-Szóval ez lenne az apai ösztön? –kérdezte Eli kicsit távolabb Kevinéktől.
- Honnan tudjam, nem én vagyok az apja.- ráztam meg vállaimat.
- Szép lenne ha te lennél. –tört ki röhögésben Kiseop és követte mindenki a példáját.
- Ha lehet ne mondjátok el neki. Nem szeretném tönkretenni…- hangom elcsuklott.
- Mit nem szeretnél tönkretenni? –kérdezte Kevin Vinnievel a kezében.
- Gyere Vinnie, mennünk kell- fogtam meg kisfiam.
- De mama- kezdet el hisztizni és Kevin nyakába csimpaszkodott.
- Kevin, mi a család harmadik szabálya?
- Szót fogadunk és nem akaszkodunk rá idegenekre.- biggyesztette le ajkait.
- Na gyere- nyújtottam ki kezemet és Vinnie készségesen átmászott hozzám.
- Réka- szólított meg Kevin.- Ha zavart volna akkor már rég lepasszoltam volna a többieknek- kezdett el angyali ártatlansággal mosolyogni.
- Kevin- szólítottam meg ő felém fordult szemeimbe nézett, de nem tudtam mit mondani neki. – Sziasztok- köszöntem el tőlük.
- Szia- integetett nekik Vinnie és fülig érő szájjal csimpaszkodott vállamba másik kezecskéjével.
Kai és Szandy fele mentem, akik ott vártak meg minket, ahol elmeséltem nekik kivel találkoztam. Amint leültem melléjük Szandy egyből megszólalt.
- Elmondtad?- csak nemlegesen megráztam a fejem.
Vinnienek vettem enni, amit megvártunk még befejezett és hazamentünk. Visszafele úton megint a lányok kezét fogta és önfeledten nevetett és mesélt Kevinről nekik. Én egymagamban kullogtam mögöttük, mikor Kai megszólított:
- Mi történt?
- Vinnie már elmondta.
- De én a te szemszögedből szeretném hallani.
- Mikor megtaláltam Kevinék ott voltak mellettem, így őket kértem meg, hogy vigyázzanak rá, míg veletek beszélek. Lina rögtön megfogta Vinnie kezét, de ő a másik kezecskéjével rögtön Kevinéért nyúlt. Aztán mikor visszamentem ott ült az ölében és önfeledten nevettek. Dongho megkérdezte tőlem, hogy hol az apja és kicsúszott a számon, ahogy őket néztem.
- Ha a többieknek elmondtad neki miért nem?
- Mert félek…
- Ugyan mitől?
- Hogy megutál.
- Még mindig szereted, igaz?- kérdezte kedvesen Kai. Csak bólintottam egyet.- Akkor mond el neki.
- De nem merem.
- Viszont joga van tudni Vinnieről és neki is Kevinről. Joguk van tudni egymásról.
Bólintottam egyet és az út további részében csöndben mentünk. Mikor hazaértünk Vinnie berohant a szobámba és keresett valamit. Amint megtalálta kihozta.
- Mama miért van nálad ez a kép?- nyújtott felém egy képet, amit a szobámban tartok és Kevin van rajta. Akkor készült mikor megismerkedtünk egymással.
- Mert ő…- nem mondtam tovább. Nem voltam képes folytatni, de nem akartam hazudni a saját fiamnak. Képtelen lennék rá. Vinnie türelmesen várt, miközben a lányok biztató pillantásokkal leptek el.- Mert nagyon közel áll a szívemhez.
- Ez mit jelent mama?
- Idővel megtudod, de most menj be a szobádba egy picit.
- Eung.- rohant be vidáman szobájába kisfiam.
- Nem mondtad el neki- jelentette ki Szandy én mégis válaszoltam rá.
- Nem.
- Miért? –kérdezte.
- Mert félek…Félek tőle, hogy megutál, hogy ellök magától ha megtudja az igazat.
- Miért tenné?! Kevin nem olyan. –mondta Szandy.
- Sose tudod meg, hogy mit szól hozzá, h nem mondod el neki. –mondta Kai.
- Ti ezt nem értitek.
- De nagyon is értjük Réka. Így is nehéz egyedül nevelned, ne nehezítsd meg még jobban magadnak. És mit csinálsz majd ha Vinnie találkozni szeretne Kevinnel?
- Nem tudom…
- Mama- hallottam meg Vinnie hangját.- Játszunk- Szaladt ki kedvenc játékával a kezében, de útközben felbukott. Beverte pici fejecskéjét és sírni kezdett. Azonnal ugrottunk mindannyian és próbáltuk megvigasztalni , de nem sikerült.
- Kev…in…Kev… in- egyre csak ezt szipogta. Bárhogy próbáltam elmagyarázni neki, hogy ő most nem ér rá, nem sikerült. Csak még jobban sírt. Felálltam és elindultam.
- Hová mész? –kérdezte Kai.
- Idehozom.- mondtam nekik.
- Mégis hogyan? –kérdezte Szandy.
- Azt még nem tudom.
Pár pillanatig föl-le mászkáltam még eszembe nem jutott a telefonkönyv. Azonnal futottam érte és kikerestem az Nh Mediát. Tárcsáztam. Nem telt bele sok időbe és felvették. Megkérdezték mit szeretnék. Nem mondhattam nekik azt, hogy Kevin gyerekéről van szó úgy, hogy azonnal szóljanak neki így mondtam azt ami először eszembe jutott.
- Eli testvére vagyok, de nem tudom sehogy sem elérni, nem tudná valahogyan értesíteni, hogy tudjak vele beszélni most?- hazudtam a lánynak , aki valószínűleg velem egykorú lehet, a hangjából itélve legalábbis. Azonnal rávágta, hogy várjak egy picit, mert éppen most jönnek és szól neki.
* Eli , a testvére az- hallottam a vonal végéről.
- Szia Ha…
- Szia Eli- vágtam a szavába.
- Réka?!
- Igen, te pabo. Segíts!
- Mi történt? –kérdezte aggódva. Mikor megismerkedtünk Eli lett a legjobb barátom. Olyan volt számomra, mintha a bátyám lenne, de nem tudtam , hogy három év után is ugyanígy fog velem viselkedni.
- Azonnal hozd ide- csak ennyit mondtam.
- Kit és hova?- kérdezte.
Lediktáltam neki a címet és elmeséltem mi történt. Egyből kapcsolt és lecsapta a telefont. Körülbelül harminc perccel később a csengőre lettem figyelmes. Szandy azonnal rohant ajtót nyitni.
- Mi történt? –jött be Kevin a nappaliba fáradtan, de ahogy meglátta a síró Vinnie-t rögtön odasietett hozzánk. Kivette kezemből kisfiam aki álmoskásan ráhajtotta fejét Kevin vállára és elkezdett megnyugodni.
- Mi történt? –kérdezte meg Kevin felém fordulva.
- Elesett mikor jött ki a szobájából és beverte a fejét. Utána bárhogy próbáltuk nyugtatni nem sikerült, folyton a te nevedet szajkózta.
- Miért?
- Nem tudom- hátam mögül krákogásokat hallottam.
Nem sokkal később egy félig kómás, de nyugodt Vinnie pihent Kevin kezében.
- Na gyere csak menjünk fürdeni- próbáltam átvenni.
- Nem- kiabálta.
- Kevin, gyere. Szóltam kicsit hangosabban rá, de mindkettő felém fordult.
- Én?- kérdezte meg ’nagy’ Kevin
- Vele hajlandó vagy jönni? –kérdeztem meg kisfiam. Csak bólintott és jöttek utánam. Közösen lefürdettük Vinnie-t , ágyba dugtuk és megvártuk még elalszik. Mikor kimentünk Kevin és Eli azonnal menni készült.
- Köszönöm.
- Ugyan Réka, nehéz lehet neked, hiszen egyedül neveled ennyit meg megtudtam tenni és ahogy látom sokat segítettem neked- jelent meg az a sunyi mosoly az arcán.- És közben még én is élveztem. Egyébként hol az apja? –kérdezte meg hirtelen Kevin. Lefagytam egy pillanatra.
- Hát… Elfoglalt ember.- vágtam rá.
- Gyere Kevin, mennünk kell- húzta ki Eli.
’Köszönöm’- tátogtam neki. Ő csak mosolygott rajta.
Másnap reggel egyedül keltem. A lányok elmentek, mert dolguk volt. Napi rutin szerint vettem kisfiam szobája felé az irányt. Az ajtó nyitva volt. Biztos Kaiék hagyták így- gondoltam magamban, de amint beléptem a szobába ereimben megfagyott a vér. Teljesen üres volt a helyiség. Pánikba estem. Nem tudtam mit csináljak. Leblokkoltam. Végigrohantam az egész házon, de sehol nem találtam Vinnie-t. Megnézte az udvaron is , de ott se volt. Felöltöztem és elindultam. Nem tudtam hol keressem , nagy ez a város, bárhol lehet. Teljesen kétségbeesetten hívtam fel Kaiékat, akik csapot-papot otthagyva indultak kis fürtikém keresésére. Felhívtam minden lehetséges ismerőst, akik csak eszembe jutottak, hogy talán ott lehet KisKevin. Közben rohantam a kifőzdéhez, ahol dolgoztam, de ott se látták. Már nem tudtam, hol nézzem meg. Elmentem a közeli parkba, hátha ott van, de ott se látták. Féltem a gondolattól, hogy mi van ha nem látom többet. Csak mentem az utcákon és egyre jobban megijesztett a tudat. Ekkor eszembe jutott egy lehetséges helyszín , ahova mehetett. Gyenge lábaimmal, amiket már lejártam, futásnak eredtem. Nem sokkal később fogtam egy taxit és azzal mentem tovább. Nem telt bele sok időbe, hogy megérkezzünk. Nh Media olvastam magamban az épület nevét és rohantam be. A recepción megkérdeztem hol találom a U-kisst, de nem mondták meg. Futásnak eredtem és emlékeimre hagyatkozva botorkáltam fel a teremhez. Már nem sok választott el tőle. Szívem egyre hevesebben kezdett verni. Mikor odaértem kinyitottam az ajtót és amint megpillantottam szívemhez két legközelebb lévő személyt térdre rogytam. Lábaim felmondták a szolgálatot, könnyeim pedig útnak indultak arcomon.
- Réka mi a baj?- jött oda hozzám Eli.
Nem tudtam válaszolni. Képtelen voltam rá. Leguggolt hozzám és magához ölelt, úgy mint régen mikor történt valami.
- Mi történt?- kérdezte meg újból.
- Én azt hittem…- itt elcsuklott a hangom.
- Mit hittél?
- Telefonálnom kell- álltam fel és kezdtem el tárcsázni, de telefonom másképp döntött és bemondta az unalmast.
Tessék itt az enyém.- nyújtotta oda Eli a sajátját. Beütöttem a számot és két csöngés után már mondtam is.
- Meg van- ennyit voltam jelen helyzetben képes mondani a lányoknak és letettem.- Köszönöm.- adtam vissza a telefont.
- Ki van meg? –kérdezte Eli értetlenül, de most már mindenki ránk figyelt.
- Vinnie- mondtam nekik.
- Eddig is megvolt.- mondta Kevin.
- Te idióta és szerinted én tudtam róla?!
- Ezek szerint nem- jelentette ki az egyértelműt.
- Te nem változtál semmit. Ugyanolyan idióta vagy , mint voltál.
-Ebben teljesen igazad van- lépett be Lina.- De szerintem egyre hülyébb lesz.- tette még hozzá.
- Ezt miért mondod?- kérdezte Kevin nyafogva.
- Tedd össze a dolgokat. – mondta Lina.
- Milyen dolgokat?- kérdezte Kevin.
- Képzeld a mamának van rólad egy fényképe. Mindig az éjjeli szekrényén van. Múltkor azt mondta azért van ott, mert közel állsz a szívéhez.- mondta Vinnie Kevinnek.
- Ne már, hogy a gyereknek hamarabb leesik, mint neked.- mondta Kiseop.
Kevin csak egy helyben állt és nézett.
- Szerinted miért hívják így?- kérdeztem meg tőle.
-Nem az nem lehet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése