Szandy-Merry Christmas /5.rész 2/

Szandi:

 Reggel, illetve hajnalban hangos dörömbölésre ébredtem. Először azt hittem csak álmodom, de amint jobban felébredtem a hangos dörömbölés mellé már hangos ordítozást is hallottam. Valaki a nevem kiabálta, azonnal magamra kaptam köntösöm és rohantam az ajtóhoz. Kinyitottam, mindenkire számítottam, csak Eli-ra nem.

-Eli mi történt veled? – kérdeztem és próbáltam be ráncigálni.

-Kisasszony hajnali 5 óra. Nyugtassa már le az udvarlóját. Mi még aludnánk. – szólt ki egyik mérges szomszédom.

-Elnézést, rettentően szégyellem magam. – mondtam és mivel más ötletem nem volt belöktem Elit a lakásba, aki teli pofával landolt a padlón. Úgy gondoltam észhez térítem, leültettem az ágy szélére és leöntöttem egy nagy pohár vízzel. Épp fordultam volna meg, hogy kivigyem a poharat, de elkapta a kezem és az ölébe húzott. Hogy biztos ne tudjak menekülni a karjait szorosan a derekam köré fonta. Hiába ütögettem és próbáltam felállni, nem tudtam, hogy is tudhattam volna, hisz jóval erősebb, mint én. Egyszer csak elkezdte a tarkóm puszilgatni. Apró, lehelet finom csókokat nyomott a nyakam legérzékenyebb pontjaira.

-Eli hagyd abba. – mondtam halkan, mert hiába próbáltam elmenekülni, a testem automatikusan válaszolt, remegni kezdtem és szaporábban vettem a levegőt. Keze a kicsit engedett a szorításból, de még mindig nem tudtam menekülni…talán nem is akartam? Olyan kellemes érzés volt, ahogy puha ajkai érintették a bőröm, ahogy kezeivel lassan simogatta az oldalam.

-Kérlek Eli….Hagyd abba. – könyörögtem, erre olyat tett, amire még felkészülni se tud az ember. Lassan végig nyalta nyakam extra érzékeny pontját, a fülem alatti kis részt. Nyelvének hegye éppen, hogy csak érintette a bőröm, de ez épp elég volt ahhoz, hogy hangosan felsóhajtsak.

-Nem akarom abba hagyni. Akarlak. Most. Azt akarom, hogy engem szeress, azt akarom, hogy engem csókolj és ölelj. Had ringassak álomba minden este úgy, mint ő. – könyörgött halkan és éreztem, hogy apró könnycseppek szaladnak végig a hátamon. Megfordultam, de nem másztam le róla. Mélyen szemeibe néztem és magam sem tudom miért, de megcsókoltam. Talán sajnálatból vagy a pillanatnyi fellobbant vágy maradékai hozták ki belőlem nem tudom. A csókja keserű és édes volt. Azt hiszem megéreztem a viszonzatlan szerelem ízét. De nem tudok ennél többet tenni, mert hiába próbálkoznék, nem tudnék mást szeretni csak AJ-t. Kiváltam a csókból és megpróbáltam rá mosolyogni, de nem ment, sírni kezdtem.

-Köszönöm. – mondta és magához húzott.

-Csak ennyit tudok tenni. Nem akarlak elveszíteni, de én nem tudlak barátnál jobban szeretni. – szipogtam.

-Nekem már az is elég, ha melletted lehetek. Sajnálom ezt a kis magán akciót. Nem tudom mi ütött belém. – vígasztalt halkan.

-Itt meg mi a bánat folyik? – kérdezte egy ideges hang. Kiugrottam Eli öléből és AJ után rohantam. A parkolóban értem utol.

-JAE VÁRJ! HALLOD! HAD MAGYARÁZZAM MEG! – üvöltöttem, de nem állt meg.

-Nem érdekel a mondani valód. Szánalmas, de pont Eli, legalább valaki olyannal csaltál volna meg, aki nem a barátom.

-Hogy mi?  - álltam meg hirtelen ő pedig visszarohant hozzám és olyan közel állt meg előttem, hogy egy hajszál is nehezen fért volna el  köztünk– Én szánalmas? Meg sem hallgatod, amit mondani akarok? Ennyit érek neked? –mondtam és próbáltam a szemébe nézni, de a könnyektől nem nagyon sikerült – Talán pár éve én voltam, aki csak úgy szó nélkül hagyta ott a szerelmét és nem jelentkezett éveken keresztül?! Én meghallgattalak AJ, én vártam és végig hallgattam minden magyarázkodásod. És te annyira sem vagy hajlandó, hogy az első botlásom megmagyarázzam. – a lábaim nem bírták tovább és összerogytam. Nem tudtam megszólalni csak halkan zokogtam. 2 perc telhetett el mikor ölelő karok fonódtak körém. Valaki magához húzott, bár tudtam, hogy ki az, úgy kapaszkodtam belé, mintha eltűnt volna mihelyst elengedem.

-Tahó voltam. Igazad van. – suttogta AJ – Utálom ha AJ-nek hívsz, neked nem egy híres banda tagja vagyok, neked én a szerelmed vagyok….vagyis remélem, hogy még az vagyok.

-Talán. – szipogtam – Hogy tudnálak megcsalni? Ha nem szeretnélek, miért bocsájtottam volna meg neked? Engem nem érdekel, hogy mi a munkád, engem te érdekelsz, és igen még mindig nagyon szeretlek. – mondtam halkan és mélyen a szemeibe néztem.

-Basszus csókolj meg, most!- vigyorgott, lehajolt hozzám és hosszan megcsókolt. Hosszan csókolóztunk,  de egy dudaszó megzavart minket. Felálltunk a hideg betonról, AJ letörölte a könnyeim és vissza mentünk a lakásba. Eli a konyhában várt minket. Kezében egy bontatlan Red bull-t szorongatott, lábai pedig szuper gyorsasággal járkált fel és le. Kezemet a vállára tettem erre akkorát ugrott, hogy majdnem leesett a székről. Felállt, és AJ elé lépett.

-Sajnálom haver.  Hülye voltam. – mondta lehajtott fejjel. Nem bírtam ellen állni, hogy ne öleljem meg. Én és az én nagy szívem.

-Mind hármunknak van sajnálni valója. Kérlek ne emészd ezen magad. Szeretlek, de mint a legidiótább bátyámat, sajnálom. – mondtam, erre AJ is odajött és megölelt mind kettőnket.

-Hmm~ nem tudom mit is mondjak.

-Ne mondj semmit. – közölte Eli és halkan felnevetett.

-Most olyan mintha két pasim lenne. – viccelődtem.

-Akkor mehet egy édes hármas? – nézett rám nagy szemekkel AJ.

-Perverz. – mondtuk egyszerre Eli-val.

Még pár percig időztünk egymás karjaiba, na jó a két fiú közre vett, szóval úgy nézhettünk ki, mint egy szendvics. Aztán a telefonom felcsendült.

-Na Rékáék elindultak vásárolni. – kibújtam a két fiú közül és rohantam is a telefonomért.

Réka:

-Miért csak most veszed fel? - kérdeztem idegesen a telefon túl végéről Szandit.

-Mert most értem be a szobába. Mi a baj?

-Baj?? Baj az nincs, inkább katasztrófa. - mély levegőt vettem és sorolni kezdtem a bajaim - Kiseop itt fotózgatja magát a rajongókkal, Zitát majd megüti a guta annyira féltékeny és lassan már az én ujjamról rágja a körmöket. Kevin valahova eltűnt, pedig istenem egy kis ABC-ben vagyunk az istenit. Soohyun most hívott, hogy Dongho és Hoon kitalálták, hogy buszozni akarnak és elhagyták valahol Krisztát, a rajongók meg megtámadták őket. Egy lány még velem is beszélt és arról faggatott, hogy milyen Kevinnel az ágyban. Szandi küld ide Eli-t. - könyörögtem mire Szandi hangos nevetésben tört ki - Már elnézést, de mi ebben olyan vicces? 

-Semmi..semmi. Küldöm Eli-t. Hol vagytok?

-Isten vagy. - mondtam és gyors elmagyaráztam merre vagyunk. 20 perc se telt el megmentőm már Kevinnel karöltve roham léptekkel közeledett felém. Útközben fülön csípte Kiseopot és húzta maga után.

-Te. - mutatott Kiseopra, aki nagy szemekkel pislogott rá - Itt a barátnőd és a rajongókkal enyelegsz...gyökér. Te! - fordult oda Kevinhez - Itt a barátnőd te meg kóvájgsz, mint gólyapép a levegőben. Emberek nem veszitek észre, hogy szegény csajok mindjárt ideg összeroppanást kapnak? - kicsit feljebb vette a hangerőt, mire a két fiú vigyázzba állt mellettünk.

-Köszönöm Eli. - mondtam és megöleltem.

-Szeretlek hugi.

-Mi ez a nagy szeretet éhség? - néztem rá értetlenül.

-Semmi..semmi.

-Eli mi van? - kérdeztem, mert úgy éreztem valami nem stimmelt, a tegnapi ruhájában volt és hát valljuk be eléggé ital szaga is volt. - Minden rendben?

-Ja. - mondta és elindult a pénztár felé, de elkaptam a csuklóját, a bevásárló kocsit Kevin kezébe nyomtam és elhúztam magammal.

-Mi a fene bajod van? – kérdeztem meg újra.

-Hülyeséget csináltam és az az érzésem, hogy elvesztettem egy barátot.

-Na jó ne beszélj rébuszokban, mert nem értelek. – aztán hirtelen bevillant – Elmondtad neki? – ő csak bólintott egyet. Nem tudtam, hogy hirtelen mit csináljak, ránéztem és szemei megteltek könnyekkel, lehajtotta a fejét és halkan sírni kezdett. Odabújtam hozzá, olyan erősen szorított magához, hogy levegőt igen nehezen kaptam, de tudtam, hogy Eli-nak ez az ölelés most sok erőt ad.

-Tudom, hogy AJ-t szereti, de akkor is szeretem. Mit csináljak? Segíts. – szipogott.

-Nyugodj meg bátyó, nem lesz semmi, keresünk neked egy másik lányt és majd elfelejted Szandit. – jobb tanács jelen helyzetben nem jutott eszembe.

-Nem akarok más lányt. De azt mondta, hogy nem akar elveszíteni, mint barát, de hogy tudjak barátként nézni rá?! – kicsit jobban magamhoz húztam és elengedtem.

-Menjünk. Karácsony van, nem ronthatja el senki és semmi. És hidd el nem veszeted el Szandi barátságát, nem olyannak ismerem. – rá mosolyogtam, végre az ő arcán is előbújt egy halvány mosoly. Letöröltem az arcát és kézen fogva elindultunk a többiekhez, akik már a kocsiban vártak minket.

Elindultunk megkeresni a többieket, sikerült gyorsan megtalálni Dongho-t és Hoon-t. Eli őket is megszidta kicsit, aztán az utcán megpillantottunk egy hatalmas lány tömeget és közöltem, hogy ezt elintézem. Kiszálltam és oda siettem a kis tömeghez, hangos üvöltözést halottam a kör közepéből. Kriszta védte Soohyunt, akin már alig volt ruha, a kabátját a rajongók leszaggatták róla, a pulcsija is imitt-amott meg volt szakadva, a nadrágját szorongatta,mert pár lány már azt húzogatta róla. „Elvetemültek.” – gondoltam magamban. Elüvöltöttem magam és az utca másik irányába mutattam egy fiúra, akinek olyan kabátja volt, mint Kiseopnak. Az összes fan rázúdult szegény srácra, aki a hirtelen felé áramló lány cunamit elkerülve futásnak eredt.

-Bocsi, de jobb ötletem nem volt. – motyogtam magamban és gyorsan belöktem Soohyun-t a kocsiba. – Eli mi már nem férünk be úgy, hogy vidd őket a nagy házhoz, mi meg addig el sétálunk Szandiékhoz megnézzük hogy állnak.

-Okés. És mi legyen a fával?

-Már meg van, délután elfuvarozzák a házhoz. – szólt a hátam mögül Kriszta.

-Szuper. – mosolygott Eli és elhajtott.

Krisztával hangosan kopogtunk az ajtón és egy extrém durcis rapper nyitott ajtót.

-Itt meg mi történt? – kérdezte Kriszta AJ-t.

-Az, hogy Szandi nem engedi, hogy segítsek neki sütiket sütni.

-IGEN, MERT NEM TUDOD, HOGY HOGY KELL JÓL CSINÁLNI! – üvöltött ki a konyhából Szandi.

-DE HA MEGMONDANÁD, AKKOR TUDNÁM ESETLEG! – üvöltözött vissza AJ.

-OKÉ! NYUGIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII~. –léptem be a lakásba – Emberek Karácsony van, ilyenkor nem szabad veszekedni.

-Már túl vagyunk egy veszekedésen.

-Szandi, ne feleselj velem. – szidtam meg a lányt, akinek erre a szemei hatalmasra kerekedtek.

-Ahhj. – fújt egyet és visszatért a munkájához.

-Hoon értünk jön és ami kész azt át visszük a házunkba. – vette át a szót Kriszta.

-AJ majd te is menj a lányokkal légyszi. – mondta Szandi a kamrából és előkapott vagy 5 órási ételhordót – Tegnap szabin voltam és hát a nagyját megcsináltuk a fiúkkal miközben a meglepidre készültünk.

-Jók vagytok. – dicsértem meg őket.

Egy óra telhetett el mire Hoon megérkezett, vagyis azt hittük, hogy Hoon, de kiderült, hogy Szandi apukája jött. A lány bezavart minket a nappaliba és ránk csukta az ajtót. Senki nem értette, hogy mi folyik itt, ezért ki küldtük AJ-t kémkedni, de Szandi visszaédesgette, te jó ég, hogy a férfiakat milyen könnyen lehet elcsábítani. Szandinak elég volt megcsókolnia kémünket és valamit súgni a fülébe, hogy visszajöjjön.

Író:

 Rékáék háza megtelelt karácsonnyal. A lányok a konyhába sürögtek forogtak Eli és AJ társaságában, Dongho, Soohyun és Kiseop a nappalit díszítették. A nagy sürgés forgásban azonban egyvalamit nem vettek észre, 2 ember nem volt a házban. Hoon és Szandi éppen az ajándékokat próbálták becsempészni a házba, mikor összefutottak Donghoval a garázs előtt.

-Hát ti merre jártatok? – kérdezte nagy szemekkel Do.

-Hogy mi? – dadogott Szandi – Semmi csak el kellett ugranunk egy helyre.

-Srácok, én tudom, hogy nagyon jó barátok vagytok, de ti párkapcsolatban éltek. – a két barát egymásra nézett és hangos nevetésbe kezdett, majd hirtelen a vér is megfagyott az ereikben, ugyanis két kis vakkantást hallottak, amit nagyon valószínű,hogy Dongho is meghallott.

-Pici Do, kérlek menj vissza, majd mi is megyünk.

-De hallottam valamit.

-Dongho. – emelte meg kicsit a hangját Hoon, mire az ijedt fiú beiszkolt a házba.

-Ez gonosz volt. – szidta meg barátját Szandi.

-De hatásos. – vigyorgott Hoon – Na hova vigyük a két rossz csontot? – mutatott a hatalmas kosárban ülő, vadul lihegő két kis kutyára.

-A kocsiban nem hagyhatjuk őket, valahogy be kéne őket vinni a vendégszobába, a cuccokkal együtt. – ugyanis Szandi mindenre gondolt és előre vett két kis tálat, kutya kaját és mindent, amit kell. Az első kutyust Hoon kabátjába dugva vitte fel sikeresen az emeleti vendégszobába. Majd rácsörgött barátnőjére, jelezvén, hogy indulhat. A feltűnést elkerülve lehajtotta a kosár fedelét, amitől a kis kutyus hangos sírásba kezdett.

-Jaj kicsim ne félj, mindjárt nem lesz sötét. – hajtotta fel újra a kosár tetőt és megsimogatta a kis kutyus fejét. Ám ekkor egy újabb ember zavarta meg. Karok fonódtak a derekára.

-Azt hittem már sosem érsz ide. Hol voltál? – suttogta AJ Szandi fülébe.

-Dolgom volt. – rakta le maga elé a kosarat és, hogy szerelme ne vegye észre az ajándékot, gyorsan megpördült és hozzábújt.

-Már lassan minden kész, csak te hiányoztál a tökéletes karácsonyomból. – vigyorgott szégyenlősen AJ. Szandi gyors csókot nyomott ajkaira és hóna alatt kibújva berohant a házba.

-Sajnálom cica, de most mennem kell, bent találkozunk. –hadarta Szandi az ajtóban állva a felé óriási szemekkel néző AJ-nek, aki hirtelen azt sem tudta, hogy dühös legyen, mert szerelme titkolózik előtte, vagy nevessen, hogy így ki tudott bújni az öleléséből.

-Hova rohant annyira a nőd? – kérdezte Soohyun.

-A nőm? – nevetett AJ – Nem tudom, de valamire készül.

-Na gyere Casanova Réka keres, hogy kóstold meg a kimchit. – a két fiú elindult a konyha felé, ami dugig volt emberrel. Kevin épp Eli-al vitázott, mert Eli rácsapott a kezére, Kriszta Donghoval épp csoki krémet kanalaztak egy hatalmas lábasból. Zita pedig Kiseopnak adott kóstolót.

-Na jó emberek, aki nem főzőcskézik, az szépen vonuljon be a nappaliba, lassan ajándék osztás. – mondta hangosan Soohyun, mire az emeletről egy hatalmas „Még ne!” hangzott el.

-Szandi mikor érkezett? – lepődött meg Réka.

-Nem rég. – vonta meg a vállát AJ.

Hoon trappolt le az emeltről és az utolsó lépcsőfokon szépen el is esett, arccal érkezett a padlóra.

-De béna vagy. – kacagott hangosan Eli.

-Inkább segítenél neki, mint ki nevetnéd. – szólt rá Réka.

-Hallgas a barátnőmre Eli. – Kevin nyomott egy hatalmas puszit kedvese arcára.

De ahogy segítette volna fel barátját, Szandi zuhant rájuk.

-Jól vagyok!  - mondta fel emelet kezekkel a lány, a két fiú pedig hangosan fel nyögött alatta.

-Mi nem…. – préselte ki magából Eli és a derekához kapott. Szandi bocsánat kérés képen mindkét fiú arcára nyomott egy puszit.

-Na most már kezdem érezni, hogy jobb, de ha kapnék még e…

-Eli ne ess túlzásba. – szakította félbe Aj és felsegítette.

A nagy fa köré gyűltek és izgalommal méregették egymást, hogy vajon ki kezd neki az ajándékosztásnak. A szoba közepén a hatalmas fa, gyönyörűen világított, oda kint újra havazni kezdett. A levegőben szinte tapintani lehetett a feszültséget.

-Na jó, akkor srácok mi kezdünk. – törte meg a hosszú csendet a leader. A fiúk mind a fa mellé sorakoztak, a lányok pedig a kanapén foglaltak helyet.

-Nos nem tudtuk pontosan, hogy mire is vágynátok a legszívesebben, ezért kicsit kevertük a kellemeset a hasznossal. – vigyorgott a leader – Tehát, először Zitának adnánk át az ajándékunk. Mivel tudjuk, hogy imádsz táncolni és ezt be is bizonyítottad néhány tánc próbánkon a következő turnénkon, Kiseop külön kérésére, az ő szólójánál fogsz fő táncos lenni. – Zita szemei hatalmasra kerekedtek.

-De hát ott általában csak egy táncos van. – mondta Kriszta.

-Ez így van. – kacsintott barátnője felé Kiseop. – És van egy külön ajándékom, amivel szeretnélek megajándékozni. – Kiseop egy kis dobozt tartott a kezében, oda ment Zitához, megcsókolta és átadta az ajándékot. A kis doboz egy vadonat új Nikon fényképezőgépet rejtett. – Hogy ezentúl sokkal több közös képünk legyen. – mondta szégyenlősen. Zita a karjaiba ugrott és elmorzsolt pár könnycseppet.

-Hát az én ajándékom számodra nem ilyen nagy, viszont minden szerelmem benne van. – Zita egy aprócska dísz dobozt húzott elő. Két nyakláncot rejtett, egy lakat és egy kulcs. – Azt hiszem a szívem kulcsa nálad van a legjobb helyen. – Zita újabb könnycseppet morzsolt el és szorosan szereméhez bújt. – De a többiekről sem feledkeztem meg. – vigyorgott és a kanapé mögül elővett egy kis tasakot, amibe kis csomagocskák voltak. Mindenki kapott egy bögrét, amin egy foto volt.

-Látszik, hogy az én csajom. – nevetett hangosan Kiseop.

-A következő Kriszta. – vette át újra a szót Soohyun. – Kislány te is jössz velünk turnézni. Viszont a te feladatod, Hoonnal egy közös duett.

-Énekeljek annyi ember előtt? – lepődött meg Kriszta.

-Menni fog. – bátorította Hoon. – Az én ajándékom pedig ez. – egy kis borítékot nyújtott át Krisztának, aki izgalommal bontotta ki. Egy kulcs volt benne. Kriszta nézegette a kulcsot.

-Majd mindjárt kiderül, hogy mit nyit. – mondta Szandi és bátorítás kép megszorította a kezét. Kriszta egy romantikus hétvégi nyaralást szervezett a szilveszterre Hoonal a Jeju szigetekre, míg a többiek szintén szilveszterre egy hétvégi wellness utazást kaptak. 

- Mivel Kevin és Réka megkértek, hogy utoljára hagyjam őket Szandi te következel. – kezdte Soohyun.

-Úgy gondoltuk, hogy az életbe már beférkőzött egy macska. – vette át a szót Kevin.

-És úgy gondoltuk örülnél meg egy cicusnak. – fejezte be Eli és egy apró szőrmókot tartott a kezében.

-Ó fiúk, ezt nem hiszem el. – nevetett a lány és átvette a hangosan nyávogó kis cicust. – Remélem nem lesz semmi civódás, ugyanis egy pillanat és jövök. – Szandi átadta a cicát Ajnek, felrohant az emeltre, majd lassan, hogy ne essen el újra letette a két kis kutyust a földre, akik boldogan szaladtak a nappaliba mikor Hoon hangosan füttyentett.

-WWÁÁÁÓÓÓ! – kiáltott fel Dongho és azonnal magához vette az egyik kutyust.

-A kis fiú a fiúké, a kék szalagos, a neve….

-Buci. – vágott közbe Dongho, mire mindenki hangos nevetésbe tört ki.

-A rózsaszín masnis Star, ő a tiétek lányok.

-Lett egy kutyánk! – ugrott fel Réka és a kis kutyushoz ment, akit megbabonázott az AJ kezében pihenő cica.

-Az én ajándékomat már tudod. – szólalt meg halkan AJ és magához húzta Szandit, aki boldogan bújt hozzá.

-Igen és alig várom az első közös éjszakát.

-Mi van? – kérdezte hangosan Kiseop.

-Itt a válasz Kriszta. Ahol eddig laktam lakás, most már nem Hoon és az én nevem van, hanem Hoon és a te neveden. – Krisztának vissza kellet ülnie a meglepődöttségtől – Mi pedig AJ-el összeköltözünk, abban a hotelban, ahol a fiúk laknak így a menedzser sem lesz ideges.

-Gratulálok srácok! – vigyorgott Hoon. Dongho pedig AJ és Szandi nyakába ugrott.

-Igen Pici Do meglátogathatsz majd. – szorította magához Szandi a legfiatalabbat.

-Köszönöm! – ujjongott Dongho. Aztán összerezzent Kevin hangos torok köszörülésén. Réka ijedtében ugrott egyet, mert tudta ő következik. A pillantása találkozott Kevin pillantásával és fülig elvörösödött. Rövidke flörtjüket Soohyun hangja szakította félbe.

-Réka, nagyon jól tudjuk, hogy végre szükséged lenne egy olyan munkára, amit szívesen csinálnál.

-De hát most is szívesen dolgozok a bárban. –mondta meglepődve Réka.

-Tudjuk, tudjuk, de mi lenne, ha ajánlanánk egy jobbat.

-Ezt nem értem. – nézett végig a fiúkon és választ várva Eli-ra pillantott, aki lehuppant mellé.

-Mától kezdve hugicám, a NH Media hivatalos menedzser gyakornoka vagy, a mi menedzserünk mellett. – ölelte át Eli a rá hatalmas szemekkel néző lányt.

-Tessék? – mondta elhaló hangon – Köszönöm. – ugrott Eli nyakába. Miután kivált az ölelésből, felállt, de nem engedte el „bátyja” kezét és a zsebeiből előhúzott néhány borítékot, melyeken a jelen lévő emberkék nevei álltak. – Az én ajándékom úgy gondolom, hogy a legjobb ajándék nem csak az enyém, de valaki más életében is. – pillantása Kevin felé szállt, a fiú nem tudta mire vélni ezt a kijelentést és jobbnak látta, ha kibújik társai védő köréből és közelebb megy – A munkát nagyon szépen köszönöm, de félek, hogy nem sokáig tudok 100% munkaerő lenni, az ok ebben a borítékban van. – emelte fel a kezében pihenő színes borítékokat. Elengedte Eli kezét és a kezébe nyomott egy kék borítékot – Kérek mindenkit csak akkor nyissátok ki, mikor már mindenki megkapta. – körbe ment és mindenkinek adott egyet. A végére hagyta Kevin. – Nyisd ki. – suttogta. 

Mindenki kapkodva bontotta ki a neki szóló kis csomagot és az érzelmek ezernyi választéka suhant át az arcokon. Zita nem lepődött meg, mert tudta, hogy mi lesz az ajándék, csak büszkén mosolygott vörös arcú barátnőjére, Kriszta ledöbbent a kép láttán, ugyanúgy,mint a szoba férfi tagjai, Szandi könnyeivel küszködött a meghatódottságtól, Kevin pedig összeroskadt a döbbenettől.

-Ez mi? – törte meg a csendet Dongho.

-Egy baba. – mondta halkan Szandi és Réka nyakába ugrott – Gratulálok!

-Köszönöm. – szorította magához a halkan szipogó lányt, majd elengedve őt leguggolt Kevinhez, megfogta a kezét és a hasára tette. – Remélem nem haragszol.

-Neked lesz egy babád….és én vagyok az apja? – kérdezte a döbbent fiú, Réka kezében megfeszült a keze, a lány aggódni kezdett, hogy szerelme nem örül a hírnek. Könnycsepp gurult végig Kevin arcán.

-Nem örülsz? – nem értette szerelme reakcióját.

-Most már még egy ok, hogy megtegyem azt, amit már réges-régen meg kellet volna tennem. Talán azelőtt mielőtt elmentél.

Réka szemei kistányér nagyságúra kerekedtek, mikor Kevin farzsebéből előhúzott egy kis ékszerdobozt.

-Nagyon szeretlek, szeretném, ha örökre nekem adnád a szíved és most ezzel itt. – mutatott a képre, majd kezét a lány hasára tette – Vele a pocakodban a világ legboldogabb emberévé tettél. Hozzám jönnél feleségül?

-Kevin…én…persze, hogy hozzád megyek. – ugrott a nyakába Réka. Mindenki hangos tapsolásba és füttykoncertbe kezdett, a kutyusok pedig hangosan ugattak és próbáltak az ölelkező pár ölébe furakodni.

A szerelmek beteljesültek, mindenki megtalálta a szívének legközelebb állót. Mély barátságok születtek és nem kellett hozzá más, csak egy véletlen baleset.