Eli ingen ragadott és magával húzott. Reagálni sem volt időm, egyből mentem utána. Elkapta a vázát, az okos, majd én is ráestem. Még szerencse, hogy oldalamon estem rá, nem pedig szemből. Azt tuti nem éltem volna túl..főleg azok a rabul ejtő szemek mellett.
- Sa…sa…sajnálom -dadogtam, kivettem a vázát a kezéből és felsegítettem Ahogy a bőre az enyémhez ért, picit elpirultam bőre selymességétől, puhaságától és finomságától. Elrántottam a kezem és rámosolyogtam, majd Soohyun felé fordulva gyermeki mosolyt öltöttem arcomra. Hoon átkarolta a vállamat is feltartva a kezét, felkiáltott - Irány a város! Nem kellett több egyikünknek sem, azonnal felvettünk valami értelmes ruhát. Én a kedvenc ingemet vettem fel, alul hagytam a nadrágot, ami eddig is rajtam volt. Lábujjközti papucsomba bújtam és macis táskámmal kifutottam. Mindenemet belepakoltam, és vártam a többiekre. Esküszöm, szerintem még Donghonál is gyerekesebb vagyok..Mindegy . Halkan felnevettem és szemüvegemet felrakva kibattyogtam a lakásból. Mélyet szippantottam a kellemes tengerparti illatból, majd lehunytam a szemem. - Ne aludj, Vinnie – nevetet fel AJ majd megbökte a vállamat - Nem aludtam … - motyogtam majd mentem utánuk. Folyamatosan fényképeztem és nem tudta az előttem lépdelő szőkeség mézédes hangjával betelni. Megráztam a fejem majd ahogy beértünk a városba, megtámadtam az összes boltot. Donghoval betévedtünk egy lányos kiegészítős boltba ahol a mi zenénk ment. Egymásra néztünk, majd mosolyogtunk. Körbe néztem és találtam egy félvállas pulcsit..De nem vettem meg, és Dongho is már sürgetni kezdett engem. Sóhajtottam majd kimentem s tovább mentünk. Bejártuk az egész várost,találkoztunk fanokkal, voltak közös fotók, autogram osztás és persze az elmaradhatatlan csapat beállás. Nem tudtam elhinni a mai napig, hogy négy év alatt idáig jutottunk, és, hogy négy éve érte szenvedek. Egy lépcsőre ültem le, mert hát ott volt árnyék, s lelocsoltam magam hideg vízzel. Végig futott rajtam a hideg,lehunytam a szemem. Édesen nézett rám, akarta, hogy mindenhol érintsem. Forró lehelete nyakam vonalát súrolta majd a szemembe nézett és újra, lágyan ajkaimra hajolt..Édesen tapadtam rá, mohón faltam puha ajkait. Nem tudtam volna szebb halált elképzelni annál, minthogy karjaiban érjen a végzet utolsó nyila, mely érte szárnyaló szívemet ketté választja. Ingjébe kapaszkodva hozzábújtam és nyelvem hegye végig futott isteni ajkain, majd ránéztem. - Szeretlek Eli…. - Kevin…. A hang oly közelinek mégis távolinak hangozott. Eli miért kezdett el távolodni…? Most..mi történik!? Vállamon hirtelen egy kéz pihent. Kipattantak a szemem és láttam, hogy ugyan Eli ott áll, és engem néz, de egyáltalán nem tart karjaiban, nem csókol, nem érint, úgy, ahogyan azt én szeretném. Sóhajtottam és zavartan megvakartam a fejemet. - Már megint elaludtál? – kérdezte és mellém ült – látom meleged is volt – nevet fel egy picit ahogy végig néz rajtam. Pír ült az arcomra és mosolyogtam - Csodálkozol ebben a melegben? – mosolyogtam és ránéztem - Nos, nem – nevetett fel és megint rám nézett, de most…össze találkozott a tekintetünk. Elvesztem barna csillogó szemeiben. Miért teszem magam miatta tönkre? Miért küzdök érte évek óta!? Bárkit , de tényleg bárkit megkaphatok, nekem miért pont az elérhetetlen kell? Ajh Eli, ha tudnád hányszor….. - Beszéltem Donghoval – szakította elmélkedésemet félbe, és lehajtotta a fejét. Egyből vállára tettem a kezem és aggódva odahajoltam hozzá - Minden rendben? – motyogtam. - Nem akarsz nekem valamit elmondani? – fordult felém, és mivel közel voltunk egymáshoz, szinte ajkaimra suttogta a szavakat, amire én csak nagyot néztem a vöröslő fejemmel. Dongho…te…álnok picsa! Hogy mondhattad el neki!? Minek kotyogott el a szád..miért…!? - Nem…nem tudom miről beszélsz… - makogtam és elhajoltam - Ne tagadd le..voltatok a női boltban – MIVAN!? – és ezt már nem nézem ki belőled – nevetett fel hangosan és összeborzolta a hajamat. Oké, azt hiszem összecsináltam magam. Miért kellett ennek ennyire komolynak hangzania? Már azt hittem, hogy az derült ki, hogy szeretem, és … Nos, hogy akkor mi lett volna? Talán a vízbe fojtottam volna magam, talán egy autó elé álltam volna, talán… ajkaira kaptam volna. Nem tudom, nem is akarok ebbe belegondolni. Inkább zavartan felnevettem és megvakartam a fejem, mielőtt a túl későn adott válaszom gyanússá válna. - Tudod, hogy fura lény vagyok – felpattantam és leöntöttem vízzel – ezt megérdemled – nevettem majd elfutottam . Még láttam ahogy megrázza a fejét, és utána már csak ölelő karjait éreztem a derekam körül. Mindenki nevetett, boldog voltam, ugyan nem úgy ölelt, ahogy én szerettem volna, de legalább átkarolt, és én , ha csak kis időre is, de hozzá bújhattam. Mikor elengedett, odarohantam Soohyun és Dongho közé, majd vállaikra támaszkodva felugrottam, amit Kiseop le is fényképezett és mosolyogva jött oda megmutatni. Igen. Boldog voltam, és életem legszebb délutánját töltöttem azokkal, akik második családommá nőtték ki magukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése