2012. július 8., vasárnap

Rèka: Little Kevin


Szöul külvárosában lévő egyik kis házban màr korán reggel hatalmas felfordulás volt.
- Kevin, kicsim ,gyere csak ide- hívtam három èves kisfiam.
- Megyek eomma!
- Vinnie, ígérd meg, hogy ma jól viselkedsz, anyának sok dolga van.
- De mama.
- Semmi de.
- Én nem akarok találkozni senkivel.
- Kicsim, tudod, hogy anyának viszont fontos ez a találkozás. Már több, mint három éve nem láttam őket.
- De anya- kezdett el hisztizni Kevin.
- Semmi de Vinnie. Ha nem viselkedsz jól, holnap nem megyünk sehova.
- Mama, holnap ők is jönnek?- kérdezte kíváncsian kisfiam.
- Igen jönnek. Egy darabig itt lesznek nálunk.
-Mama?
- Igen?
- Ha jó leszek, akkor találkozhatok végre a papával?
- Kevin ezt màr megbeszéltük.
- De mama.!
- Ha jó kisfiú leszel és segítesz a mamának, akkor még beszélünk erről.
Vinnie egész délelőtt segített nekem. Ha láb alatt volt, bement a szobájába és játszott. Mikor megunta az autókázást vagy épp a macijával való játszást bekapcsoltam neki a tévét. Szerencsére Pororo jó sok időre le tudja kötni. Legtöbbször én is vele szoktam nézni, mert bevallom nagyon szeretem én is ezt a mesét, de ma nem volt időm beülni Vinnie mellé egy közös tévézésre. Az egész házat kitakarítottam délelőtt, de leginkább a vendégszobákkal törődtem, mivel barátnőim pár napra ott lesznek elszállásolva. Ezután feltettem egy adag mosást, közben, pedig főztem. Vinnie kedvencét választottam. Mivel nem vagyok koreai sok európai ételt szoktam főzni neki, amikkel nagyon jól összebarátkozott már.
- Mama, mikor érnek ide?
- Hamarosan itt lesznek már. Éhes vagy?
- Egy picit. Képzeld mama Pororo ma megtanított egy dalt.
- Elénekeljük?
- De te nem tudod.
- Majd te megtanítod nekem.
- Mikor?- csillantak fel aranybarna szemei Kevinnek.
- Akár most, ha szeretnéd.
Vinnie elkezdte énekelni a dalt. Először nem figyeltem nagyon a szövegre csak a kisfiamat néztem büszkén.
- Mama figyelsz te rám egyáltalán?
- Persze…mit is kell énekelni?
- Réka!- sose hív így, csak akkor mikor „rosszat” csinálok. – Na szóval…
És újra nekikezdett a dalnak. Nem telt el harminc perc se és már együtt énekeltünk. A nappaliban ültünk és játszottunk, mikor egy hang szakította meg önfeledt nevetésünk.
- SZIA KEVIN- köszönt Kai az udvarról, úgy , hogy még a nappaliban is tisztán értettem mit mond. Ahogy meghallottam hangját rögtön felpattantam. Először kicsit félve ugyan, de nekiindultam. Kimentem és a nyakába ugrottam. Mögötte Szandy állt, akit szintén ezer éve nem láttam már. Őt is megöleltem.
- Rég találkoztunk.- mondta Szandy
-Bizony. Gyertek be.- invitáltam be őket.
- ’Kevin’ kivel nevettél az előbb bent? –kérdezte Kai.
- Vinnie.- néztem az ajtóra. Kisfiam fürti fekete haját láttam csak. Félt. Meg volt illetődve a lányoktól. Leguggoltam, hogy egy szintbe legyek vele.- Vinnie, gyere, ne félj- mondtam neki.
Lassan kidugta teljesen fejecskéjét és pici lábait egymás után téve elindult felénk. Mikor odaért hozzám rögtön nyakamba csimpaszkodott és fejecskéjét  vállamra helyezve próbált elbújni. Felvettem és győzködtem, hogy nézzen rájuk.
- Ő kicsoda?- kérdezte meg Szandy.
- Gyertek be és mindent elmesélek.
Bementünk a házba. Vinnie egyből berohant a nappaliba.
- Mama befejezzük?- emelte fel a játékot.
- Mama?!- kerekedtek el barátnőim szemei.
- Igen. Kevin a kisfiam. - mondtam nekik, majd fürtike felé fordultam .- Vinnie gyere csak. Mutatkozz be.
Kevin szép lassan , kissé bátortalanul jött felénk és állt meg a két néni előtt.
- Annyeong.- köszönt oda nekik.
- Vinnie, rendesen. -  dorgáltam meg egy kicsit.
-  Annyeong haseyo. – hajolt meg illedelmesen kisfiam. A lányok is így tettek látva a kisfiú igyekezetét. – Kevin vagyok. – pirult el picit. – Réka a mamám. – fogta meg kezemet pici ujjaival. – Három éves vagyok és nagyon szeretem Pororot. – fejezte be a bemutatkozást.
- Bocsánat. Ezt  a mondatot mindig mindenkinek elmondja.
- Semmi gond. Legalább lesz kivel néznem – mosolyodott el Szandy és elindult Kevin felé. – Szia. Engem Szandynak hívnak és én is szeretem Pororot.
- Szandy?! –kérdezett vissza bizonytalanul.                
- Igen.
- Képzeld a mama is nagyon szereti. Mindig együtt nézzük. Ma nem tudta velem nézni, mert nektek csinált vacsorát , de megtanítottam neki a dalt, amit Pororo tanított.
- Igen?! Ilyen ügyes voltál.
Szandy egyből megbarátkozott Kevinnel. Vacsoránál is egymás mellett ültek.
- Kai- szólt félve Kevin.
- Mit szeretnél Ke-vin? -  nehéz volt kimondania ezt a nevet. Nem azért, mert nem szerette csak még nem barátkozott meg a gondolattal, hogy most már  egy KisKevin is van rajtam kívül.
- Gyere mutatok neked valamit. – azzal Kevin leszállt a székről megfogta Kai kezét és elindult a szobájába. Szandyval utánuk mentünk , de csak az ajtóból figyeltük őket. Kai a szoba közepén ült csukott szemmel, míg Vinnie valamit keresett a kis fiókjában. Mikor megtalálta elindult a lány felé.
- Tessék.- nyújtotta oda kis kezeit Kainak, amiben azok a kavicsok voltak, amiket tegnap gyűjtöttünk.
- Nagyon szépek. Te gyűjtötted őket?- Kevin csak bólintott.- Köszönöm- és Kai magához ölelte a kis csöpséget. Felálltak és elindultak felénk. Megnéztük mi is a köveket amiket Kai kapott, majd Vinnie visszarohant a fiókhoz és Szandynak is adott. Egy kicsit játszottunk még vele majd közösen lefürdettük és elvittem aludni. A szokásos este mese most se maradhatott el, de sikert aratott és Vinnie hamar álomba merült.
- Elaludt?- kérdezte Szandy mikor már az ajtót
- Igen.- válaszoltam neki.
- Réka ugye tudod, hogy tartozol nekünk egy oltári nagy magyarázattal- bólintottam Kai mondatára.- Még csak 21 éves vagy és már van egy 3 éves gyereked. Jó sok mindent kell megtudnunk. Egyedül neveled? Dolgozol?
- Kai, nyugi- próbálta Szandy kicsit megnyugtatni- Réka- fordult felém és szemeiből már ki is olvastam amit kérdezni szeretett volna.
- Éppen betöltöttem a tizenhetet  mikor kijöttem Koreába, de ezt tudjátok.- bólintottak jelezve, hogy emlékeznek rá.- A suli mellett muszáj volt dolgoznom. Először egy kis kifőzdénél segítettem be , de a tanulás mellett nehéz volt, mivel végzős voltam, ráadásul egy idegen országban, kiléptem. A főnök megértette a dolgot és a mai napig nagyon közeli barátok vagyunk. Vinnievel sokat járunk oda.- Kis szünetet tartottam. A lányok csöndben várták még összeszedem gondolataimat. Pár perc múlva úgy éreztem képes vagyok tovább mesélni, így folytattam. – Otthagytam a kifőzdei állást és új után néztem. Olyat kerestem ami nem jár minden napos elfoglaltsággal, hogy tudjak tanulni. Épp sétáltam, mikor megpillantottam a számomra tökéleteset. Vagyis akkor még azt gondoltam.
- Milyen állásról volt szó? –kérdezte Kai komoly kíváncsisággal a hangjában.
- Recepciós.
- Melyik vállalatnál?- vágott közbe Szandy.
- Az Nh Mediánál.- kerekedtek el barátnőim szemei a mai nap folyamán már nem először. Gyorsan folytattam mielőtt bármit is kérdezni tudtak volna. –Úgy gondoltam ez tényleg tökéletes lesz.. A kedvenc bandám közelében lehetek majdnem minden nap és közben még akár tanulhatok is. Először nem néztek rám valami jó szemmel mivel még tanuló voltam, de felvettek, mert azonnal szükségük volt egy recepciósra. Megszerettem ezt a munkát. Lassan barátokat is szereztem és még tanultam is . Összebarátkoztam az egyik sminkes lánnyal. Nagyon jóba lettünk, így mikor szabad napos voltam elhívott egy fotózásra, ahol ő sminkelt. Mikor beléptem az ajtón azt hittem menten elájulok. Pont az ő fotózásukra vitt el. Megkért, hogy segítsek neki, mivel egyedül volt. A társa megbetegedett, így beálltam. Először Dongho-t kellett kipingálnom, míg ő Hoon-al foglalkozott. A kis szeleburdi srác végig szórakoztatott és biztatott, mert eléggé aggódtam, hogy mi van ha elrontom. Lina közben már AJ-vel is végzett mire én elkészültem Donghoval. A maknae agyon dicsért , hogy milyen ügyes vagyok, annak ellenére, hogy nem sminkesnek készülök. Utána Eli vált az ’áldozatommá’. Vele már olyan gyorsan végeztem, mint Lina Soohyunnal. Feloldóttam és ezt a fiúknak köszönhettem. Utolsó alanyom…- nem tudtam kimondani.
- Kevin volt, igaz?- kérdezte Kai.
- Igen.
- Mi volt utána?- kérdezte Szandy.
- A fotozás után elmentem velük mivel Lina hívott. Összebarátkoztam mindenkivel. Két nap múlva a menedzserük mondta, hogy segítsek be Linának. Kaptam az alkalmon. Mivel vágytam az izgalomra, így belementem. Nehéz volt ezt a munkát összeegyeztetni a tanulással, de valahogy sikerült, leérettségiztem. Utána turnéra mentünk velük. Az utolsó koncert után kicsit felöntöttünk a garatra és Kevinnel egy szobában kötöttünk ki. Először heves csókcsatába kezdtünk, majd kicsit tovább mentünk. Mindent gátlástanul csináltunk, nem gondoltunk bele a lehetséges következményekbe, csak élveztük a pillanatot. Három héttel később rosszul lettem az egyik fotózáson. Mindenkit azzal nyugtattam, hogy kimerült vagyok, de közben sejtettem , hogy valami más van a dologban. Mikor végeztünk egyből hazasiettem. Útközben beugrottam egy boltba tesztért. Hármat csináltam meg egymás után mire elhittem, hogy a teszt pozitív lett. Megszakítottam velük minden kapcsolatot. Féltem tőle mit szólnának, féltem a véleményüktől. Még csak 18 voltam, de meg se fordult a fejembe az abortusz lehetősége. Két héten keresztül éjjel-nappal csörgött a telefonom. Közben másik lakást kerestem, ami elég hamar sikerült.
- Ez a ház? –kérdezte Kai.
- Igen. Mikor megvettem nem így nézett ki. Egy öreg hölgy segített kipofozni és közben vigyázott rám. A terhesség eleje eléggé megviselt és ha ő nem lett volna akkor mellettem, talán nem sikerült volna végigcsinálnom. – egy kis szünet után folytattam.- Egy idő után már több időt töltött nálam, mint az otthonában. Mikor Kevin megszületett akkor ide is költözött hozzám. A házát eladtuk és a pénzből még jobb állapotba tettük ezt a házat, közben persze mindenben segített nekem és támogatott, mivel ő is egyedülálló anya volt.- a lányok csodálkozva hallgatták a történetem.- Ahogy Kevin egy éves lett dolgozni mentem.  Napközben az a kedves ahjumma vigyázott rá.
- Mi történt vele? –kérdezték egyszerre a lányok.
- Két hónapja meghalt. Olyan volt számomra, mintha az anyukám lenne, de elment, itt hagyott. Az összeomlás szélén álltam, de Vinnie miatt erősnek kellett lennem.
- Réka, miért nem hívtál minket?- kérdezte meg Szandy.
- Mert nem akartalak titeket zavarni. Úgy éreztem csak púp lennék a hátatokon és még Vinnie is ott lett volna.
- Hát te tiszta gyagyás vagy- mondta Kai.
- És egyébként, hogy oldod meg az ellátást?- kérdezte Szandy.
- Kapok segélyt, mivel egyedülálló anya vagyok. Két hónapja azon élünk , meg pluszba  minden reggel tejet hordok ki. Vinnie mindig velem jön és segít. Utána újságot hordunk, de most szeptembertől rendes munka után nézek és Vinniet beíratom az óvodába.
- Miért hívod Vinnienek?- kérdezte Kai.
- Kevint is így hívtam- sütöttem le szemeimet.
- Tud róla?- kérdezte Szandy.
- Mármint Kevin? –kérdeztem meg őket.
- Tudnak egymásról?- tette fel másként a kérdést Szandy
- Nem. Vinnienek, a kicsinek soha nem meséltem Kevinről. Neki meg azért nem mondtam, mert én döntöttem úgy, hogy megtartom és nem akartam tönkretenni a karrierjét…
Órákig beszélgettünk még, mire nyugovóra tértünk. Hajnalban Vinnie sírására ébredtünk mindannyian. A lányok az ajtóban álltak és néztek minket, ahogy a szobában ülünk és nyugtatom a síró pöttömöt. Pár perc múlva bejöttek ők is és leültek.
- Réka- szipogott KisKevin. Igen Kai elnevezte KisKevinnek, mert engem is így hív- aludhatok veletek?
Nem válaszoltam, csak puszit nyomtam homlokára és elindultam vele a nappaliba. Letettem Vinnie-t a fotelbe, utána kinyitottam a két kanapét. Négyen együtt aludtunk el. Reggel kávé illatra és fürtike ugrálására keltem. A kis energiabombának be nem állt a szája.
- Réka, kelj fel. Réka, RÉKA- végét már üvöltötte.
- Mit szeretnél?- kérdeztem álmoskásan.
- Megígérted, hogy ma elmegyünk valahova.
- Öltözz fel nagylegény és utána indulunk is.
Rendbe szedtük magunkat megittuk energia löketünket, megreggeliztünk és útnak indultunk. Mivel Vinnie imádta  a játékokat és jó fiú volt, elmentünk egy bevásárlóközpontba, hogy valami újabb csoda kütyüt kapjon. Odafele úton Kai és Szandy kezét fogta, akik néha felemelték és cipelték, ahelyett, hogy hagyták volna sétálni, de Vinnienek nagyon tetszett és egyfolytában nevetett, jól érezte magát, boldog volt és nekem csak ez számít.
Ahogy beértünk a központba Vinnie rohant mindenfele. Mindent megnézett, mindenre kíváncsi volt. Kai és Szandy is elmentek körülnézni. Mondtam nekik, hogy menjenek el nyugodtan, hiszen Vinnienek én ígértem új játékot. Először vettem neki pár új ruhát. Mikor fizettem mondtam neki, hogy várjon. Az eladó bénázott, így körülbelül tizenöt perc volt mire végeztem. Lenéztem magam mellé és már fogtam volna meg kiskevin kezét, de nem volt ott.
- Elnézést, nem látta hova tűnt a kisfiú?
Az eladó csak nemlegesen megrázta fejét. Elindultam keresni. Felhívtam Kai és elmeséltem neki is mi történt. Ők is azonnal elkezdték keresni. Mivel egy fénykép volt csak nálam Vinnieről, ők lefényképezték és így váltunk három fele.
- Vinnie, Vinnie, Vinnie, Vinnie- kiabáltam fiam nevét az áruházban.- Vinnie, Vinnie, Vinnie, Vin…- belémfagyott a szó. Kevesebb, mint öt méterre ott állt előttem Kevin. Döbbenten nézett, de nem csak ő hanem Lina, Eli, Dongho és mindenki. Nem foglalkoztam velük elindultam feléjük és néma csendben próbáltam elmenni mellettük.. Mikor odaértem hozzájuk egy pillanatra megálltam. Megkönnyebbültem mikor nem messze tőlük megláttam Kiskevint
- Réka?!- kérdezte Kevin halkan. Odanéztem, de egy hang megzavart abban. hogy rá figyeljek.
- Mama- futott oda hozzám Vinnie.
- Mama?!- kérdezték egyszerre.
- Nem figyeltem rájuk, csak Vinnievel tőrödtem.
- Te kis lókötő máskor ne csinálj ilyet, tudod, hogy a mama mennyire megijedt?!
- Bocsánat- nyomott egy puszit arcomra kisfiam.
- Megkérhetlek titeket valamire?- fordultam a fiúk fele. Ők csak bólintottak.
- Vigyáznátok rá egy kicsit? –kérdeztem félve.
- Persze- mondta Lina és kézen fogta Vinnie-t, aki rögtön másik kezével Kevin kezéért nyúlt.
Elmentem és felhívtam Szandyékat. Elmeséltem nekik mi történt és tanácsot kértem tőlük. Ezután visszamentem a kis csapathoz. Egy padnál voltak. Kevin ölében Vinnievel játszott. Elmosolyodtam és közelebb léptem.
- Köszönöm- ennyit voltam képes kinyögni.
- Nagyon aranyos kis krapek. Jól elvoltunk vele- mondta Kevin
- Azt látom- mosolyodtam el.
-Egyébként hol az apja? Dolgozik?- kérdezte Dongho ártatlanul.
- Ott ül és a gyerekével játszik…- mutattam a Vinniek fele…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése