Réka: Gongpyeong: 6. Without U-kiss…or not?!

Másnap reggel mikor felkeltem csak ültem az ágyamon és gondolkoztam. Nem értettem miért fáj ennyire, pedig én hoztam ezt a döntést. Ugyan nem ismerem a sztárok életét most mégis úgy éreztem időre van szükségem, hogy ezt feldolgozzam. Az életem fenekestül felfordult 1 hónap alatt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt elvesztem a családom, visszakapom a legjobb barátom és összeismerkedek egy idol csapattal. Nem sejtettem azt se, hogy újra focizni fogok és azt meg gondolni se mertem volna hogy újra beleszeretek ebbe a sportba. Arra jutottam, hogy mivel ezt az egészet Donghyanak köszönhetem meghívom valamire. Legalább addig se gondolkodok felesleges hülyeségeken. Meg Dae is lassan megy el. Remélem lesz elég elfoglaltságom, mert ha nem akkor megöl a magány…Ezen a gondolatom akaratlanul is felnevettem.

- Grace te min röhögsz már itt reggel egymagadban?- kérdezte Dae hót kómásan.

- Semmin csak gondolkoztam…

- Min?

- Hát úgy mindenen. Az utóbbi egy hónapon legfőképp.

- És mire jutottál ami ilyen vicces volt?

- Hát hogy ha elmész és nem lesz elég programom a magány megöl.- kezdett el ő is nevetni ezen.

- Te komoly ilyen hülyeségre jutottál?!

- Miért? Szerintem nem hülyeség.
- Már dehogyisnem. Grace ott a csapat. Velük bármikor bárhova elmehetsz. És még ott vannak Kevinék is ha nagyon unatkoznál- mikor kimondta a nevét szúrós tekintettél néztem rá.- Tudom nálad jelen pillanatban ez az eshetőség a legeslegutolsó helyen van. De egyszer úgy is összefuttok megint. Tudod a sors kegyetlen…- fejezte be ennyivel mondandóját. – Na gyere menjünk enni és felejtsd el ezt a sok hülyeséget.

Lementünk a konyhába ahol Seo Hyun és Seung Won már nagyban sertepertéltek. Ahogy leértünk rögtön megcsapott a finom illat. Leültünk az asztalhoz és jó gyerekek módjára síri csöndben vártuk a reggelit. Persze mikor megkaptunk rögtön elkezdtünk beszélni és káosz lett, mivel mindketten csak mondtuk, mondtuk és mondtuk.

- Hééé, elég legyen már.- mondta Seung Won.- nem tudtok egyszer csendben enni? vagy legalább ne egyszerre beszéljetek, mert képtelenség rátok figyelni.
- Okéé, bocsi- mondtuk egyszerre Dae-val és folytattuk a reggelit.

Mikor befejeztük elmosogattunk, de szerintem csak nagyobb lett a káosz a konyhába, mint volt így gyors eltűntünk. Bementünk a szobáinkba felöltöztünk és elindultuk a városba, hogy egy csajos napot tartsunk. Nem volt semmi célunk, csak bolyongtunk és beszélgettünk. Már jócskán dél volt mikor Daenak eszébe jutott valami.

- Grace nem hívjuk el a többieket?
- Pontosan kikre gondoltál?
- Ahnho, Donghya, Yinho, Na Min, Hyeon Su, na?

- Okéé, te hívod…kit akarsz hívni?

- Mondjuk enyém Na Min és Hyeon Su, tiedid meg a fiúk. Ja és Grace szerintem Donghya meg Yinho egy telefon lesz. Ahogy ismerem őket biztos most együtt lófrálnak valahol.

- Oké.

Fél órába telt mire végeztünk a telefonokkal és mindenkinél sikert értünk el. Nem maradt túl sok időnk mivel Dae kivételével mindannyiunk edzése volt este. Ahnho elugrott az én cuccomért is mielőtt találkoztunk volna, hogy ne kelljen azért hazamennem és ő is meg mindenki hozta magával, hogy minél több időt tudjuk együtt tölteni. szinte egész Itaewon-t végignéztük. Elsétáltunk az összes étterem, klub, szórakozóhely előtt. Megnéztük a kirakatokat. Néha  mikor elhaladtunk egy étterem előtt akaratlanul is mindannyian megálltunk egy picit. Végül egy kis kifőzdéhez tértünk be valamit enni. Mikor ezt befejeztünk felkaptuk cuccainkat és elindultunk az edzésre, de előtte Ahnho hazafuvarozta Dae-t.

Edzés után Niel nem engedett el senkit, mert valami fontosat szeretett volna mondani. Biztos azt hogy apa.- gondoltam magam és elkezdtem kuncogni. Ahnho jött oda hozzám.
- Te min kuncogsz itt?
- Semmin csak eszembe jutott valami vicces.
- Mégis mi?
- Niel biztos apa lesz.- kezdetünk el most már mindketten hangosan röhögni.
- Hát te tiszta hülye vagy.

- Mert most miért? Szerintem lehetséges.

Niel elkezdte mondani amit a mai edzésen megfigyelt. Mindenkiről mondott jót és rosszat is. Mikor Ahnhohoz ért nem tudta elmondani amit akart, mert az a féleszű nem hagyta:
- Niel, apa leszel? –tette fel a kérdést és mindenki kidőlt a nevetéstől.- Hé ne rám néz úgy , mint akit ki akarsz nyírni, hanem Grace felé az ő fejéből pattant ki.

- De én nem mondtam ki hangosan.
- Hagyjátok abba. Nem leszek apa. De ha ennyire kíváncsiak vagytok a magánéletemre, akkor annyit közlök veletek , hogy esküvőre majd jöhettek.

Ezután megtudtok a valódi okát annak, hogy maradnunk kellett. Niel egy közös nyaralást tervezett nekünk. Igen nyaralásnak mondta. Tudjuk, hogy nem csak a kikapcsolódás miatt megyünk oda, de igaza van, mert ezzel nagyon össze lehet egy csapatot kovácsolni és úgy néz ki, mindenki támogatja az ötletét. Két nap múlva indulunk, pont mikor Dae beköltözik annak a műsornak a házába, és egy hónapot leszünk oda. személy szerint iszonyat örültem ennek, hiszen így nem lesz okom semmin se gondolkodni. A megbeszélés után letusoltam és beültem Ahnho kocsijába , aki hazafuvarozott.
- Ahnho, neked még nem mondták, hogy kérj ezért pénzt.
- De most.

- De azért ugye tőlem nem akarsz kérni?- néztem rá kiskutya szemeimmel.
- Tőled sose kérnénk.

- Azért. –adtam neki egy puszit és bementem a házban

Vacsoránál elmeséltem a többieknek is hogy mi lesz. 1 hónap a Jeju szigeteken. Sose voltam még ott és ezt egy jó lehetőségnek tartottam, hogy végre elmenjek oda így Seo Hyun és Seung Won is beleegyezett a dologba. Másnap reggel Dae-val elkezdtünk pakolni

- Dae segítesz?- kértem egy kis segítséget.
- Miben?

- Nem tudom becipzározni a bőröndöm.

- Már végeztél is?!

- Dehogy . Ez még csak az első bőrönd.- törtünk ki nevetésben ezen kijelentésemen.

Nagy nehezen sikerült becipzároznunk. Utána mindketten visszatértünk a csomagoláshoz. Kitettük a szennyesbe azokat a ruháinkat amik koszosak voltak, de el szerettük volna vinni. Seo Hyun ki is mosta nekünk. Este hullaként dőltünk mindketten az ágyba. Másnap reggel újból nekiláttunk a lázas pakolásnak, hogy semmit ne hagyjunk otthon. Délutánra mindennel végeztünk így még este csináltunk egy közös csajos estét. Dae-val beültünk a nappaliba és esti film maratont tartottunk. Megnéztük mindkettőnk kedvenc filmjét. Utána elmentünk aludni, hogy holnap az utazáson frissek legyünk és ne úgy közlekedjünk, mint egy zombi. Reggel a szemeim kipattantak. A ház kongott az ürességtől. Először lent néztem körben, de senki nem volt ott. Gondolom Seo Hyun és Seung Won korán mentek dolgozni. Felmentem megnézni Dae-t és felébreszteni, hogy biztos ne késsen el. Benyitottam a szobájába de semmi. Nem volt ott. Berohantam a szobámba és ránéztem a telefonomra. 12:00.

- Ohh anyám..ELALUDTAM. ilyen balfék is csak én lehetek. Meg ez a szar is csak ilyenkor nem tud csörögni. Pedig még hívtak is vagy 20x. Ahnho. –néztem meg a listát.- Baszd…tiszta gyökér vagyok Jó hogy nem csörgött, hiszen némára van állítva. KEVIN ezért még kicsinállak.- tomboltam ki magam. Gyorsan felöltöztem, rendbe szedtem magam, a pár holmit amit kint hagytam bedobtam a bőröndbe és már rohantam is .Bezártam az ajtókat és mentem taxit fogni. ilyen az én szerencsém, hogy azok se állnak meg. Már vagy 15 perce álltam ott mikor végre az egyik észrevett. Segített betenni a csomagjaimat és már mentünk a reptérre. Útközben felhívtam Ahnho-t és elmeséltem , hogy elaludtam és a következő géppel megyek utánuk ,szóval nem szabadulnak meg tőlem. Mondatom utána a vonal másik végéről csak a nevetést hallottam. Tudom, hogy vicces a szituáció, de lehetne kicsit együtt érzőbb is. Lecsaptam a telefont. 20 percem volt odaírni a reptérre és beszállnom. Életemben nem siettem még ennyire , mint most. Sokat kapkodtam és szerencsétlenkedtem míg elértem a beszállási kaput, de sikerült, megcsináltam. A kis folyosón ami a gépbe vezetett végig üvöltöttem:

- SIKERÜLT,MEGCSINÁLTAM, JEJU VIGYÁZZ JÖVÖÖÖÖÖÖÖK!!!!

Mikor elértem a géphez elcsöndesedtem. Nem akartam, hogy már előre elkönyveljenek magukba valamit az emberek. Kerestem helyet magamnak. Kiszúrtam egyet az ablak mellett. Rögtön be is foglaltam. Kényelmesen elhelyezkedtem. Egy fiatal srác ült mellettem. A felszállásnál segített nekem, mert én még soha nem utaztam repülőn és nagyon izgatott is voltam és bénáztam az övvel. Az út első negyedében beszélgettünk, aztán elkezdett olvasni. Mivel nem tudtam mivel lekötni magam zenét hallgatni. Az indulás előtt letöltöttem egy csomó koreai zenét, A java U-kiss szám volt, így azzal kezdtem. El kell ismernem nagyon szép, jó számaik vannak. Közben nézelődtem az ablakon. Csináltam egy pár képet amit fel is töltöttem a netre. Megnéztem és láttam , hogy a magyar lány írt nekem. Elolvastam az üzenetét és válaszoltam rá. Nagyon kedvesnek tűnik. Ezután próbáltam egy kicsit relaxálni, de valahogy nem ment. A gyomromban pillangókat éreztem, amik egyre nagyobbak és nagyobbak lettek. Próbáltam a kilátással elterelni a figyelmem, de csak egyre rosszabb lett. Éreztem, hogy valami ki fog jönni, így felpattantam és mentem a wc-hez. Zárva volt. Őrült módjára elkezdtem dorombolni, de az ajtó csak nem akart kinyílni. Elmentem a gép másik felére, hátha ott is van wc. Nehezemre esett ez az út. Próbáltam visszatartani a gyomromból kikívánkozó dolgokat, de amint kinyílt az ajtó betaláltam a rajta kilépőt. Nem bírtam tovább. Nagyon rosszul éreztem magam. Szédültem, a fejem egyre nehezebb lett és a gyomromban a pillangók nem akartak elmúlni. Iszonyat érzés volt és szégyelltem magam. Meghajoltam és bocsánatot kértem. Nem láttam ki volt velem szemben.

- Mianhae,mianhae,mianhae…- hajolgattam csukott szemmel.

- Grace?!- felnéztem.

- Kev…- nem tudtam ennél többet mondani. A gyomromból megint kikívánkoztak a dolgok.

- Jól vagy? – kérdezte meg Kevin.

- Kev, te mit csinálsz kint ennyi…Grace?!- jött ki Eli is.- Mi történt?

- Nem tudom. Kijöttem és lehányt.

- Bocsi- mondtam és már löktem is félre Kevint, hogy ez az adag ne a ruháján végezze hanem, hanem a wc-ben. Eli bejött megfogta a hajam, hogy az ne legyen olyan és elkezdte simogatni a hátam.

- Grace mi van veled?

Nem tudtam válaszolni neki. A torkom kapart, a szám büdös volt, a gyomromban még mindig pillangók röpködtek a fejem meg szétesni készült.

- Nem érzem jól magam- érkezett meg a válasz kicsivel később.

- Azt látom. De mi történt?

- Kevin hova ment?

- Grace, ne terelj.

- Nem tudom. Rosszul lettem és kijöttem a mosdóba. Ennyi.

- Utaztál már repülőn?

- Nem.

- A gyomrodban pillangókat érzel, a fejed majd szétesik .Ezt érzed?

- Honnan tudod?

- A menedzserünk is ezzel küzdött régen. De kapott rá gyógyszert és azóta semmi gond nincs a repüléssel.

- Köszönöm Eli.

- Nem hittem volna, hogy ilyen hamar összefutunk majd.

- Nem bocsátottam még meg.

- Sejtettem.

- Ha nem haragszol most visszamennék a helyemre.- meghajoltam és elindultam.

- Grace, ha gáz szólj nyugodtan. –bólintottam egyet, de nem fordultam vissza.

Leültem a helyemre és próbáltam másra koncentrálni. Nem gondoltam semmi olyanra ami a repüléssel kapcsolatos, de valahogy még így is nehezemre esett visszatartani a kikívánkoznivalót. Egy darabig küzdöttem vele, de ő felülkerekedett rajtam így rohantam megint a wc felé. Naná, hogy megint foglalt volt. A másikba nem akartam menni, de nem volt más választásom. Átrohantam az üléssorok között és beleptem az ottani mosdót. Nem sokkal azután, hogy odaértem valaki elkezdte simogatni a hátam és megfogta a hajam. 10 perccel később mikor úgy éreztem már semmi nem jöhet ki belőlem megfordultam.

- Köszönöm.
- Jobban vagy már?

- Mondhatjuk.

- Ennek örülök.

- Eli…

- Mondd.
- Miért vagytok velem ilyen kedvesek? Nem érdemlem meg. Amit múltkor is csináltam…

- Mert fontos vagy nekünk Grace. Örülünk, hogy valaki nem a sztárt látja bennünk.

- Én sose tudnám azt látni bennetek. Mármint elismerem iszonyat tehetségesek vagytok, de nem sztárnak ismertelek meg titeket így nem tudnak annak tekinti.

- Pont ez az ok, ami miatt ennyire megszerettünk téged, mert sose tekintettél minket sztárnak. És valószínűleg Kevin is ezért kedvel téged jobban, mint kellene. Tudod, hogy nagyon padlóra küldted?

- Sejtem, de nem csak ő van ezzel így…- kaptam kezem szám elé.

- Grace, miért nem beszélitek meg?

- Majd idővel. De most egy darabig úgy se fogunk találkozni. Köszönöm , de most inkább visszamegyek a helyemre.

- Nem értelek te lány…- hallottam még hátam mögött Eli-t.

Leültem a helyemre, nem sokkal később bemondták, hogy kössük be öveinket, mert leszállunk. Megint szarakodtam vele egy darabig, így a mellettem lévő srác kénytelen volt segíteni. Megköszöntem neki. Kíváncsi voltam miért segít nekem így megkérdeztem. Ő csak annyit mondott, hogy majd később megtudom az okát. Na ez a kijelentése nagyon, de nagyon zavart. Utálok várni a válaszokra. Kíváncsi természetű vagyok, szóval ez most nagyon nem volt jó, de legalább elterelte a figyelmem a landolásról , így azalatt már nem lettem rosszul.

- Oh, anyám ekkora hülye is én lehetek.

- Mit csináltál?- jött egy kedves hang mögülem.

- Elfelejtettem szólni, hogy elindulhatnak értem.

- Kik?

- Kevin, örülj, hogy ennyit elmondtam neked. Amúgy meg nagyon figyelnek minket. Tele van a reptér rajongókkal. a te érdekedben jobb lenne, ha nem húznád ki a gyufád. A menedzseretek, már így is rossz szemmel néz rám.

- Grace…- próbált mondani valamit, de gyors felkaptam csomagjaimat és elindultam. Felhívtam Ahnho-t, hogy itt vagyok már a reptéren és eljönnek-e értem, vagy menjek el taxival. Niel annyit mondott neki, hogy döntsek én. Elkértem a címet és kimentek a taxikhoz. Elindítottam telefonom a zenét, maxra vettem a hangerőt és leültem egy padra. Nem tudom miért vártam, csak ültem mozdulatlanul és előre meredve néztem a földet. Negyed órával később felkeltem. A taxik felé vettem az irányt, de odáig már nem jutottam el. A rajongók mind odagyűltek köréjük, az utat elzárva tőlük.

- Gondolom jönnek- mondtam unott pofával.

- Te nem szereted őket?- kérdezte meg tőlem az egyik lány.

- Én ilyet egy szóval se mondtam.

- Akkor nem ismered őket?

- Hidd el jobban ismerem őket, mint ti…

Ezen kijelentésem meglepődött egy kicsit.

- Ezt hogy érted?

- Az maradjon az én titkom.- kacsintottam rá, ő egyből elmosolyodott. -Segítesz nekem?

- Miben?

- Reggel elaludtam és lekéstem az előző gépet, így ezzel kellett jönnöm. Most meg szeretnék eljutni a taxikhoz, hogy végre lepakolhassam a cuccaim.

- Jó sok cuccod van. Mennyi időre jöttél?

- Egy hét.

- Az sok idő. Nyaralás vagy valami más miatt?

- Mondhatjuk nyaralásnak is.

-Egyedül jöttél?

- Nem. Vagyis most mondhatom, hogy egyedül, hiszen egyedül repültem, de olyan 40 emberrel leszek itt. Egyébként engem Grace-nek hívnak.

- Nana vagyok. Akkor segítsek.

- Azt nagyon megköszönném.

Megfogta kezem és elkezdett húzni maga után. Mindenki lökdösődött és egyáltalán nem figyelt a másikra. Nem számított ha ráléptek egymásra, csak arra gondoltak minél közelebb legyenek hozzájuk.

- Ez már beteges.

- Néha én is így gondolom, ezért szoktam csak leghátulról nézni őket, mikor erre jönnek. A kedvenceim, de még értük se tudnék eltaposni másokat.

Ezután nem szóltunk egymáshoz, csak próbáltunk minél hamarabb kikeveredni a tömegből. Nana átvett tőlem egy-két táskát így könnyítve azon, hogy én is gyorsabban haladjak mögötte. Nagyon megkedveltem ezalatt a 15 perc alatt amióta összefutottunk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rendesek is tudnak lenni a rajongók. De sajnos másban nem láttam ilyet. Mindenki csak magával volt elfoglalva. Már egyre közelebb kerültünk a célhoz., de még előtte át kellett mennünk a fiúk előtt. Megálltunk. Nana gyorsan fejemre nyomott egy baseball sapkát megragadta megint a kezem és átrontottunk az utolsó akadályon, az első soron. Gyorsan szedtünk lábainkat, nem akartam oldalra nézni, de fejem és lábaim sem hallgatottak rám. Megálltam a sok rajongó közötti rész közepén és csak néztem őket ahogy kijönnek. Nana előre ment. Már a másik oldalon a sor elején állt és visszanézve mondogatta nekem:

- Grace gyere már. Grace. siess. GRACE.- erre már odanéztem felé és elindultam. Nem akartam szembenézni velük. Odaértem Nanához és futásnak eredtünk. Beültünk az egyik taxiba és már indultunk is a megadott cím felé. A kocsiban egy darabig csendben ültünk és kifújtuk magunkat. Egy idő után beszélgetni kezdtük, de időközben megérkeztünk.

-Nem jössz be?

- Nem lesz belőle baj?

- Ha nem látnak szívesen kinyírom az összeset.- nevettünk fel egyszerre.

- Rendben akkor benézek.

Megköszöntünk a taxisnak, kifizettem és már mentünk is a hatalmas épület felé. 5 méterre a bejárat előtt leesett állal álltunk. A táskák kiestek kezeinkből és csak bámultunk.

- Ne mond, hogy te itt fogsz lakni egy hónapig.

- Hidd el, ez nekem is olyan, mint egy álom.

A ház egy hatalmas villa volt. Színe a napéhoz hasonlított. Teteje aranybarna. Egyszerűen mesébe illő.

- Na gyere menjünk be.

Megfogtuk a táskákat és beléptünk az ajtón. A ház belseje is valami meseszép volt. A berendezések, minden passzolt mindenhez. Ahogy haladtunk egyre beljebb sikításokat hallottunk. Elindultunk arra,. Nem sokkal később az üvegajtókon keresztül megpillantottuk az udvaron elhelyezkedő hatalmas medencét, ahol a lányok már nagyban baromkodtak.

- Szóval velük leszel.

- Igen, ők a csapattársaim. Velük, meg a fiú csapattal jöttünk ide, az edző kíséretében. Gyere menjünk ki, bemutatlak nekik.- ezzel a mondattal nyitottam ki az egyik ajtót és léptem ki a többiekkel sarkamban Nanával.

-Whháá  nézzétek ki jött meg. üvöltötte Na Min.

- Én is örülök neked.- mondtam neki.- Lányok ő…- nem volt időm bemutatni Nanát mivel megfogtak és úgy ahogy voltam berántottak a medencébe. – Hülyék- másztam ki.

- Grace, tudod csak olyanok vagyunk, mint te.- mondta nevetve Hyeon su.

- Örülnék, ha figyelnétek rám.

- Grace, ő kicsoda- bökött fejével oda másik csapattársam.

- Anyám, erről akarok már mióta beszélni ti gyagyások. Szóval ő itt Nana. Ő segített nekem eljutni idáig. Tudjátok történt egy-két dolog idefele úton és elkellett a segítség.

- Majd mesélned kell. De most pakolj be a szobádba, a konyhába ki van írva hol vagy te, öltözz át és gyertek ti is medencézni- mondta Na Min.

- Először lejelentkezek Nielnél.- mondtam nekik. – Adtok Nanának egy fürdőruhát.

- Persze- mondta Hyeon Su és már jött is kifele a vízből.

- Amúgy Nielék hol vannak?

- A mellettünk lévő házban- mondták mindannyian egyszerre.

Elindultam, úgy ahogy voltam, csurom vizes ruhában. Kimentem az utcára átsétáltam a mellettünk lévő ház bejáratához. Nem csöngettem, csak benyitottam. Elindultam a házban. Bóklásztam, de sehol nem találtam senkit. Gondoltam itt is biztos van medence, így megkerestem az udvart. Kimentem és megálltam.

- Niel hol van? –kérdeztem meg a többiektől, akik eddig észre sem vettek.

- Hát te meg?- kérdezte meg Yoon Jin.

- Mi hát te meg? Felültem egy repülőre és eljöttem ide.

- Nem így értettem. – mutatott ruhámra.

- Ja, szerinted?

- Sejtem.- kezdett el nevetni.

- Amúgy Niel mindjárt jön- mondta Ahnho.

- És az a mindjárt mikor van.

- Ne legyél már türelmetlen.- mondta Donghya.

- De igenis az vagyok.

- Mi van valaki bal lábbal kelt? –kérdezte Yoon jin.

- És ha igen akkor mi van?- nem válaszolt egyikőjük se. – Bocsi, de elég szar napom volt.- láttam, hogy Ahnho már nyitná a száját. – Nem érdekel Ahnho.

-  Jön Niel.

- Szia Grace.- mondta. - Látom kedves fogadtatás volt részed. Fiúk azért lehettetek volna kedvesebbek is. –nézett rájuk kicsit dorgálóan.

- Nem ők voltak.

- Nem mond, hogy a lányok csinálták.

- Pedig de.

- Amúgy , hogy utaztál?

- tényleg kíváncsi vagy rá?- bólintott egyet Niel.- Kibaszott szarul és akkor még szépen fejeztem ki magam.

- Mi történt?

- Majd nem lekéstem ezt a gépet is. Aztán nem tudtam bekötni az övem és … - de valaki közbe vágott.

- Így segíteni kellett neki, Még életemben nem láttam ilyen bénát, mint ő. Utána végig hányta az egész utat, de valahogy mindig a magánrészlegre ment. Később leszállásnál derült ki kik voltak ott.

- TE?- kerekedtek el szemeim.

- Mondtam , hogy előbb-utóbb megtudod, miért segítettem.- már előttem állt.

- Lehet inkább utóbb kellett volna…- mondtam neki és faképnél hagytam. Kimentem a házból, vissza a lányokhoz. Útközben még hallottam, hogy valaki fut utánam, később kezeket éreztem csuklómon.

- Grace mi volt ez?

- Mi? –kérdeztem Ahnhotól.

- Végighánytad az utat? Ők voltak a gépen igaz?

- Este elmondom, de most engedj, hadd öltözzek át.

- Rendben, de mindent el kell mondanod. a Hyeon Jun-os részre is kíváncsi vagyok.

- A milyen…Ja…- megforgattam szemeim és bementem a házba.

A konyhában megnéztem melyik az én szobám. Hyeon Su-val és Na Minnal kerültem egy szobába. Bementem a nappaliba, megfogtam cuccaim és már mentem is fel az emeletre lepakolni.