Szandy-Merry Christmas / 5. rész 1. / (kis változtatás történi,itt már nem csak Réka szemszögéből lesz írva)

Szandi:

A kórházból kilépve a sűrű hóesésben alig találtam rá a kocsimra. Amikor beültem és magamra zártam az ajtót kicsit hátradőltem becsuktam a szemem. Elképzeltem, ahogy beülök a habbal teli, finom, forró vízbe, majd meglepem magam az anyukám által tanult mályva cukros forró csokival, végül elnyúlok hatalmas ágyamon és irány az álmok szigete.

Haza érve a liftből kilépve egy hangos női sikoly szelte ketté a dobhártyám. Az ajtóhoz rohantam és próbáltam a zárba erőszakolni a kulcsom...nem sok sikerrel.

-Miért ver engem az isten? - motyogtam és bekopogtam...a saját lakásomba. Egy vadul ziháló szőkeség nyitott ajtót. Eli feje teljesen kakaós volt, a haja szinte világosbarnának tűnt.

-Úgy zihálsz, mint egy túl súlyos bernáthegyi futás után. - morogtam.

-Ments meg!- zihálta, megfogta a csuklóm és maga elé rántott, abban a pillanatban egy hatalmas adag hideg tej zúdult az arcomba.

-Hupsz...- szólalt meg a merénylet elkövetője.

-Magam sem mondtam volna szebben. De mi az isten kénköves nyila folyik itt? - kezdtem kicsit kiakadni.

-Szia Szandi.- bújt hozzám Eli hátulról, elölről pedig Réka támadott be. De hogyha azt hitték ezzel kiengesztelenk...nagyon tévedtek. Ami a hab volt a tortán Eli kakaós arccal feküdt bele a hátámba...emiatt tiszta foltos lett a fehér köpenyem, a hajam pedig kapott egy igen hideg tej pakolást.

-A nappaliba....mindenki...MOST!- az utolsó szót hangosabban mondtam a kelleténél, erre a két bajkeverő bement a többiekhez a nappaliba. Elindultam a szobám felé, hogy magamra kapjak valami könnyebb és tisztább ruhát, mielőtt kiosztanám a díszes társaságot. A földre dobott ruháimat kivittem a fürdőszobába. A lakásban síri csend és hulla szag uralkodott....tudták, hogy bűnösök. Valljuk be kicsit túlreagáltam, de fáradt vagyok..ezáltal nyűgös is és nem számítottam vendégekre.

Beléptem a nappaliba...a látványtól majd elájultam...a csatatér a nappalimhoz képest egy angol tea szalon. Kevint, AJt és Soohyunt erősen rázta a röhögés.

-Fiúk! - szóltam rájuk, próbálták arcizmaikat rendbe szedni. - Valaki most szépen álljon fel és kezdjen nekem mesélni. Senki nem állt fel és erősen kerülték a szem kontaktust, de Dongho nem volt elég gyors. – Pici Do felállsz és mesélsz nekem, most. Kezdheted. – mellkasom előtt összefontam a karom és szigorúan rá néztem.

-Ne mondj semmit. – suttogta Hoon.

-Hoon te nem kaptál lapot, úgy hogy maradj csöndben. – mondtam szigorúan, végig Donghot nézve.

-Hát az úgy volt, hogy eljöttünk, mert a lányokkal megbeszéltük, hogy együtt töltjük a karácsonyt. – szegénykém akkorát nyelt a félelemtől, hogy szerintem még a szomszéd is meghallotta – Aztán Kevinnel kakaót akartunk inni és Eli leöntött minket, aztán Kevin pedig őt öntötte le tejjel, de közben bejött Kriszta és ő is kapott a nagy adagot a tejből és hát innen már úgy gondolom világos a történet.

-Köszönöm Dongho leülhetsz. – komolyan úgy éreztem magam, mintha általános iskolás gyereket szidnék le én a gonosz tanár néni.  De nem bírtam ha ilyen kupi van a lakásomban, főleg most nem voltam türelmes. – Soohyun és te is engedted ezt? – fordultam a kanapéba éppen beleolvadni próbáló leaderhöz.

-Sajnálom. – mondta halkan.

-Legalább neked lehetett volna egy kicsivel több eszed. – szidtam le szegény kis leader-t. Zita megfogta a kezét és hozzá bújt.

-Ne bántsd szegényt. Csak játszottunk. – állt ki barátjáért.

-Tudom, tudom. Bocsánat csak fáradt vagyok. – hunytam le a szemem és sóhajtottam egy hatalmasat. – Akkor bünti. Lányok ti dolgoztok este?

-Igen. – válaszolták egyszerre.

-Fiúk?

-Nekünk van egy fotózásunk délután 3-tól, de szerintem 8-kor végzünk. – mondta Kevin.

-Pompás, akkor fotózás után várlak titeket, takarítani.

-De hát addigra bekeményedik és beleszárad mindenbe. – pattant fel Eli.

-Az már a ti  problémátok. – mondtam és közelebb léptem a szőkeséghez, lejátszottunk egy gyors „Nézzünk farkas szemet, amiben tuti én nyerek.” párbajt…én nyertem. – És most ha kérhetem mindenki menjen haza. Aludni szeretnék.

A banda egyszerre állt fel és indult ki cipőt húzni, de AJ-t megállítottam.

-Te maradsz.  Neked extra bünti jár. – néztem fel rá, erre ő féloldalas extra szexi mosolyt lövelt felém.

-Megkérdezem Soohyun-t, hogy mit gondol az extra büntetésről. – és már el is tűnt.

A lakásban pár perc alatt csak AJ és én voltunk. A konyhám vihar sújtotta övezet, a nappalim szintén. öröm lesz nézni amikor a fiúk, a beszáradt kakaót sikálják. Azt hiszem majd veszek pattogatott kukoricát. Bementem a szobámba, Aj már az ágyon fekve várt engem.

-Kimondta, hogy vetkőzz gatyára?

-A szemed mindent elárult. – mondta halkan, megfogta a csuklóm és magához húzott. A csókja most még édesebb volt, mint szokott. A bőre selymes, haja puha. Annyira vágytam már rá. Nem is tudom mikor voltunk utoljára együtt édes kettesben.

-Meddig van kimenő?- kérdeztem és hozzá bújtam.

-Negyed 3-ig. Soohyun közölte, hogyha kések megnyúz elevenen.

-Ne aggódj, azt nem engedem.

- Ajánlom is. Te emlékszel, hogy mikor voltunk így együtt?

-Azt hiszem utoljára akkor, mielőtt elmentél.

-Komolyan? Nem lehet.

-De igen, mert most már ott van neked a banda. – mondtam kicsit szomorúbban, mint kellett volna. Eddig csak a mellkasának beszéltem, de most felemelte az arcom, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Szeretlek és amikor a fiúkkal vagyok, akkor is csak rád tudok gondolni.

-De hiányzol ám. – a szemem hirtelen megtelt könnyekkel. Tényleg hiányzott, egész héten nem látom, vasárnaponként pedig általában a többiekkel vagyunk, alig van időnk egymásra. Szükségem lenne néhány ilyen pillanatra, amikor csak is az enyém. Ilyenkor nem AJ a U-kiss morcos rappere, hanem Jaeseop az én zongora tanárom, akibe annak idején beleszerettem. Gondolat menetem Jae puha ajkai zavarták meg. A nyakamat vette ostrom alá.

-Ne csináld. – próbáltam eltolni, de csak, mint egy mérges kutyus felmordult – Te most rám morogtál? – választ nem kaptam, illetve annyit, hogy hideg ujját végig húzta a gerincemen. Megpróbáltam egyenletesen levegőt venni, de miután rám hajolt és megszabadított fölös ruhadarbjaimtól, már a levegő vétel is nehezen ment.

-Akarlak…..most…..kérlek. – zihált a fülembe. 

-Nem látom ennek akadályát, de ha bealszom szex közben sajnálom.

-Ne aggódj…nem hagyom.

Réka: 

„Mennyi lehet az idő?” – gondoltam magamban és a telefonom után kutattam, a szobámban még sötét volt így gondoltam még nincs itt az ideje felkelni. A telefonom fénye majd megvakított, mikor pár másodperc után visszanyertem látásom megláttam, hogy hajnali hat van. Vissza tettem a párna alá a készülékem és felvettem az előbbi kényelmes alvópózom. Lehet, hogy nem kellett volna, mert hirtelen hányingerem lett, ami nem csak inger volt. Szaladtam a fürdőbe, hogy kiadjam magamból, ami ki akar jönni. Szép sorjában ki is jött a tegnapi komplett reggeli, ebéd, vacsora. „Mi van velem?” – hirtelen azt hittem, hogy újra beteg lettem.

-Réka jól vagy? – jött be fáradtan Zita.

-Nem nagyon. – válaszoltam rekedt hangon. Az álom kipattant barátnőm szeméből és már ott is volt mellettem.

-Tényleg elég sápadt vagy. Hívom Szandit.

-Ne. – kaptam után – Csak gyere be velem a kórházba.

-Reggel fél 7 van.

-Tudom, hátha a friss levegőtől jobb lesz.

-Krisztának szóljak?

-Ne, had aludjon. Induljunk.

Gyorsan felöltöztem és Zitával együtt elindultunk a kórházba. Az éjszaka esett a hó így alig bírtunk kijönni a kapun a hatalmas hó takaró miatt. De igazam volt tényleg jól esett a hideg, csípős levegő. Ahogy sétáltunk néma csendben elkezdtem gondolkodni…de bár ne tettem volna. Ekkor valami furcsa dolog villant be.

-Réka mi a baj? – kérdezte Zita, mert csak úgy megálltam.

-Hanyadika van? 

-December 19. Miért?

-Jézus…. – fogtam a fejem és leguggoltam.

-Réka mi van? Mond már. Megijesztetsz.

-Késik a menzeszem. – Zita megfogta a kezem, nem szólt semmit csak gyorsabb tempóra kapcsolt.

A kórházba érve azonnal Lee Yinho doktor úr után kutattunk. Szerencsére gyorsan belefutottunk a sürgősségi osztályon és elmondtam, hogy mi történt. Bevezetett egy vizsgálóba és leültetett magával szembe. Elkezdtem neki regélni, hogy reggel felkeltem és iszonyatos hányinger jött rám, aztán a wc-n kötöttem ki majd ide siettünk. Aztán elkezdett fura dolgokat kérdezni, hogy mostanság nem lettem e kívánós, vagy csak reggel érzem ezeket a rosszul léteket vagy máskor is. Aztán jött az a kérdés, amit nem akartam hallani.

-Véletlen nem késik a menstruációja? – mondta és szélesen vigyorgott, mikor meglátta, hogy az arcom rák vörös –Ezek szerint igen. Na irány a vizsgáló asztal, egy pillanat és itt vagyok.

-Doktor úr hova megy? – kérdeztem aggódva.

-Egy nőgyógyász kollegáért.

-De miért?

-Az a sanda gyanúm,hogy ön terhes. – mondta és kedvesen rám mosolygott én pedig majdnem elájultam. Egyszerre éreztem örömöt, mert „Jesszus lehet, hogy anyuka leszek.” másrészt félek, mert „Vajon Kevin mit fog szólni hozzá?” és harmadrészt rettegek, hogy ennyi idősen anyuka leszek. A kezem automatikusan a hasamra csúszott és bámultam a fehér plafont. „Jaaj~ mi lesz így velem? Lehet, hogy van egy pocaklakóm. Fúú~ Kevin vajon örülni fog vagy dühös lesz? Bár ahogy ismerem, majd kiugrik majd a bőréből örömében. Már látom is az arcát. És a többiek mit szólnak majd?” –gondolat menetem egy halk kopogás zavarta meg. Egy idősebb férfi lépett be az ajtón és húzott maga után egy nagy gépet.

-Jó reggelt Lee doktor úr küldött, hogy vizsgáljam meg. Én Kim Jongsu vagyok. Örvendek. – mondta kedvesen és meghajolt kicsit. Felültem az ágyon és bemutatkoztam én is. Aztán megkért, hogy feküdjek vissza és húzzam fel a pólóm, kicsit toljam lejjebb a nadrágom. Már nyomta is rá a hideg zselét. A gép hangosan felpittyent jelezvén, hogy készen áll a munkára.

-Na akkor vegyen egy mély levegőt és lassan eressze ki. – mondta, erősen a monitort vizsgálta, percekig nem szólalt meg, egyre idegesebb lettem. Aztán végre letörölte a hasamról a zselét, nagy levegőt vett és kedvesen rám mosolygott. – Először is gratulálok! Valószínű, hogy már a negyedik hétbe lépett be, de a magzat még nagyon kicsi így további vizsgálatokra lesz szükség. Szeretném ha elmenne a laborba vérvételre és holnap meglátogatna.

-Magzat? – suttogtam halkan, el se hittem…terhes vagyok. Kevin gyerekét hordom a szívem alatt. – Értettem, akkor irány a labor. – vigyorogtam.

-Elkísérem, ha nem tudja hol van. – ajánlotta fel kedvesen.

-Nem köszönöm, a barátnőm kint vár.

-Rendben , akkor holnap délelőtt várom. – mondta és kiment. Nem bírtam megmozdulni,  csak ültem az ágyon és néztem ki a fejemből. Zita aggódva lépett be.

-Hahó. Jól vagy?

-Túl jól. – a szemim megteltek könnyekkel végre eljutottak az agyamig a történtek. Leugrottam az ágyról és Zita karjaiba futottam. Szemei hatalmasra kerekedtek és nem értette minek örülök ennyire. – Zita…kis babám lesz.

-Óóó~…MIIIIII?? Egy baba? Kitől? – akadt ki.

-Szerinted?

-Neee….

-Deee~. Most irány a labor út közben mindent elmesélek.

Amíg vártunk mindent elmeséltem Zitának, amit az orvos mondott.  Szerencs, hogy még ma nem ettem így nem kellett másnap visszajönnöm és addig se esz meg az ideg, hogy lecsapolják a vérem. Gyors felhörpintettem  fél liter ásványvizet, hogy ne kelljen 2-3-szor megszűrni. A doktorúr szólt a laborba így, amint odaértem már hívtak is. Levettek 2 kis fiola- vagy minek nevezik azt a kis mütyürt- vért és áldás békesség irány haza. Megkértem Zitát, hogy senkinek ne beszéljen áldott állapotomról. Kitaláltuk, hogy mindenkinek azt mondjuk, hogy vak lárma volt és csak elcsaptam a hasam. Még nem merem beavatni a családot.

Mikor haza értünk Kriszta szikrázó szemekkel nyitott nekünk ajtót.

-Itt kereslek már titeket égen-földön. Már felhívtam Hoony-t is, hogy ott vagyok e. Kevin itt dekkol a nappaliba sík ideg. Se egy cetli, se egy sms! Mégis, hol voltatok ennyi ideig? – akadt ki.

-Kevin itt van? – kérdeztem megijedve.

-Itt és tiszta ideg miattad, mert nem veszed fel azt a …… a telefonod.

-Sajnálom.

-Jaaj te átkozott nőszemély. Ha még egyszer így eltűnsz nem tudom mit csinálok veled. – szidot meg kicsit Kevin és azonnal a karjaiba rántott. Olyan szorosan ölelt, hogy majd megfulladtam, de nem érdekelt csak viszonoztam az ölelést. – Hol voltatok? – kérdezte és kicsit arrébb tolt magától, hogy a szemembe nézhessen.

-Semmiség. Vak lárma volt az egész. Azt hittem vissza estem, mert reggel hánytam, de kiderült, hogy csak elcsaptam a gyomrom. – a vízfolyás hozzám képest gyenge kis csermely, még soha nem hazudtam ekkorát. Kicsit bökdös is a lelkiismeretem, de nyugalom lelki ismikém mindenki mindent tudni fog időben. Sajnos Kevin nem maradhatott sokáig, így amint „elmondtam” neki, hogy mit mondott az orvos már ment is vissza a fiúkhoz. A lányok közben elindultak dolgozni. Imádtam a szombatot, mert olyankor egyedül voltam a hatalmas házban és senki nem hangoskodott. Kriszta nem üvöltette a zenét, Zita nem szaladgált fel alá és takarított mindenhol. Csak én voltam…egyedül. Leültem a nappaliba és magamhoz vettem egy nagy adag csoki krémet, csoki pudingot és csokis ropit. Azt hiszem kicsit leesett a vércsoki szintem. Bekapcsoltam a tv-t, de semmi nem foglalt le, így kikapcsoltam, felvittem a csoki munícióm és bepöccintettem  a laptopom. De az se foglalt le, gyorsan írtam a szüleimnek egy emailt, amelyben természetesen nem említettem a közelgő unokát. Aztán a gépet is kikapcsoltam. Elterültem az ágyon és jó szokásomhoz híven elkezdtem a plafont bámulni. 

-Mi lesz ha megszületik a baba? Kevinnel összeköltözhetünk akkor? Csak ő lesz a gyerek apja, joga van hozzá, hogy nap, mint nap láthassa. Sőt majd ha kicsit nagyobbacska lesz visszük koncertre is. – gondolkodtam hangosan. A telefonom hangosan felmordult. Ránéztem a kijelzőre. Ismeretlen szám.

-Emlegetett csacsi. – mondtam és megnyomtam a felvevőt. – Halló?

-Szeretlek. – suttogott a telefonba Kevin. A hangja a megszokott angyali hangtól eltérően most gyerekes és édes volt. – Jól vagy?

-Én is szeretlek és igen jól vagyok. De miért suttogsz?

-Mert ez nem az én telóm, csak elloptam Soohyun telefonját és kicseréltem a kártyát, mert én lemerültem. De most kérlek légy velem őszinte, látom, hogy valami nincs rendben.

-Kevin jó vagyok. Örülnék, ha nem lovagolnál ezen a témán.

-Tudod nekem a pasidként az az egyik dolgom, hogy aggódjak érted és félek, hogy valamit nem mondasz el nekem.

-Nyugi, semmi bajom.

-Nem hiszek neked. – a hangján kicsit kezdett hallatszódni a düh. Bár Kevin sose dühös, egy valaki kitudja hozni belőle a mérget…szerény személyem. 

-Ne haragudj, de most leteszem. Nem értem miért nem tudsz hinni nekem. – mondtam mérgemben, mert dühítő volt hallani, hogy nem hitt nekem, pedig ha úgy vesszük tényleg nincs semmi komoly és rossz bajom. Csak egy csöppet terhes vagyok, de az jóóó és nem is betegség. Kinyomtam a telefont és ki is kapcsoltam. Talán ez majd gyakorol rá némi hatást és leszáll a témáról.

Este a lányok későn értek haza, hogy mikor azt nem tudom, mert 9-kor letusoltam és mintha elvágtak volna húztam a lóbőrt. Csak egy röpke másodpercre ébredtem fel, mikor Zita benézett. Reggel korán keltem és munka előtt bementem Kim doktorhoz, aki immáron 100% -ra megtudta mondani, hogy terhes vagyok. Felírt pár vitamint, amit érdemes szednem, megadta, hogy milyen időközönként kell mennem és elengedett. A hosszú folyosón sétálva megláttam a papírokba bújva Szandit, hirtelen azt se tudtam, hogy hova bújjak…ezért leültem a székre és úgy tettem, mintha várnék valamire.

-Réka…Szia! – vett észre és nézett rám furcsán.

-Ó, észre se vettelek. Szia. – manapság egyre jobban megy a füllentés.

-De miért vagy itt?

-Itt? Hogy érted, hogy itt? És egyébként is te mit keresel itt?

- Lee doktor elküldött ezekkel a papírokkal a laborba. De te miért várakozol az urológián?

-Hogy ez az urológia? Ó én buta. – teljesen elvörösödtem.

-Réka…tudom, hogy mikor hazudsz. Én nem Kevin vagyok. Tegnap felhívott.

-Miért? – kicsit elszomorodtam, mert tudtam, hogy amit tegnap tettem, az nagyon gonosz húzás volt tőlem, nagyon megbánthattam szegényt.

-Azt mondta beteg vagy, csak nem akarod neki elmondani és rosszul esik neki, hogy nem bízol benne.

-Nem erről van szó. Csak….én…csakk…olyan dolog történik most velem, amit még nektek nem akarok elmondani. Erőt kell gyűjtenem.

-Csak annyit mondj….jó vagy rossz dolog?

-Nagyon jó. – vigyorogtam – De nehogy faggasd Lee doktort…meglepetés,mindenki meg fogja tudni, hogy mi ez az egész.

-Nem fogom ígérem, de akkor te meg hívd fel Kevint.

-Igenis értettem. – mondtam tisztelegve. Szandi megölelt és sietett is a dolgára, én pedig indultam a munkahelyemre.

Kevin:

-Pszt Eli…Psszt..Elii~ ….Pssszzzzttttt~ EEEllllliiiiiii~

-Nem veszed észre, hogy direkt nem figyelek? – nézett rám mérgesen a szőkeség.

-Add a mobilod. – parancsoltam rá. 

-Minek? Egyébként is ha Soohyun meglátja, hogy telefonálsz…megint, leszedi a fejed. Kell az neked?

-Ne most kezdj el aggódni értem. Csak add ide a mobilod. Kérlek. Fel kell hívnom valakit. – könyörögtem Elinak, aki nagyot fújt és hozzám vágta a telefonját.

-De ha Soohyun észrevesz…

-Nem fog, most úgy is az ő részeit veszik az új számhoz. Köszönöm Eli.

-Van mit! Sokkal jössz nekem ezért! – mondta és vissza fordult.

Már tárcsáztam is Réka számát, de csak a hangpostája kapcsolt be. két napja nem beszéltünk, aggódom érte. Tudom, hogy megbántottam, de akkor is egy fiú csak aggódik a barátnőjéért, aki nem rég jött ki a kórházból. Próbáltam még egyszer, de ismételten csak a hangposta kapcsolt be. „Minek ennek a nőszemélynek telefon?! Na akkor jöhet az otthon….semmi. Mi van ezekkel? Szandi? Hangposta.” – motyogtam magamban és nem vettem észre, hogy Soohyun már régen nincs ott, ahol eddig volt. Mögöttem állt és figyelte mit csinálok. A telefonom el lett kobozva, mivel sosem figyeltem, hogy mit mond. Lebuktam. A telefont kikapta a kezemből és egy tockos kíséretében visszaadta gazdájának, aki azonnali halált szabott ki rám pusztán a szemeivel. De nem érdekelt, valami nem stimmelt és nekem tudnom kell, mi volt az.

December 23.-án elérkezett Réka szülinapja. Igaz megkért, hogy senki ne merjen neki ajándékot adni, ezért megbeszéltük, hogy csak tőlem kap valamit, de abban mindenki benne lesz valamilyen szinten. Egy szerenáddal készülök neki és AJ majd szintetizátoron fog követni, a többi fiú pedig a vokálosaim lesznek, a három lány pedig Szandinál fog tortát sütni. Már alig bírtam magammal, legszívesebben már ott lennék az ablak alatt és énekelnék, de még csak reggel volt. Épp Eli-al reggeliztem a konyhában mikor valami hangos veszekedésre figyeltem fel. AJ és Hoon üvöltöztek egymással, AJ Soohyun szobájából üvöltözött Hoon pedig a fürdőből. Eli-al oda rohantunk, hogy lenyugtassuk őket. Aj keze hirtelen elindult és engem talált telibe, szerencsére pofonnak indult így csak a hatalmas tenyerének piros foltja maradt meg az arcomon.

-ÁÁÁÁ~ - üvöltöttem fel, mert valljuk be nagyot csattant a képes felemen. – Mi folyik itt?

-Hoon randira megy. – mondta mérgesen AJ.

-Megcsalod Krisztát? – nézett rá nagy szemekkel Eli.

-Dehogy, csak Szandival találkozom, ez az idióta meg csak annyit látott a mobilom kijelzőjén, hogy randi Szandival. És most fel van háborodva, mert…

-Hogyne lennék felháborodva!- vágott a szavába AJ – Mikor a barátnőmmel akarsz randizni, nem hiszem, hogy olyan sok Szandi járkál Szöül kibaszott utcáin.

-Na ebből elég legyen! – kiáltott fel Eli olyan hangosan, hogy annyira megijedtem, hogy a szívem majd kiugrott. – AJ ne legyél paraszt, kicsit el kéne gondolkodnod. Basszus én is járok randizni Rékával, de ez csak poénból randi, hogy csalna meg pont Szandi. Úristen gondolkozz már egy kicsit.- AJ nem talált szavakat és felém pislogott.

-Tényleg járnak randizni. Nem vetted még észre, hogy majdnem minden második vasárnap veletek vagyok?

-Nem. – morgott AJ.

-Kedves. – válaszoltam és rányújtottam a nyelvem – Úgy,hogy most szépen kérj bocsánatot Hoontól…most.

-Sajnálom. – mondta a morcos rapper és Hoon felé nyújtotta béke jobbját.

-Semmi gáz, csak máskor kérdezz.

-Komolyan mondom néha oviban érzem magam. – motyogta Eli és beviharzott a szobánkba.

Végre elérkezett az este, bár Hoon egy kicsit még mindig mérges volt AJ-re, akit Szandi jól le is szidott, hogy miért gondolt ilyeneket, de most senki nem érdekelt csak Réka. Kriszta és Zita elkezdtek vele egy filmet nézetni, hogy ne lásson ki, majd mikor megadtam a jelet Kriszta felsikoltott mire Réka kirohant az udvarra. Elindult a halk zongora és gitár hang, majd elkezdtem énekelni:

„Hol vagy? Milyen közel vagy?

Az álomhoz, amit kívántál. 

Itt vagyok, még mindig zuhanok és sírok,

Fáj és fáradt vagyok.

Nincs erőm, hogy felálljak ismét.

Kinevetnél, ha látnál?

Mosolyogj rám, hogy ismét talpra álljak.

„Ne sírj!” megvigasztalnál ezzel?

Mosolyogj rám, hogy ismét talpra álljak.

Azt mondod majd megtudom csinálni?”

http://www.youtube.com/watch?v=4i1akD5dL9E

Aztán a zene elhalkult és Réka sírva omlott a karjaimba. Ezek szerint sikerült a meglepetés.

-Tetszett? – kérdeztem jobban magamhoz húztam.

-*szipp* ….Gyönyörű volt. – szipogta – Köszönöm. – belehuppant az ölembe és körbe nézett. – Mindenkinek köszönöm, ilyen szép ajándékot még soha életemben nem kaptam.

-Megérdemled. – szólalt  meg halkan Szandi, odajött és mind kettőnket megölelt. – De irány be, mert nagyon hideg van. 

Észre se vettem, hogy havazni kezdett. Gyorsan összepakoltunk a fiúkkal és elindultunk a ház felé. Réka egy tapodtat sem mozdult mellőlem és végig a kezem szorította.

-Haragszol rám? – kérdeztem a ház felé menet.

-Nem, és remélem te sem fogsz majd rám. – mondta titokzatosan.

-Miért kéne?

-Holnap megtudod. – mondta és ahogy vettem le a cipőm megpuszilta a arcom, elengedte a kezem és beszaladt a konyhába.