10 éves voltam mikor apukámat áthelyezték Szöulba. Sose kérdeztem mi a munkája, így nem is mondta nekem. 2 hónapja hogy itt hagyott engem. Iszonyatosan hiányzik és be kell vallanom ha nem lenne Dae a legjobb barátnőm, már rég földönfutóvá váltam volna. Nehezen boldogulok apám nélkül, de remélem ez idővel egyre könnyebbé fog válni.
Anyukámat soha nem is ismertem. Amióta csak az eszemet tudom apukámmal éltem. Mikor kiskoromban rájöttem hogy nekem nincs anyukám gyakran kérdezgettem , hogy mi történt vele de mindig süket fülekre találtam. Sokáig nyaggattam vele, de egy idő után meguntam és annyiban hagytam a dolgot. De most már ő is eltűnt az életemből. Az okot szerintem sose fogom megtudni , hogy miért hagytak magamra mindketten, de igazából nem is nagyon izgat. Az utóbbi időben nagyon sokat veszekedtem apukámmal. Szinte már napi rutinná vált. Néha még el is durvultak a dolgok, Ha nem kapcsolok időben már rég a kórházban tengetném napjaimat. De ő mégis csak az apám, szóval ha visszajönne mindent megtudnék neki bocsátani, de mikor erre gondolok mindig rossz érzés kerít hatalmába és valahogy mindig pocsékul kezdem érezni magam…
De térjünk vissza a jelenhez. Jelenleg Dae-nél lakom. Ő a legjobb barátnőm. Itt, Szöulban ismerkedtem meg vele. Mikor ideköltöztünk senki nem barátkozott velem mert ’más’ voltam. Nem értettem őket, én is ugyanúgy koreai voltam mint ők, csak nekem nem fekete volt a hajam hanem szőke. és a szemem se barna hanem kék volt. Viszont ugyanolyan gyönyörű mandula formája volt mint mindenki másnak , ugyanúgy koreaiul beszéltem mint mindenki más. Eleinte nagyon zavart ez a dolog. és mikor hazaértem az iskolából aput mindig megkérdeztem hogy én miért vagyok mást mint a többiek. Ő csak ennyit felelt:
„ Te sokkal különlegesebb vagy, mint ők. Csak irigykednek rád mert te csudaszép vagy, én kis hercegnőm” Ezt a választ megkapva mindig mosolyogva indultam neki az újabb napnak, az újabb kihívásnak és idővel nem törődtem azokkal akik csak piszkáltak a suliból, ennek eredménye azt lett, hogy fél év múlva már senki nem piszkált, de néhányan még mindig féltek odajönni hozzám. Viszont sok barátom lett, aminek nagyon örülök. Dae-t is ekkor ismertem meg, azóta elválaszthatatlanok lettünk. Mindent együtt csinálunk. Ha nem különbözne a haj és szemszínünk olyanok lennénk mint az ikrek…Most is itt hülyéskedik mellettem pedig munkát kéne keresnünk. Bár igaz, hogy én se azt csinálom hanem a múltamon rágódok, ahelyett hogy az önéletrajzomat írnám.
Nézzük csak személyi adatok. Azt hiszem ezzel se perc alatt végzek, de mit írjak oda hogy betölteni kívánt munkakör/ foglalkozási terület?!
- Dae, segítsssss~
- Na miben?- kérdezte barátném nevetve.
- Hát ide mit írjak? 17 vagyok honnan tudjam mi akarok lenni?! Még a gimnáziumot se végeztem el…
Anyukámat soha nem is ismertem. Amióta csak az eszemet tudom apukámmal éltem. Mikor kiskoromban rájöttem hogy nekem nincs anyukám gyakran kérdezgettem , hogy mi történt vele de mindig süket fülekre találtam. Sokáig nyaggattam vele, de egy idő után meguntam és annyiban hagytam a dolgot. De most már ő is eltűnt az életemből. Az okot szerintem sose fogom megtudni , hogy miért hagytak magamra mindketten, de igazából nem is nagyon izgat. Az utóbbi időben nagyon sokat veszekedtem apukámmal. Szinte már napi rutinná vált. Néha még el is durvultak a dolgok, Ha nem kapcsolok időben már rég a kórházban tengetném napjaimat. De ő mégis csak az apám, szóval ha visszajönne mindent megtudnék neki bocsátani, de mikor erre gondolok mindig rossz érzés kerít hatalmába és valahogy mindig pocsékul kezdem érezni magam…
De térjünk vissza a jelenhez. Jelenleg Dae-nél lakom. Ő a legjobb barátnőm. Itt, Szöulban ismerkedtem meg vele. Mikor ideköltöztünk senki nem barátkozott velem mert ’más’ voltam. Nem értettem őket, én is ugyanúgy koreai voltam mint ők, csak nekem nem fekete volt a hajam hanem szőke. és a szemem se barna hanem kék volt. Viszont ugyanolyan gyönyörű mandula formája volt mint mindenki másnak , ugyanúgy koreaiul beszéltem mint mindenki más. Eleinte nagyon zavart ez a dolog. és mikor hazaértem az iskolából aput mindig megkérdeztem hogy én miért vagyok mást mint a többiek. Ő csak ennyit felelt:
„ Te sokkal különlegesebb vagy, mint ők. Csak irigykednek rád mert te csudaszép vagy, én kis hercegnőm” Ezt a választ megkapva mindig mosolyogva indultam neki az újabb napnak, az újabb kihívásnak és idővel nem törődtem azokkal akik csak piszkáltak a suliból, ennek eredménye azt lett, hogy fél év múlva már senki nem piszkált, de néhányan még mindig féltek odajönni hozzám. Viszont sok barátom lett, aminek nagyon örülök. Dae-t is ekkor ismertem meg, azóta elválaszthatatlanok lettünk. Mindent együtt csinálunk. Ha nem különbözne a haj és szemszínünk olyanok lennénk mint az ikrek…Most is itt hülyéskedik mellettem pedig munkát kéne keresnünk. Bár igaz, hogy én se azt csinálom hanem a múltamon rágódok, ahelyett hogy az önéletrajzomat írnám.
Nézzük csak személyi adatok. Azt hiszem ezzel se perc alatt végzek, de mit írjak oda hogy betölteni kívánt munkakör/ foglalkozási terület?!
- Dae, segítsssss~
- Na miben?- kérdezte barátném nevetve.
- Hát ide mit írjak? 17 vagyok honnan tudjam mi akarok lenni?! Még a gimnáziumot se végeztem el…
- Majd kitalálunk valamit, Hagyjuk azt utoljára. Mi a következő?
- Szakmai tapasztalatok amiből nekem egy sincs.
- Akkor ezt is kihagyjuk. majd megkérdezzük anyut ha haza jött mit csináljunk vele. Egyébként meg nem hiszem hogy részmunkaidőben kérnének ilyet… Bár kitudja.
-Remélem nem. ugyanis akkor soha nem lesz állásom.
-Dehogynem lesz, ha nem így állnál hozzá.
-A következő a tanulmányok… végre valami ahova tudok is írni valamit.- mosolyodtunk el mindketten. Gyorsan kitöltöttem és ugrottunk a következőre.
- Egyéni készségek.- mondtuk egyszerre és kitört a nevetés belőlünk.
- Anyanyelv: koreai, Egyéb nyelvek :angol- és nagyon érdekel az olasz és tudok is néhány szót szóval nem lehet nagy gond ha beírom- olasz…- a többit elolvasva az államat már vissza kellene műteni a helyére- a fele itt is üresen maradt., de úgy gondoltuk hogy ez is több mint a semmi és ha szerencsém van még sikerül is valami állást találnom.
Mikor Dae anyukája, Seo Hyun, szóltunk neki , hogy segítsen. ő erre csak annyit mondott , hogy talált egy pont megfelelő állásajánlatot nekünk, és ha akarjuk holnap el is visz és ott mindent megkérdezhetünk. Ettől a hírtől mindketten sikítva ugrottunk fel.
Olyan izgatott voltam egész este, hogy alig aludtam valamit, pedig nem is tudtam milyen állásról van Reggel felkeltem és azonnal kibattyogtam a fürdőben, de útközben összetalálkoztam Seo Hyunnal (igen én nem anyának hívom őt, pedig hívhatnám mert úgy kezel mintha én is a lánya lennék, de elmeséltem neki, hogy nekem sose volt anyukám így fura lenne őt annak nevezni, és ezért maradtunk a Seo Hyunnál). Nagyon meglepődött mikor meglátott.
- Grace, drágaságom nem aludtál?
- Szakmai tapasztalatok amiből nekem egy sincs.
- Akkor ezt is kihagyjuk. majd megkérdezzük anyut ha haza jött mit csináljunk vele. Egyébként meg nem hiszem hogy részmunkaidőben kérnének ilyet… Bár kitudja.
-Remélem nem. ugyanis akkor soha nem lesz állásom.
-Dehogynem lesz, ha nem így állnál hozzá.
-A következő a tanulmányok… végre valami ahova tudok is írni valamit.- mosolyodtunk el mindketten. Gyorsan kitöltöttem és ugrottunk a következőre.
- Egyéni készségek.- mondtuk egyszerre és kitört a nevetés belőlünk.
- Anyanyelv: koreai, Egyéb nyelvek :angol- és nagyon érdekel az olasz és tudok is néhány szót szóval nem lehet nagy gond ha beírom- olasz…- a többit elolvasva az államat már vissza kellene műteni a helyére- a fele itt is üresen maradt., de úgy gondoltuk hogy ez is több mint a semmi és ha szerencsém van még sikerül is valami állást találnom.
Mikor Dae anyukája, Seo Hyun, szóltunk neki , hogy segítsen. ő erre csak annyit mondott , hogy talált egy pont megfelelő állásajánlatot nekünk, és ha akarjuk holnap el is visz és ott mindent megkérdezhetünk. Ettől a hírtől mindketten sikítva ugrottunk fel.
Olyan izgatott voltam egész este, hogy alig aludtam valamit, pedig nem is tudtam milyen állásról van Reggel felkeltem és azonnal kibattyogtam a fürdőben, de útközben összetalálkoztam Seo Hyunnal (igen én nem anyának hívom őt, pedig hívhatnám mert úgy kezel mintha én is a lánya lennék, de elmeséltem neki, hogy nekem sose volt anyukám így fura lenne őt annak nevezni, és ezért maradtunk a Seo Hyunnál). Nagyon meglepődött mikor meglátott.
- Grace, drágaságom nem aludtál?
- Hát hogy őszinte legyek nagyon boldog voltam mikor mondtad , hogy lehet találtál nekem valami jó kis állást és annyira izgatott lettem, hogy szinte semmit nem aludtam. Bezzeg Dae…-mosolyodtunk el egyszerre.
- Gyere csak , gyorsan eltűntetem ezeket a hatalmas karikákat, de előtte ébreszt fel Dae-t , én addig szólok Seung Wonnak ,hogy csináljon valami reggelit.- mondta Seo Hyun – Drágám csinálnál valami könnyed reggelit a lányoknak?- kiabálta kedvesének. Eközben én bementem Dae-hoz , hogy felverjem ezt az álomszuszékot.
- Dae, kelj fel, Mindjárt mennünk kell. Dae… HAHÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ… Na végre.
- Neked is jó reggelt. Miért vertél fel ilyen korán? – próbálta nyitva tartani szemeit, valljuk be elég nehezen ment neki.
- Te már el is felejtetted , hogy ma megyünk az állásinterjúra?! – akadtam ki egy kicsit.
- Ja , tényleg, miért nem keltettél fel hamarabb?
- Mert nem lehet..- kuncogtam magamban.
Ezután Seo Hyun segített eltűntetni a karikáimat aminek köszönhetően már nem hasonlítottam egy hatalmas pandamacihoz. Eközben Seung Won megcsinálta nekünk a reggelit. Gyorsan megettünk mindent és mentünk is vissza birodalmunkba, hogy elkészüljünk.
Dae egy szép nyári ruhát vett fel. Az egész ruha fekete volt, még sem sugallta azt hogy temetésre készül. A deréknál egy kicsit el volt szorítva és egy piros rózsa díszítette. A fülébe két fekete gyöngy fülbevalót tett, a nyakába egy fekete gyöngysört aggatott , a kezére pedig egy rózsás karkötőt vett fel fekete órával. Hosszú haja göndören omlott a hátára. Sminkje kiemelte gyönyörű barna szemeit Tisztára mint egy modell. Fantasztikusan nézett ki.
- Grace, haladjál már . Sehogy nem állsz még pedig neked fontosabb ez az állás interjú mint nekem.- ébresztett fel gondolataimból Dae.
- Oké. Haladok.
A szekrényem előtt álltam , de nem tudtam eldönteni mit vegyek fel. Végül egy kék nyári ruha mellett döntöttem. Az egész égbolt kék volt, ezüst mintákkal. Nagyon szeretem ezt a ruhát mert kiemeli hosszú lábaimat, vagyis Seung Won mindig ezt mondja. Felvettem még hozzá egy fehér gyöngy fülbevalót, egy ezüst nyakláncot melyen egy fehér kereszt volt, egy ezüst karkötőt és egy órát. A hajammal nem tudtam mit kezdeni.
- Hagyjuk én nem megyek- szóltam oda Seo Hyunnak és Dae-nak. Mindketten értetlenül néztek rám, de mikor rájöttek a probléma okára a segítségemre siettek. Seo Hyun a sminkemet csinálta meg. Szolid sminket tett fel mégis valahogy teljesen kiemelte kék szemeimet. Dae a hajammal kezdett valamit. Mikor kész volt tükörbe néztem… Elállt a lélegzetem. Derekamig erő szőke hajam egyenes volt mint a fal, a sminkem meg egyszerűen mese szép.
- Köszönöm.
- Ezt nem kell megköszönnöd- mondta Seo Hyun.- Ez természetes.
Megöleltem mind kettőt , és 10 perc múlva már úton is voltunk.
- Gyere csak , gyorsan eltűntetem ezeket a hatalmas karikákat, de előtte ébreszt fel Dae-t , én addig szólok Seung Wonnak ,hogy csináljon valami reggelit.- mondta Seo Hyun – Drágám csinálnál valami könnyed reggelit a lányoknak?- kiabálta kedvesének. Eközben én bementem Dae-hoz , hogy felverjem ezt az álomszuszékot.
- Dae, kelj fel, Mindjárt mennünk kell. Dae… HAHÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ… Na végre.
- Neked is jó reggelt. Miért vertél fel ilyen korán? – próbálta nyitva tartani szemeit, valljuk be elég nehezen ment neki.
- Te már el is felejtetted , hogy ma megyünk az állásinterjúra?! – akadtam ki egy kicsit.
- Ja , tényleg, miért nem keltettél fel hamarabb?
- Mert nem lehet..- kuncogtam magamban.
Ezután Seo Hyun segített eltűntetni a karikáimat aminek köszönhetően már nem hasonlítottam egy hatalmas pandamacihoz. Eközben Seung Won megcsinálta nekünk a reggelit. Gyorsan megettünk mindent és mentünk is vissza birodalmunkba, hogy elkészüljünk.
Dae egy szép nyári ruhát vett fel. Az egész ruha fekete volt, még sem sugallta azt hogy temetésre készül. A deréknál egy kicsit el volt szorítva és egy piros rózsa díszítette. A fülébe két fekete gyöngy fülbevalót tett, a nyakába egy fekete gyöngysört aggatott , a kezére pedig egy rózsás karkötőt vett fel fekete órával. Hosszú haja göndören omlott a hátára. Sminkje kiemelte gyönyörű barna szemeit Tisztára mint egy modell. Fantasztikusan nézett ki.
- Grace, haladjál már . Sehogy nem állsz még pedig neked fontosabb ez az állás interjú mint nekem.- ébresztett fel gondolataimból Dae.
- Oké. Haladok.
A szekrényem előtt álltam , de nem tudtam eldönteni mit vegyek fel. Végül egy kék nyári ruha mellett döntöttem. Az egész égbolt kék volt, ezüst mintákkal. Nagyon szeretem ezt a ruhát mert kiemeli hosszú lábaimat, vagyis Seung Won mindig ezt mondja. Felvettem még hozzá egy fehér gyöngy fülbevalót, egy ezüst nyakláncot melyen egy fehér kereszt volt, egy ezüst karkötőt és egy órát. A hajammal nem tudtam mit kezdeni.
- Hagyjuk én nem megyek- szóltam oda Seo Hyunnak és Dae-nak. Mindketten értetlenül néztek rám, de mikor rájöttek a probléma okára a segítségemre siettek. Seo Hyun a sminkemet csinálta meg. Szolid sminket tett fel mégis valahogy teljesen kiemelte kék szemeimet. Dae a hajammal kezdett valamit. Mikor kész volt tükörbe néztem… Elállt a lélegzetem. Derekamig erő szőke hajam egyenes volt mint a fal, a sminkem meg egyszerűen mese szép.
- Köszönöm.
- Ezt nem kell megköszönnöd- mondta Seo Hyun.- Ez természetes.
Megöleltem mind kettőt , és 10 perc múlva már úton is voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése