Saja

Legjobb barátnőimmel, Ji Min-nel,Ha Neul-lal és Soo Ra-val élek együtt egy nagy villában. Az én nevem Ji Hye. Mindannyian egyetemre járunk és az egyetemisták vad, kicsapongó életét éljük. Álmomban se mertem volna gondolni, hogy egyszer ekkora baromság fog az eszünkbe jutni.
- Vegyünk háziállatot. – vetette fel Soo Ra.
- Benne vagyok- egyezett bele Ha Neul.
- De ne valami szokványosat- tette hozzá Ji Min.
- Vegyünk oroszlánt- vetettem fel az ötletem. Barátnőim, mint egy elmebetegre úgy néztek rám. – Nyugi idomítottra gondoltam. azért nekem se ment el teljesen az eszem és hatalmas ketrecben tartanánk. El fér itt. Na léccciiiii~- könyörögtem nekik.
- Jól van, de ha valami gond lesz vele akkor repül innen- mondták egyszerre barátnőim. – Végülis egy kis izgalom mindig kell.



Két nappal később már az oroszlánnal a házban tervezgettük a következő őrültséget. Én felálltam és gondoltam megnézem mit jót csinál a petünk. Kimentem hozzá és elkezdtem vele játszani. Sokáig voltam kint nála és mikor készültem bemenni és magára hagyni a játék hevében megkapta egy kicsit a kezem. Nem volt vészes , csak egy halvány vörös csík futott végig karomon, melyet azonnal eltűntettem. Nem akartam, hogy barátnőim emiatt  megutálják Saja-t. Bementem és úgy viselkedtem mintha mi sem történ volna. Nem kerítettem nagy feneket a dolognak, mert nem volt rá szükség. Csendben ültem és lapozgattam az újságot mikor  Ji Min bejelentette, hogy holnap este buli van nálunk. Az összes orvostanhallgató ide fog seregleni. Hát remek . Semmi bajom nem volt velük. Imádom őket, csak azért naaa. Ezt azért velünk is megbeszélhette volna és hogy őszinte legyek kicsit izgulok Saja miatt…

Másnap reggel nyűgösen keltem. Nem lehetett hozzám szólni, ha valaki rám nézett már akkor gond volt.
- Ji Hye szedd már össze magad- üvöltött le Ha Neul.
- Okéé… rendben. Megyek és összeszedem magam- zártam be a fürdőajtót. Nem telt bele sok időban és törölközővel körbecsavarva vizes hajjal mászkáltam a villában, úgy hogy az előbbi hangulatomat a víz a múltba száműzte.
Este fele nagyon nagy mozgolódás lett a házban. Mindenki készült már az esti bulira. A  csengő folyamatosan szólt, jelezve hogy újabb fogyasztani valót hoztak. Elegem lett ebből a nagy káoszból így kimentem Saja-hoz. Nem tudom mennyi ideje lehettem már kint, de hallottam bentről hogy egyre nagyobb a hangzavar. Gondoltam nem ártana nekem is megmutatkozni, de előtte még adtam Saja-nak enni. Mivel nem figyeltem rendesen Saja egy kicsit beleharapott a kézfejembe is , nem csak a húsba amit adtam neki.  Kicsit megdorgáltam érte. Fogtam egy ruhát amibe becsavarhattam a kezem és bementem.
- Sziaaaa Ji Hyeeee- köszöntek oda nekem a japán orvostanhallgatók.
- Sziasztok köszöntem oda. nekik.
- Hát veled meg mi történt? –kérdezte meg Taka és Takuma.
- Semmi. –rohantam be szobámba és azt se érdekelt kit lökök fel. Bent kb . fél óra alatt sikerült elállítanom a vérzést és rendbe szedni magam, de a sebbel nem kezdtem semmit. Kinyitottam az ajtót arra számítva , hogy nyugtom lesz és senki nem törődik majd a sebemmel, de tévedtem. Takuma, Taka és Fumi ott álltak az ajtóban ködszerrel a kezünk. Az orrukra csaptam az ajtót és már rohantam is a másik kijárathoz , hogy még mielőtt rájönnek erre a ’titkos’ ajtóra elhúzzam a csíkot. Elvegyültem a tömegben, hogy az este folyamán ne fussak a japán jómadarakba. Megpillantottam Gracet, Hyeon Junt és Yoon Jin. Odamentem hozzájuk. Beszélgetni kezdtük, de én árgus szemekkel néztem ’zaklatóimat’. Már egy ideje beszélgettem velük mikor Taka és Takuma kiszórt engem és ködszerrel a kezükben elindultak felém. Felemeltem a kezem és a körülöttem lévők is észrevették a sebet.

- Veled meg mi történt? –kérdezték.
- Ja… csak Saja… bocsi de most mennem kell- indultam el gyors léptekkel. Hátam mögött még hallottam a kérdéseket ’Ki az a Saja?’
Macska-egér játékot játszottam velük. Menekültem a barátaim elől, mert féltem tőlük , hogy bekötözik a kezem?! Ez abszurd gondoltam , de lábaimnak továbbra se tudtam megálljt parancsolni. A teraszon kötöttem ki ahol zsákutcába futottam. Sehova nem tudtam menekülni. Max le tudtam volan ugrani a tetőre, de azért 20 évesen még se akarok véget vetni az életemnek. Gondoltam és őrült fogócskába kezdtem a 3 japánnal a tetőn…. Már teljesen kifulladtam mikor megadtam magam és győzelemittas mosollyal kezelésbe vették a kezem….


Ekkor riadtam fel telefonom csörgésére….