Réka: Exotic Dancer. (part 1)

A lakásod legnagyobb helyiségében csücsültél. A lakásodban, mely tied volt mégse érezted teljesen sajátodként. Hiányoltál belőle valamit vagy inkább valakit. Valakit, aki nem csak a lakásod aranyozza be hangjával, járásával, szokásaival, a cuccaival, hanem a te mindennapjaidat is képes , a monoton, harmonikusnak egyáltalán nem nevezhető valamit felrúgni és teljesen magához láncolni, az ütemes napirended ezzel totál felrombolva , de nem érdekelne, hiszen ezt hiányolod évek óta. Magányos farkasnak számítasz már egy ideje. Sokszor nézed irigykedve a párokat. Az utcán sétálva szíved összeszorul, ha önfeledten nevetve, kezüket összekulcsolva lépkednek el melletted. 25 éves fejjel nem így képzelted el az életed. Mikor kisgyerekként a homokozóban szaladgáltál, míg nem ezt gondoltad. Azt hitted könnyebb lesz, hogy a herceged majd várni fog rád és amint belecsöppensz a nagybetűs életbe ő ott terem és happy end lesz. De az élet nem ilyen. Csúnyán pofára estél. Gyermekkori álmod cafatokra hullott. Az, hogy te majd az egyetem elvégzése után családot alapítasz, a gyerekeidet neveled otthon…egykettőre eltűnt ez az álomkép. Az álomkép, melyet még gimnazista korodban is bőszen babusgattál, elillant, mint rózsafelhő a ködös éjszakában. Az élet csúnyán pofán vágott, a képedbe röhögött, változtatni szerettél volna. Valami változásra volt szükséged. Ez pár nappal később be is következett, mikor drága öcsikéd becuccolt hozzád. Teljesen a fejedre nőtt egy hét alatt. A munka után képtelen voltál pihenni, mert szeretett testvéred egy szabad percet nem hagyott neked. Ide-oda furikáztad a városban, ha ő szeretett volna valamit, te ugrottál, ha pénzt kellett neki téged lejmolt le. Egy idő után betelt a pohár…

- Ide figyeld te agyoniskolázott idióta, ha most azonnal nem állsz munkába repülsz innen. Értve vagyok?!- kezdtél el ordibálni drágalátos öcsikéddel.

- De ____________...- kezdett volna bele, de nem engedtél neki. Most te vagy a főnök. Most nem engeded, hogy egy kis szaros dirigáljon neked.

- Kevin, semmi de. Egy hetet kapsz. Ha nincs meló repülsz. Nem fogsz élősködni.- váltott valamivel kedvesebbre hangszíned, de a fenyegetés így se veszített értékéből.

- Rendben. – zárta le ennyivel a dolgot, majd már csak annyit hallottál , hogy ajtódat úgy bevágta, hogy az majdnem kiesett a helyéről.

- A berendezés marad.- suttogtad már csak magadnak. Tudtad, hogy most haragszik rád, hogy most jelen pillanatban a pokol legmélyebb bugyraiba küldene Lucifer mellé. Nem akartál még nagyobb fájdalmat okozni neki. Bízott benned; és ezt te tudtad. Tudtad nagyon jól, hogy milyen gyerek. Segíteni szerettél volna neki Úgy hitted ezzel majd jó útra tereled. Ma délutános voltál a kórházban. A tegnapi éjszakai műszak, a ma reggeli veszekedés  neked is betett rendesen. Szemeid alatt hatalmas karikákkal mentél be. A páciensek nagy része látta, hogy ma nem vagy jó formában. Főnököd is észrevette, így, hogy semmi későbbi probléma ne legyen, megkegyelmezett neked. Ma nem kellett az ápolói feladataidat csak röpke két órán keresztül csinálnod. Nem kellett az öregeket megetetned, amit tiszta szívedből utáltál. Ez az egy dolog volt ami taszított ettől a munkától, de te ezt akartad csinálni ez volt az egyik álmod, amit ennek árán kell csinálnod, de nap, mint nap tűrted a dolgot, mikor az öregek fogsorait kellett visszatenned, vagy a kipottyant félig megrágott falatokat kellett újra a szájukba adni, nem repestél az örömtől, az undort nem mutattad ki arcodon, de legszívesebben a képükbe nyomtad volna a tálcát, hogy egyék meg maguk. Az öcsédre fogtad ezeket a dolgokat. Megváltoztál hála neki. Régen mosolyogva segítettél mindenkinek, amióta ő újra belecsöppent az életedbe, te egyre ingerültebbé váltál. Nem elég, hogy a kórházban kellett vigyáznod a betegekre, még otthon is pesztrálnod kellett egy gyereket. Eleged lett, a cérna elszakadt.

- Bocsánatot kell kérnem.- álltál fel az egyik kórházi ágyról és csapot-papot otthagyva indultál haza. Óráknak tűnt az a pár perc még elértél lakásod ajtajához, de szomorúan vetted tudomásul, hogy az nincs nyitva, hogy belül senki nem vár rád. Kulcsod lassan dugtad bele a zárba majd az hangos kattanással tárt utat neked a sötét folyosóra. Cipőidet lerúgtad lábadról, táskádat a kanapára dobtam és elvesztél a fürdő sűrűjében.

Idegesen kopogtattad ujjaid az étkező asztalon várva Kevin érkezését, de ő csak nem akart jönni. Órányi hosszúságúnak tűnő percek teltek el mire elszántad magad, hogy kényelmes pizsamádból kibújj és valamit magadra kapj, hogy az általad elveszettnek titulált öcsikéd után indulj. Már cipődet rángattad magadra mikor valaki rátapadt  csengődre.

- Megyek. –ordítottad. Nem néztél bele a kukucskálódba, csak rángattad az ajtót, majd mikor rájöttél, hgy kulcsra zártad kínodba elnevetted magad és amilyen gyorsan csak tudtál a kulcs keresésére indultál. – Meg is van. – kiáltottad el magad , mikor megtaláltad a szükséges tárgyat. A kulcslyukba dugtad, majd a kattanást meghallva feltépted ajtódat.

- Mi tartott ennyi ideig?- kérdezte egy kicsit sem kedves hangnemben egy számodra tök ismeretlen hang.

- Bocs, hogy megkerestem a kulcsom.- válaszoltál neki.

- Inkább meg kéne köszönnöd…

- Köszönöm.- vágtál szavába, miközben drága öcsikédet segítettél cipelni a kanapé felé. Mikor elintéztél mindent, megigazítottad csonti testét, hogy ne essen le a bútorról, betakargattad, az idegen felé fordultál.

- Köszönöm.- megint csak ezt az egy szót tudtad kinyögni.

- Nincs mit köszönnöd.- vágta rá, majd percekig szemezgetettek.

- Kérsz valamit esetleg?- fordultál a konyha fele.

- Egy pohár víz jól esne.- mondta az idegen kellemes hangjával.

- Egyébként, hogy hívják az öcsém megmentőjét?- jöttél vissza a pohár vízzel a kezedben.

- Anyám, de bunkó vagyok. Elinak hívnak. Kit tisztelhetek eme szépségben?- kezdett bókolni a barnaság.

- ___________ hívnak. Kevin nővére.- pirultam el , azon, ahogy szemeimbe nézett.

- Nem is mondta, hogy van nővére, de meg kell dicsérjem. Az öcséd egy őstehetség.

- Ezt most nem igazán értem.- kezdtek fejedben kavarogni a dolgok.

- Majd idővel megtudod, de ha nem haragszol én most mennék. állt fel Eli és egy köszönést elvakkantva már el is tűnt a sötétség, csak léptei hangját hallottad a nyitott ajtó miatt.

Kevin Pov.

-Komolyan, hogy lehet valaki ilyen?

- Most a nővéredről beszélsz?- kérdezte meg Luc. Luc volt , aki beajánlott az építkezésre, amin jelenleg koptatod unalmas óráid. Nagyon nem volt kedved hozzá, de a nővéred hisztije nálad is kicsapta a biztosítékot, pedig nehéz volt téged kihozni a sodrodból, neki mégis könnyen ment. Együtt mentetek volna oda, de ő útközben lelépett így egyedül kellett odamenned. Tudtad az utat nem ezzel volt a gond, csak még sose voltál ilyen helyen így fogalmad se volt mit kell tenned. Barátod szerencsédre gondolt erre és elmondott mindent. Egy köpcös férfit kellett keresned az építkezési területen. Mikor odaértél első dolgod volt körbenézned. Nem telt bele sok időbe mikor megpillantottad az általad keresett személyt , amint az éppen egy magas, izmos sráccal beszélt. Elindultál feléjük.

- Jó napot.- köszöntél oda a főnöknek.

- Szervusz-köszönt oda neked, megszakítva ezzel a beszélgetést.

- Maga Soo?- kérdezted meg.

- Jun.- nyújtott kezet.

- Kevin.- fogadtad el jobbját.

- Kevin. Ő Eli. együtt fogtok dolgozni.

- Mi?- adott meglepődöttségének hangot a másik srác. Eli, vagy mi volt a neve.

- Megbocsátasz egy percre. Meg kell beszélnünk valamit.- mondta Jun.- Csak egy perc.- és visszafordult a másikhoz. Elindultál, de még hallottad beszélgetésük elejét.

-Ugye most vicces velem?- kérdezte a barna srác.

- Miért?-

- Ezt te sem gondoltad komolyan. Nézd meg milyen cipőben. Fingja sincs …

- Menj és tedd a dolgod…

A beszélgetés további részéről már fogalmad sincs az épület tetejéről már semmit nem hallottál annak a kettőnek a beszélgetéséből, de úgy érezted ennyi bőven elég volt, hogy tudd Eli elkönyvelt téged és nem túl jó véleménnyel van rólad.

- Mi van?- hallottad meg a barnaság hangját hátad mögül. Odafordultál, de nem szólaltál meg. Ő megtette helyetted.

- Mond csak dolgoztál már tetőn?

- Nem.- álltál fel, hogy szemeitek egy magasságban legyenek.

Eli megmutatta neked, hogy kell csinálni, nem mintha sokat tudtál volna neki segíteni, mivel fingod nem volt az egész dologra, de azért a semminél többet tettél le te is. A nap vége felé a főnök nyakon csípet. Számon kérte, hogy mit hurcolászol a táskádba. Sose voltál az a lopós fajta , most mégis a napi egy kóla helyett, ami előírás volt, te kettőt csempésztél bele hátitatyódba és hát mi tagadás valamit kibaszott szarul csinálhattál, ha már ezzel sikerült lebuknod. Eli csak a háttérben kuncogott egyet ezen, majd folytatta a munkát. Mikor munkaidőd lejárt beleültél a kocsidba, de azt a fenéért nem akart elindulni. Eli, mint a mai nap folyamán többször, megint melletted volt, majd a baj diagnosztizálása után a kocsija anyósülésén kötöttél ki. Ő telefonált melletted, míg te úgy döntöttél felfedezőútra indulsz. Nem értetted a fiú logikáját miért hagyta a kocsin rajta a fóliákat. úgy döntöttél leszeded őket, de amint hozzáértél kezed megtorpant.

- Mi a faszt csinálsz?- kérdezte a barnaság letéve a telefont.

- Bocs- mondtad és vetted el a kezed.

- Ez új és az is marad.- mondta az utat fixírozva. – Ha rajta hagyod a fóliákat, mikor eladod leszeded róla és olyan mintha új lenne.- válaszolt a kérdésedre, amit te szinte még ki se gondoltál. Ezután beszélni kezdtetek.

- Fociztál. –fordult feléd miközben feltette kérdését.

- Jaja…középhátvéd voltam- válaszoltál neki.

- Hát nem olyannak tűnsz, mint aki….

- Egy egyetemi csapatban bohóckodtam. Nem igazán jött össze a dolog.

- Elcsábított az izgalmas tetőfedés, mi?

- Ja, az is meg a nővérem kanapéja. Ezután nem sok szó esett köztetek. Eli kitett a nővérednél, de ő nem volt otthon, hogy elmeséld mi volt, hogy sikerült, ha nem is jó, de legalább egy napos munkát szerezned és, hogy megnyugtasd már egy fedősztorit is kitaláltál, hogy ennek ellenére  sikerült valami kiláthatót találnod. Egy állásinterjúra mennél, de hát fölösleges volt az egész dolog, hiszen drága nővérkéd, nem tisztelt meg a jelenlétével. Átöltöztél miután felfrissítetted bőröd és az nekiindultál az éjszakának. Egy klub mellett sétáltál el.

- Nem tudod ki játszik ma?- kérdeztél meg random egy járókelőt.

- Nem, bocsi- válaszolt zavartan.

Sétáltál volna tovább, de mikor előre pillantottál egy ismerős alakot láttál.

- Héé Eli, Eli.- szóltál utána, majd elindultál felé.- Hé Eli, Eli.

- Yo.- köszönt oda az említett személy.

- Szevasz. Te…Te most bemész.- kérdezted meg.

- Ja, bemegyek.- vágta rá azonnal a barna.

- Veled mehetek?- kérdezted angyali mosolyoddal. Kezdett volna ellenkezni, de addig nyaggadtad, míg bele nem ment a dologba.

- Sokba lesz ez neked.- mondta , mikor már épp indultál volna el.

- Én..

- Tartozol nekem.- mondta, majd elindultatok be. Elmondta, hogy ide tornacsukába többször ne gyere. Megfogadtad tanácsát. Az őr nagy nehezen beengedett titeket, de téged csak azért, mert Elival voltál. Ha nem veszed észre, még most is rónád az utakat.

- Sajnálom csak ez a cipőm van.- mondtad mikor már befele tartottatok.

Bent iszonyat hangosan dübörgött a zene. A talpadban is érezted már a ritmus, de táncolni nem álltál meg, csak követted Elit. Soha nem jártál még ilyen helyen. A club tele volt gyönyörű lányokkal. Voltak akik magaslaton táncoltak, voltak akik testhez simul mini kis ruhákban hordták az italokat és akik csak betévedtek ide. Egy pincérlányt állt meg előttetek.

- Szia kicsim.- adott két cuppanósat Eli a lány arcára.- Adsz nekünk belőle?- már nyúlt is egy pohárért.

- Persze. –válaszolta a szőke lány fülig érő szájjal.

-  Vegyél csak. nézett rád Eli és már indult is volna tovább.

- Ingyen van?- kérdezted meg, de azért már leemeltél a fém tálcáról egy poharat.

- Ne aggódj megkeresed az árát.- válaszolt rá Eli. Követted újdonsült barátodat, közben szemeiddel feltérképezted a lánysereget és lehúztad a pohár tartalmát. Miközben egyre haladtatok beljebb többször is hátrafordult , hogy még jobban szemügyre vedd a melletted elhaladt lányokat. Eli két lány mellett állt meg. Odamentél hozzájuk te is.

- Hoztam egy újoncot.- súgta az egyik fülébe, de olyan hangosra sikeredett, hogy azt még te is hallottad. Bár nem tudom, hogy képzelte, hogy egy clubban bármit is képes súgni, te nem haragudtál egyáltalán rá. Miért is kellett volna hiszen neki köszönheted, hogy most itt vagy.

- Hölgyeim ő a kölyök. mutatod be Eli a két lánynak.- Ők Chan Neul és Ji Min.

- Hali- köszöntek egyszerre.

- Hello.- hajoltál közelebb az egyikhez, hogy hallják  köszönésed.

- Mit gondoltok. Igen? Nem? Talán?- kérdezte Eli a lányokat. Fogalmad sincs miről beszélt.

- Igeen.- válaszolta Ji Min.- Kajolni fogják a vén csajok. – most már még jobban elvesztetted a fonalat. Halvány lila gőzöd nem volt arról miről hadolválnak, de egyet tudtál. Rólad volt szó. Ebben olyan biztos voltál, mint abban, hogy az előbb kaptam ingyen piát.

- Ez nagyon jó pont neked, barátom. – szólt oda neked Eli.

- Ti mit csináltok. – hajoltál oda a barna lányhoz. Rajtad kívül mindenki nevetésben tört ki.- Héé, mi van?- adtál hangot értetlenkedésednek.

- Gyere ide, gyere.- jött közel hozzád az egyetlen pasi a társaságodban és kezét átvette válladon, aztán valamit magyarázott neked. Kocsiról, ékszerről, meg anyád tudja miről beszélt neked. Nem is érdekelt nagyon a dolog. Megkérdezted volna, miről van pontosan szó, mert utáltad, ha valamit nem értesz, de témát váltott.

- Na nincs sok idő, behajtom a tartozást. – mondta mikor órájára nézett.- Hé látod ott azt a tiarás csajt.

- Igen.- néztél oda ahova mutatott.

- Beszélj vele. utasított. Te csak sunyin elvigyorodtál.

- De mit mondjak neki?- fordultál Elihoz.

- Engem nem érdekel mit mondasz. Sose dumáltál még csajjal?- kérdezte.- Gyerünk, menj beszélj vele. Légy kreatív.

- Nem hiszem, hogy vágyik a társaságomra- próbáltad kihúzni magad.

- Látod mi van rajta? Szerintem vágyik a társaság. Na gyerünk menj már oda. Kint akarsz lenni vagy bent?- tette fel utolsó kérdését.

- Bent.

- Akkor gyerünk, menj, mindjárt én is megyek- mondta azzal ellökött feléjük. Lassan odasétáltál hozzájuk, de vártál a megfelelő alkalomra, hogy megszólítsd a tiarás lányt. Nem telt el sok idő, össz-vissz pár másodperc pergett le életedből, mikor egy srác nekiment a lánynak. Te garbón ragadtál.

- Hé ne lökdössed már a barátnőmet.- mondtad a srácnak.

- A barátnőd?- kérdezte vissza mély hangján meglepődve.

- Ja…- a srác hátrált, majd eltűnt a tömegben. A lányokhoz fordultál.

- Ööööö… szia.- köszönt oda a tiarás.

- Szia.- köszöntél vissza.

- Ismerjük egymást?- hajolt közelebb füledhez, úgy kérdezte meg, hogy biztos értsd amit mondani akar.

- Nem, mi nem.- hajoltál a is közelebb hozzá.

- Nem is tudtam, hogy van barátom, de köszönöm. – köszönte meg segítségedet.

Még beszélgettetek. Megtudtad a lányok nevét, és azt, hogy egy ideje már várnak rá, hogy kiszolgálják őket, mert Na Min ma huszonegy. Felköszöntötted és éppen hívtad volna meg őket egy italra, mikor befutott Eli is, kezében pár pohár piával. Stílusos belépő, fasza pohárköszöntő után mindannyian egyből lehúztátok a pohár tartalmát. Eli totál feldöntötte a rendet, Odaküldöd téged, hogy beszélgess velük, de mikor betoppant be nem állt a szája. Neked jóformán teret nem adott. Elbeszélgetett a két egyetemista lánnyal úgy, hoyg téged figyelmen kívül hagyott, mintha ott sem lennél. Kínodban csak mosolyogtál és nem is figyeltél az egészre.

- Lányok mit terveztek még?- erre a kérdésre eszméltél fel.

- Hát tudni szeretnéd?- kérdezte meg NaMin barátnője.

- Hogy őszinte legyek..- kezdte Eli

- Igen?

- Na jó , ha van kedvetek egy tuti jó bulihoz, akkor gyertek el ide.- mutatott egy címre.

- Ez most komoly?- kérdezte a fekete hajú.

- Azta.- nézegette a szórólapot NaMin.

- Mint egy szívroham- mondta Eli.

- De van itt egy csomó barátnőm- kezdett el mutogatni NaMin.

- Annál jobb. Hány van?- kérdezte Eli. Te a szórólaphoz nyúltál és nézegetni kezdted.

- Nyolc vagy kilenc- adott pontatlan választ a tiarás lány.

- Tökéletes. –válaszolta a barna srác.- Adjátok oda nekik és mondjátok , hogy ezzel ingyen bejöhetnek.- mondta Eli.

- Lehet, hogy elmegyünk- vágta rá a két lány. Te csak fürkézted Elit, ahogy próbálja becserkészni a két lányt, de nem segítettél neki.

- Nem, nem. Nem vagytok elég lelkesek.- kezdte el csóválni fejét és nézett rád.

- Rendben, rendben. Elmegyünk, ha.- és a fekete hajú lány rád nézet.- Ha a kis baráto is eljön velünk.- mutatott rád kecses ujjaival.

- Ezt könnyű teljesíteni, mert ő is jön- mondta Eli.  Mosolyogni kezdtél.- Ő is ott lesz, de mennyire , hogy ott lesz.- győzködte őket tovább és kezét válladra tette.

- Hát akkor mi is ott leszünk.- mondták a lányok. Te közben halkan kérdezgetted, hoyg miről van szó, de senki nem foglalkozott veled, vagy csak a hangzavarban senki nem hallotta hangod.

- A műsor 45 perc múlva kezdődik.

- Oké- mondták a lányok.

Miután Eli megígértette a lányokkal, hogy időben odaérnek, leléptetek.

- Hé, haver, te valami sztriptíz táncos vagy?- kérdezted, mikor már kellő távolságra voltatok a lányoktól. Nem mintha amúgy is hallhattál volna a hangzavar miatt.

- Esküszöm, azt hittem elcseszed a dolgod, de megcsináltad. – kérdésedet figyelmen kívül hagyta.- Tényleg úgy érzem az adósod vagyok. Fizetek 100000 wont, vagy majd kapsz a bevételből, ha szerzel még nézőt.- mondta.

- Én? Nézőket? Hová?- mentetek ki az épületből. Míg a sötétben sétáltok elmagyarázott neked mindent hogy hova kell néző és mire a végére ért, már ott is voltatok.

- Remélem ügyes leszel.- léptetek ki a kivilágított útra. Eli fittyet hányva rád, odaköszönt a bár előtti lányoknak, majd kinyitotta magának a „művész” bejárót és beinvitált téged is.

A szórakozóhely belülről még totál üres volt. Csak pár ember lézengett bent. Pár srác a bárpult mögött pakolászott lázasan, egy a színpadon gyakorolt. Úgy tudtad sztriptízbárban vagytok, ezért nem értetted minek tüzet köpni, de különösebben nem is izgatott a dolog. Eli még magyarázott ott neked, miközben a színpad felé mentetek. Az ott lévő srác szóba elegyedett vele. és arról kezdtek el beszélni, hogy a tűzköpéstől az összes csaj bevadul. Te biztos voltál benne, hogy nem emiatt járnak sztriptíz bárokba a lányok, hogy nem emiatt vadulnak meg, de ha ők ezt mondják, te nem ellenkeznél velük, hiszen ők jobban tudják, mint te, aki életében először tévedt be ilyen helyre. A főnök, gondolod, hogy ő az, mert ki más lenne?! Elkezdett Elinak magyarázni, hogy ezt tuti lenne, és meg kéne csinálni, de Eli egy ez nem az én stílusommal lerendezte , de a srác aki a színpadon állt ragaszkodott hozzá, hogy valaki csinálja meg, de elit kihúzhatta a listájáról, mert ő már visszautasította ezt a nemes feladatot.

-Ja..kurvára király- mondta halkan Eli, de a kelletén kicsit hangosabban, mivel kb mindenki hallotta. A srác , aki kezébe tartotta a lángot, csak bámult rád.- Amúgy ő itt kölyök. Felhajtott vagy kilenc egyetemista csajt ma estére.- Eli rád nézett miközben magyarázott a pasasnak. Igen most már nem srácnak gondoltad, hanem pasasnak. Valahogy ez a megszólítás, elnevezés vagy minek kell nevezni jobban illett a karakteréhez.- Gondoltam hadd keressen egy kis lét. Segített nekünk- folytatta közben végig téged nézett.

- Hány éves vagy?- kérdezte a pasas mély hangján.

- Ööö. 19.- válaszoltad.

- 19. Mi a faszt kezdjek vele Eli?- hadarta el kérdését még mindig a védőszemüvege mögül a pasas.

- Ugyan már idősebbnek néz ki.- magyarázkodott Eli.

- Az ajtóban nem állhat. Nem tehetem ki az utcára.

- Miért?- értetlenkedett Eli.

- Mit csináljak?- kezdett el a lánggal körözni a kezében.

- Akkor lehetne kellékes.- próbálta tovább győzködni a nagy úrat.

- Én bármit megcsinálok- mondtad és felnéztél.

- Mindig mi kínlódtunk.- puhította tovább Eli, a főnököt, aki még arra nem méltatott, hogy bemutatkozzon.

- Rendben- adta be derekát.- Kellékes.

- Igen?- kérdezte Eli, de a pasas figyelmen kívül hagyta.

- Figyelj, azt csinálod amit, Eli vagy bármelyik másik srác mond. A klotyót is kipucolod. Csak ma este. Érted? Ez cseppet sem vicces. Érted? Nem valami kis hobbi, ez komoly vállalkozás.- halál komolyan magyarázott, te úgy is néztél rá, de Eli már röhögött melletted.- ÉS rohadtul nem hiányzik, hogy egy tini elbassza a jövőmet. Capisce?- szinte már köpte az utolsó szavakat feléd.

- Jó. –vágta rá Eli azonnal, majd hátravitt. Mindenki nagyban beszélgetett, valaki a varrógéppel ült és ütyködött valamit. Ahogy beléptetek Eli azonnal megszólalt.

- Hé, srácok, ezt itt a kölyök- mutatott be a többieknek. – Ma ő fog itt segíteni. Az ott nagyfarkú Kiseop- mutatott a varrógép mögött ülő alakra.-AJ, Dongho és Hoon. –mutatta be sorra őket, közben lekezelt mindenkivel. Mondjátok meg neki mi kell én majd később eligazítom.

- Szevasz.- jutott kezet Hoon.

- Ja és jó mulatást érezd magad otthon- mondta Eli és otthagyott.

- Kóstold meg.- nyújtott feléd, egy füves cigit Dongho, amiben nem voltál száz százalékig biztos, de mi más lehetett volna, más cigit nem adnának kóstolóra.

- Kösz, de nem.- elvetted ugyan, de azonnal Hoon kezébe nyomtad, aki rögtön a szájába vette.

- Mióta vagy a yardnél?- kérdezte Kiseop.

- Mi?- néztél a varrógép mögött ücsörgő srácra.

- A rendőrségen. Mióta vagy zsaru?- kérdezte összefont karokkal cigivel a szájában. Orrán lecsúszott szemüvege mögül nézett rád.

- Nem vagyok zsaru, jó?- próbáltad leplezni illetődöttségedet, de az ide-oda dülöngélés nem a legjobb mód erre.

- Csak zlikálok. – mondta Kiseop. Az ő nevét könnyen megjegyezted. Ki ne nevezné meg ilyen elöljáróval?!- Ülj le- mutatott Hoon mellé, majd a kis kanapén ücsörgő srác megpaskolta maga mellett az üres helyet.

- Honnan ismered Elit?- kérdezte meg, majd újat szippantott a dohányból.

- Ööö- vakartad meg fejed.- Mi együtt dolgoztunk az építkezésen.

Hoon lassan kifújta a füstöt, csak utána szólalt meg, de nem nézett rád, csak a plafont bámulta.

- Mennyit lehet azzal keresni?

- Baj van?- kérdezted az egyfolytában mosolygó, téged bámuló Kiseopot.

Hoonnal kitárgyaltátok mennyit keresel az építkezésen, és hogy valójában feketén dolgozol ott. Ezután azonnal rátért a lényegre. Az első melód. Lábát combjaidra tette és megkért, hogy fújd be a lábszárát, nem értetted miért fontos ez. Miután telemagyarázták a fejed ilyen beavatásról, olyan beavatásról megtetted, befújtad a lábát, és aztán a masszírozás. Kezed már éppen Hoon lábához ért, mikor elnevette mindenki magát. „Szóval hülyét csináltak belelőm”- gondoltad magadban, de te is velük együtt nevettél. A műsor kezdetéig hátul maradtál. Nem telt el sok idő mire az eddig üres bár pillanatok alatt megtelt lányokkal és Eli si visszatért.

- Először egy csoportos szám jön, utána a szólok, aztán a tüzes székek.- magyarázott Eli miközben épp a séróját lőtte be. Nagyban magyarázott még tovább, de te nem tudnál száz százalékban rá figyelni, mert valahogy az előtted álló éppen magán könnyíteni próbáló Kiseopot nézted. Nem azért, mert annyira izgatott, csak sose láttál még olyat, aki eszközökkel éri el. Mikor a barnaság végzet akkor futott be a DJ. Bemutatott neki is Eli, és őt is bemutatta, de ma már képtelen voltál több nevet a fejedbe vésni, így elkönyvelted csak simán DJ-ként. Azt is mondta, hogy ő fog neked súgni minden szám előtt és valami löttyöt nyomott a kezedbe. Valamit hadováltak neked az üvegben lévő dologról, de csak annyi maradt meg, hogy "Héé Juice" a neve és olyan a hatása, mintha betépnél csak kalóriák nélkül, majd Eli egy kupaknyit feléd nyújtott. Te azonnal lehúztad és hallottad, ahogy a közönség tapssal jelzi ideje kezdeni. Soohyun.- igen időközben megtudtad becses nevét a pasasnak- kiment, hogy felkonferálja a srácokat.

- Hééj. Hogy érzik magukat hölgyeim? Nagyobb tapsot, Hadd halljam még egyszer. Gyerünk- tárta szét izmos karjait, így még több látszott felsőtestéből.- Kistáskákat kinyitni, virítsátok a  lóvét. Hölgyeim a színpadon pillanatokon belül itt vannak az ördöngő pöcspörgetők.- futott le a színpadról Soo.