Nem tudom mi történt azután. A világ ismét elsötétült
körülöttem. A legközelebbi kép amire emlékszem a szobám. Ideiglenes lakhelyem
ágyában feküdtem mikor szemeimmel újra észleltem a világosságot. Nem volt bent
senki. Teljes üresség jellemezte a melegbe burkolózott helyiséget.
Kitakaróztam. Fedetlen testrészeimet megcsapta a hideg szellő ami az ablak
résein keresztül áramlottak a melegbe. Nem foglalkoztam eme kis hűvösséggel.
Jól esett. Felálltam puha fekhelyemről és az ajtóhoz mentem. Kezem a kilincsre
helyeztem. Haboztam. Nem mertem kinyitni, de végül remegő kezeimmel lenyomtam a
jéghideget fémet utat nyitva magamnak. Lábaim lassan egymás után téve mentem le
a lépcsőn. Fáradt voltam. Szemeim alatt hatalmas karikák éktelenkedtek.
Megijedtem magamtól, ahogy a tükörhöz érve megláttam nyúzott arcképem, kócos
hajam. Szomjas volt, torkomat kaparta a száradtság. A konyha felé indultam.
Benéztem a nappaliba. Senkit nem találtam a békésnek tűnő helyiségben. A konyha
is kongott az ürességtől. Csak a rosszul elzárt csap csöpögő hangja törte meg a
csendet. A csendet mely eddig nyugalmat sugárzott, de ez a kis egyenletes hang
eltűntette a békességet a levegőből és a helyébe bizonytalanságot költöztetett.
A szobákhoz rohantam. Egy árva lelket se találtam egyik zugban sem.
Rendetlenség uralkodott az összes magánszférában. Féltem. Rémült voltam. Az
egyik szoba közepén álltam, lábaim remegni kezdtek. Az ablakok hirtelen
kicsapódtak. A hideg, téli, csípős szél sűvített végig a szobán kivágva az
eddig résnyire nyitott ajtót. Lépteket hallottam. Pánikba estem. Futni kezdtem.
menekültem ahogy csak tudtam, de a léptek zaját egyre közelebbinek éreztem.
Megálltam. Döntenem kellett merre menjek tovább. Az ajtót, hideget választom
vagy a lépcsőt, melegséget. Haboztam…Egy kéz ért vállamhoz. Halálra sápadt
arccal fordultam meg….
- Rory, Rory, Rory. – hallottam meg egy ismerősen
csilingelő, kellemes hangot. Szemeimet félve nyitottam ki. Megpillantva éltető
mosolyát megkönnyebbültség járta át testem. Előbbi félelmem felváltotta a
nyugodtság könnyeim mégis eleredtek. Közel hajolt hozzám, majd magához
szorított.
- Nyugi, csak álom volt. Ne félj. Nyugi. – suttogta fülembe
alig hallhatóan.
Percekig szorított magához, míg gyengeségem el nem tűnt
teljesen. Könnyeim hullajtását abbahagytam. Eltoltam magamtól, a sós folyadékot
letöröltem arcomról majd szemeibe néztem. Értetlenül pislogott rám, de nem szólalt
meg. Vártam rá. Idővel feladta a dolgot és hangjával törte meg az eddig csendes
szoba hangulatát. Hangja betöltötte az egész helyiséget még ha nem is volt
hangos.
- Hát jó, ha nem beszélsz elmegyek.- felállt. Kétségbeestem.
Nem akartam, hogy elmenjen, hogy megint egyedül maradjak. Hangot erőltettem ki
fáradt hangszálaim segítségével torkomon.
- Kris…- köszörültem meg torkom. – Ne menj, kérlek.
- De Rory. Szerinted nekem élvezet itt ülni nézni, ahogy
alszol vagy sírsz?! – nem fordult felém. Az ajtót bámulva köpte felém a
szavakat. Nem szólaltam meg. Torkomon ragadtak a szavak. Fájt amit mondott, de
igaza volt. Az utóbbi időben elviselhetetlen voltam. Egy roncshoz, élőhullához
és egy öt éves hisztis kisgyerekhez hasonlítanám magam…
Percekig mozdulatlanul ültem, leforrázva, majd erőt gyűjtve
lerohantam. Nem tudtam mi lesz, de nem is érdekelt. ha hülyét csinálok magamból
az sebaj. Hiszen ha meg se próbálom akkor tuti nem lesz semmi. Az egész hazát
végignéztem, de sehol senki. A bejárati ajtó felé vettem az irányt és feltépve
egy szál rövidnadrágban és egy hosszabb pólóban léptem ki a hóesésbe.. Szám
mosolyra húzódott mikor megláttam kint a többieket. Mezítláb kezdtem feléjük
lépkedni. Pár másodperc elég volt ahhoz, hogy talpam teljesen átfagyjon, jelen
pillanatban viszont ez a legkevésbé izgatott.
- Rory, te normális vagy?!- szólt oda Christine mikor
meglátott. Minden szem rám szegeződött ezután és egy bizonyos szőkeség elindult
felém. Megálltam.
- Te nem vagy normális.- mosolyodott el mikor elém ért,
magához rántott, szorosan ölelt, szinte már fájt, testem lángba borult a
mínuszokban, de nem izgatott. – Idióta. – suttogta fülembe, majd felkapva
bevitt a házba. A fürdőszoba előtt megállt, de nem tett le. – Most indíts
fürdeni. – ezt kimondva lassan letett. Megvárta még lábaimra állok és
elviharzott. Gyors felmelegítettem lefagyott végtagjaimat és törölközőben
kiléptem. Az ajtót gyorsan nyitottam ki és ezzel a lendülettel léptem ki, de
nem számítottam arra , hogy ő az ajtótól 5 centire fog állni. Szánk között alig
volt távolság, de ahelyett, hogy ezt csökkentettem volna pirosló arcom
elfordítottam egy bocsit elmorogva elléptem oldalra és a szobám felé vettem az
irányt. Nem menekülhettem sokáig. Csuklóimra hosszú ujjak fonódtak, minek
hatására megálltam. Lassan lefejtettem magamra a bársonyos kezeket, és a
tulajdonosukkal szembe fordultam. Alig pár milliméter választotta el arcainkat
egymástól mi csak egymást szemébe néztünk. Elveztem a kék óceánban. Majd szép
lassan, mikor kezdtem magamhoz térni ajkaimat övéi felé közelítettem, de a
célegyenesben megálltam. Karjaimat nyaka köré fontam, de a távolságot nem én
hanem ő szüntette meg kettőnk között. Ajkaival ajkaimra mart és úgy falta őket,
mint aki évek óta éhezne. Megnyalta alsó ajkam ezzel bebocsátást kérve. Nyelve
bebarangolta szám minden egyes részét, majd vad táncba invitálta enyémet.
- Menjetek szobára.- szólalt meg hátunk mögött egy féltékeny
hang.
- Sandara.- mondtam.
- Igen.- nem kérdésnek szántam ő mégis felelt rá.- Na menj
és öltözz fel, mert nem akarom, hogy ágyhoz ragadt takonypóc legyél. Elég leszel
csak ha takonypóc leszel.- kezdett el hangosan nevetni.
- Yaaaa.- bokszoltam bele vállába, majd elindultam szobámba,
hogy a törölköző helyett valami melegebb hacukát aggassak magamra. Mikor kész
voltam első dolgom volt Kris keresésére indulnom. Bosszút kellett állnom előbbi
kijelentése miatt, de ahogy megpillantottam az édesen nevető fiút minden
haragom elszállt és ahelyett, hogy valami csípőset odaszóltam volna neki, vagy
megvicceltem volna inkább csak háta mögé lopakodtam és gyengéden dereka köré fontam
karjaim. Végig simított rajtuk,majd maga elé húzott és megölelt.
- Ez a ruha sokkal jobb, így talán nem leszel takonypóc.-
nyomott egy puszit homlokomra két nevetés közt.
- Yaaa..- ütöttem meg gyengéden, majd hozzábújta. Ha a
közelében voltam haragom egy pillanat alatt illant el.
- Na gyere te szerencsétlenség.- fogta meg kezem és húzott
maga után.
- Kris. kérlek.
- De ha egyszer igazam van.
- Igen pont ez zavar.- nevettem el magam most már én is.
A konyhába mentünk. Most a mi csapatunk felelt a vacsoráért.
Nekikezdtünk, de mikor már a kést fogtuk mindannyian a kezünkbe akkor villant
át mindenkinek valamit.
- És tulajdonképpen mit csinálunk?- kérdeztünk egy
személyként.
- Nekem jobb kérdésem
van.- mondta Kris.- Tud valaki egyáltalán főzni?- mindenki egymásra nézett,
majd nemlegesen megcsóválta a fejét. Első lépésként kerestünk valami egyszerű
receptet és mindenkinek kiosztottunk valami feladatot, ami a képességeinek pont
megfelelő, teljesíthető volt. Egész idő alatt röpködtem a főzőhelyiségben a ’ nem
így kell te idióta’ ’hova tetted azt és azt és amazt’, vagy ’mit csinálsz te
balfasz’ azt hiszem ez a fiúknál első számú mondat volt. Végül két órás
ügyködés után valami ehetőt sikerült az asztalra tennünk. Miután sikeresen
elfogyasztottuk a kívülről felismerhetetlen ételt mindenki este lévén
szabadprogramba csapott. A mi kis csapatunk Christinennel közös szobánkba
vackolta be magát. Mielőtt mese délutánt kezdtünk volna tartani , ami igazából
már mese este, leszaladtam az előbbi bombarobbantás helyszínére és elővettem
egy zacskó kis nyalánkságot.
- Roryyy.- ordította ki Grace.
- Igeeen?
- Ugye azt hoztad, amire gondolok?- kérdezet sokat
sejtetően.
- Ha erre gondoltál, akkor igen.- mutattam fel a zacskó
gumicukrot.-
- Igeeeeeeeeeeeen.- állt fel helyéről és támadott le egyből,
ahogy kinyitottam az édességet. Belemarkolt és , mint egy kislány törökülésben
helyet foglalt és majszolgatni kezdte a cukrocskákat. Mindenkit körbekínáltam,
majd mikor a szőkeséghez értem a zacskót hátrébb húztam és szám szólásra nyitottam.
- Úgy vegyél belőle, hogy drága volt.- majd kedves mosollyal
az arcomon felé nyújtottam a már félig üres zacskót.
- Babooo.- mondta, vett belőle, maga mellé húzott és ölelő
karjaiba zárt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése