-
Kya, havazik.-
kiáltott fel Kevin, ahogy megpillantotta a leszálló hópelyheket.
-
Siess Kevin, ha nem akarsz lemaradni az első
igazi téli napról.- kiáltott Eli a kis pöszének és az ajtóban toporogva
kabátját magára rántva várta a másikat.
-
Okéééé.-
hallatszott a válasz a fiatalabbtól és kabátjával kezében rohant a
kijárat fele. A fehér hatalmas kabátba belebújt, majd zsebeiből rózsaszín
kesztyűit elővéve hosszú ujjaira húzta azt. A fogasról leemelte rilakkumás
sapkáját és haját gondosan eligazítva fejére húzta.
Eli látva, hogy a kisebb már kész kinyitotta az ajtót.
Kellemes hűvös szél csapta meg a washingtoni arcát. Lassan, bizonytalanul lépkedett az érintetlen
fehérségén és várta, hogy a san fransiscoi kövesse. A kis pösze először
bátortalanul lépett ki, majd mint egy öt éves kis hiperaktív gyerek futkározott
össze-vissza. Eli mosollyal arcán nézte, ahogy párja gyerekként viselkedve
ugrándozik a hóban. Kevin feküdt volna le, hogy hóangyalt
csináljon, de egy hófuvallat arcába köpte a kis fehérséget, amit magával
repített. Nem foglalkozott vele. Újra neki készült, hogy lehuppanjon a
fehérségbe, de a hó megint arcához ért. Körül nézett és látta, ahogy a
washingtoni éppen hógolyót gyúr és huncutul mosolyog magában. Hócsatát ketten
szokták játszani, nem egyedül,- gondolta magában Kevin és a legközelebbi fa
menedékéhez futott párja újabb hógolyója elől. Órákig játszottak kint a hidegben, mint kis
kisgyerek. A ház előtt kergették
egymást, kimerültek. Egy emberként huppantak a hóba. Eli Kevin kezéért nyúlt.
Percekig csak az eget nézték, ahogy a kis hópelyhek röppennek feléjük, kezüket
a hóban elrejtve összekulcsolták. A meghitt pillanatot gyomruk hangos korgása
rontotta el.
-
Gondolom éhes vagy, mit akarsz enni?- fordult
nevetve a pösze fele.
-
Nem tudom. Bármi jó lesz- válaszolta Kevin
Az idősebb egy kis kifőzdébe vitte pösze barátját. Az
ebéd után a parkba mentek sétálni.
-
Ez gyönyörű.- emelte az ég fele hosszú ujjait a
san fransiscoi. Eli közelebb lépett a fiatalabbhoz egyik kezét derekára vezette
másikat az ég felé mutató ujjaival kulcsolta össze.
-
Igen az- suttogta fülébe válaszul.
Kéz kézben sétáltak
tovább. Az egész parkot bejártak, majd keresve egy üres padot helyet foglaltak
rajta. A velük szemben lévő padon is egy pár ült.
-
Hé, várj, az a pár nagyon ismerős.- hajolt
közelebb Kevin Eli füléhez.
-
Most, hogy mondod…- Eli szemügyre vette a velük
szemben ülő két embert. Mielőtt még bármit is mondhatott volna a kis pöszének,
az , mint a szélvész eltűnt mellőle.
-
Szia AJ.-
köszönt oda az egyiknek. Eli gyorsan párja után ment.
-
Hali.- üdvözölte a velük szemben ülőket. -
Kevin, ki ez?- hajolt szerelme füléhez és próbálta suttogva feltenni kérdését.
-
Tudod, ő az akiről meséltem, a régi kollégám. –
magyarázott heves mozdulatokkal a kis pösze.
A délután további részét négyesben töltötték el. Elmeséltek
egy másnak mindent. Eli és Kevin, hogy ők hogyan találtak egymásra és Kiseop(
időközben kiderült, hogy ő a 4. személy. ><) és Aj is a saját
történetüket. Az este közeledtével elbúcsúztak egymástól. Kevin és Eli, amint
hazaért forró fürdőt vettek, és közös ágyukba bújva forró csokoládét iszogatva
próbáltak minél előbb belülről is felmelegedni. Az este további részét
filmnézéssel töltötték, de a kis pöszének szemei folyamatosan lecsukódtak, majd
percek volna már nem nyíltak ki. Álmában közelebb bújt a washingtonihoz és a
reggeli, gyenge nap sugarai szerelme védelmező karjaiban ébresztgették.
Szeretem a hóesést…
… mert több időt tudok
tölteni Elival
… tudok vele hógolyózni
… sétálni a parkban
… ebédelni vele
… és a legjobb…
… közel lehetek hozzá
… mert Ő a Hold én meg
a Nap
… a jég és a tűz…
… egymás nélkül nem
tudunk élni, egymás nélkül semmik lennénk….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése