- Na mi lenne az a hosszú történet?- kérdeztem tőlük., de választ nem kaptam. – Ha nem válaszoltok itt foglak hagyni titeket. –akadtam ki egy kicsit.
- Igazándiból, csak szeretnénk jobban megismerni. Kevin már két hete csak rólad mesél.- mondta Soohyun és én egyből Kevinre kaptam tekintettem aki paradicsom vörösen csak ennyit mondott:
-Héé~ most ezt muszáj volt?!- akaratlanul is elnevettem magam. mintha egy családot láttam volna. Nem igazán ismerem még ezeket a fiúkat, de szeretném még jobban megismerni őket.
- Felőlem rendben van a dolog. De akkor üljünk be valahova.- indultam volna el, de Eli megfogta a kezem.
- Gyere.- csak ennyit mondott és én készségesen követtem a számomra 7 idegennek tűnő embert. Beszálltunk egy autóba és fél óra kocsikázás után megálltunk. Nem bírtam visszafogni kíváncsiságomat így kiböktem.
- Hol vagyunk?!
- Otthon- mondta nekem Dongho angyali mosollyal.
- Ti itt laktok?!- bólintottak mindannyian.- Hát okééé… miért kezdem úgy érezni, hogy teljesen külön világban élünk?!- de választ nem kaptam. Csendben mentünk be a lakásba.
Belülről úgy nézett ki mint az összes többi átlagos családi ház engem mégis elöntött valami jó érzés. Ahogy végig pásztáztam a nappalit belülről elöntött a melegség. Tudom minek köszönhetem ezt, mert ha ők nem is egy család, vagyis rokonsági kapcsolat nincs közöttük mégis családként élnek.
- Körbenézhetek?- kérdeztem meg félénken.
- Kevin majd körbevezet- mondta Hoon. – Addig mi összeütünk valamit.
- Oké, de Eli-n kívül senki ne menjen a konyhába.- mondta Kevin és azzal a lendülettel amivel elindult húzott maga után.
- Miért nem mehet be senki a konyhába….
- Igazándiból, csak szeretnénk jobban megismerni. Kevin már két hete csak rólad mesél.- mondta Soohyun és én egyből Kevinre kaptam tekintettem aki paradicsom vörösen csak ennyit mondott:
-Héé~ most ezt muszáj volt?!- akaratlanul is elnevettem magam. mintha egy családot láttam volna. Nem igazán ismerem még ezeket a fiúkat, de szeretném még jobban megismerni őket.
- Felőlem rendben van a dolog. De akkor üljünk be valahova.- indultam volna el, de Eli megfogta a kezem.
- Gyere.- csak ennyit mondott és én készségesen követtem a számomra 7 idegennek tűnő embert. Beszálltunk egy autóba és fél óra kocsikázás után megálltunk. Nem bírtam visszafogni kíváncsiságomat így kiböktem.
- Hol vagyunk?!
- Otthon- mondta nekem Dongho angyali mosollyal.
- Ti itt laktok?!- bólintottak mindannyian.- Hát okééé… miért kezdem úgy érezni, hogy teljesen külön világban élünk?!- de választ nem kaptam. Csendben mentünk be a lakásba.
Belülről úgy nézett ki mint az összes többi átlagos családi ház engem mégis elöntött valami jó érzés. Ahogy végig pásztáztam a nappalit belülről elöntött a melegség. Tudom minek köszönhetem ezt, mert ha ők nem is egy család, vagyis rokonsági kapcsolat nincs közöttük mégis családként élnek.
- Körbenézhetek?- kérdeztem meg félénken.
- Kevin majd körbevezet- mondta Hoon. – Addig mi összeütünk valamit.
- Oké, de Eli-n kívül senki ne menjen a konyhába.- mondta Kevin és azzal a lendülettel amivel elindult húzott maga után.
- Miért nem mehet be senki a konyhába….
- Mert Eli-n kívül mindenki csak elrontja a kaját.- mosolygott rám.
- Az ételt nem lehet elrontani csak ehetetlenné tenni—nevettünk fel hangosan ezen a kijelentésem.
- Na gyere menjünk, mert sose érünk körbe… Ez itt az egyik szoba itt Soohyun és AJ alszik. Be akarsz menni?
- Ha lehet.- bólintott így fogtam magam és bementem. Meglepődtem mert szép rend volt a szobában és eszembe jutott, hogy meg kéne őket viccelni valamivel.- Kevin baj ha…
- Ha?
- Nem tudom megfogalmazni.- nevettem fel kínomban.
- Akkor csináld.- mondta .
- Biztos?
- Nem tudom mit szeretnél szóval igen. De ha közben eszedbe jutott akkor mond el.
- Csak meg akarom őket tréfálni…
- Benne vagyok.
A szobában teljes káoszt csináltunk. Mindent összekevertünk. Főleg a ruháikat.
- Remélem azért hamar megbékélnek majd- kuncogtunk együtt, mintha 5 évesek lennénk és életünk első csínyét csináltunk volna.
- Kié a következő?- kérdeztem új ötletekkel a fejemben.
- Hoon, Dongho és Kiseop.
- Ohhh… Szóval te Eli-val vagy együtt.
- Igen mert?
- Hát nem gondolok semmi rosszra de ez kicsit félre érthető volt. – festettem az ördögöt a falra, de azt hiszem nem kellett volna.
- Igen?!- húzta fel szemöldökeit és jött egyre közelebb és mikor elég közel volt már hozzám akkor megtörtént amit nem akartam megint átélni. Elkezdett csikizni és …
- Héééééé~ neeeeeee~ kérlek hagyd abbaaaaaa~- könyörögtem neki.
Valakinek a lépteit hallottuk közeledni.
- Ti meg mit csináltok?- kérdezte elég meglepődött arccal Dongho.
- Hát minek látszik?!- kérdezte Kevin és csikizett tovább.
- Okééé~ te akartad… Dongho segítss~- fordultam segítségért.
Már boci szemekkel néztem rá mikor is Kevin végre megunta a dolgot és abbahagyta a kínzásom. A földre rogytam, de Kevin is velem tartott. A szoba előtt ültünk és kifújtuk magunkat mikor is AJ megkérdezte:
- Mit csináltak ezek ketten?
- Kevin halálra csikizte szegényt- rendezte le ennyivel Dongho.
-Na menjünk ide is be és csináljunk felfordulást.- kacsintottam rá. Beleegyezett és kezét nyújtva ajánlotta fel segítségét , hogy feltápászkodjak a földről. Bementük jó nagy kupit csináltunk és mint aki semmit rosszat nem csinált kijöttük és mentünk az utolsó szobát megnézni. Mikor beléptem megakadtam a szemem egy plüss mackón. Odamentem hozzá felemeltem és :
- Ez kié?- kérdeztem meg holott sejtettem a választ még úgy is, hogy semmit se tudtam róluk.
- Az enyém- sütötte le szemeit Kevin.- Egy rajongótól kaptam.
- Szóval fontos a számodra- jegyeztem meg. Én is egy plüss mackóval alszom. Mikor megszülettem akkor kaptam… állítólag anyukám adta nekem… Gyere menjünk ki. Kezdek éhes lenni- tereltem el a témát. Kevin kifele menet megfogta a kezem és nem tudom, de nem löktem el. Kézen fogva mentünk ki és ültünk le az asztalhoz ahol senki és semmi nem várt minket.
- Héééé~ ez baromira nem vicces éhes vagyok- kezdett el nyafogni Kevin.
Erre mindenki odacsődült az asztalhoz. Persze hoztak enni és innivalót is. Megvacsiztunk és beültünk a nappaliba. Jött a szokásos kínos csend.
- Na jó én ezt nem bírom… vagy megszólaltok vagy elmegyek.
- Mert tudod hogy kell haza menni?- kérdezte Kiseop.
- Nem, de nincs is igazi …- befogtam a számát, de már késő volt.
- Mid nincs?- kérdezték mindannyian. Nem voltam képes válaszolni pedig tudtam. beszélnem kell róla, de Kevin látta rajtam, hogy nem megy…
- Családja.- fejezte be a mondatot helyettem.
- Az ételt nem lehet elrontani csak ehetetlenné tenni—nevettünk fel hangosan ezen a kijelentésem.
- Na gyere menjünk, mert sose érünk körbe… Ez itt az egyik szoba itt Soohyun és AJ alszik. Be akarsz menni?
- Ha lehet.- bólintott így fogtam magam és bementem. Meglepődtem mert szép rend volt a szobában és eszembe jutott, hogy meg kéne őket viccelni valamivel.- Kevin baj ha…
- Ha?
- Nem tudom megfogalmazni.- nevettem fel kínomban.
- Akkor csináld.- mondta .
- Biztos?
- Nem tudom mit szeretnél szóval igen. De ha közben eszedbe jutott akkor mond el.
- Csak meg akarom őket tréfálni…
- Benne vagyok.
A szobában teljes káoszt csináltunk. Mindent összekevertünk. Főleg a ruháikat.
- Remélem azért hamar megbékélnek majd- kuncogtunk együtt, mintha 5 évesek lennénk és életünk első csínyét csináltunk volna.
- Kié a következő?- kérdeztem új ötletekkel a fejemben.
- Hoon, Dongho és Kiseop.
- Ohhh… Szóval te Eli-val vagy együtt.
- Igen mert?
- Hát nem gondolok semmi rosszra de ez kicsit félre érthető volt. – festettem az ördögöt a falra, de azt hiszem nem kellett volna.
- Igen?!- húzta fel szemöldökeit és jött egyre közelebb és mikor elég közel volt már hozzám akkor megtörtént amit nem akartam megint átélni. Elkezdett csikizni és …
- Héééééé~ neeeeeee~ kérlek hagyd abbaaaaaa~- könyörögtem neki.
Valakinek a lépteit hallottuk közeledni.
- Ti meg mit csináltok?- kérdezte elég meglepődött arccal Dongho.
- Hát minek látszik?!- kérdezte Kevin és csikizett tovább.
- Okééé~ te akartad… Dongho segítss~- fordultam segítségért.
Már boci szemekkel néztem rá mikor is Kevin végre megunta a dolgot és abbahagyta a kínzásom. A földre rogytam, de Kevin is velem tartott. A szoba előtt ültünk és kifújtuk magunkat mikor is AJ megkérdezte:
- Mit csináltak ezek ketten?
- Kevin halálra csikizte szegényt- rendezte le ennyivel Dongho.
-Na menjünk ide is be és csináljunk felfordulást.- kacsintottam rá. Beleegyezett és kezét nyújtva ajánlotta fel segítségét , hogy feltápászkodjak a földről. Bementük jó nagy kupit csináltunk és mint aki semmit rosszat nem csinált kijöttük és mentünk az utolsó szobát megnézni. Mikor beléptem megakadtam a szemem egy plüss mackón. Odamentem hozzá felemeltem és :
- Ez kié?- kérdeztem meg holott sejtettem a választ még úgy is, hogy semmit se tudtam róluk.
- Az enyém- sütötte le szemeit Kevin.- Egy rajongótól kaptam.
- Szóval fontos a számodra- jegyeztem meg. Én is egy plüss mackóval alszom. Mikor megszülettem akkor kaptam… állítólag anyukám adta nekem… Gyere menjünk ki. Kezdek éhes lenni- tereltem el a témát. Kevin kifele menet megfogta a kezem és nem tudom, de nem löktem el. Kézen fogva mentünk ki és ültünk le az asztalhoz ahol senki és semmi nem várt minket.
- Héééé~ ez baromira nem vicces éhes vagyok- kezdett el nyafogni Kevin.
Erre mindenki odacsődült az asztalhoz. Persze hoztak enni és innivalót is. Megvacsiztunk és beültünk a nappaliba. Jött a szokásos kínos csend.
- Na jó én ezt nem bírom… vagy megszólaltok vagy elmegyek.
- Mert tudod hogy kell haza menni?- kérdezte Kiseop.
- Nem, de nincs is igazi …- befogtam a számát, de már késő volt.
- Mid nincs?- kérdezték mindannyian. Nem voltam képes válaszolni pedig tudtam. beszélnem kell róla, de Kevin látta rajtam, hogy nem megy…
- Családja.- fejezte be a mondatot helyettem.
- Akkor hol laksz?- kérdezte Dongho.
- A legjobb barátnőjénél.- válaszolt Kevin.
- Te már voltál nála?- kérdezte Hoon.
- Nem is egyszer- mosolyodott el Kevin. Ettől nekem is jobb kedvem lett és úgy éreztem , hogy ha nem is minden apró részletet, de képes vagyok nekik elmondani.
- Nincs családom… Kiskorom óta apukámmal élek. Az anyukámmal soha nem találkoztam. Azt se tudom , hogy néz ki. Még fényképen se láttam. Ha megkérdeztem hol van a mama apukám sose felelt így egy idő után már nem kérdeztem semmit. A nagyszüleimről se tudok semmit. A családom számomra apukám volt. mindig ő jelentette számomra a menedéket. Mikor iskolába mentem mindenki félt tőlem, mert más volt. Apukám mindig megvigasztalt otthon és idővel könnyebb volt. Barátokat is sikerült szereznem. Ekkor ismertem meg Dae-t aki azóta is a legjobb barátnőm és akinél jelenleg lakom. Seo Hyun és Seung Won is nagyon kedvesek velem. Úgy kezelnek mintha a saját lányuk lennék még se vagyok képes őket apának meg anyának hívni…Az iskolában egyre többen jöttek oda hozzám. Már nem féltek attól hogy nekem szőke a hajam és más a szemem színe, már nem csúfoltak azzal hogy idegen vagyok. Befogadtak. Mindezt középiskola első évében sikerült elérnem. De azóta boldog vagyok Vagyis voltam. Ugyanis apukám két hónapja elment. Nem tudom mi van vele és azt se hogy miért hagyott itt. Semmit nem hagyott maga után. Se egy levél se egy üzenet, semmi. Összesen egy fényképem maradt róla az is csak azért mert a párnám alatt tartottam és ő nem tudott róla…- senki nem szólalt meg mikor befejeztem a történetem. Csak pislogtak rám.-
Ne sajnáljatok, mert ez az egyik dolog a világon amit nagyon utálok. Nem mondanám , hogy húú de jó sorsom van, de nincs bajom. Nem panaszkodhatok, mert szerető család vesz körül és tudom, hogy a barátaimra mindig számíthatok…
- Ha kell mi is itt vagyunk neked- mondta Kevin.
- Khmmm…- köszörülte meg a torkát Soohyun.
- Mi van?- nézett rá Kevin értetlenül…- Oké, tudom , tudom.
- Hmm?
- Semmi- kacsintott rám Kevin..
- Egyébként te mindig olyan későn jársz futni?- kérdezte a témát terelve Eli.
- Nem. Csak mostanában, mert máskor nincs időm. Edzés előtt nem tudnék elmenni és valahogy vissza kell lendülni a régi formámba…- mikor befejeztem a mondatot akkor esett le mit is mondtam.
- MI?- kérdezték egyszerre.
- Elmagyarázom.- küldtem feléjük egy 200 wattos mosolyt és folytattam.- Mikor kicsi voltam fociztam. Imádtam, talán nevezhetném az akkori szerelmemnek is, de mikor 10 éves lettem apukám nem engedett el az edzésekre. Szinte sehova nem mehettem abban az időszakban. Nem tudom a mai napig se hogy miért, de ennek köszönhetően abbahagytam a sportot. Később semmi ilyesmivel nem próbálkoztam.
- Akkor most miért kezdted újra? –kérdezte meg AJ.
- Mert egy barátom elhívott hogy segítsek, mert Miyanak családi problémai akadtak. És mivel az állásinterjúról lemaradtam , mert én hülye eltévedtem ezért belementem a dologban. És mostanában azért járok még külön futni mert egy hét múlva meccs lesz és azon már játszanom kell.- rendeztem le ennyivel a dolgot. Még órákig beszélgettünk, de már mindenki kezdte feladni így elmentünk aludni. Vagyis csak mentünk volna mert én nem tudtam hol fogok aludni.
-És én…- Kevin meg se várta a kérdésem végét már húzott is a szobájukba. A kezembe nyomott egy törölközőt.
- Tessék zuhanyozz le. Tudod merre van a fürdő, nem?- bólintottam egyet és már indultam is, de a hátam mögött még hallottam amint suttogja:
- Addig keresek neked valamit amiben alhatsz.
Bementem a fürdőben. Sose tudtam sietni. imádtam fürdeni és ezt a szenvedélyemet most se rendeztem le egy röpke 5 perces gyors tusolással. Körülbelül fél órát áztattam magam mikor is megunva a dolgot kiléptem magamra tekertem a törölközőt és kimentem. Lassan, de biztosan eljutottam a szobáig. Benéztem és már épp nyitottam volna ki a szám , de láttam Kevin elaludt így megkerestem a ruhát amit kikészített nekem. Nem sok időbe telt és megtaláltam, gyors felkaptam és már mentem is vissza a fürdőbe hogy felöltözzek. Már a nadrágot vettem a kezembe mikor megláttam hogy egy pók felém mászik. Elkezdtem sikítani, de csak közeledett felém és a könnyeim is elkezdtek potyogni. Nem sok idő telhetett mikor ölelő kezeket találtam derekamon amik maguk felé fordítottak.
- Mi történt?- kérdezte Kevin álmosan.
Mivel nem tudtam megszólalni, csak belebújtam az ölelésbe. Kevin még mindig nem értette min buktam ki így és miért ébresztettem fel a többieket is.
- Szóval ő a baj forrása?- kérdezte hátrálva és a pók felé mutatott.
- Ühümm- töröltem meg szemeimet.
- Mi történt?- kérdezte Soohyun és Eli.
- Innentől tietek a pálya.- mutatott Kevin a pók felé és húzott be a szobába. A szoba közepén ültünk. Ő még mindig ölelt engem én meg mintha az életem múlna rajta úgy kapaszkodtam. A hátamat simogatta és próbált nyugtatni, de nem nagyon sikerült neki. A könnyeim még mindig potyogtak.
- SSSShhh~ nyugi már nincs itt semmilyen pók- nem használt. Ekkor puha ajkakat éreztem sajátjaimon és könnyeim záporozása abbamaradt.
- Te már voltál nála?- kérdezte Hoon.
- Nem is egyszer- mosolyodott el Kevin. Ettől nekem is jobb kedvem lett és úgy éreztem , hogy ha nem is minden apró részletet, de képes vagyok nekik elmondani.
- Nincs családom… Kiskorom óta apukámmal élek. Az anyukámmal soha nem találkoztam. Azt se tudom , hogy néz ki. Még fényképen se láttam. Ha megkérdeztem hol van a mama apukám sose felelt így egy idő után már nem kérdeztem semmit. A nagyszüleimről se tudok semmit. A családom számomra apukám volt. mindig ő jelentette számomra a menedéket. Mikor iskolába mentem mindenki félt tőlem, mert más volt. Apukám mindig megvigasztalt otthon és idővel könnyebb volt. Barátokat is sikerült szereznem. Ekkor ismertem meg Dae-t aki azóta is a legjobb barátnőm és akinél jelenleg lakom. Seo Hyun és Seung Won is nagyon kedvesek velem. Úgy kezelnek mintha a saját lányuk lennék még se vagyok képes őket apának meg anyának hívni…Az iskolában egyre többen jöttek oda hozzám. Már nem féltek attól hogy nekem szőke a hajam és más a szemem színe, már nem csúfoltak azzal hogy idegen vagyok. Befogadtak. Mindezt középiskola első évében sikerült elérnem. De azóta boldog vagyok Vagyis voltam. Ugyanis apukám két hónapja elment. Nem tudom mi van vele és azt se hogy miért hagyott itt. Semmit nem hagyott maga után. Se egy levél se egy üzenet, semmi. Összesen egy fényképem maradt róla az is csak azért mert a párnám alatt tartottam és ő nem tudott róla…- senki nem szólalt meg mikor befejeztem a történetem. Csak pislogtak rám.-
Ne sajnáljatok, mert ez az egyik dolog a világon amit nagyon utálok. Nem mondanám , hogy húú de jó sorsom van, de nincs bajom. Nem panaszkodhatok, mert szerető család vesz körül és tudom, hogy a barátaimra mindig számíthatok…
- Ha kell mi is itt vagyunk neked- mondta Kevin.
- Khmmm…- köszörülte meg a torkát Soohyun.
- Mi van?- nézett rá Kevin értetlenül…- Oké, tudom , tudom.
- Hmm?
- Semmi- kacsintott rám Kevin..
- Egyébként te mindig olyan későn jársz futni?- kérdezte a témát terelve Eli.
- Nem. Csak mostanában, mert máskor nincs időm. Edzés előtt nem tudnék elmenni és valahogy vissza kell lendülni a régi formámba…- mikor befejeztem a mondatot akkor esett le mit is mondtam.
- MI?- kérdezték egyszerre.
- Elmagyarázom.- küldtem feléjük egy 200 wattos mosolyt és folytattam.- Mikor kicsi voltam fociztam. Imádtam, talán nevezhetném az akkori szerelmemnek is, de mikor 10 éves lettem apukám nem engedett el az edzésekre. Szinte sehova nem mehettem abban az időszakban. Nem tudom a mai napig se hogy miért, de ennek köszönhetően abbahagytam a sportot. Később semmi ilyesmivel nem próbálkoztam.
- Akkor most miért kezdted újra? –kérdezte meg AJ.
- Mert egy barátom elhívott hogy segítsek, mert Miyanak családi problémai akadtak. És mivel az állásinterjúról lemaradtam , mert én hülye eltévedtem ezért belementem a dologban. És mostanában azért járok még külön futni mert egy hét múlva meccs lesz és azon már játszanom kell.- rendeztem le ennyivel a dolgot. Még órákig beszélgettünk, de már mindenki kezdte feladni így elmentünk aludni. Vagyis csak mentünk volna mert én nem tudtam hol fogok aludni.
-És én…- Kevin meg se várta a kérdésem végét már húzott is a szobájukba. A kezembe nyomott egy törölközőt.
- Tessék zuhanyozz le. Tudod merre van a fürdő, nem?- bólintottam egyet és már indultam is, de a hátam mögött még hallottam amint suttogja:
- Addig keresek neked valamit amiben alhatsz.
Bementem a fürdőben. Sose tudtam sietni. imádtam fürdeni és ezt a szenvedélyemet most se rendeztem le egy röpke 5 perces gyors tusolással. Körülbelül fél órát áztattam magam mikor is megunva a dolgot kiléptem magamra tekertem a törölközőt és kimentem. Lassan, de biztosan eljutottam a szobáig. Benéztem és már épp nyitottam volna ki a szám , de láttam Kevin elaludt így megkerestem a ruhát amit kikészített nekem. Nem sok időbe telt és megtaláltam, gyors felkaptam és már mentem is vissza a fürdőbe hogy felöltözzek. Már a nadrágot vettem a kezembe mikor megláttam hogy egy pók felém mászik. Elkezdtem sikítani, de csak közeledett felém és a könnyeim is elkezdtek potyogni. Nem sok idő telhetett mikor ölelő kezeket találtam derekamon amik maguk felé fordítottak.
- Mi történt?- kérdezte Kevin álmosan.
Mivel nem tudtam megszólalni, csak belebújtam az ölelésbe. Kevin még mindig nem értette min buktam ki így és miért ébresztettem fel a többieket is.
- Szóval ő a baj forrása?- kérdezte hátrálva és a pók felé mutatott.
- Ühümm- töröltem meg szemeimet.
- Mi történt?- kérdezte Soohyun és Eli.
- Innentől tietek a pálya.- mutatott Kevin a pók felé és húzott be a szobába. A szoba közepén ültünk. Ő még mindig ölelt engem én meg mintha az életem múlna rajta úgy kapaszkodtam. A hátamat simogatta és próbált nyugtatni, de nem nagyon sikerült neki. A könnyeim még mindig potyogtak.
- SSSShhh~ nyugi már nincs itt semmilyen pók- nem használt. Ekkor puha ajkakat éreztem sajátjaimon és könnyeim záporozása abbamaradt.
Másnap reggel egy ismeretlen szobában ébredtem. Körülnéztem és csak akkor vettem észre ,hogy nem egyedül vagyok a szobában amikor megpillantottam Kevint. Rögtön eszembe jutott a tegnap este és elpirultam. Fogtam magam és kimentem a fürdőbe, hogy kicsit elfogadható állapotba tegyem magam, de nem volt törülköző amiben megtörölhettem volna az arcom így félbemaradt ez az elhatározás. Leültem Kevinék szobája elé és vártam. Nem tudom ennyi ideig kuporogtam ott a földön de arra ébredtem hogy valaki az arcomat simogatja.
-Hmm?- néztem fel kérdőn.
-Hmm?- néztem fel kérdőn.
- Gyere Grace, ne itt aludj.- húzott fel a földről és fogott meg Kevin nehogy elessek.
- De nem akarok, fáradt vagyok nagyon és fázom.- mondta neki elhaló hangon.
- Gyere, mert itt megfázol nagyon.- támogatott be a szobába. Már Eli is fent volt és amint meglátott segített Kevinnek.
- Te mióta vagy odakint a hideg kövön? –kérdezte Eli kicsit ingerülten, mikor már magamtól álltam.
- Nem tudom- rántottam meg a vállam, de amint ezt megcsináltam minden elsötétült.
- De nem akarok, fáradt vagyok nagyon és fázom.- mondta neki elhaló hangon.
- Gyere, mert itt megfázol nagyon.- támogatott be a szobába. Már Eli is fent volt és amint meglátott segített Kevinnek.
- Te mióta vagy odakint a hideg kövön? –kérdezte Eli kicsit ingerülten, mikor már magamtól álltam.
- Nem tudom- rántottam meg a vállam, de amint ezt megcsináltam minden elsötétült.
Mikor felébredtem a szobában találtam magam. Nem tudom, hogy kerültem haza, de a legkevésbé nem is izgatott jelent pillanatban. Felültem az ágyon és próbáltam erőt gyűjteni, hogy kimenjek a konyhába inni. Kitakaróztam , de azonnal visszarántottam magamra. Nyakig betakarózva gondolkoztam aztán szépen lassan elnyomott az álom.
Délután ébredtem fel. Sokkal jobban éreztem magam így gyorsan összedobtam a cuccom és lementem edzésre. Siettem mert egy kicsit késésben voltam nem néztem az orrom elé, csak mentem és mentem, de valami beleütköztem.
- Bocsánat, bocsánat- hajolgattam.
- Semmi gond. Ismerősen csengett a hang. Felnéztem… és elállt a lélegzetem.
- Ahnho?!- mutogattam felé.
- Grace?!- ölelt meg.- Hát te mi járatban itt?- kérdezte tőlem.
- Talán edzésre jöttem. És te?
- Niel hívott. Mondta hogy ha van kedvem jöjjek ide játszani , mert most nincs csapatom és a fiúk kapusa meg elköltözött.
- Te honnan ismered Nielt?
- Vele voltam kint Amerikában. Ő volt ott az edzőm. A Niel nevet is tőlünk kapta, mert nem tudták a játékosok kimondani a nevét. Ha jól emlékszem két éve jöhetett vissza… De te hogy-hogy újra focizol?
- Donghya hívott vissza. Igazándiból sose akartam újra kezdeni, de Miya miatt mindent megteszek és amúgy se sikerült állást találnom a nyárra így lesz egy kis elfoglaltságom.
- Várj…ez egy kicsit sok infó nekem most egyszerre…
- Sziasztok.- zavarta meg beszélgetésünket Niel.- Jól látom hogy ti már ismeritek egymást?!
- Igen- válaszoltunk egyszerre Ahnhoval.
- Gyertek, Majd edzés után még beszéltek.
Azzal elindultunk az öltözők felé. Közben még megbeszéltük Ahnhoval hogy holnap az edzés előtt elmegyünk valahova megbeszélni mi is történt velünk még nem találkoztunk. Az edzésen nem ment minden zökkenőmentesen. Valahogy sohasem sikerült rendesen figyeltem, de végül addig próbálkoztam mindennel még nem sikerült legalább egyszer megcsinálnunk rendesen. Niel ezután mondta, hogy hagyjuk abba.
- Héé Grace várj- rohant utánam valaki. Hátrafordultam és egy Donghya száguldozott felém.
- Hééé hééé lassíts.- és megállt előttem.- Na mond mit szeretnél.
- Hazakísérlek és útközben elmondom.- ajánlotta fel mert látta rajtam hogy már hulla vagyok.
Útközben beszámoltan neki mindenről. A tegnap estével kezdtem. Kíváncsi volt honnan ismerem ’azokat a srácokat’. Nem volt róluk túl jó véleménnyel, de nem izgatott. Nagyjából elmeséltem neki a sztorit persze néhány apróbb részletet kihagytam. Aztán Ahnhoról kérdezett. Nem akartam neki hazudni, de nem volt kedvem mindent elmondani neki így csak annyit mondtam hogy nagyon régen ismertem meg ,mikor még kicsik voltunk és ő volt a legjobb barátom . Együtt fociztunk, de mikor én abbahagytam ő akkor se hagyott magamra. Mindent megbeszéltem vele ,de mikor 12 évesek voltunk ő a szüleivel kiköltözött Amerikába. Tudtam róla, mert elmondta nekem és nem egy szó nélkül hagyott itt. Fájt ,hogy elment, de nem tehettem mást. Nem marasztalhattam. Nem lehettem önző így egy darabig csendben szenvedtem , mert elvették tőlem a legjobb barátom, aztán megismertelek titeket és teljesen elfelejtettem Ahnhot.
Délután ébredtem fel. Sokkal jobban éreztem magam így gyorsan összedobtam a cuccom és lementem edzésre. Siettem mert egy kicsit késésben voltam nem néztem az orrom elé, csak mentem és mentem, de valami beleütköztem.
- Bocsánat, bocsánat- hajolgattam.
- Semmi gond. Ismerősen csengett a hang. Felnéztem… és elállt a lélegzetem.
- Ahnho?!- mutogattam felé.
- Grace?!- ölelt meg.- Hát te mi járatban itt?- kérdezte tőlem.
- Talán edzésre jöttem. És te?
- Niel hívott. Mondta hogy ha van kedvem jöjjek ide játszani , mert most nincs csapatom és a fiúk kapusa meg elköltözött.
- Te honnan ismered Nielt?
- Vele voltam kint Amerikában. Ő volt ott az edzőm. A Niel nevet is tőlünk kapta, mert nem tudták a játékosok kimondani a nevét. Ha jól emlékszem két éve jöhetett vissza… De te hogy-hogy újra focizol?
- Donghya hívott vissza. Igazándiból sose akartam újra kezdeni, de Miya miatt mindent megteszek és amúgy se sikerült állást találnom a nyárra így lesz egy kis elfoglaltságom.
- Várj…ez egy kicsit sok infó nekem most egyszerre…
- Sziasztok.- zavarta meg beszélgetésünket Niel.- Jól látom hogy ti már ismeritek egymást?!
- Igen- válaszoltunk egyszerre Ahnhoval.
- Gyertek, Majd edzés után még beszéltek.
Azzal elindultunk az öltözők felé. Közben még megbeszéltük Ahnhoval hogy holnap az edzés előtt elmegyünk valahova megbeszélni mi is történt velünk még nem találkoztunk. Az edzésen nem ment minden zökkenőmentesen. Valahogy sohasem sikerült rendesen figyeltem, de végül addig próbálkoztam mindennel még nem sikerült legalább egyszer megcsinálnunk rendesen. Niel ezután mondta, hogy hagyjuk abba.
- Héé Grace várj- rohant utánam valaki. Hátrafordultam és egy Donghya száguldozott felém.
- Hééé hééé lassíts.- és megállt előttem.- Na mond mit szeretnél.
- Hazakísérlek és útközben elmondom.- ajánlotta fel mert látta rajtam hogy már hulla vagyok.
Útközben beszámoltan neki mindenről. A tegnap estével kezdtem. Kíváncsi volt honnan ismerem ’azokat a srácokat’. Nem volt róluk túl jó véleménnyel, de nem izgatott. Nagyjából elmeséltem neki a sztorit persze néhány apróbb részletet kihagytam. Aztán Ahnhoról kérdezett. Nem akartam neki hazudni, de nem volt kedvem mindent elmondani neki így csak annyit mondtam hogy nagyon régen ismertem meg ,mikor még kicsik voltunk és ő volt a legjobb barátom . Együtt fociztunk, de mikor én abbahagytam ő akkor se hagyott magamra. Mindent megbeszéltem vele ,de mikor 12 évesek voltunk ő a szüleivel kiköltözött Amerikába. Tudtam róla, mert elmondta nekem és nem egy szó nélkül hagyott itt. Fájt ,hogy elment, de nem tehettem mást. Nem marasztalhattam. Nem lehettem önző így egy darabig csendben szenvedtem , mert elvették tőlem a legjobb barátom, aztán megismertelek titeket és teljesen elfelejtettem Ahnhot.
Csak most ,hogy újra találkoztunk jutott eszembe. Mikor befejeztem pont akkor értünk haza.
- Köszönöm ho….- de mondandómat nem tudtam befejezni, mert Donghy a hirtelen megcsókolt. Ellöktem magamtól, megköszöntem neki , hogy hazakísért és bementem.
- Grace mi van veled?- kérdezte Seo Hyun.
- Semmi – válaszoltam és már trappoltam is fel a szobámba. Leültem az ágyra és gondolkozni kezdtem, de valaki kopogása megzavart.- Gyere- mondtam.
- Szia Grace. Mi történt veled? Nagyon zaklatott vagy.- kérdezte Dae.
- Semmi csak Donghya megcsókolt. Ahnho visszajött és úgy érzem 7 számomra más világban élő személyel barátkoztam össze. 4 nap alatt az életem 180 fokos fordulatot vett. Szerinted hogy lennék?!- akadtam ki.
- Várjál … azt mondtad Donghya megcsókolt?- bólintottam. Szóval mégis csak megmerte csinálni.
- Ne mond, hogy te tudtál róla?!
- Pedig de. Szerinted miért pont téged kért meg, hogy menj Miya helyett?! Tényleg ilyen lassú a felfogásod?!- mosolyodott el barátnőm.
- Pabo.
Ezután még beszélgettünk. Elmesélte nekem mi volt a klubban. Jó sok mindenről maradtam le. Na Min összejött Yinhoval. Elvileg Donghya szerint már ezelőtt is izzott köztük a levegő, de mindketten nyuszik voltak és féltek vallani, de most a pia segített nekik. Hyeon Su meg belehabarodott valami helyes modell pasiba. Én is elmeséltem neki mindent. Azt is hogy a fiúk elvittek magukhoz, főztek nekem vacsit és amiket megtudtam róluk. Aztán hogy mi történt fürdés után. Aztán a reggelt. De azt már nem tudtam elmondani, hogy hogyan kerültem haza ,mert az én se tudtam. Agyaltunk rajta egy darabig, de elnyomott minket az álom. Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Csak egy szám volt kiírva, de mire feleszméltem addigra letette az illető. Ránéztem az órára ami már fél 12-őt mutatott és rájöttem nagyon de nagyon késésben vagyok. Még a tegnapi ruhámban voltam. Fürdenem kellett és valami elfogadható állapotba varázsolni magam 25 perc alatt. Ha nem megyek el az 55-ös busszal akkor tuti elkések.
-DAEEEEE~ segíts kérlek.- ébresztgettem nem túl kedvesen.
Felkelt és segített nekem. Amíg én letusoltam és rendbe szedtem magam addig elkotort egy ruhát nekem. A buszt ugyan lekéstem de egész hamar értem oda. Csak 20 percet várt rám Ahnho. Ami egy nőtől nem is számít késésnek. Egy étterembe ültünk be . Megebédeltünk és közben beszélgettünk. Elmesélte mi történt vele Amerikában. Mondta, hogy szerencséjére sikerült nagyon könnyen beilleszkedni, sok barátot szerzett, de az elején nagyon hiányoztam neki. Utána azt is elmesélte , hogy elkezdett egy magyar lánnyal levelezni . És elkezdett nekem itt hibridul zagyválni. Semmit nem értettem meg. De annyit felfogtam, hogy nagyon bejöhet neki az a lány. Lehet le kell majd csekkolnom. Mikor végeztem ezzel a gondolat menetemmel én következtem a mesélésben. Mivel Ahnho volt a legjobb barátom mielőtt elment így mindnet elmondtam neki. Persze az utolsó pár nap eseményét. Ezeket még vele se mertem megosztani. Teljesen kiakadt mikor mondtam neki, hogy apát itt hagyott. Megkérdezte azt is miért nem hívtam fel. Vagy kerestem. De rájött, hogy Amerikában számomra elérhetetlen volt, hiszen tudta , hogy ha akarnám se zaklatnám az én gondjaimmal.
Nagyon belemerültük a beszélgetésbe és mikor az órára néztünk az már fél 5-öt mutatott és nekünk 6-kor edzésünk volt.
- Menjünk- mondtam neki és elindultam a pénztár fele. Már kértem volna ki az én részemre a számlát mikor megállított.
- Hagyd, Meghívlak- kacsintott rám olyan igazán Ahnhosan.
- Köszönöm.
Kifizette mindkettőnként és elindult valamerre.
- Hékás a buszmegálló nem arra van.
- Tudom, gyere hazaviszlek.- mondta és egy fekete Lamborghini fele mutatott.
- Köszönöm. Emlékszel hol lakik Dae?
- Nagyjából, de majd te elnavigálsz- mondta és kinyitotta előttem az ajtót. Beültem és kb 15 perc alatt már a ház előtt is voltunk. Gyors bepakoltam, nagyvonalakban vázoltam a helyzetet Dae-nak is aki csak annyit mondott ma este Ahnho itt alszik. Nevettem rajta egyet de mondta neki, hogy majd gondoskodok róla és elmentem.
Az edzésen nem történt kivételesen semmi. Bementem az öltözőbe, de mielőtt lezuhanyoztam volna megnéztem a telefonom és 20 nem fogadott hívás világított rajtam. Megnéztem és mind ugyanaz a szám. Nem hívtam vissza hanem gyors lezuhanyoztam elrendeztem Ahnhoval a dolgot aki kidobott otthon és ment a cuccaiért. Mikor hazaértem újra megszólalt a telefon . Erős késztetést éreztem hogy felvegyem amit végül Dae unszolására meg is tettem.
*Szia.- szólt bele egy ismerős hang a telefonba, de jelen pillanatban képtelen voltam a hanghoz arcot társítani.- Végre hogy felvetted….
*Szia…- ennél többet nem voltam képes kinyögni.
*Hahóóó Grace itt vagy?
* Persze, csak azon gondolkozok, hogy nem egy idegennel beszélgetek-e, de ezek szerint mivel tudtad a nevem, nem lehetsz az- nevettem el magam kínos gondolatmenetem amit hangosan mondtam el.
*Ohh .bocsi. Kevin vagyok. Lehet ezzel kellett volna kezdenem.
*Lehet…. És mit szeretnél?
*Csak annyit, hogy jobban vagy-e már? Tegnap reggel nagyon rosszul néztél ki, ahogy a szoba ajtaja előtt kuporogtál. Ugye nincs semmi bajod?- kérdezte tőlem.
*Nincs- Már sokkal jobban vagyok.
*Örülök…. Ráérsz most?- bukott ki belőle a kérdés.
*Hát…
*Szóval nem.
*Ezt egy szóval se mondtam.
*De akartad…Megértem ha elfoglalt vagy hiszen én kérdeztem meg túl későn a dolgot.
*Várj…Ráérek most, de nem túl sokáig.- adtam be végül a derekam.
*Hol vagy most?
*Otthon…
*Elmegyek érted.- tette le a telefont Kevin- Időt se adott arra, hogy válaszoljak neki.
Kicsit dúltam fúltam, mert nem akartam hogy netán Ahnho és Kevin találkozzanak, így szorítottam , hogy Kevin hamar ideérjen. Tiszta ideg voltam és ezt Dae is észrevette.
- Valami baj van?- kérdezte kíváncsian.
- Nem. Vagyis egy kicsi. Kevin hívott , hogy ráérek-e most. Nem tudtam mit mondani neki , hogy miért vagyok elfoglalt így csak annyit mondtam igen, de nem sokáig. Megkérdezte hol vagyok. Mondtam neki, hogy otthon és erre rávágta , hogy eljön értem és lecsapta a telefont. Időm se volt megszólalni. Nem akarom, hogy találkozzanak…
- Miért? Ahnho nem a pasid és még Kevin se… nem értem miért lehet belőle gond.
- Egyszerűen csak nem akarom.
- Nem értelek. De mindegy- hagyta ennyiben a dolgot Dae.
Nem sokkal később megszólalt a csengő. Rohantam ajtót nyitni és reméltem Kevin lesz az… De csalódnom kellett. Az ajtóban Ahnho állt hatalmas mosollyal az arcán, de ahogy meglátta a csalódottságot az arcomon lefagyott róla a mosoly.
- Mást vártál?- kérdezte tőlem.
- Őszinte legyek?
- Ühüm.
- Igen- pirultam el.
Bementünk és az előbbi zavarom azonnal eltűnt amikor megpillantottam Dae-t. Komolyan mondom ilyen viccesen még nem láttam. Ahnhoval egyszerre nevettünk fel. Dae 10 perc múlva kijött és nem duzzogott már hanem velünk nevetett a marhaságán. Éppen vacsorázni mentünk mikor megszólalt a csengő. Nyomtam egy puszit Dae arcára és elköszöntem tőlük.
Az ajtóban Kevin állt.
- Szia.- köszöntöm neki. Kézen ragadtam és már húztam is el.
- Sietsz valahova?- kérdezte mikor vágtattam az utcán mint egy ló.
- Ja, nem.
- Akkor lassíthatnánk egy kicsit?- kérdezte kifulladva Kevin.
- Persze…és bocsi.
Leültünk egy padra és elkezdtünk beszélgetni. Minden kis hülyeséget kitárgyaltunk. Legtöbbet rólam volt szó. Mindent tudni szeretett volna rólam így elmeséltem neki sok mindent. Aztán szóba jött az iskola. Kérdezgetek róla mindenfélét. Kíváncsi volt a tanáraimra, a tantárgyaim, a jegyeimre. Mindenre. Mikor az angolhoz értünk megszólalt angolul és a beszélgetés további részét ezen a nyelven folytattuk. Nem tudtam róla, hogy ilyen jó angolból és kicsit meglepett. DE felhőtlenül társalogtunk annak ellenére ezen a nyelven, hogy egyikünknek sem az anyanyelve volt.
- Kevin…- fordult felém. – Nekem lassan mennem kell.
- Hazakísérlek.
- Nem kell.
- Grace mi van veled?- kérdezte Seo Hyun.
- Semmi – válaszoltam és már trappoltam is fel a szobámba. Leültem az ágyra és gondolkozni kezdtem, de valaki kopogása megzavart.- Gyere- mondtam.
- Szia Grace. Mi történt veled? Nagyon zaklatott vagy.- kérdezte Dae.
- Semmi csak Donghya megcsókolt. Ahnho visszajött és úgy érzem 7 számomra más világban élő személyel barátkoztam össze. 4 nap alatt az életem 180 fokos fordulatot vett. Szerinted hogy lennék?!- akadtam ki.
- Várjál … azt mondtad Donghya megcsókolt?- bólintottam. Szóval mégis csak megmerte csinálni.
- Ne mond, hogy te tudtál róla?!
- Pedig de. Szerinted miért pont téged kért meg, hogy menj Miya helyett?! Tényleg ilyen lassú a felfogásod?!- mosolyodott el barátnőm.
- Pabo.
Ezután még beszélgettünk. Elmesélte nekem mi volt a klubban. Jó sok mindenről maradtam le. Na Min összejött Yinhoval. Elvileg Donghya szerint már ezelőtt is izzott köztük a levegő, de mindketten nyuszik voltak és féltek vallani, de most a pia segített nekik. Hyeon Su meg belehabarodott valami helyes modell pasiba. Én is elmeséltem neki mindent. Azt is hogy a fiúk elvittek magukhoz, főztek nekem vacsit és amiket megtudtam róluk. Aztán hogy mi történt fürdés után. Aztán a reggelt. De azt már nem tudtam elmondani, hogy hogyan kerültem haza ,mert az én se tudtam. Agyaltunk rajta egy darabig, de elnyomott minket az álom. Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Csak egy szám volt kiírva, de mire feleszméltem addigra letette az illető. Ránéztem az órára ami már fél 12-őt mutatott és rájöttem nagyon de nagyon késésben vagyok. Még a tegnapi ruhámban voltam. Fürdenem kellett és valami elfogadható állapotba varázsolni magam 25 perc alatt. Ha nem megyek el az 55-ös busszal akkor tuti elkések.
-DAEEEEE~ segíts kérlek.- ébresztgettem nem túl kedvesen.
Felkelt és segített nekem. Amíg én letusoltam és rendbe szedtem magam addig elkotort egy ruhát nekem. A buszt ugyan lekéstem de egész hamar értem oda. Csak 20 percet várt rám Ahnho. Ami egy nőtől nem is számít késésnek. Egy étterembe ültünk be . Megebédeltünk és közben beszélgettünk. Elmesélte mi történt vele Amerikában. Mondta, hogy szerencséjére sikerült nagyon könnyen beilleszkedni, sok barátot szerzett, de az elején nagyon hiányoztam neki. Utána azt is elmesélte , hogy elkezdett egy magyar lánnyal levelezni . És elkezdett nekem itt hibridul zagyválni. Semmit nem értettem meg. De annyit felfogtam, hogy nagyon bejöhet neki az a lány. Lehet le kell majd csekkolnom. Mikor végeztem ezzel a gondolat menetemmel én következtem a mesélésben. Mivel Ahnho volt a legjobb barátom mielőtt elment így mindnet elmondtam neki. Persze az utolsó pár nap eseményét. Ezeket még vele se mertem megosztani. Teljesen kiakadt mikor mondtam neki, hogy apát itt hagyott. Megkérdezte azt is miért nem hívtam fel. Vagy kerestem. De rájött, hogy Amerikában számomra elérhetetlen volt, hiszen tudta , hogy ha akarnám se zaklatnám az én gondjaimmal.
Nagyon belemerültük a beszélgetésbe és mikor az órára néztünk az már fél 5-öt mutatott és nekünk 6-kor edzésünk volt.
- Menjünk- mondtam neki és elindultam a pénztár fele. Már kértem volna ki az én részemre a számlát mikor megállított.
- Hagyd, Meghívlak- kacsintott rám olyan igazán Ahnhosan.
- Köszönöm.
Kifizette mindkettőnként és elindult valamerre.
- Hékás a buszmegálló nem arra van.
- Tudom, gyere hazaviszlek.- mondta és egy fekete Lamborghini fele mutatott.
- Köszönöm. Emlékszel hol lakik Dae?
- Nagyjából, de majd te elnavigálsz- mondta és kinyitotta előttem az ajtót. Beültem és kb 15 perc alatt már a ház előtt is voltunk. Gyors bepakoltam, nagyvonalakban vázoltam a helyzetet Dae-nak is aki csak annyit mondott ma este Ahnho itt alszik. Nevettem rajta egyet de mondta neki, hogy majd gondoskodok róla és elmentem.
Az edzésen nem történt kivételesen semmi. Bementem az öltözőbe, de mielőtt lezuhanyoztam volna megnéztem a telefonom és 20 nem fogadott hívás világított rajtam. Megnéztem és mind ugyanaz a szám. Nem hívtam vissza hanem gyors lezuhanyoztam elrendeztem Ahnhoval a dolgot aki kidobott otthon és ment a cuccaiért. Mikor hazaértem újra megszólalt a telefon . Erős késztetést éreztem hogy felvegyem amit végül Dae unszolására meg is tettem.
*Szia.- szólt bele egy ismerős hang a telefonba, de jelen pillanatban képtelen voltam a hanghoz arcot társítani.- Végre hogy felvetted….
*Szia…- ennél többet nem voltam képes kinyögni.
*Hahóóó Grace itt vagy?
* Persze, csak azon gondolkozok, hogy nem egy idegennel beszélgetek-e, de ezek szerint mivel tudtad a nevem, nem lehetsz az- nevettem el magam kínos gondolatmenetem amit hangosan mondtam el.
*Ohh .bocsi. Kevin vagyok. Lehet ezzel kellett volna kezdenem.
*Lehet…. És mit szeretnél?
*Csak annyit, hogy jobban vagy-e már? Tegnap reggel nagyon rosszul néztél ki, ahogy a szoba ajtaja előtt kuporogtál. Ugye nincs semmi bajod?- kérdezte tőlem.
*Nincs- Már sokkal jobban vagyok.
*Örülök…. Ráérsz most?- bukott ki belőle a kérdés.
*Hát…
*Szóval nem.
*Ezt egy szóval se mondtam.
*De akartad…Megértem ha elfoglalt vagy hiszen én kérdeztem meg túl későn a dolgot.
*Várj…Ráérek most, de nem túl sokáig.- adtam be végül a derekam.
*Hol vagy most?
*Otthon…
*Elmegyek érted.- tette le a telefont Kevin- Időt se adott arra, hogy válaszoljak neki.
Kicsit dúltam fúltam, mert nem akartam hogy netán Ahnho és Kevin találkozzanak, így szorítottam , hogy Kevin hamar ideérjen. Tiszta ideg voltam és ezt Dae is észrevette.
- Valami baj van?- kérdezte kíváncsian.
- Nem. Vagyis egy kicsi. Kevin hívott , hogy ráérek-e most. Nem tudtam mit mondani neki , hogy miért vagyok elfoglalt így csak annyit mondtam igen, de nem sokáig. Megkérdezte hol vagyok. Mondtam neki, hogy otthon és erre rávágta , hogy eljön értem és lecsapta a telefont. Időm se volt megszólalni. Nem akarom, hogy találkozzanak…
- Miért? Ahnho nem a pasid és még Kevin se… nem értem miért lehet belőle gond.
- Egyszerűen csak nem akarom.
- Nem értelek. De mindegy- hagyta ennyiben a dolgot Dae.
Nem sokkal később megszólalt a csengő. Rohantam ajtót nyitni és reméltem Kevin lesz az… De csalódnom kellett. Az ajtóban Ahnho állt hatalmas mosollyal az arcán, de ahogy meglátta a csalódottságot az arcomon lefagyott róla a mosoly.
- Mást vártál?- kérdezte tőlem.
- Őszinte legyek?
- Ühüm.
- Igen- pirultam el.
Bementünk és az előbbi zavarom azonnal eltűnt amikor megpillantottam Dae-t. Komolyan mondom ilyen viccesen még nem láttam. Ahnhoval egyszerre nevettünk fel. Dae 10 perc múlva kijött és nem duzzogott már hanem velünk nevetett a marhaságán. Éppen vacsorázni mentünk mikor megszólalt a csengő. Nyomtam egy puszit Dae arcára és elköszöntem tőlük.
Az ajtóban Kevin állt.
- Szia.- köszöntöm neki. Kézen ragadtam és már húztam is el.
- Sietsz valahova?- kérdezte mikor vágtattam az utcán mint egy ló.
- Ja, nem.
- Akkor lassíthatnánk egy kicsit?- kérdezte kifulladva Kevin.
- Persze…és bocsi.
Leültünk egy padra és elkezdtünk beszélgetni. Minden kis hülyeséget kitárgyaltunk. Legtöbbet rólam volt szó. Mindent tudni szeretett volna rólam így elmeséltem neki sok mindent. Aztán szóba jött az iskola. Kérdezgetek róla mindenfélét. Kíváncsi volt a tanáraimra, a tantárgyaim, a jegyeimre. Mindenre. Mikor az angolhoz értünk megszólalt angolul és a beszélgetés további részét ezen a nyelven folytattuk. Nem tudtam róla, hogy ilyen jó angolból és kicsit meglepett. DE felhőtlenül társalogtunk annak ellenére ezen a nyelven, hogy egyikünknek sem az anyanyelve volt.
- Kevin…- fordult felém. – Nekem lassan mennem kell.
- Hazakísérlek.
- Nem kell.
- Valami baj van?
- Nincs csak…
- Csak?
- Vendégek vannak nálunk.
- Áhh… értem.. akkor legalább az utcáig hadd kísérjelek el.
- Rendben.- ahogy ezt kimondtam Kevin maga felé fordította az arcom állam alá nyúlt így megemelve fejemet és megcsókolt. Maga a csók nem volt hosszú testem mégis beleremegett.
- Nincs csak…
- Csak?
- Vendégek vannak nálunk.
- Áhh… értem.. akkor legalább az utcáig hadd kísérjelek el.
- Rendben.- ahogy ezt kimondtam Kevin maga felé fordította az arcom állam alá nyúlt így megemelve fejemet és megcsókolt. Maga a csók nem volt hosszú testem mégis beleremegett.
Kevin megfogta a kezem és elindultunk. Az út további részében nem beszéltünk egymással csak némán sétáltunk…
Az egész estét végig hülyéskedtük. Nagyon hiányzott már Ahnho, úgy érzem az életem kezd végre egyenesbe rázódni, és nem kell minden kis apróságra figyelnem. Nehéz volt ez a pár év, de Dae iszonyat sokat segített nekem. És az hogy most Ahnho is visszajött nagyon sokat lendíthet ezen.
- Egyébként, mond csak ki az a lány?- kérdeztem sejtelmesen Ahnho-t a reggelinél.
- Hát… mire vagy kíváncsi?
- Mindenre- jött be Dae a konyhába.
- Mi mindenre?- kezdte Ahnho.
- Héé~ ne csináld már.- vágtam rá a fejére.
- Oké… Az egész azzal kezdődött, hogy az ottani haverokkal fogadtam. mondták írjak rá az egyik ismerősömre akit ők választanak ki, hogy legyen a barátnőm. Megcsináltam. Először csak szórakozásból és ahogy néztem az üzeneteit ó is annak vette, de ez megváltozott. Egy idő után már komolyak voltak a beszélgetéseink. Nem gyerekeskedtünk. Egy idő után, mikor megkaptam az üzeneteit a szívem hevesebben kezdett verni. Ha nem írt semmit mindig aggódtam. Éreztem, hogy nem kéne ezt folytatni vele. Nem akartam becsapni és fájdalmat okozni neki, de jött valaki aki megváltoztatott. Barátnőm lett és nem akartam egyikőjüket se megbántani szóval tovább levelezgettem, de egyszer lebuktam és a barátnőm nagyon kiakadt. Megírtam a lánynak , hogy nagyon szeretem, de most egy ideig nem beszélhetünk. Elmondtam neki mindent, nem voltam képes arra , hogy hazudjak….
- Szóval te vallottál és mégis a barátnődet választottad?!- akadtam ki.
- Igen, mert…
- Mert? - kérdezte Dae.
- Mert az csak egy fogadás volt.
- De tökfilkó. Te beleszerettél egy olyan lányba aki a világ másik felén él és otthagytad?!
- Igen…- hajtotta le bűnbánóan a fejét.
- Hát te nem vagy normális.- akadtunk ki. -És mióta nem beszéltél vele? – kérdeztük.
- Úgy kb 1 éve.
- Hát te tiszta hülye vagy.- mondta Dae.
- A nevére még emlékszel? –kérdeztem meg tőle.
- Persze…
- És el is mondod?
- Mit terveztek? – kérdezte.
- Neked ahhoz semmi közöd. – kacsintottunk egymásra Dae-val. – De kérjük a nevet. És majd mesélned kell egy kicsit.
Ahnho a legtöbb dolgot megosztotta velünk. Elmondta mi a lány neve, milyen nemzetiségű, mit szeret, mit utál egyszóval szinte mindent megtudtunk róla és a legjobb barátairól. Dae-val úgy gondoltunk , hogy cselekszünk egy kis meglepetést okozva barátunknak aki, reméljük mit sem sejt az egészből…
Az egész estét végig hülyéskedtük. Nagyon hiányzott már Ahnho, úgy érzem az életem kezd végre egyenesbe rázódni, és nem kell minden kis apróságra figyelnem. Nehéz volt ez a pár év, de Dae iszonyat sokat segített nekem. És az hogy most Ahnho is visszajött nagyon sokat lendíthet ezen.
- Egyébként, mond csak ki az a lány?- kérdeztem sejtelmesen Ahnho-t a reggelinél.
- Hát… mire vagy kíváncsi?
- Mindenre- jött be Dae a konyhába.
- Mi mindenre?- kezdte Ahnho.
- Héé~ ne csináld már.- vágtam rá a fejére.
- Oké… Az egész azzal kezdődött, hogy az ottani haverokkal fogadtam. mondták írjak rá az egyik ismerősömre akit ők választanak ki, hogy legyen a barátnőm. Megcsináltam. Először csak szórakozásból és ahogy néztem az üzeneteit ó is annak vette, de ez megváltozott. Egy idő után már komolyak voltak a beszélgetéseink. Nem gyerekeskedtünk. Egy idő után, mikor megkaptam az üzeneteit a szívem hevesebben kezdett verni. Ha nem írt semmit mindig aggódtam. Éreztem, hogy nem kéne ezt folytatni vele. Nem akartam becsapni és fájdalmat okozni neki, de jött valaki aki megváltoztatott. Barátnőm lett és nem akartam egyikőjüket se megbántani szóval tovább levelezgettem, de egyszer lebuktam és a barátnőm nagyon kiakadt. Megírtam a lánynak , hogy nagyon szeretem, de most egy ideig nem beszélhetünk. Elmondtam neki mindent, nem voltam képes arra , hogy hazudjak….
- Szóval te vallottál és mégis a barátnődet választottad?!- akadtam ki.
- Igen, mert…
- Mert? - kérdezte Dae.
- Mert az csak egy fogadás volt.
- De tökfilkó. Te beleszerettél egy olyan lányba aki a világ másik felén él és otthagytad?!
- Igen…- hajtotta le bűnbánóan a fejét.
- Hát te nem vagy normális.- akadtunk ki. -És mióta nem beszéltél vele? – kérdeztük.
- Úgy kb 1 éve.
- Hát te tiszta hülye vagy.- mondta Dae.
- A nevére még emlékszel? –kérdeztem meg tőle.
- Persze…
- És el is mondod?
- Mit terveztek? – kérdezte.
- Neked ahhoz semmi közöd. – kacsintottunk egymásra Dae-val. – De kérjük a nevet. És majd mesélned kell egy kicsit.
Ahnho a legtöbb dolgot megosztotta velünk. Elmondta mi a lány neve, milyen nemzetiségű, mit szeret, mit utál egyszóval szinte mindent megtudtunk róla és a legjobb barátairól. Dae-val úgy gondoltunk , hogy cselekszünk egy kis meglepetést okozva barátunknak aki, reméljük mit sem sejt az egészből…
A meccs vészesen közeledett. Olyannyira , hoyg nem egészen 12 óra múlva már a pályán a tv-k előtt kell játszanom. A gyomromban pillangók repkedtek. Seo Hyun, Seung Won és Dae egész reggel bátorítottak. A meccsre mivel közeli hozzátartozóim így ingyen jegyet kaptak. Seo Hyun és Seung Won is megígérték akármi van ők ott lesznek és szurkolnak nekem. Nagyon jól eset, hogy így törődtek velem, de akitől nagyon kellett volna a bátorítás attól még nem kaptam meg. Egész délelőtt a telefonomat bámultam ,de semmi. Még csak egy üzenet sem. A gyomromban lévő pillangók kezdtek egyre nagyobbak lenni.
- Graceee~ gyere már el fogunk késni.- ragadt karon Ahnho.
Már a stadionnál voltunk , mikor megszólalt a telefonom, ami kirántott mély depressziómból és idegességemből, amint megláttam a nevet a kijelzőn.
- Bocsi ezt most felveszem- ezzel a mondattal hagytam ott őket.
*Szia- szólaltam bele a telefonba.
*Szia.- köszönt angyal hang.- Tudunk találkozni?
*Most?- kérdeztem.
*Ühüm.
*Hát….
*Grace, mondj nyugodtan.
*Ami azt illeti, nem hittem , hogy elfelejted majd, de mindegy. Most nagyon nem érek rá.
*….
*Kev…itt vagy?
*Persze. Sajnálom. Teljesen elfelejtettem.
*El tudsz jönni?- kérdeztem remélve, hogy igent mond.
*Ami azt illeti….
*Valami közbe jött .Értem…. Szia.- csapta le a telefont, meg se várva Kevin reakcióját vagy válaszát. Visszamentem a többiekhez, kivettem a kezükből a táskámat és Ahnho kezét megragadva mentem az öltöző felé.
- Minden rendben?- kérdezte tőlem.
- Persze.- jelét se mutattam annak, hogy mennyire izgulok és , hogy akinek a támogatására nagyon is szükségem lenne nincs itt.
- Segítsek valamiben?
- Szerinted miért hoztalak magammal mikor tudom, hogy nektek holnap van meccsetek. Azért hogy lesekedj?! Pabo—ütöttem fejbe.
- Na siess és akkor segítek megcsinálni.- kacsintott rám és lökött az öltöző ajtaja felé.
Bementem az öltözőbe és mindenki azonnal letámadott.
- Ti egytt vagytok?- kérdezték.
-De hogy
-Pedig nagyon úgy tűnik.
- Pedig nagyon de nem vagyunk együtt. Ahnho gyerekkori legjobb barátom akivel újra találkoztam. Ennyi az egész ne kombináljatok.
- Akkor ez azt jelenti, hogy szabad.
- Nem- vágtam rá azonnal. – Vagyis jelenleg az, de remélem nem sokáig.
- Ezt , hogy érted?- kérdezték.
- Meccs után elmondom.- ezzel otthagytam őket , hogy Ahnho megcsinálja a bokámon a kötést. Megkerestem. Ő ugyanott várt ahonnan beküldött az öltözőbe.
-Tessék- dobtam oda neki a ragasztót.
- Na gyere ide, te.
Leültem és Ahnho megcsinálta nekem amit 4 hét alatt nem sikerült rendesen megtanulnom, pedig mikor kicsi voltam secc-perc alatt végeztem vele.
- Na kész vagy kislány- mondta és megpaskolta a lábam.
- Köszi- nyomtam egy puszit arcára és indultam az öltöző fele, az eligazításra.
- Bármikor. És Grace.- fordultam vissza- Csak ügyesen- küldött nekem egy puszit.
- Graceee~ gyere már el fogunk késni.- ragadt karon Ahnho.
Már a stadionnál voltunk , mikor megszólalt a telefonom, ami kirántott mély depressziómból és idegességemből, amint megláttam a nevet a kijelzőn.
- Bocsi ezt most felveszem- ezzel a mondattal hagytam ott őket.
*Szia- szólaltam bele a telefonba.
*Szia.- köszönt angyal hang.- Tudunk találkozni?
*Most?- kérdeztem.
*Ühüm.
*Hát….
*Grace, mondj nyugodtan.
*Ami azt illeti, nem hittem , hogy elfelejted majd, de mindegy. Most nagyon nem érek rá.
*….
*Kev…itt vagy?
*Persze. Sajnálom. Teljesen elfelejtettem.
*El tudsz jönni?- kérdeztem remélve, hogy igent mond.
*Ami azt illeti….
*Valami közbe jött .Értem…. Szia.- csapta le a telefont, meg se várva Kevin reakcióját vagy válaszát. Visszamentem a többiekhez, kivettem a kezükből a táskámat és Ahnho kezét megragadva mentem az öltöző felé.
- Minden rendben?- kérdezte tőlem.
- Persze.- jelét se mutattam annak, hogy mennyire izgulok és , hogy akinek a támogatására nagyon is szükségem lenne nincs itt.
- Segítsek valamiben?
- Szerinted miért hoztalak magammal mikor tudom, hogy nektek holnap van meccsetek. Azért hogy lesekedj?! Pabo—ütöttem fejbe.
- Na siess és akkor segítek megcsinálni.- kacsintott rám és lökött az öltöző ajtaja felé.
Bementem az öltözőbe és mindenki azonnal letámadott.
- Ti egytt vagytok?- kérdezték.
-De hogy
-Pedig nagyon úgy tűnik.
- Pedig nagyon de nem vagyunk együtt. Ahnho gyerekkori legjobb barátom akivel újra találkoztam. Ennyi az egész ne kombináljatok.
- Akkor ez azt jelenti, hogy szabad.
- Nem- vágtam rá azonnal. – Vagyis jelenleg az, de remélem nem sokáig.
- Ezt , hogy érted?- kérdezték.
- Meccs után elmondom.- ezzel otthagytam őket , hogy Ahnho megcsinálja a bokámon a kötést. Megkerestem. Ő ugyanott várt ahonnan beküldött az öltözőbe.
-Tessék- dobtam oda neki a ragasztót.
- Na gyere ide, te.
Leültem és Ahnho megcsinálta nekem amit 4 hét alatt nem sikerült rendesen megtanulnom, pedig mikor kicsi voltam secc-perc alatt végeztem vele.
- Na kész vagy kislány- mondta és megpaskolta a lábam.
- Köszi- nyomtam egy puszit arcára és indultam az öltöző fele, az eligazításra.
- Bármikor. És Grace.- fordultam vissza- Csak ügyesen- küldött nekem egy puszit.
A meccs izgalmasan telt. Az első félidő után az ellenfél vezetett 2-1. a szünetben nagyon leosztott Niel, mert sokat hibázta, de ennek ellenére nem cserélt le. Azt mondta egyetlen- egy húzásom van és tényleg a padon végzem. Nem akartam se neki, se a csapatnak csalódást okozni, de leginkább magamnak szerettem volna bizonyítani , hogy igenis megtudom csinálni. A második félidő 10 percében Na Min-t rendesen felrúgták a 16-os belül így tizenegyest kaptunk. Mindenki tanácstalanul nézett, mert Na Min szokta rúgni, őket, de hordágyon vitték le. Niel ekkor beüvöltötte, hogy én rúgjam. Az ütő is megállt bennem , de odaálltam. Vártam mikor fújja meg a sípot a bíró…Megfújta , de még mindig csak vártam. Szép lassan elindultam. A kapus azt hitte gyorsulni fogok és elment az egyik irányba ésn meg szép komótosan berúgtam a másik oldalra. Iszonyat jó érzés volt, hogy a csapatnak újabb lehetősége nyílt a győzelemre. Ez a tudat vérszemet is adott nekünk. A lefújás előtt nem sokkal Hyeon Su-nal összedolgozva megszereztük a harmadik gólt is amivel megnyertük a meccset…
A meccs után Hyeon Su mondta , hogy elvisznek egy koncertre minket. Mindenkinek hoztak odaillő ruhát. Gyors kipingáltuk egymást és már indultunk megünnepelni a győzelmet. Mikor odaértünk hatalmas sor kacskaringózott már a bejárat előtt. Hyeon Su karomat megragadva rángatott a sor elejére. A többiek követtek minket. Mindenki nagyon felháborodva nézett minket. Ekkor Dae és Hyeon Su meglebegtették a V.I.P feliratot és mindenki elhallgatott.
Bementünk. A színpad előtt álltunk karnyújtásnyira attól.
-Tulajdonképpen milyen koncerten vagyunk? –kérdeztem kíváncsiságomat csöppnyire se rejtve.
- Majd megtudod, de most figyelj.- mondta Dae és ahogy ezt kimondta a fények kialudtak és megszólalt valaki. Ismerős volt a hang de nem tudtam rájönni honnan. Elindult a zene , a világítást felkapcsolták és én földbe gyökerezett lábbal álltam az első sorban mikor megpillantottam a színpadon….
- Majd megtudod, de most figyelj.- mondta Dae és ahogy ezt kimondta a fények kialudtak és megszólalt valaki. Ismerős volt a hang de nem tudtam rájönni honnan. Elindult a zene , a világítást felkapcsolták és én földbe gyökerezett lábbal álltam az első sorban mikor megpillantottam a színpadon….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése