsi voltam apukám valami miatt mindig így hívott így rám ragadt- magyaráztam nekik.
- Szóval akkor mi az igazi neved?- kérdezte angyalhang.
- Kim Eun Hye. És titeket hogy hívnak?- kérdeztem meg mindenkit. Ettől a kérdésemtől viszont mindenkinek tányérnyi méretű lett a szeme, mintha valami tök egyszerű dolgot kérdeztem volna és a köpcös férfi is felém fordult, pedig eddig az se izgatta , hogy itt vagyok.- Valami rosszat kérdeztem?
- Sziasztok-köszöntem oda nekik.
- Mi szél hozott?- kérdezte kedvesen angyalhang.
- Hát .- kezdtem bele, de végül úgy döntöttem nem lehet abból semmi baj ha mindent elmondok, hiszen ők nem ismernek és most muszáj valahogyan kiadnom magamból a mai napot.- Biztos kíváncsi vagy?
- Nem kérdeztem volna meg ha nem lennék, de ne itt beszéljünk itt túl sokan vannak.- mondta és azzal mind azt öten elindultunk a lifthez. Most nem volt itt mindenki, mert ha jól emlékszem tegnap még heten voltak, de ma eddig csak néggyel találkoztam. Felmentünk a kilencedik emeletre és csodálkoztam , hogy magamtól emlékszem a járásra a teremig ahova tegnap előtt csak véletlen keveredtem.
- Jó a memóriád szőkeség- szólt utánam az egyik fiú akinek elől kicsit fel volt zselézve a haja és füleiben fülbevaló volt.
- Hééé, ne hívj így utálom ezt- néztem rá mérgesen, ami persze nem ment , mert ahogy a mellette lévő srácra néztem akaratlanul mosolyra húzódott a szám.
- Akkor hogy hívjalak? Mivel nem tudom a nevedet ezért valahogy szólítanom kellett- kacsintott rám.
- Ha bementünk majd bemutatkozok.- kacsintottam vissza és nyitottam be a terembe ahonnan megint minden szem rám szegeződött.
- Sziasztok- hajoltam meg és mentem be a terembe.
- Szia- köszöntek nekem. – Hogy-hogy megint itt ööö…- kérdezte az egyik izmosabb srác.
- Grace,- fejeztem be a mondatát.
- Szép neved van. Engem Elinak hívnak- jött oda hozzám.
- Köszönöm, de igazából nem így hívnak, csak mikor kicsi voltam apukám valami miatt mindig így hívott így rám ragadt- magyaráztam nekik.
- Szóval akkor mi az igazi neved?- kérdezte angyalhang.
- Kim Eun Hye. És titeket hogy hívnak?- kérdeztem meg mindenkit. Ettől a kérdésemtől viszont mindenkinek tányérnyi méretű lett a szeme, mintha valami tök egyszerű dolgot kérdeztem volna és a köpcös férfi is felém fordult, pedig eddig az se izgatta , hogy itt vagyok.- Valami rosszat kérdeztem?
- Nem, Engem Kevinnek hívnak. – mutatkozott be angyalhang – ők pedig itt Kiseop, Dongho, Hoon, Soohyun, AJ és Eli már bemutatkozott. Az a férfi ott a sarokban pedig a menedzserünk, de ennyi névvel nem traktállak már. –mosolyodott el.
- És hogy-hogy megint találkozunk? –kérdezte , ha jól emlékszem a nevekre akkor Hoon.
- Nem volt valami jó napom , vagyis elrontották a délutánom és nem néztem merre megyek csak mentem előre az orrom után és itt lyukadtam ki.
- Mi történt?- kérdezte Eli.
- Tegnap előtt a legjobb barátnőmmel jöttem ide, de ez nem lényeges. Jelenleg munkát keresek és mivel tegnap előtt ez nem sikerült így gondoltam tegnap újra neki kezdek, de az egyik barátom felhívott , hogy beszélni szeretne velem. Elmesélt mindent és én belementem a dologba hiszen a japán barátnőnknek kell segíteni. Minden szépen és jól ment addig míg nem találkoztam azzal a sok barommal…- fejeztem be a mesélést.
- Milyen sok barommal? És mit csináltak?- kérdezte Dongho.
- Igazándiból semmit csak nagy a szájuk és kicsi az IQ-jük.- zártam le ennyivel a témát.
Még beszéltünk egy jó darabig mikro is csörögni kezdett a telefonom. Elővettem és ránéztem az órára. Este 11. Jól eltelt az idő és én észre se vettem.
- Nem veszed fel?- kérdezte meg AJ
- Ja, de csak elgondolkodtam- de ebben a pillanatban abbamaradt a csörgés és nem volt kedvem visszahívni Dae-t.
- Nem hívod vissza?- kérdezte Eli.
- Nem…
- Hívd nyugodtan vissza. Biztos aggódnak már érted.- kacsintott rám.
- Nem a szüleim voltak. Dae a legjobb barátnőm hívott, vele meg úgy is találkozok holnap.
De ha nem baj én most mennék- álltam fel és indultam el, de az ajtóból még visszaintegettem mindenkinek.
Mivel nem tudtam hogyan jutok haza meg se próbáltam elindulni hanem leültem az épület előtt. Nem tudom mióta lehettem itt, de egy kicsit elbóbiskoltam és arra lettem figyelmes hogy valaki ébresztget.
- Grace, Grace… ne itt aludj… Grace…
- Fent vagyok- dörzsöltem meg a szemeimet.
- Miért nem mentél haza?- kérdezte aggódó tekintettel Kevin.
- Mert nem tudom, hogy jutok haza és nincs nálam elég pénz taxira és …
- És?
- És és… semmi. Hagyjuk. – fejeztem be ennyivel. Felálltam és indultam volna el, de Kevin megállított.
- És hogy-hogy megint találkozunk? –kérdezte , ha jól emlékszem a nevekre akkor Hoon.
- Nem volt valami jó napom , vagyis elrontották a délutánom és nem néztem merre megyek csak mentem előre az orrom után és itt lyukadtam ki.
- Mi történt?- kérdezte Eli.
- Tegnap előtt a legjobb barátnőmmel jöttem ide, de ez nem lényeges. Jelenleg munkát keresek és mivel tegnap előtt ez nem sikerült így gondoltam tegnap újra neki kezdek, de az egyik barátom felhívott , hogy beszélni szeretne velem. Elmesélt mindent és én belementem a dologba hiszen a japán barátnőnknek kell segíteni. Minden szépen és jól ment addig míg nem találkoztam azzal a sok barommal…- fejeztem be a mesélést.
- Milyen sok barommal? És mit csináltak?- kérdezte Dongho.
- Igazándiból semmit csak nagy a szájuk és kicsi az IQ-jük.- zártam le ennyivel a témát.
Még beszéltünk egy jó darabig mikro is csörögni kezdett a telefonom. Elővettem és ránéztem az órára. Este 11. Jól eltelt az idő és én észre se vettem.
- Nem veszed fel?- kérdezte meg AJ
- Ja, de csak elgondolkodtam- de ebben a pillanatban abbamaradt a csörgés és nem volt kedvem visszahívni Dae-t.
- Nem hívod vissza?- kérdezte Eli.
- Nem…
- Hívd nyugodtan vissza. Biztos aggódnak már érted.- kacsintott rám.
- Nem a szüleim voltak. Dae a legjobb barátnőm hívott, vele meg úgy is találkozok holnap.
De ha nem baj én most mennék- álltam fel és indultam el, de az ajtóból még visszaintegettem mindenkinek.
Mivel nem tudtam hogyan jutok haza meg se próbáltam elindulni hanem leültem az épület előtt. Nem tudom mióta lehettem itt, de egy kicsit elbóbiskoltam és arra lettem figyelmes hogy valaki ébresztget.
- Grace, Grace… ne itt aludj… Grace…
- Fent vagyok- dörzsöltem meg a szemeimet.
- Miért nem mentél haza?- kérdezte aggódó tekintettel Kevin.
- Mert nem tudom, hogy jutok haza és nincs nálam elég pénz taxira és …
- És?
- És és… semmi. Hagyjuk. – fejeztem be ennyivel. Felálltam és indultam volna el, de Kevin megállított.
- Várj elkísérlek. – mondta nekem és a földbe gyökerezett a lábam. Amíg ő elköszönt a többiektől addig én ott álltam mint egy kuka, de szó szerint mint egy kuka.- Mehetünk- tért vissza mellém és rántott vissza a jelenbe.
- Oké, de merre?- kérdeztem tőle mintha tudná hogy hol lakom.
- Az attól függ hol laksz.- mosolygott rám. Elmondtam neki, hogy hol lakok és elindultunk. Végig beszélgettünk. Már kb fél órája sétáltunk mikor elbambultam és egy biciklis majdnem elgázolt és ha Kevin nem fog meg és ránt magához most egy mentőautóban lennék. Teljesen ledöbbenten ezen a reakción és kellően fel is ébredtem a most történtektől. Kevin még mindig szorosan ölelt magához pedig már semmi veszély nem fenyegetett úgy gondoltam akkor nem lesz belőle semmi baj , ha megölelem én is. Mikor épp erre készültem megszólalt:
- Jól vagy?
- Persze és köszönöm.
- Az attól függ hol laksz.- mosolygott rám. Elmondtam neki, hogy hol lakok és elindultunk. Végig beszélgettünk. Már kb fél órája sétáltunk mikor elbambultam és egy biciklis majdnem elgázolt és ha Kevin nem fog meg és ránt magához most egy mentőautóban lennék. Teljesen ledöbbenten ezen a reakción és kellően fel is ébredtem a most történtektől. Kevin még mindig szorosan ölelt magához pedig már semmi veszély nem fenyegetett úgy gondoltam akkor nem lesz belőle semmi baj , ha megölelem én is. Mikor épp erre készültem megszólalt:
- Jól vagy?
- Persze és köszönöm.
Az út hátralévő részében kézen fogva mentünk és apró dolgokról beszéltünk mint például ’Mi a kedvenc színed? Mi a kedvenc ételed? Mit nem szeretsz? Mit nem eszel meg? és ehhez hasonlók.
- Itt vagyunk.
- Te itt laksz?
- Igen, de nem az enyém a ház.- mosolyogtam rá.
- Nagyon szép ház. De ha nem a tied és nem a szüleid akkor kié? Talán a nagyszüleiddel laksz?
- Nem. A nagyszüleimet nem ismertem soha. Anyukámmal még nem találkoztam. Apukám meg két hónapja eltűnt. Most Dae-nál a legjobb barátnőmnél lakok.
- Mi történt velük? Miért nem találkoztál velük?- kérdezte kíváncsian de szemeiben aggódást véltem felfedezni.
- Majd holnap elmesélem. Délelőtt bent leszel?
- Nem, délelőtt nincs semmi dolgom. Mit szólnál hozzá ha eljönnék érted?
- Örülnék neki. De most már tényleg megyek Köszönöm a mai napot- elköszönésképpen adtam még neki egy puszit és bementem a házba.
Másnap reggel arra keltem, hogy valaki ráfeküdt a csengőre. Magamban szitkozódtam miért nem képes senki ajtót nyitni. Kikelve az ágyamból jöttem rá , hogy ma rajtam kívül senki nincs itthon., így sietve indultam ajtót nyitni. A nappali közepén szerencsésen nyomtam egy hasas, de végül nagy nehezen de elértem az ajtóig. Én hülye nem néztem meg ki áll az ajtóban csak kinyitottam. Meglepetésemre egy Kevin állt előttem teljes életnagyságban.
- Szia-köszönt nekem.
- Itt vagyunk.
- Te itt laksz?
- Igen, de nem az enyém a ház.- mosolyogtam rá.
- Nagyon szép ház. De ha nem a tied és nem a szüleid akkor kié? Talán a nagyszüleiddel laksz?
- Nem. A nagyszüleimet nem ismertem soha. Anyukámmal még nem találkoztam. Apukám meg két hónapja eltűnt. Most Dae-nál a legjobb barátnőmnél lakok.
- Mi történt velük? Miért nem találkoztál velük?- kérdezte kíváncsian de szemeiben aggódást véltem felfedezni.
- Majd holnap elmesélem. Délelőtt bent leszel?
- Nem, délelőtt nincs semmi dolgom. Mit szólnál hozzá ha eljönnék érted?
- Örülnék neki. De most már tényleg megyek Köszönöm a mai napot- elköszönésképpen adtam még neki egy puszit és bementem a házba.
Másnap reggel arra keltem, hogy valaki ráfeküdt a csengőre. Magamban szitkozódtam miért nem képes senki ajtót nyitni. Kikelve az ágyamból jöttem rá , hogy ma rajtam kívül senki nincs itthon., így sietve indultam ajtót nyitni. A nappali közepén szerencsésen nyomtam egy hasas, de végül nagy nehezen de elértem az ajtóig. Én hülye nem néztem meg ki áll az ajtóban csak kinyitottam. Meglepetésemre egy Kevin állt előttem teljes életnagyságban.
- Szia-köszönt nekem.
- Öhmmm.. Szia.- pirultam el tetőtől talpig.- Gyere be.- invitáltam be, de valamiért nem akart jönni.- Valami baj van?
- Nem nincs. Csak azt mondtad, hogy a barátnődnél laksz és hát…
- Ja. Gyere nyugodtan ma nincs itthon senki.- mosolyogtam rá. Bementünk a nappali. ő leült én gyorsan elmentem felöltözni, hogy ne a pizsiben legyek már. Miután ezt megcsináltam , ami nem ment túl gyorsan így szegény Kevin várt egy röpke fél órát,. kimentem hozzá.
- Egyébként mi volt az a koppanás mielőtt kinyitottad az ajtót?
- Hát… biztos kíváncsi vagy rá?- bólintott egyet így fojtattam.- Mikor elkezdtél csöngetni akkor ébredtem fel és azt hittem van itthon valaki, de aztán tudatosult bennem , hogy mindenki elment itthonról így rohantam ajtót nyitni de útba volt a szőnyeg és elestem.- Kevin elkezdett nevetni ezen- Hééééééééééé~ nem vicces.
- Dehogynem.- és nevetett tovább.
- Okéé… te akartad- és elkezdtem csikizni.
- Neeeeeeeeeee~- erre abbahagytam, de bár ne tettem volna, mert ő is elkezdett engem csikizni és én iszonyat csikis vagyok.
Fél óra harc után már annyira fájt a hasunk a nevetéstől , hogy abbahagytuk.
- Kérsz valamit inni?- kérdeztem meg tőle mert én majdnem szomjam haltam.
- Igennn.~- jött utánam , mint egy kisgyerek.
Ittunk mindketten utána elindultunk itthonról. Egész délutánt együtt töltöttük. Kevin meghívott ebédelni közben sokat tudtam meg róla. Én is meséltem magamról persze jó néhány részt kihagytam az életemből, mint például a foci. anyukám és apukám. Kevin egyszer megkérdezte mi van a családom de látta ahogy nem nagyon akarok erről a témáról beszélni így annyiban hagyta ezt. Kezdett egyre később leni én pedig megígértem Donghya-nak , hogy ma ott leszek az edzésen.
- Kevin- sütöttem le szemeimet.
- Tessék?
- Köszönöm…
- Ugyan mit?
- A mai napot. Nagyon jól éreztem magam, de nekem most mennem kell.
- Rendben. Én köszönöm , hogy eljöttél velem. Remélem megismételjük majd.
- Persze- nyomtam egy puszit arcára és elrohantam mert jött a buszom.
Haza ugrottam a cuccomért és már mentem is az edzésre. Meglepetésemre a tegnapi miatt mindenki bocsánatot kért ami még jobban feldobta a mai napom.
Már két hete járok újból focizni és kezdek egyre jobb lenni. A társaság mint kiderült iszonyat jó. Mindenki nagyon hülye , de ha kell tudnak komolyak is lenni. Többször mentünk már el közösen valahova. Voltunk már együtt karaokézni, közös focimeccs nézésen, ebédelni, vásárolni és bulizni. Mindezt két hét alatt. Iszonyat megszerettem ezt a társaságot és nagyon boldog vagyok most. Dae-nak elmeséltünk mindent. Velünk együtt örült ő is hogy végre találtam valami nekem valót és hogy megint olyan vagyok mint régen. az a pörgős, hülye lány mint mielőtt apukám itt hagyott. Kevin ez alatt a két hét alatt csak egyszer találkoztam akkor is csak véletlen. Neki is sok a dolga és én is elég elfoglalt vagyok, mivel egy hetem van , hogy még jobb legyek. Egy hét múlva lesz az első meccs amin én is játszani fogok és mit ne mondjak kicsit kezdek izgulni. Az edzések mellett külön eljárok futni és néha még a parkban is szoktam gyakorolni. Kevinnel is akkor futottam össze vagyis az összes fiúval is akkor találkoztam mikor futni voltam. Megbeszéltük , hogy két nap múlva mikor nekem nem lesz edzésem és ők is ráérnek elmegyünk együtt valahova. Kevin még azt is mondta nyugodtan vigyem magammal Dae-t is ha akar jönni. Pontos időpontot nem beszéltünk így megadtam neki a számom , elköszöntem és futottam tovább.
- Nem nincs. Csak azt mondtad, hogy a barátnődnél laksz és hát…
- Ja. Gyere nyugodtan ma nincs itthon senki.- mosolyogtam rá. Bementünk a nappali. ő leült én gyorsan elmentem felöltözni, hogy ne a pizsiben legyek már. Miután ezt megcsináltam , ami nem ment túl gyorsan így szegény Kevin várt egy röpke fél órát,. kimentem hozzá.
- Egyébként mi volt az a koppanás mielőtt kinyitottad az ajtót?
- Hát… biztos kíváncsi vagy rá?- bólintott egyet így fojtattam.- Mikor elkezdtél csöngetni akkor ébredtem fel és azt hittem van itthon valaki, de aztán tudatosult bennem , hogy mindenki elment itthonról így rohantam ajtót nyitni de útba volt a szőnyeg és elestem.- Kevin elkezdett nevetni ezen- Hééééééééééé~ nem vicces.
- Dehogynem.- és nevetett tovább.
- Okéé… te akartad- és elkezdtem csikizni.
- Neeeeeeeeeee~- erre abbahagytam, de bár ne tettem volna, mert ő is elkezdett engem csikizni és én iszonyat csikis vagyok.
Fél óra harc után már annyira fájt a hasunk a nevetéstől , hogy abbahagytuk.
- Kérsz valamit inni?- kérdeztem meg tőle mert én majdnem szomjam haltam.
- Igennn.~- jött utánam , mint egy kisgyerek.
Ittunk mindketten utána elindultunk itthonról. Egész délutánt együtt töltöttük. Kevin meghívott ebédelni közben sokat tudtam meg róla. Én is meséltem magamról persze jó néhány részt kihagytam az életemből, mint például a foci. anyukám és apukám. Kevin egyszer megkérdezte mi van a családom de látta ahogy nem nagyon akarok erről a témáról beszélni így annyiban hagyta ezt. Kezdett egyre később leni én pedig megígértem Donghya-nak , hogy ma ott leszek az edzésen.
- Kevin- sütöttem le szemeimet.
- Tessék?
- Köszönöm…
- Ugyan mit?
- A mai napot. Nagyon jól éreztem magam, de nekem most mennem kell.
- Rendben. Én köszönöm , hogy eljöttél velem. Remélem megismételjük majd.
- Persze- nyomtam egy puszit arcára és elrohantam mert jött a buszom.
Haza ugrottam a cuccomért és már mentem is az edzésre. Meglepetésemre a tegnapi miatt mindenki bocsánatot kért ami még jobban feldobta a mai napom.
Már két hete járok újból focizni és kezdek egyre jobb lenni. A társaság mint kiderült iszonyat jó. Mindenki nagyon hülye , de ha kell tudnak komolyak is lenni. Többször mentünk már el közösen valahova. Voltunk már együtt karaokézni, közös focimeccs nézésen, ebédelni, vásárolni és bulizni. Mindezt két hét alatt. Iszonyat megszerettem ezt a társaságot és nagyon boldog vagyok most. Dae-nak elmeséltünk mindent. Velünk együtt örült ő is hogy végre találtam valami nekem valót és hogy megint olyan vagyok mint régen. az a pörgős, hülye lány mint mielőtt apukám itt hagyott. Kevin ez alatt a két hét alatt csak egyszer találkoztam akkor is csak véletlen. Neki is sok a dolga és én is elég elfoglalt vagyok, mivel egy hetem van , hogy még jobb legyek. Egy hét múlva lesz az első meccs amin én is játszani fogok és mit ne mondjak kicsit kezdek izgulni. Az edzések mellett külön eljárok futni és néha még a parkban is szoktam gyakorolni. Kevinnel is akkor futottam össze vagyis az összes fiúval is akkor találkoztam mikor futni voltam. Megbeszéltük , hogy két nap múlva mikor nekem nem lesz edzésem és ők is ráérnek elmegyünk együtt valahova. Kevin még azt is mondta nyugodtan vigyem magammal Dae-t is ha akar jönni. Pontos időpontot nem beszéltünk így megadtam neki a számom , elköszöntem és futottam tovább.
*Másnap reggel*
- Grace. ébresztő, Grace…. GRACEEEEEE~- próbált felébreszteni Dae, ami egy idő után sikerült neki.- Na végre
- Neked is jó reggelt- mosolyogtam rá álmoskásan.- Miért keltettél fel még aludhattam volna…
- Eljössz velem vásárolni?- kérdezte kiskutya szemekkel.
- Ha délután eljössz velem az edzésre és utána eljössz velünk valahova.- zsaroltam meg legjobb barátnőmet.
- Muszáj?
- Nem, ha nekem sem kötelező a vásárlás.
- Oké megyek, de kikkel megyünk majd?- kérdezte már kíváncsian.
- Donghya és Yinho biztosan jönnek, de rajtuk kívül a fiúcsapatból eddig nem tudok senkit. Aztán jön még Hyeon Su, Na Min és szinte mindenki.
Kikeltem az ágyból és lementem reggelizni. Seo Hyun és Seugn Won köszöntek nekünk és már mentek is el.
- Dae, egyébként pontosan mit is csinálnak? Úgy értem mit dolgoznak?
- Van egy boltunk ami igazándiból csak anyáé, de apa is sokszor besegít neki. Egyébként most valami projekten dolgoznak. Mindketten grafikus szakon végeztek. Egy videó kliphez csinálják a látványelemeket vagy miket. De az is lehet hogy csak a hátterek, nem tudom.- nevetett fel Dae.
- Akkor azért olyan elfoglaltak mostanában. Szinte alig látom őket itthon.
- Igen , anya sokat van a boltban, mert két hete felmondott az egyik eladó, apa meg csinálja a videó kliphez azt amit kell és anya amikor tud segít neki.
- Grace. ébresztő, Grace…. GRACEEEEEE~- próbált felébreszteni Dae, ami egy idő után sikerült neki.- Na végre
- Neked is jó reggelt- mosolyogtam rá álmoskásan.- Miért keltettél fel még aludhattam volna…
- Eljössz velem vásárolni?- kérdezte kiskutya szemekkel.
- Ha délután eljössz velem az edzésre és utána eljössz velünk valahova.- zsaroltam meg legjobb barátnőmet.
- Muszáj?
- Nem, ha nekem sem kötelező a vásárlás.
- Oké megyek, de kikkel megyünk majd?- kérdezte már kíváncsian.
- Donghya és Yinho biztosan jönnek, de rajtuk kívül a fiúcsapatból eddig nem tudok senkit. Aztán jön még Hyeon Su, Na Min és szinte mindenki.
Kikeltem az ágyból és lementem reggelizni. Seo Hyun és Seugn Won köszöntek nekünk és már mentek is el.
- Dae, egyébként pontosan mit is csinálnak? Úgy értem mit dolgoznak?
- Van egy boltunk ami igazándiból csak anyáé, de apa is sokszor besegít neki. Egyébként most valami projekten dolgoznak. Mindketten grafikus szakon végeztek. Egy videó kliphez csinálják a látványelemeket vagy miket. De az is lehet hogy csak a hátterek, nem tudom.- nevetett fel Dae.
- Akkor azért olyan elfoglaltak mostanában. Szinte alig látom őket itthon.
- Igen , anya sokat van a boltban, mert két hete felmondott az egyik eladó, apa meg csinálja a videó kliphez azt amit kell és anya amikor tud segít neki.
Megreggeliztünk és mindketten elmentünk készülődni. Két óra múlva már útnak is indultunk. Vagy 4 órát töltöttünk a vásárlással de sikerült mindent megvennünk ami Dae-nak kellett és még én is vettem néhány dolgot. Dae felújította a sminkkészletét és szinte az egész ruhatárát. Vett magának egy iszonyú szép koktél ruhát. Az egész egy nagyon egyszerű darab de pont ezt tette tökéletessé. A rövid fekete sötétbarna ruhát elöl rózsaszín virágok hímzésekkel díszítették. Ezen kívül még vett magának néhány nyári modellt és két cipőt. Én megelégedtem egy új edzős táskával és két felsővel. Nem volt szükségem semmire se , de Dae mellett nem lehet üres kézzel távozni sehonnan.
- Grace éhen halok álljunk meg valahol- nyafogott Dae.
- Nem mert még haza kell mennünk és nincs sok időnk.
- De nagyon éhes vagyok azt akarod hogy rosszul legyek?!
- Nem, de megígérted, hogy eljössz.
- El is megyek, de előtte ugorjunk be valami gyorskajáldához vagy legalább valami rágcsát vegyünk.
- Oké nem bánom, van 5 perced.
Dae elégedett étellel a kezében jött ki a boltból. Hazafelé egész végig evett. nem tudom közben hogy volt képes azt a sok szatyrot is cipelni , de mindegy neki sikerült nekem nem sikerült volna.
- Grace te nem eszel?- kérdezte mikor haza értünk.
- Nem mert már nincs időm.
- De nem leszel rosszul?!
- Nem , amjd utána eszek valamit. Na menjünk.
Összepakoltam és 5 perc múlva már úton is voltunk az edzésre. Mikor odaértünk mindenki minket várt vagyis engem és rohantak felénk mikor megláttak minket.
- Sziasztok- köszönt iszonyat hangosan Donghya.- Dae hát téged is látni lehet mostanában?!
- Szia. Igen. Tudod elfoglalt ember vagyok. Sok a rajongóm- kezdtek el poénkodni egymással. Közben én a többiekkel lebeszéltem , hogy hova megyünk az este. Végül úgy döntöttünk bulizni megyünk.
Egész edzésen a támadásra fektettünk hangsúlyt mivel én csatárt játszom és össze kell hangolódnom még a többiekkel, ami nem épp ment túl jól és Niel mindig csak lecseszett, de ezeknek köszönhetem, hogy edzés végére már egész jól ment.
Edzés után mindenki gyorsan elkészült és már bele is vettettük magunkat az éjszakai életbe. A klub ahova mentünk elég messze volt a stadiontól mivel már vagy fél órája gyalogoltunk ha nem több és még nem értünk oda.
- Héééé~ mikor érünk már oda?! A város másik felébe akartok menni?!- kérdeztem talán kicsit ingerülten.
- Nyugi Grace mindjárt ott vagyunk.
- És mikor van az a mindjárt?!
- Hát pontosan most. Vagyis már csak a bejárathoz kell elsétálnunk.- mondták a többiek, mikor befordultunk egy forgalmas útra Szöul közepén és bennem az ütő is megállt.
Ahogy befordultunk egy ismerős épület tárult a látószögembe és 7 ismerős arc lépet ki rajta. Vagyis tartott kifelé.
- Siessünk, lécciiii~- siettem mindenkit mert most nem volt kedvem velük összefutni és magyarázkodni mindenért.
-Mert?!- állt meg mindenki hirtelen.
- Már csak ez hiányzott.
- Mi?!- értetlenkedett mindenki.
*- Graceee~- hallottuk távolból és egy emberként fordultunk a hang irányába.
- Sziasztok- köszöntem oda nekik, de a többieknek csak tátva maradt a szájuk amibe akár a sült galamb is berepülhetett volna.- Most mi van? Miért dermedt meg mindenki?
- Ne mond hogy nem tudod kik ők?!- kérdezték a lányok.
- De Kevin, Eli, Kiseop, Hoon, Dongho, Soohyun ésAJ.
- Nem úgy értettük. Nagyon is jól látszódik, hogy tudod kik ők vagyis hogy tudod a nevüket de te tényleg nem tudok pontosan kik ők?!
- Nem, kellene?!
- Grace éhen halok álljunk meg valahol- nyafogott Dae.
- Nem mert még haza kell mennünk és nincs sok időnk.
- De nagyon éhes vagyok azt akarod hogy rosszul legyek?!
- Nem, de megígérted, hogy eljössz.
- El is megyek, de előtte ugorjunk be valami gyorskajáldához vagy legalább valami rágcsát vegyünk.
- Oké nem bánom, van 5 perced.
Dae elégedett étellel a kezében jött ki a boltból. Hazafelé egész végig evett. nem tudom közben hogy volt képes azt a sok szatyrot is cipelni , de mindegy neki sikerült nekem nem sikerült volna.
- Grace te nem eszel?- kérdezte mikor haza értünk.
- Nem mert már nincs időm.
- De nem leszel rosszul?!
- Nem , amjd utána eszek valamit. Na menjünk.
Összepakoltam és 5 perc múlva már úton is voltunk az edzésre. Mikor odaértünk mindenki minket várt vagyis engem és rohantak felénk mikor megláttak minket.
- Sziasztok- köszönt iszonyat hangosan Donghya.- Dae hát téged is látni lehet mostanában?!
- Szia. Igen. Tudod elfoglalt ember vagyok. Sok a rajongóm- kezdtek el poénkodni egymással. Közben én a többiekkel lebeszéltem , hogy hova megyünk az este. Végül úgy döntöttünk bulizni megyünk.
Egész edzésen a támadásra fektettünk hangsúlyt mivel én csatárt játszom és össze kell hangolódnom még a többiekkel, ami nem épp ment túl jól és Niel mindig csak lecseszett, de ezeknek köszönhetem, hogy edzés végére már egész jól ment.
Edzés után mindenki gyorsan elkészült és már bele is vettettük magunkat az éjszakai életbe. A klub ahova mentünk elég messze volt a stadiontól mivel már vagy fél órája gyalogoltunk ha nem több és még nem értünk oda.
- Héééé~ mikor érünk már oda?! A város másik felébe akartok menni?!- kérdeztem talán kicsit ingerülten.
- Nyugi Grace mindjárt ott vagyunk.
- És mikor van az a mindjárt?!
- Hát pontosan most. Vagyis már csak a bejárathoz kell elsétálnunk.- mondták a többiek, mikor befordultunk egy forgalmas útra Szöul közepén és bennem az ütő is megállt.
Ahogy befordultunk egy ismerős épület tárult a látószögembe és 7 ismerős arc lépet ki rajta. Vagyis tartott kifelé.
- Siessünk, lécciiii~- siettem mindenkit mert most nem volt kedvem velük összefutni és magyarázkodni mindenért.
-Mert?!- állt meg mindenki hirtelen.
- Már csak ez hiányzott.
- Mi?!- értetlenkedett mindenki.
*- Graceee~- hallottuk távolból és egy emberként fordultunk a hang irányába.
- Sziasztok- köszöntem oda nekik, de a többieknek csak tátva maradt a szájuk amibe akár a sült galamb is berepülhetett volna.- Most mi van? Miért dermedt meg mindenki?
- Ne mond hogy nem tudod kik ők?!- kérdezték a lányok.
- De Kevin, Eli, Kiseop, Hoon, Dongho, Soohyun ésAJ.
- Nem úgy értettük. Nagyon is jól látszódik, hogy tudod kik ők vagyis hogy tudod a nevüket de te tényleg nem tudok pontosan kik ők?!
- Nem, kellene?!
- Hát nem ártana.
- Mert kik ők?!- kérdeztem meg tőlük, de mielőtt válaszolhattak volna Kevin és Eli közbe szólt:
- Bocsi elrabolhatnánk Grace-t egy kicsit.- a választ meg se várva már húztak is magukkal.
- Hééé~ ki mondta hogy elhozhattok?!
- Mi- mondták egyszerre.
- Okéé. mondjátok el gyorsan mit szeretnétek, hogy vissza tudjak menni.
- Hosszú lesz.- mondta Vinseop.
- Akkor annyit engedjetek meg, hogy szóljak nekik, hogy majd később utánuk megyek. Válaszra se méltattam őket már mentem Dae-ék felé.
- Bocsi egy ideig itt ragadtam, majd később utánatok megyek- kacsintottam egyet és már mentem is vissza a 7 számomra egyre rejtélyesebb fiúhoz.
- Mert kik ők?!- kérdeztem meg tőlük, de mielőtt válaszolhattak volna Kevin és Eli közbe szólt:
- Bocsi elrabolhatnánk Grace-t egy kicsit.- a választ meg se várva már húztak is magukkal.
- Hééé~ ki mondta hogy elhozhattok?!
- Mi- mondták egyszerre.
- Okéé. mondjátok el gyorsan mit szeretnétek, hogy vissza tudjak menni.
- Hosszú lesz.- mondta Vinseop.
- Akkor annyit engedjetek meg, hogy szóljak nekik, hogy majd később utánuk megyek. Válaszra se méltattam őket már mentem Dae-ék felé.
- Bocsi egy ideig itt ragadtam, majd később utánatok megyek- kacsintottam egyet és már mentem is vissza a 7 számomra egyre rejtélyesebb fiúhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése