Kai: Love me: 3. My tragic story

Kevin version

Minden szép volt, minden csodálatosan alakult, hisz önfeledtem tudtam szórakozni, a nélkül , hogy rá, vagy bármi másra gondoltam volna, ami vele kapcsolatos. Széles mosollyal az arcomon léptem be a küszöbön késő este a többiek társaságában. Fáradtan dobtam le magam a kanapéra és terültem szét rajta. Kellemesen csicsikáltam volna, hogy ha Soohyun nem jön oda mellém és be nem fekszik.
- naaa – nevetve lelöktem , de azért felsegítettem – sajnálom – tátogom és nevetek…mi van velem?
Miután ettünk valamit, amit inkább össznépi zabálásnak hívtam, felmentem a fürdőbe, s pillanatok alatt lefürödtem. Megráztam a vizes fejem, s a cseppek kiálló tincseimen csüngve kísértek be a külön szobámba, amit vele kellett megosztanom. Nem volt baj, nem bántam, örültem ,hogy velem van egy szobába. Ledobtam magamról a törülközőt, majd boxeremet felkapva  a hatalmas ablakhoz mentem. Hátamat nekitámasztottam és szememet lehunyva csak ott álltam és újra érzelmeim rabja lettem. Sóhajtva fordultam picit oldalt , és már szinte éreztem a közelségét. Bőre selymességét, finomságát…a baba illatot, libabőrös lettem.
- Kevin – hallottam elnémulva a nevemet – Kevin  - most egyenesen a fülembe szólt.. Ajkamba harapva aprót sóhajtottam és amint egy arcot éreztem arcomon, kipattantak a szemeim és választottam ajkai alig pár centire voltak tőlem. Meglepődtem de nem léptem el..
- Kevin, jól vagy?  - formálta a szavakat a tökéletes ajak, adta ki a hangot a tökéletes test, s vetette rám azt a fajta pillantást, amiért mindent odaadtam volna. Aprót bólintottam, majd vállára támaszkodva, hajába túrva közelebb léptem. Most én akartam lépni, én akartam azt az egy lépést megtenni, ami hiányzott. Mikor már milliméterek kérdése volt az egész, hirtelen felhúzta a trikóját, majd a hasával kezdett játszani, mondván ő E.T. .
- Ajj te hülye – nevetek fel és megbököm. Majd újra.
Ha nem E.T. –zet volna itt, akkor most csókolhatnám…azt hiszem , de nem biztos. Inkább nevettem, nem gondoltam bele semmibe sem, s mikor mondta h megy fürdeni, bólintottam, majd ahogy lehagyta a szobát  én úgy vetődtem be az ágyamba, húztam magamhoz a mackómat és hunytam le fáradt szemeimet.
Este nem hallottam, hogy visszajön, elaludtam.
Gyönyörű álmom volt. A tenger parton voltunk, mindketten ültünk, ő mögöttem foglalt helyet és bújt hozzám, én pedig oltalmazó karjait fogva bújtam hozzá. A Nap ragyogott, a szellő simogatott minket,  tökéletes volt.  Ránéztem, majd mosolyogva végigsimítottam az arcán
- Szeretlek, remélem tudod – mosolygok és jobban odafordultam
- Én is szeretlek  - mosolygott rám, és ajkaimra hajolva szerelmes csókot adott nekem.
Tudtam , hogy álom, hogy el fog tűnni, de olyan valóságos volt. Azok a mozgó ajkak… Majd hirtelen eltűnt, köddé vált, és hatalmas feketeségben találtam magam.
- ELI!! ELI!!  - kiabáltam utána de semmi. Majd újra és újra, de megint semmi.
Hol vagyok!? Hol van Eli!? Mi történik!? Ijedten néztem körbe, próbáltam arra koncentrálni, hogy meglássam őt. Felpattantam, és futni kezdtem. Hogy hova? Nem tudom. El innen, ki a sötétségből, Eli karjaiba, hogy végre lenyugodjak… Mikor megláttam szőke tincseit, megörültem, és gyorsabban futottam oda. Mikor elértem, mosolyogva öleltem meg, de.. olyan hideg volt. Mint egy szobor… vagy…
Felkaptam a tekintetem, és egy vérző szájú Eli állt előttem. Eltávolodva megláttam, hogy én magam is véres lettem. Reszketve néztem magamat, majd Elit. Nem tudtam elképzelni, hogy mi történhetett… Könnyeim potyogni kezdtek, és élettelen arcához érve, bőre megrepedt. A repedés tovább haladt, egészen a nyakán, a vállán, a mellkasán, lábán át, s végül, mint egy antik edény, összetört. Eli darabjai ott voltak a földön, amibe én bele is térdeltem. Nem tudtam felfogni, nem is akartam….

Reggel az órám vernyogására keltem fel, és nem akartam elhinni. Szipogva néztem békés arcát, ahogy szuszog, levegőt vesz…Oda sétáltam, majd leguggolva elé, lábamat átfogva … ajkát nézve elsírtam magam. Térdemre hajtottam fejem, és testem remegni kezdett. Már a gondolat is fáj, hogy barátsága nélkül kelljen élnem.
Miután lenyugodtam, kifújtam a levegőt, és a fürdőbe mentem, hogy arcot, illetve fogat mossak, nyugtatásképp. Miután végeztem, mindenki  kezdett éledezni. Ennek örültem, legalább nem csak én vagyok már fent. Felvettem egy nadrágot és egy trikót, majd lementem Kiseopnak és Ajnek segíteni. Szeleteltem, vágtam, aprítottam, de az álmom nem ment ki a fejemből…Ahogy Eli összetörik, a vér, a könnyek, a csókja, a mondata…
Nem is vettem észre, hogy belevágtam az ujjamra, csak Kiseop sikítozó hangja hozott vissza ebbe a világba.
- Oh – reagáltam le ennyivel, vállat vontam és megszívtam az ujjamból a vért. Dongho láthatta, hogy baj van, mert megragadta a karomat és elhúzott a többiek elől
- Mi a baj?  - kérdezte aggódva
- Semmi  -  feleltem majd kivettem a kezéből a kezemet és leültem az asztalhoz. Bámultam ki a fejemből, lerakták elém az ételt, mire én felnéztem, és elmosolyodtam
- Köszönöm – majd piszkálgattam és picit bele ettem.
Mindenki evett rendesen, majd mikor befejeztük, elpakoltunk magunk után, és én mosogattam. Mosogatás után nyúltam volna az elmosott dolgokért, de már semmi sem volt ott. Tisztán emlékeztem, hogy elmosogattam, de akkor hova tűntek a cuccok? Körbe nézem és kinyitottam a konyha szekrény ajtaját is. Minden a helyén volt.
- Én voltam – mondja Eli és mosolyogva mellém lép – esetleg baj? – néz rám kutya szemeivel és édesen elmosolyodik.
Megráztam a fejem, és picit mosolyogva elmentem onnan. Nem jött utánam, és mire kiértem, mindenki fürdő nadrágban volt. Meglepetten néztem rájuk , nem is tudtam, hogy  a partra megyünk. Felszaladtam a szobánkba, és felkaptam egyet majd elfutottam. Lehet , hogy van velem valami ,de most izgatott lettem. Közösen mentünk ki a partra, és mindenki azonnal befutott a vízbe. Sokan csobbantunk, én Donghora ugorva dőltünk be a vízbe. Nevettem, mosolyogtam, piciny boldogságot kezdtem el érezni.
Miután játszottunk egy kicsit, kimentem és a Napon szinte percek alatt újra száraz lettem. Oldalra pillantva egy nagy sziklát vettem észre. Papucsomba bújta bújtam és észrevétlenül eltűntem a többiek mellől. Ahogy oda tartottam, az álmaim, a vágyaim, az érzésem és tetteim súlyossága, értelmetlensége ragadott magával .  Nem észleltem, hogy mozdulok, nem éreztem a szikla vágását a tenyeremen , a lábamon, csak az utána következő melegség ébresztett erre rá. Felmásztam és papucsomat levéve, az elejéhez sétáltam. Mindig is tériszonyos voltam, de most nem tudom mi volt velem.
Lábujjaim alatt már nem volt semmi, és ahogy letekintettem, a víz a kéjesen hívogató sziklákat nyalogatta, szinte suttogta, tedd meg. Megráztam a fejem, és ajkamba harapva tovább néztem lefelé. Nem bírtam többé elviselni azt, hogy Eli nem velem van… hogy nem engem ölel, s csókol… hogy nem én vagyok neki az első… Most, mindent kész voltam feladni, mindent. A karrierem, a családom, a barátaim…mind feladom érte. Hisz, nekem csak ő kell, s amik most vannak, csak kiegészítői az életemnek.
Sóhajtva picit hátráltam, de akkor apró kavicsok mozgását hallottam. Oldalra néztem, és picit mosolyogva megint előre
- Tudod, Eli, sok minden jár most a fejembe…többek közt egy dolog…
- Ke…Kevin gyere el onnan. Kérlek…beszéljük meg a dolgot… kérlek…
Vele szembe fordultam, picit hátra léptem, és a sarkam alatt csak a hívogató semmi volt. Miért? Miért adok neki oda mindent!?
Kitártam karjaimat, mosolyogtam egyet, majd hátra vetettem magamat.
Ahogy zuhantam, hallottam a nevemet, láttam, mintha valami utánam jönne és megragadna…Majd a tenger mélysége benyelt , nem engedve, s elfeledtette velem csókját…örökké…?

Eli version

Minden rendben ment, és amint  láttam, boldog. Persze imádtam mikor ilyen, gyönyörű volt, az a mosoly…magával ragadott.
Sóhajtva hajamba túrtam, és kinyitottam a lakás ajtaját. Szinte beszáguldottak rajta, és Soohyun meg Kevin megint megtalálta egymást. Mosolyogtam rajtuk, aranyosak voltak. Közös kajálás után, Kevin a szobánkba ment, gondolom a pizsamája miatt, és eltűnt. Én lent pakolásztam és a többiekkel beszélgettem, mikor álmosodni kezdtem , s én is felmentem, de akkor valami isteni látvány fogadott. Kevin, egy szál boxerben, az ablaknak dőlve, a Hold épen baba arcára világított megmutatva ezzel gyermeki vonásait. Lehunyta a szemét, talán gondolkodott? Nem tudom, de közelebb léptem. Ahogy odaértem, ajkai olyan védtelenül kívánkoztak egy csókért…de nem. Nem szabad kihasználni… Inkább csak nevén szólítottam, hogy legalább nyissa ki a szemét de semmi. Hát oké Kevin..
Füléhez hajoltam és ahogy belesuttogtam a nevét, egyből kinyitotta a szemét, persze meglepődött rajtam ami természetes.
- Kevin jól vagy? – pöppet azért aggódtam érte.
Mintha elszánta volna magát, mintha már nem töprengene, hanem cselekedne. Hogy honnan láttam ezt? Vékony karját vállamra rakta, és hajamba túrva közeledett. Most lehet, hogy én vagyok a hülye, de … nem. Nem lehet… megijedtem, így E.T hasat bejátszva elnevette magát, persze lehülyézett és megbökött, mint ahogyan azt szokta.
Ágyamhoz mentem, és egy tiszta boxert felkapva elmentem fürdeni.
A zuhanycsap alá állva hagytam, hogy a víz megtisztítsa minden porcikámat, míg én magamat a csempének támasztottam. Sóhajtottam és hajamba túrva, oldalra néztem. Miért titkolja? Miért fél? Én miért félek? Miért szeretem, és mit szeretek benne? Még csak… gyerek…
Ajkamba haraptam és inkább a szokásos tusfürdőmmel megmosakodtam. Ahogy mostam le magamról a habot, és kezem végigsiklott a mellkasomon, lehunyt szemekkel Kevin vékony keze érintésére gondoltam.. Nem!  Nem  szabad, Eli … nyugi. Kifújtam magam, és megtörülközve, lenyugodva, bementem a szobába, de akkor már maciját ölelve aludt.
Becsuktam az ajtót, és odalépve hozzá, leguggoltam és végigsimítottam nyugodt arcán. Olyan álom szerű, gyönyörű. Ahogy a nyugodt arcát  néztem, eszembe jutott az a nap, amikor megcsókoltam, majd otthagytam őt. Én hülye… pedig olyan édesek voltak gyermeteg ajkai, annyira, törődve csókoltak, mintha az enyémek porcelánból lennének.
Sóhajtottam, és újra végigsimítottam puha arcán.
- Minek neked alapozó, mikor ilyen szép vagy? – töprengtem el halkan, és közelebb hajoltam.
Édesen, békésen szuszogott az arcomra, mire én megrezzentem és ajkaihoz hajoltam. Nem fogtam fel mit csinálok, csak akkor amikor picit felsóhajtott. Azonnal elválltam és az ágyamba bújva a másik oldalra fordultam.
Jézusom Eli mit csináltál!? Csak úgy szájon pusziltad? Tudod, hogy nem szabad, gyerek szinte, nem ronthatod meg a kanos éneddel! Nem nem nem nem… v mégis?

Másnap reggel hatalmas  karikákkal ébredtem, de mire felkeltem Kevin már nem volt az ágyában. Kikeltem, megtöröltem a szemem, majd megcsináltam az ágyamat és lementem. Mikor lementem, már kaja volt, így leültem és szuszogva bár, de enni kezdtem. Láttam, hogy csak piszkálja az ételt, majd amikor befejezte, elkezdett utánunk pakolni. Egy pici vágás van az ujján?  Néztem az ujját, közben pakoltam a helyére azokat, amiket elmosogatott.
Hirtelen rám nézett, és csodálkozott, majd kimentem és felszaladt a szobájába. Megijedtem…talán mondtam neki valamit? De mikor boldogan szaladt le, mosolyogtam, és együtt kimentünk a partra. Nekem szerencsém volt, hisz mindig azt veszem fel, hogy ha otthon vagyok. Mikor odaértünk, berohantam és ahogy elmerültem, éreztem, hogy minden körülöttem békés lesz. Nem érdekelt a víz, az emberek, semmi sem. Eldöntöttem, az érzelmeimnek fogok élni, semmi másnak. A távolban hallottam, ahogy mindenki boldog, játszik, nevet, én meg itt nézem őket és tűnődöm, hogy mi van vele. Fura, egy éve még nem gondoltam volna ezt, de jött Kevin, és minden megváltozott…gyökerestül.
Egyszerű próba volt, szerintem fel se tűnt senkinek sem, hogy Kevin új alapozót vett. Más milyen színű volt, de mikor odajött köszönni, azonnal kiszúrtam. Nem mondtam neki semmit, de a gyermeteg arcát sokkal szebbé tette. Ajkain a szokásos halvány eperszínű szájfénye volt.. miért néztem meg ennyire!? Huh…nem tudom mivel fogott meg, miért kényszerített arra, hogy meghazudtoljam önmagamat, és olyat tegyek, amit sose gondoltam volna. Ahogy a bő nadrágos cuccában beálltam elém, és kinyomta a fenekét, azt hittem rávetem magam. Inkább elfordultam és helyett cseréltem Hoonal. Nem értette, de neki nem is kell.  A próba rendesen zajlott, minden rendben ment, és a végén már lihegve ültem a sarokban és locsoltam magamra a vizet. Kevin odalépett és leköpött a vízével. Pólóján ragadtam és magamhoz húztam
- Ilyet ne – mondtam az ijedtségtől csillogó szemébe, de elmosolyodtam. Észre sem vettem, hogy alig vagyunk egymástól, kezei a térdemen fekszenek, és szinte rám akart dőlni.
- Dee – majd leöntött vízzel és elrohant… Utána futottam és a próbaterem egyik falának nyomva, ajkára lihegtem és …
Képzelgésemből egy ember biccentett ki …ő maga. Senki nem vette észre, de a közeli szikla falán mászott, mint valami öngyilkos, aki képes véget venni mindennek. Ki úsztam, és papucsomba bújva utána rohantam. Nem értem el, és mire felmásztam…Hogy jutott fel olyan gyorsan?  Mikor felértem, már lefelé nézett és kész volt rá, hogy megtegye
- Tudod, Eli, sok minden jár most a fejembe…többek közt egy dolog… - mondta és értetlenül néztem rá
- Ke…Kevin gyere el onnan. Kérlek…beszéljük meg a dolgot… kérlek… - közelebb mentem, de akkor megfordult, rám mosolygott, és eltűnt.
- NEE KEVIN!!  - kiabáltam utána és ugrottam. Nem érdekelt semmi sem. Magamhoz öleltem, és ahogy a vízbe estünk, hallottam valami koppanást, láttam valami más színűt, és éreztem, hogy nem lélegzik…
Azonnal felszínre úsztam, kifelé menet kiabáltam a többiek, akik egyből odajöttek segíteni.
Kihúztuk a partra, míg Soohyun mentőt hívott, én próbáltam újra éleszteni. Görcsöltem, sírtam, ránéztem…semmi. Ne..Ne csináld. Nyisd ki a szemed, nézz rám, pofozz fel, mond , hogy  utálsz, kívánj, bármi..Kevin…
- Kevin.. .- szipogtam – kérlek … - fújtam levegőt a tüdejébe.
Ajkai élettelenül nyíltak ki, jéghideg volt és kék. Hoon próbált meg elhúzni onnan, de csak elvettem a kezem és tovább csináltam. Sose láttak még így, és én sem akadtam még ki ennyire. Szeretem, nem tudok mit tenni, nem akartam, hogy elmenjen mellőlem.
Amíg a mentő meg nem jött, próbáltam valamit csinálni, de utána elvettek tőle, betették a kocsiba, és elmentek vele. Ott ültem a homokban, bámultam magam elé. Dongho odajött, talán megölelt ,nem tudom, de ellöktem, azt hiszem a homokban landolt, de nem érdekelt most ő. Felkaptam a kocsi kulcsot és autóba ülve elhajtottam a korházba, ahová reméltem, hogy viszik. Leparkoltam, bementem és éppen eltolták előttem. Nem kellett senkinek semmit sem mondania, ahova tolták, ott ültem le. Hajamba túrtam, megtöröltem az arcomat és néztem magam elé.
Csak ébredj fel…mondtam magamnak és tenyerembe temettem az arcomat. Nem lehet…miért? Miért tette? Mi volt a baj? Ahogy a miérteken gondolkodtam, megérkeztek a többiek is. Az érzést, amely bennem keringett, nem tudtam leírni. Fájt, fájt , mert tudtam, hogy miattam tette.
-Dongho sajnálom – néztem rá, mire hatalmasra nyíltak a szemeim.. mi a baja?
- Eli, Eli élsz te!? – csettintgetett előttem, mire megráztam a fejem – olyan élettelenek a szemeid… - átkarolt, mégis csak a legjobb barátom. Hajamba túrtam, és Kevin édes hangja kezdett el bennem lejátszódni újra és újra…gyermetegül csillogó szemei ragyogtak, baba arca virult a boldogságtól, ajkai a legszebb mosolyra húzódtak, hosszú karjait kitárta és csak ennyit mondott…” szeretlek” 
Kezembe temetve arcomat a testem remegni kezdett. Szeretlek te őrült gyere vissza hozzám…