-Réka? – egy nagyon fáradt lány állt előttem az ajtóban, egy hatalmas pólóban. A haja tiszta kóc, a sminkje lefolyva az arcán, fekete keretes szemüvege az orra hegyére csúszva. „Ez a….valami nem Szandi.” – gondoltam magamban.
-Nem erre a reakcióra számítottam. – sóhajtott Eli hangosan – Drága nem akarsz beengedni? – de választ se várva már fúrta is be magát a folyosóra, majdnem feldöntve Szandit, aki nem mellesleg még mindig engem figyelt.
-Eli…ne legyél már paraszt. Meg ne hangoskodj Picúr még alszik. Egyébként meg ki engedte meg neki, hogy itt aludjon? – nézett a rá ijedt szemekkel néző szöszire.
-Soohyun. Red bull?
- Legközelebb én állítok be szó nélkül hozzátok. Ha hideget akarsz hűtő, ha jó a szoba hőmérsékletű kamra, hűtő mellett lent a földön. – mondta rekedt hangon Szandi – Ja Réka ne ácsorogj már a lépcsőházba, gyere be. – fogta meg a kezem a fáradt lány és behúzott. Annyira néztem, hogy egy szó sem jött ki a torkomon…rettenetesen megváltozott, vagy csak a hosszú haja teszi.
-Annyira hiányoztál. – nyögtem ki végül és a karjaiba rohantam. Tényleg nagyon hiányzott, az én aranyos és kedves nővérem.
-Ó édes te is hiányoztál nekem. De mond már mi a helyzet? Hogy hogy csak te jöttél? – épp kezdtem volna beszélni, mikor halk nyöszörgést hallottam Szandi szobájából. A lány felemelte mutató ujját és eltűnt. Közelebb mentem a szoba ajtójához, hátha meghallom ki is pontosan Picúr, bár volt egy sejtésem. Eli mind eközben a konyhában sürgött forgott, kávét rakott fel, reggelit kotyvasztott és közben halkan dudorászott. Teljesen elámultam,hogy mennyire otthonosan mozog itt. Egy karton Red bull van a hűtő mellett, a fürdőben megannyi férfi holmi lógott a szárítón. Aztán meg hallottam ez ismerős hangot. Jól sejtettem, Picúr nem más, mint Dongho. Füleltem, hogy hogyan ébresztgeti és csitítgatja a halkan hüppögő fiút.
-Mi a baj Dongho? – kérdezte lágy, anyáskodó hangon Szandi.
-Képzeld, azt álmodtam, hogy Kriszta haza jött, és ott volt Zita és Réka is. – mondta rekedtes hangon.
-Gyere csak mutatok valamit. – aztán semmit nem hallottam. De az ajtóban Szandi mellett megjelent Dongho. 2 hosszú éve nem láttam ezt az édes pofit. Ahogy nagy szemekkel nézett én csak fogtam magam és megöleltem.
-De jó, hogy itt vagy. – hirtelen a hangja nagyon férfiasan csengett.
-Hiányoztál….- suttogtam.
-REGGELIIIIIIII! – üvöltött Eli a fülembe.
-Eli basszus, fogd már be. Miért kell üvölteni, itt vagy mellettünk 2 lépésnyire. – szidta le Szandi.
-Bocsi. – ölelte meg a mérges lányt a bűnbánó fiú.
-Gyerünk enni. – mondta Szandi nekünk háttal, mert Eli még mindig ölelte - Eli te meg szállj le rólam. Szeretlek én anélkül is, hogy nem ölelsz halálra.
-Tudom! De ez most olyan megható pillanat. – viccelődött Eli, habár tényleg megható pillanat volt.
-Igen Eli, de én hajnali 4- kor feküdtem le, és most a pontos idő reggel 10 óra. Dongho bejelentette, hogy nekem kell elvinnem a fotózásra, gondolom így téged is. Közbe megérkezett Réka, akinek meg kell menteni Kevint, de én is szeretnék vele egy kis időt tölteni. – mondta a lány közben kezeivel ide-oda hadonászott Eli karjaiban.
-Ezt honnan tudod? – vágtam közbe.
-Drágám van egy posta galambom, aki kicsit most túl ragaszkodó. De ha nem enged el kénytelen leszek meginni az össze energia italát.
-Hohó..azt már nem. – amint Szandi kimondta a varázs szót Eli lemászott róla.
Dongho nyomott egy puszit az arcomra, megfogta a kezem és behúzott a nappali-ebédlőbe, hogy együnk. Eli gyorsan összedobott pár tojás tekercset, nekem és Donghonak megcsinálta a kávét, Szandi kapott egy csokis cappucinot, ő pedig a szokásos Red bull-ját itta. A reggeli csöndben, beszélgetés nélkül telt. Figyeltem a mellettem ülő embereket. Valahogy annyira mások, mint régen mégis ugyanazok az emberek. Vajon Kevin is ennyire megváltozott? A reggeli végén Szandi Eli-ra hagyta a mosogatást. Közölte vele, hogy ha ilyen nagylelkűen reggelit készített, akkor nyugodtan el is mosogathat, addig ő letusol. Eli morgott halkan egy kicsit, de készségesen neki állt mosogatni. Dongho amíg várt a fürdőre kicsit visszafeküdt. Egyedül maradtam. Felálltam és körülnéztem, az immár nappalivá vált szobában. A polcok tele képekkel. Valamin megakadt a szemem. Négy lány volt a képen fürdőruhában. Mögöttük 3 fiú idétlenkedik. A 4 lány Zita, Kriszta, Szandi és én, a fiúk mögöttünk pedig, Xander, Hoon és Soohyun. Nagyon vicces kép volt. Sokáig időzhettem előtte, mert már Szandi ott állt mellettem vizes hajjal és melegítőben.
-Emlékszel Soohyun feszt azzal szórakozott, hogy dobált minket a vízbe.
-Ne is mond. Emlékszem, majdnem megfulladtam. – nevettem és tovább mentem – Úgy látom tényleg kibékültél Jaeseop-al. – a képen ők ketten vannak és boldogan ölelik egymást.
-1 évig könyörgött.
-Hogy adtad be a derekad?
-Egy nap a kórházba behoztak egy fiút.Hogy kit és hogy ki hozta be, fogalmam se volt. Csak mondták, hogy nézzem meg. – kezdte mesélni – Mikor bementem néhány vizsgálatot megcsinálni láttam meg, hogy ő az. Még a kórlapját se néztem meg. Először ki akartam menni, de nem engedett, csak magához húzott és megcsókolt.
-De romantikus.
-Az lett volna, ha közben nem vérezi össze a köpenyem. Ugyanis azért hozták be, mint később kiderül Hoon hozta be, mert mélyebben elvágta az ujját. Röviden ennyi. És te?
-Mi én?
-Jól tudod…Mi van Kevinnel és veled? – a kérdés szíven ütött. Vettem egy hatalmas levegőt és hangosan kifújtam.
-Igazából már lassan 1 éve nem beszélünk.
-Tudom. De még szereted…ugye?
-Teljes szívemből. – bazsalyogtam és ránéztem Szandira, aki csak megnyugtató mosolyt villantott. Csajos pillanatunkat Dongho zavarta meg.
-Megyünk? – kérdezte halkan.
-Még itt vagy Picúr? – kérdezte Szandi nevetve. Dongho vigyorgott egyet és elindult a kocsihoz.
-Eli!
-Há? – jött a „válasz” Hoon szobájából…mikor jött át a nappalin? Ugyanis Hoon szobája a nappaliba nyílik.
-Indulunk! – üvöltötte Szandi.
-Mindjárt!
-MOST! – kezdett kicsit mérges lenni.
-Persze Dongho aludhatott. – trappolt ki mérgesen Eli – És még Rékán sincs cipő.
-Én is megyek? – kérdeztem meghökkenve.
-Miért nem akarod látni Kevint? –kérdezte Eli. Tudom, hogy viccnek szánta, de jelenleg nem voltam olyan idegállapotba, hogy nevetni vagy válaszolni tudjak. csak fogtam a táskám, belebújtam a cipőmbe és elindultam Dongho után. Beszálltam a kocsi anyós ülésére és csak néztem ki a fejemből. 10 perc és újra láthatom Kevint. Bő 5 perc után megérkezett végre Eli és Szandi, a lány biztos jól megszidta, mert Eli oda állt mellém és bocsánatot kért.
Az utat mintha másodpercek alatt tettük volna meg. Izgultam és féltem, hogy mit szól majd Kevin ha meg lát és egyáltalán hogyan reagál majd.
-Fiúk ti menjetek előre. Majd mi is megyünk. – szólalt meg Szandi, a hangja nem éppen csengett magabiztosan. Fél, de mitől illetve kitől?
-Rendben. Bent találkozunk! – mondta Eli és maga után húzta Dongho-t.
-Réka tudnod kell, hogy valószínű akadályokba fogunk most ütközni.
-Miféle akadályokba? – kérdeztem Szandit, akinek immár az arcára is kiült a félelem- Szandi mi a baj?
-Amikor Jae bekerült a bandába már együtt voltunk. A menedzser azt akarta, hogy szakítsunk, mert én csak hátráltattam volna őt. De Jae kiharcolta, hogy együtt legyünk, lassan egy éve vagyunk együtt újra és még mindig nem tudtunk elmenni egy normális randira, nem voltunk nyáron kettesben nyaralni…örölük ha havonta egyszer látom. nagyon nehéz. Próbálok minden nap mosolyogni és bátorítani őt, de nehéz…- megcsuklott a hangja – Sokáig voltam a stúdiótól is eltiltva.
-Hogy mi? – döbbentem le.
-A menedzserük minden biztonsági embernek adott rólam egy képet és amíg volt az úgy mond „beszoktatási” idő nem láthattam AJ-t…sem Hoon-t. Szóval ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy valószínű Kevin-el se lesz könnyű. – Szandi kiszállt a kocsiból és rám mosolygott – Most maradj itt beszélek a nagy főnökkel.
-De…
-Semmi de… nem akarom, hogy te is át éld, amit én. Kérlek, maradj! – arcáról csak úgy sugárzott az akaraterő mégis a szemei nem erről árulkodtak. Bólintottam és a kocsiban maradtam.
Már majdnem 10 perc telt el és még mindig nem jött senki. Gondoltam kicsit meg mozgatom lezsibbadt végtagjaim. Kiszállt és abban a pillanatban Szandi jött ki mérgesen, mellette a menedzser szintén elég dühös fejjel.
-Nem Kedves érsd meg! Nem engedhetem be, nem tehetem kockára Kevin karrierjét. – üvöltött a mendzser….ajaj ezek szerint miattam megy a vita.
-Már miért menne tönkre? Nincs már Kevin így is elég lent a saját szakadékában? – Szandi hangja meg bicsaklik, aztán egy újabb szereplő a színpadon.
-Főnök, Szandi csak segíteni akar. Kérem ne vitatkozzon vele. – AJ hangja nyugodt és megfontolt volt.
-AJ te menj vissza, még tart a próba. – szidta meg a morcos rappert menedzsere, de AJ egy lépést sem mozdult, csak magához ölelte az immár halkan síró Szandit. –AJ menj vissza! MOST!
A fiú megpuszilta kedvese homlokát és vissza ment.
-Na jó! Úgy hallom rólam van szó. Miért nem láthatom Kevint? – nem bírtam tovább szó nélkül.
-Mert nem tehetem kockára a bandát egy szerelem miatt. Így is majdnem tönkretette már egy. – míg beszélt Szandit nézte, aki bár könnyes szemekkel, de állta a gonosz tekintett.
-Réka szállj be a kocsiba. – mondta Szandi és elindult a kocsihoz – SZÁLLJ BE! – üvöltött hangosan, a kocsi ajtóhoz érve vissza fordult – Maga meg rohadjon meg! – soha nem hallottam, igazából nem is láttam őt még ennyire idegesnek. Beszálltunk fejét a kormányra támasztotta és motyogott, de nem értettem, hogy mit. Majd egyszer csak rám nézett és magához húzott.
-Sajnálom! Gyenge voltam. – motyogta a fülembe.
-Nem a te hibád. Menjünk haza. – mondtam és elhúzódtam.
✸❀✸❀✸❀
Még nem mentem el a házunkhoz, inkább ott maradtam Szandinál. Eljött az este. Délután értesítettem mindenkit, hogy hol is vagyok. Kriszta és Zita kicsit megharagudtak, hogy csak úgy szó nélkül eljöttem, de megbeszéltük, hogy 2 nap múlva jönnek a fiúkkal. Ezek szerint két napig fogok Szandinál lakni. Ő délután elment bevásárolni és még pár dolgot elintézni. Mikor haza jött közöltem vele a híreket. Örült, hogy nála leszek, mert így legalább nem lesz egyedül. Gyorsan összedobtunk valami finom vacsit, megettük és tévét néztünk. Már jócskán elmúlt éjfél mikor Szandi kijelentette, hogy irány az ágy.
-Tusolj le, készítettem ki neked türcsit. – mondta.
-Köszönöm!
Szandi eltűnt én pedig egyedül ültem a sötét szobában. A telefonom hirtelen felberregett. Rá néztem a kijelzőre: Ismeretlen szám.
-Hallo! – szóltam bele.
-Te tényleg a stúdiónál voltál? Ez komoly? – ezt a hangot ezer közül megismerem, Kevin aggódó hangját senki nem tudja utánozni – Szólalj már meg!
-Igen Kevin, ott voltam. – mondtam halkan.
-Miért nem jöttél be?
-Mert nem mehettem.
-Mi…Mi az, hogy nem jöhettél? Ki nem engedett?
-A menedzsred….De Kevin…
-Mond!
-Szeretlek! – hallottam, ahogy halkan kuncog. Bár a következő lépést nem értettem…lerakta a telefont.
Csak néztem a kijelzőt hátha vissza hív, de semmi. Mivel ismeretlen számon hívott vissza hívni se tudtam. Bevágtam a telefonom a sarokba és eltarpolttam fürödni. Gyorsan letusoltam és bemásztam az ágyba.
-Kivel beszéltél? – kérdezte rekedt hangon Szandi.
-Jesszus azt hittem már alszol. – akkorát ugrottam, hogy majdnem leestem az ágyról.
-Előtted simán lefürödtem. Bocsi, hogy megijesztettelek.
-Bocsi, valami téves szám volt. – nem akartam neki elmondani, hogy Kevin volt. Nem akartam szomorúan elaludni így inkább semmisnek tekintem a történteket.
❀✸❀✸❀✸
Hajnali 3 lehetett, amikor valami motozásra ébredtem. Megfagyott bennem a vér, amikor hallottam a bejárati ajtó nyikorgását. Persze, hogy most kell nyikorognia. De lehet, hogy ez csak egy rossz álom és mindjárt felkelek. De hogy lehet egy álom ennyire élethű?! Közelebb húzódtam a mellettem mélyen alvó lányhoz, szinte teljesen a hátára másztam, arcomat a hátába fúrtam. Kicsit olyan volt, mikor kicsi voltam és a vihar elől így menekültem át anyukám karjaiba.
Az ágy mögöttem kicsit be süppedt és egy kéz csúszott végig a hátamon. A pulzusom az egekbe, a szívem majd kiugrik. A kéz a hátamról a derekamra vándorol, és valaki magához húz. Nem bírtam tovább és hangosan felsikítottam. Szandi kiugrott az ágyból és párnájával rátámadt a betolakodóra.
-Nesze!...Nesze! ..Te perverz! Réka hozd a serpenyőt. – adta ki az utasítást Szandi. Kipattantam az ágyból és szaladtam a kamrába a fegyverért. Mire beértem Szandi már a támadón csücsült és még mindig a párnájával ütlegelte.
-ÁÁLLLJJJJJJ~! – kiabálta hangosan egy ismerős hang – Szandi…Édes én vagyok!
-Honnan tudod a nevem? – kérdezte dühösen Szandi.
-Ha….vé..gre….abba..hagy..nád..lát..nád. – mondta a betörő. Hirtelen megláttam, hogy ki is a mi betörőnk, hangos nevetésben törtem ki, mikor észrevettem AJ-t.
-Te meg mit nevetsz? – kérdezte Szandi meg lepetten. Annyira nevettem, hogy csak mutogatni bírtam, hogy emelje fel a párnát. Lassan felemelte és meglátta AJ-t. A haja tiszta toll. A pólója elszakadt.- Upsz!
-Upsz bizony! – AJ megfogta és maga alá gyűrte a lányt – Így kell engem fogadni? – Szandi megpróbálta megsimogatni az arcát, de AJ megfogta a csuklóit és a feje mellé szorította a kezét.
-Te meg más lányokat ölelgetsz. – próbált sértődést színlelni Szandi.
-Mert azt hittem te vagy.
Szandi nem bírta és hangosan elkezdett nevetni. Én csak álltam az ajtóban és figyeltem őket.
-Még most nevetsz, de mindjárt nem fogsz. – AJ elkezdte puszilgatni a lány nyakát, aki erre még hangosabban nevetett. Aztán észrevettek, hogy ott vagyok. – Ó, sajnálom Réka! Nem akartalak megijeszteni.
-Semmi baj. Most én át megyek Hoon szobájába, gondolom, kettesben akartok maradni.
-Maradj nyugodtan! – mondta Szandi még mindig nevetve – Nem lesz semmi.
-Miért? – nézett szomorúan AJ az alatta fekvő lányra.
-Mert nem fogok lefeküdni veled, akkor, mikor tudom, hogy Réka szenved. –mondta és próbált kiszabadulni. – Réka segítenél? – rám nézett és felém intett. Erre én AJ-re pillantottam, aki kedvesen elmosolyodott.
-Igazad van….Meg egyébként se aludtam még két csajjal. – kacsintott rám.
-Most se fogsz Kincsem. – jelentette ki Szandi.
AJ végre le mászott róla. Gyors kiszaladt a fürdőbe, én addig bemásztam Szandi mellé az ágyba. Pár perc múlva a morci rapper egy szál alsóban jelent meg. Hiába vagyok, Kevinbe szerelmes egy ilyen látvány még minidg zavarba tud hozni és teljesen elvörösödöm…még jó, hogy sötét van. Szandi aludt középen. Éreztem, hogy miután AJ lefeküdt, azonnal magához húzza a melltettem már fél álomban lévő lányt. Majd kicsit később, valami mocorgást éreztem, valaki a kezemet kereste. Kicsit kinyújtottam és Szandi megfogta a kezem.
Lehunytam a szemem és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése