Ahogy az utcán mész egy ismerős alakot látsz kibontakozni a
sötétből. Magas, fekete öltönyt visel és haja,mint mindig most is úgy áll, mint
egy jól szituált széna boglya, ám mégis irtó szexi.
-Hello. – köszön neked és biccent egyet, majd feléd küldi
bugyi szaggató féloldalas mosolyát.
A látványtól az állad a földön csattan és figyeled milyen
kecses, mégis férfias lépésit. Úgy gondolod, hogy jobb lesz ha útnak indulsz és
nem sóvárogsz egy olyan férfi után, akit tudod,h nem kaphatsz meg.
De abban a percben, hogy te elindulsz, észleled, hogy visszafordul.
Hozzád lép,állad alá teszi két ujját,hogy a szemedbe tudjon nézni. Az arcod már
lángol és legszívesebben kócos hajába túrnál, de tudod, türtőztetni kell magad.
Mélyen a szemedbe néz, nem engedi megszakítani a szem kontaktust, egyre
mélyebbre zuhansz a sötét,hívogató szempárba.
Lassan közeledik és szabad keze a csípődre csusszan, lágyan megszorítja,
lehunyja a szemét és mély levegőt vesz, majd lassan kifújja. Finom meleg levegő
csikizi az arcod. Magához húz, ajkad súrolja az övét, nem hátrálsz meg. Újra
megjelenik az arcán az őrjítően szexi féloldalas mosoly.
-Tedd meg. -suttogja.
Mély hangjának hatása lassan a végig zongorázik a testeden.
-Félek. - nyöszörgöd.
-Nem harapok. - vigyorog és ajkát ajkadra tapasztja.
A hosszú, szenvedélyes csókból kiválva mind ketten kapkodtok
az éltető oxigén után. Halkan kuncogni kezdesz.
-Ne kuncogj, koránt sem végeztem veled. - suttogja a füledbe
és egyszerre fagy meg az ereidben a vér, és önti el arcodat újra a pír. Tesz
egy lépést feléd, mire te automatikusan hátrálni kezdesz, újra szemei sötét
óceánjába vesztél. Hirtelen egy kőfalba ütközöl, kezei a vállad felett
támasztják a falat.
-Annyira jó az illatod.- morogja halkan és a nyakadhoz
hajolva mély levegőt vesz, majd gyengéd csókot lehel a füled mögé. A lábaid
remegni kezdenek, ahogy érzékeli a rád tett hatását, bal kezével lassan a
derekad köré fonja karját és megismétli a puha csókot. Halk nyöszörgés szokik
ki a szádon és megkapaszkodsz, hogy el ne ess. Az karja megfeszül a derekad
körül mikor érzi két kezed a mellkasán, halkan fel mordul és szinte a falhoz
lapít. Ajkai hevesen csókolnak, ám nyelve puhán masszírozza a nyelved.
-Elég. - lököd el magadtól és könnyek csordulnak végig az
arcodon.
-Kérlek ne lökj el magadtól. - könyörgi halkan.
-Nem tehetek mást.
-Miért? - hangját szinte alig hallod.
-Mert nem érdemelsz meg engem.
Szemei nagyra kerekednek a csodálkozástól, majd kellemes
mosoly terül szét az arcán.
-Már hogyne érdemelném meg azt, akit szeretek?!- a
pillantása perzseli a bőröd.
Arcára teszed két
kezed és újabb csókba invitálod, ám most nem vágytól túlfűtött csók vette
kezdetét, hanem szerelemmel fűszerezett édes és mámorító.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése