Réka- I think I love him

A próbateremben maradtam. Ültem a sötétségben és csak hallgattam a zenét. Évek óta nem táncoltam már, most mégis valahogy késztetést éreztem, hogy megmozgassam magam. Felálltam és nekikezdtem. Nem ment úgy , mint régen, de mit vártam?! Évek óta otthagytam életem szerelmét pedig végig velem volt én mégsem törődtem vele. Felcsendült a szám, ami egész nap ment a helyiségben. Lábaim maguktól kezdtek el mozogni, mintha már régen csak ezeket a lépéseket gyakorolnám. Nem tudtam megállj parancsolni testemnek, mely magától mozgott. A testem izzott az adrenalintól, szemeim égtek a vágytól, bőröm csillogott a kiáradó nedvtől, de nem izgatott, Csak táncolni akartam… Táncolni, táncolni, táncolni, mint régen, de a zenének vége lett… tapsot hallottam…megijedtem…a hang irányába kaptam fejem. A sötétségben nem láttam az illető arcát. Hunyorogtam, de semmi. Nem ismertem fel a titkos idegent, alakja mégis azt az érzés keltette bennem , hogy mindennél jobban ismerem az ott álló alakot. Visszafordultam és a magnóhoz lépkedtem, de az idegen léptei miatt megálltam.

- Miért nem táncolsz?- hallottam meg az alak bársonyos hangját.

-AJ.- léptem elé és simítottam meg arcát.

- Nem értelek. A menedzserünk vagy mikor táncolhatnál, sztár lehetnél… miért elégszel meg ennyivel?!

Nem válaszoltam. A magnót kikapcsoltam , cuccaimat felkaptam. Kiviharoztam a teremből, ki az épületből a fagyos utcára. Vékony kabátom magamra kaptam, a sálat nyakam köré csavartam, de a csípős szél még így is megtalált. Arcom vörösben pompázott, ujjaim elgémberedtek a hidegtől, lábaim fájtak menet közben, de még véletlenül se fordultam vissza hangjára. 

- Szandy kérlek várj már.- ért utol és ragadott karon. Szemeibe néztem. Macskás arca elvarázsolt, szemei megbabonáztak, könnyeim útnak eredtek. Ujjbegyeivel óvatosan végigsimított arccsontomon, ajkamon, végül magához rántott. Csak ölelt az utca kellős közepén nem foglalkozva semmivel csak velem, de ez a meleget nyújtó érzés elmúlt. Ölelő karjai eltávolodtak. Szemeimbe nézett, melyekből a sós víz egyre jobban útnak indult. – Sssshhhh.- arcomhoz hajolt. Vörös ajkával, mely a zord idő miatt kicserepesedett letörölte sós könnyeimet. Majd egyre lejjebb haladt, de bőrünk végig érintkezett. Kicsit elvált vörös orcámtól. Jéghideg ujjaival végigsimított ajkaimon, majd birtokba vette őket. Hosszú perceken keresztül falta ajkaimat, de egyszer váratlan pillanatban megszakította. Értetlenül néztem rá. Féltem, hogy csak szórakozik, hogy csak játszik velem…Féltem ettől…Zsebeibe nyúlt , kivette kesztyűit, megfogta fagyott kezemet és a melegbe húzta, majd felkapott és elindult velem…..

-Biztos ezt akarod? –kérdezte rekedtes hangon.

- AJ, ha nem akarnám már rég nem lennék itt.- mondtam vágytól fűtött hangom. Az ajtóban álltunk és faltuk egymást. Aj kihámozott a ruharengetegből, majd ahogy a házáig eljutottunk felkapott és a szobájába vitt. Megállt ágya mellett. Szemeibe néztem, közben letett. Ott ültem és vártam. Vártam folytatja-e. De nem tette. Hát ennyi lenne?! –gondoltam magamban. Felálltam…már indultam volna, mikor ujjait összefonta ujjaimmal és ölébe húzott. Háttal ültem neki. Látni akartam. Érezni. Szembefordultam vele. Lehajtott fejjel ültem ölében, ő állam alá nyújt fejem megemelte és szemeimbe nézett. Gyönyörű tekintete rabul ejtett és fogva tartott. Perceken keresztül néztük egymás vágytól izzó szemeibe, majd feje lassan megmozdult és nyakam felé közelített. Óráknak tűnt az a pár pillanat még meg nem éreztem leheletét nyakamon majd bársonyos ajkát bőrömre tapasztotta. Nyakam égett ajkai által bejárt úton.

Halk sóhaj hagyta el számat, ahogy kulcscsontomon haladt végig. A kellemes érzésbe beleremegtem. AJ leállt. Szemeimet kémlelte, míg tekintete végig fogva tartott. Nyitotta volna száját, hogy megszólaljon, de nem hagytam neki. Kezeim közé fogtam arcát és szájára tapadtam. Én irányítottam. Élvezetem ezt a helyzetet, de fordult a kocka. AJ megfordult velem és az ágyra döntött. Fölém mászott közben ajkaimtól csak szükség esetén vált el. Nyaka köré fontam kezem. Közelebb húztam magamhoz. Érezni akartam vágytól izzó testét. Csókunkat megszakította. Nyakam mentén haladt egyre lejjebb. Kezét becsúsztatta felsőm alá és lágyan simogatta oldalamat. Belekuncogtam a sötétségbe. Felhúzta pólómat. Majd hasamat végigpuszilva haladt felfelé, míg nem elért ajkaimhoz és újra birtokba nem vette őket. Teljesen feltüzelt. AJ lassan megemelt és kihámozott pólómból, majd sajátjától is megszabadult. Immáron felhevült bőrünk érintkezett. Belebizseregtem, ahogy meztelen felsőteste az enyémhez simult. Kívántunk egymást. Mindennél jobban. Elvesztünk a sötétségbe. Nem törődtünk az idővel, számunkra most jelentéktelenek voltak azok a másodpercek, percek amik elteltek. A következő dolog amit érzékeltem, hogy AJ szép lassan szabadít meg utolsó ruhadarabomtól. Forró testünket már egyetlen piciny milliméter textil se választotta el egymástól. Aj lassan bejáratomhoz közelített majd egy szenvedélyes csók kíséretében eggyé váltunk. Testünk együtt ringatózott, a gyönyör közel járt már mindkettőnknél. AJ még lökött párat, majd hátam ívbe megfeszült és elértek a gyönyör hulláma. Jaeseop nem sokkal utánam tapasztalta meg ezt az érzést majd rám nehezedve ennyit mondott:

- Szeretlek.-

Szemeim könnybe lábadtak. Magamhoz öleltem és fülébe suttogtam válaszom.

- Én is.

Lemászott rólam. arcomra adott egy jó éjt puszit majd magához szorítva tévedtem az álmok földjére…

Reggel a telefonom hangos visítására keltem. A kijelzőt meg se nézve kaptam fülemhez.

- Yeoboseyo…- szóltam bele rekedtes hangon.

- SZANDY, TE MÉGIS HOL A JÓ BÜDÖS FRANCBA VAGY?!- ordított a telefonba egy őrjöngő leader.

- Soo…- kezdtem volna bele, de közbe vágott.

- Semmi kifogás. Most azonnal idetolod a képed.- utasított, mintha én is bandatag lennék.- Ja és Szandy Aj-t nem láttad?- kérdezte már kicsit nyugodtabban Mr. vérmérséklet.

- Hát ami azt illeti…- megint nem hagyta, hogy befejezzem.

- Nem érdekel. Kerítsd elő és legyetek itt 20 perc múlva.- adta ki a parancsot. Meg se várta , hogy mondjak bármit is azonnal lecsapta a telefont.

- Soohyun volt? –kérdezte álmoskás hangom Jaeseop.

- Igen. és nincs túl jó kedvében, szóval öltözz te hétalvó.- adtam egy puszit szájára és a konyhában mentem megcsinálni reggeli fekete éltetőnket.