Réka: Best friend?!

- KRIS, GYERE MÁR!- üvöltöttem át a szomszédba legjobb barátomnak, hogy csipkedje a hátsóját egy picit.

- MEGYEK MÁR- hallottam az ajtó előtt állva a választ bentről.

- Na végre- mondtam mikor kinyitotta az ajtót.

- Most meg mi bajod van? –kérdezte.

- Semmi.- indultam el.

- Engem ezzel nem győzöl meg mondd már.- fogta meg csuklóm és fordított maga felé. Nem válaszoltam neki, csak néztem ki a fejemből, mintha ő ott se lenne és nem is szorítaná a csuklóm.- Kérlek mondd el. – ismét figyelmen kívül hagytam, amit mond. – Ne csináld ezt. -  mondta és kezei közé vette arcom és maga felé fordította, hogy a szemébe nézzek. Belenéztem és elvesztem kék szemeiben, mint a kis halak a tenger sűrűjében. Csak néztem, de megszólalni képtelen voltam.

- Gyere menjünk- ragadtam meg kezét elvéve arcomról és húztam magam után.

Útközben csatlakozott hozzánk Sandara és kedvemet szegte. Valahogy ki nem állhatom ezt a lányt. Nem ártott nekem semmit, de valahogy ha őt meglátom muszáj a 3 lépéses távolságtartás.

- Te gyagya, gyere már.- szólt oda Kris nekem.

- Megyek már- mondtam és rohantam is utánuk.

- Melyiket nézzük meg először?- hallottam meg Sandara hangját és odafordultam én is, de  a látvány letaglózott.

- Szerintem menjünk oda.- mutattam a hullámvasút fele.

- Menjünk- lelkesedett Kris.

Beálltunk a sorba és vártunk. Nem volt túl hosszú, de volt épp elég időm, hogy gondolkozzak és rájöjjek tiszta hülye vagyok, mert nincs olyan dolog aminél ennél jobban félnék. Na jó lehet van. Ahogy közeledtünk az ajtókhoz én úgy lettem egyre fehérebb. Odaértük és nekem minden bátorságom elillant. Lábaim szinte úgy remegtek mint a nyárfalevél. Mozdulni se bírtam. Kris és Sandara beültek. Én következtem. Két hely volt még mögöttük. Hátra néztem. Láttam hogy egy pár van mögöttem.

- Tessék, menjetek ti.- adtam át helyem és álltam félre. ’Megmenekültem’- gondoltam magamban és elsétáltam egy padhoz. Ott ültem és vártam, hogy visszajöjjenek.

- Sziaaaaa- futott ordítva felém Linzy.

- Linzy?! Hát te?! Nem úgy volt, hogy ma nem leszel itthon?- kérdeztem meglepődve.

- De úgy volt, csak végül kikönyörögtem, hogy jöhessek.

- Értem. Egyedül vagy?- kérdeztem.

- Nem a többiekkel jöttem. Te? Hol hagytad a másik jómadarat?

- Krist?

- Ott.- mutattam a hullámvasút felé.

- Kivel van?

- Szerinted?

- Sandara.- mondta.- Gyere velünk, ha hiányzol neki úgy is keresni fog.- mosolygott rám és nyújtotta felém kezét. Megfogtam és felálltam a padról, majd mentem utána. Linzy tudja mitől félek. Tudja, hogy utálom a magas dolgokat, ahogy Kris is tudja, de valahogy most megfeledkezett róla.

- Sziasztok- köszöntem oda a többieknek, mikor odaértünk.

- Szia.- köszöntek vissza egyhangúan.

Linzy bemutatott azoknak akikkel még nem találkoztam és már mentünk is. Mindenfelé csavarogtunk, de sose volt olyan amire mindenki felült volna, mégse hagytuk el egymást. Mindig megvártuk a többieket, akik épp szórakoztak valamin.

- Te nem ülsz fel semmire?- kérdezte az egyik srác, akivel most találkoztam először.

- Nem, nincs kedvem.- zártam le ennyivel a dolgot és elmentem innivalóért. A legközelebbi italos bódét választottam, mert nem akartam elszakadni Linzyéktől.

- Egy kólát szeretnék- mondtam az eladó srácnak.

- Tessék.- nyújtotta felém egy mosoly kíséretében. Gyors belenyomtam kezébe a pénzt és már mentem is el, meg se vártam a visszajárót. Visszamentem a többiekhez és megálltam Linzy mellett.

- Hát te hol voltál? –kérdezte tőlem barátnőm.

- Szomjas voltam.- mutattam fel a kólát. Linzy rögtön befogta az üveget és belepte az innivalóm.

- Bocsi- nyújtotta vissza.

- Semmi gond.- mosolyogtam rá.- Nagy baj lenne, ha én most hazamennék?- kérdeztem meg tőle.

- Mi a gond? Egész nap bilifüle voltál. Kris miatt?- árasztott el kérdéseivel. Bólintottam.- Miért nem mondod el neki? Nincs mit veszítened.- mondta.

- De igenis van. Linzy, nem akarom őt elveszíteni.

- Miért veszítenéd el?

- Azért- mutattam Kris és Sandara felé.- Ő nem engem szeret- mondtam neki és egy szó nélkül elindultam.

Mikor hazaértem csak beültem a tévé elé egy nagy doboz fagyival és kapcsolgattam. Semmi értelmeset nem találtam, így nem sokkal később, mikor már ujjaim kellőképpen kezdték bemondani az unalmast a sok nyomkodásba egyszerűen kikapcsoltam a készüléket és csak mereven bámultam a fekete képernyőt. Csengetésre lettem figyelmes, de nem volt elég erőm felkelni, de ahelyett, hogy a hang megszűnt volna egyre erőteljesebb lett.

- Mi van már?! –téptem fel az ajtót nem túl kedvesen.- Ja csak ti vagytok.- néztem Linzyékre.- Gyertek- mondtam a többieknek és arrébb álltam, hogy mindenki beférjen. A sereg végén ott állt Kris és Sandara. Ahogy megláttam őket, legszívesebben rájuk vágtam volna az ajtót, de nem tettem. – Mi szél hozott titeket? –kérdeztem.

- Itt lakok a szomszédban te dinka- mondta Kris.

- És az már rögtön az jelenti, hogy ide kell jönnötök?- kérdeztem angyali mosolyom kíséretében.

- Mert baj?- szólalt meg Sandara.

- Ha igent mondok se fogtok elmenni.- motyogtam fogaim közé.- Nem, már hogy is lenne baj.- indultam meg a nappali felé.- Csukjátok be- kiáltottam még ki hozzájuk.

Az este további részét mindenki nálam töltötte. Ittunk, beszélgettünk és szórakoztunk. Egy szóval jól éreztük magunkat.

- Muszáj most?- kérdeztem nyafogva.- Nincs kedvem elmenni érte- tettem hozzá.

- De nekem most kell- mondta Linzy.

Bementem a szobámban és elkezdtem kutatni. Nem emlékeztem hova tettem le, de annak a dinkának is csak most lehet rá szüksége.

- Nem hiszem el. Hol lehet?!- kezdtem el már mindet széthajigálni.

-. Mit keresel annyira?- fordultam a hang irányába.

- Megijesztettél.- mondtam neki.

- Nem állt szándékomba. Szóval mit keresel.

- Egy felsőt.

- Segítek- mondta és beljebb jött.

- Azt se tudod mit kell keresned.- mondtam és rögtön az ajtó irányába fordultam.- Nagyon jó, már csak ez hiányzott.- ültem le a földre.

Kris felállt és az ajtóhoz ment. Zárva volt.

- Hagyjad, egy idő után úgy is megunják a dolgot.- mondtam neki.

- Mi volt veled reggel?- tért vissza mellém.

- Semmi.

- Ne hazudj. Láttam, hogy van valami.

- Ha ezt látod, másban miért vagy vaksi?!- kérdeztem és könnycsepp gördült le arcomon.

- Miben? Nem értelek.

- Tudtad, hogy félek, mégis felültél rá és egyedül hagytál.

- Elfelejtettem.

- Mégis, hogy voltál képes elfelejteni?!- akadtam ki.

- Most meg mi bajod van?!

- Még te kérdezed, hogy mi bajom van?!
- Megváltoztál.

- Csodálkozol rajta?!

- Mond már el te idióta, hogy mi van.

- Semmi…- felálltam és az ajtóhoz mentem.- NYISSÁTOK KI.- üvöltöttem. A zár kattant és én kiléptem az ajtón, de mielőtt kimentem volna teljesen még visszafordultam.- Légy vele boldog…