-Vörös!
-Szőke!
-Vörös.
-Szőke?
-Barna, én nyertem. - szólt közbe a vitánkba AJ.
-Jaj AJ menj már ki. Réka legyél vörös. - ajánlotta Szandi.
-Legyek szőke! - mondtam, nem tágítva az elképzelésemről.
-Ugye nem Eli miatt akarsz szőke lenni?
-Dehogy, na fesd a hajam. - kikaptam a kezéből a vörös hajfestéket és kidobtam. Szandi nagyot sóhajtott és elkezdte a hajamat festeni. Hogy miért leszek szőke, bevallom őszintén fogalmam sincs, de ma reggel mikor felkeltem úgy éreztem nekem szőkének kell lennem. Ja és pluszban csak sikerült, AJ karjaiban kelnem. Éppen azt álmodtam, hogy Kevin karjaiban alszom, de kinyitottam a szemem és elmúlt a varázs. Kibújtam a mélyen alvó rapper karjaiból és felkeltem, hogy megkeressem Szandit. A konyhába érve megláttam az asztalon egy cetlit:
Jó reggelt hét alvók! xD
Hogy nektek mennyire szeretet hiányotok van. Ahogy kibújtam az ágyból máris összetapadtatok! Nekem be kell, menjek dolgozni, de sietek haza. Réka hagytam otthon neked pénzt légyszi vásárolj be...és ha nem gond főznél valami ebédet? Kb. 3 óra fele már otthon vagyok.
U.I.: Ha sikerülne, 10 előtt kelnetek kirugdosnád AJ-t az ágyból? 11-kor lesz az új dal felvétele. Nem akarnám, hogy elkéssen.
Özön puszi nektek!
Szandi
-Igenis, értettem. - mondtam és elindultam felkelteni AJ-t. Fél 10 volt így még időben vagyunk. - AJ..Hahhhóó~...Kelj fel.
-mmmmm~ - morgott.
-Hát jó. - suttogtam. Felálltam az ágyra és ugrálni kezdtem. - AJJJJ~...KKELLJJ FFEELLL~! - kiabáltam hangosan. Lehuppantam az ágy szélére és a nagyokat pislogó fiúra néztem. - Jó reggelt!
-Szebbet és jobbat! Mennyi az idő?- kérdezte rekedt hangon.
-Azta, de kómás fejed van. Amúgy fél 10 múlt. Szandi üzeni, hogy kelj fel.
-Ő hol van? - nézett körbe AJ.
-Dolgozik.
-Jó kis asszonykám van….kis hangya a szentem.
-Reggel gyilkos a humorod, remélem, tudod. - közöltem vele.
-Hallanád Eli-t. Na jó kelek. Reggeli?
-Hol?
-Szerinted? - hát nem mindig hívnak meg reggelizni így bele mentem. Gyorsan felöltöztünk és irány a 0330, ahol már idejét se tudom mikor voltam. Ahogy beléptünk elöntöttek az emlékek. Minden olyan volt, mint régen. Csak a pincérek változtak meg. Három fiú volt. Egy magas, kicsit izmos, fekete rövid hajú lépett oda hozzánk és oda kísért minket egy asztalhoz. Nem tudom miért, talán a sors kegyes vagy éppen kegyetlen fintora lehetett, de pont abban a boxban kaptunk helyet, ahol akkor voltunk mikor elment az áram. „Szeretem ezt a boxot.” – gondoltam magamban és behúzódtam a belső székhez. AJ velem szemben ült le és rendelt mindkettőnknek egy omletett és egy nagy adag gofrit.
-Remélem szereted a gofrit. – kérdezte. Annyira másnak tűnik most, mint akkor mikor először találkoztunk. Bevallom mikor először megláttam kicsit megijedtem tőle. Extra rövid tüsis haja volt, ami miatt katonásabb volt az arca. De most hosszabb és így az arca is kedvesebbnek tűnik. AJ arcának elemzését egy mély, dörmögő hang zavarta meg.
-Ciaooo~ bambinaaa~! – tárt karokkal jött felém régi jó barátom és főnököm. Bár inkább apánk volt, mint főnökünk. Nem egyszer figyelmeztette Hoon-t, hogy ha egyszer is megbántja az ő szeretett Krisztáját a saját kezével tekeri ki a nyakát.
-Főnök! – álltam fel és megöleltem – Mi ez az olasz stílus?
-Váltottam.- mondta nagy komolyan- Az olasztól szexibb leszek nem gondolod? – hát most mit mondjak? Egy alacsony kis köpcös, hatalmas sörpocakos bácsi, aki olaszul beszél..inkább aranyos, mint szexi.
-Akkor Főnök. Come stai? – villogtattam olasz tudásom, amit még otthon középiskolában ragasztottam magamra.
-Ohhh~ Grazie! Sto bene. – vigyorgott – A reggelitek ma a ház állja, ritkán jön be ilyen kedves vendégem. – majd sarkon fordult és visszament elkészíteni a reggelinket én pedig visszahuppantam a helyemre.
-Na hát. Te olaszul is tudsz? – csodálkozott AJ.
-Anno abból érettségiztem.
-Erről Szandi nem is mesélt.
-Miért ti rólam beszélgetettek? – most rajtam volt a sor, hogy elcsodálkozzam.
-Hát miután kibékültünk és neki szeretet hiánya volt….mármint hiányoztatok neki, akkor mindig fogta a fényképalbumot és rólatok mesélt nekem. Így kicsit olyan volt, mintha ott lettetek volna.
-Szóval te tudsz rólam mindent. - kezdtem bele. Nem tehetek róla hajtott a kíváncsiság, hallani akartam az ő verzióját is. – De kérdezhetek valamit?
-Kérdez.
-Miért hagytad Szandit csak úgy magára?
AJ nagyot sóhajtott, egy pillanatra lehunyta a szemit, majd rám nézett és mosolygott.
-Azt hiszem jobb, ha az elején kezdem. A középiskolában ismertem meg Szandit. Zongorázni tanult, de mivel pici a keze nem nagyon ment neki. A tanárunk ugyanaz az ember volt, így megkért,hogy néha segítsek neki. Először csak a béna csajszit láttam benne. Tudod, akit inkább cikizel, mint segítenél neki.
-Én nem vagyok ilyen. – vágtam közbe.
-Bocs, néhány ember sajnos ilyen. Egy nap arra mentem be a terembe, hogy Szandi sír. Megvígasztaltam és hát…. – fiút még életemben nem láttam elpirulni, AJ fülig vörös lett és a terítő csücskét babrálta – ott voltunk és megcsókoltam. Hirtelen felindulásból. – rám nézett és vigyorgott – Ne nevess ki.
-Folytasd. – mondtam kuncogva. Közben megkaptuk a reggelinket is.
-Hajj~….- sóhajtott egy nagyot.
-Te mondtad, hogy az elejéről kezded.
-Oké, oké. Szóval, miután összejöttünk sülve-főve együtt voltunk. Aztán a zongora tanárom bejelentette, hogy egy angliai iskolába elküldte az egyik zongora darabom és felvételt nyertem. Nem tudtam, hogy mondjam meg Szandinak, így jobbnak láttam, ha csak úgy eltűnök az életéből. De aztán halasztottam és mégis maradtam egy évet itthon és pénzt gyűjtöttem, hogy ne kelljen a szüleimnek annyit rám költeniük. Hoon tudta, hogy elmegyek, de megkértem, hogy Szandinak ne szóljon. Csak egy levelet hagytam neki.
-Látom te is nehezen búcsúzul.
-Soha nem könnyű a búcsúzás. Főleg akkor, ha a világ legnagyobb kincsét veszted el. – hirtelen AJ arcán fájdalom jelent meg. Gondolom még mindig bántja, amit a szerelmével tett. Én is szörnyen éreztem magam miután Kevint csak úgy magára hagytam. – Szia csacsi! – gondolatomból, AJ hirtelen vidámra változott hangja keltett fel. – Hmm?...Igen itt van. Adjam?...Réka Szandi keres.
-Engem? – át vettem a telefont és beleszóltam – Halló!
-Neked meg hol a telefonod? – jött a vonal túl végéről barátnőm „mérges anyuka” hangja.
-Otthon.
-Ott annak a helye? Mindegy vegyél elő tollat, papírt.
-Minek?
-Muszáj neked ennyit kérdezősködnöd? – mondta én pedig gyorsan kértem a másik asztalnál ülő férfitól - gondolom ügyvéd lehetett, mert szmokingban volt és volt egy fekete aktatáskája is – egy tollat.
-Mond! – Szandi gyorsan ledarált egy számot és azt mondta, hogy sürgősen hívjam fel.
-Hívd fel kérlek ezt a számot. Kivettem a holnapi napom, hogy ki tudjunk menni Hoon-ék elé a reptérre. Visszaadnál drága páromnak?
-Ühüm. Szia! –vissza adtam AJ-nek a telefont. Félóráig azon hülyéskedtek, hogy becézgették egymást. Tudom, egyikőjük sem szereti, ha becézik. Bár Szandi néha azt mondja AJ-nek, hogy Cica, AJ pedig néha Kicsimezi Szandit, de hát ez a természet rendje. Végre letették. Még beszélgettünk egy kicsit AJ-vel, közben elpusztítottunk minden kaját az asztalról. Fizettünk és elváltak útjaink. Nem értem Eli miért nem kedveli AJ-t. Bár megértem, biztos csak félti a barátját, nagyon közel áll Szandihoz, akárcsak Kevin. Ők hárman olyanok, mintha testvérek lennének. Eli mindent elmond Szandinak és fordítva és ugyanez Kevinnel. Ja meg persze Hoonal. Gyors haza ugrottam, hogy megnézzem, mit kell vennem a bulgogihoz, elhatároztam, hogy azt csinálok kedves vendéglátómnak. Meg persze veszek hajfestéket. Elmondtam Szandinak őrült ötletem és megígértette velem, hogy veszek egy vörösösebb árnyalatot is. Szerencsére csak hús és pár fűszer kellett hozzá. Gyorsan elszaladtam a közeli kis boltba és mindent bevásároltam.
Pont vettem ki a sütőből a húst, mikor meghallottam az ajtónyitódást.
-Réka! Haza jöttem. – üdvözölt Szandi.
-Szia! Jó volt a munka?
-Isteni. Hoztam vendégeket. – mondta, de akkor már Dongho a nyakamban volt.
-RRÉÉKKAAAA!
-Szia Dongho! – üdvözöltem őt is és nyomtam egy puszit az arcára. Miután ő is adott egyet berohant a nappaliba és bekapcsolta a Szandinak vett Xbox-ját.
-Szia Réka!
-Eli szia! Milyen volt a felvétel?
-Szar! – hajaj Eli mérges. Vajon mi történhetett? Megölelt gyorsan és beslattyogott Hoon szobájába. -Ó AJ te is itt vagy?
-Aha. Jöttem megnézni a mátkámat.
-Chö~ a kórház előtt dekkoltak amíg nem végeztem. – nevetett Szandi és belebújt AJ karjaiba. – Tényleg felhívtad a számot, amit adtam?
-Hát..őőő.. – a zsebemből elővettem a papírt és néztem az ismeretlen számot….hmm~ deja vu-m van.
-Ajj. De legalább akkor a haj festéket megvetted?
-Persze!
-Akkor irány a fürdő. –mondta Szandi és kibújt párja karjaiból. - Cica menj be a nappaliba, most egy csajos délután következik. – AJ fintorgott és rá jöttem Szandi miért cicázza, néha olyan az arca, mintha egy kis cica lenne.
-Réka kezdek rád féltékeny lenni. – nevetett AJ.
-Bocsi. – vigyorogtam –Amúgy Eli-nak mi baja?
-Kevin balhézott. Majd elmesélem.
-Rendben. – nyugtáztam és berohantunk Szandival a fürdőbe.
-Vörös! –kezdte Szandi.
-Szőke!
-Vörös.
-Szőke?
-Barna, én nyertem. - szólt közbe a vitánkba AJ.
-AJ… - mondtuk egyszerre Szandival. A fiú megadóan felemelte kezét és visszament olvasni a nappaliba.
Végre elkezdtük befesteni a hajam szőkére.
❀✸❀✸❀✸
Másnap szőke fejjel ébredtem. Nem tudtam elégszer csodálni új hajszínem reggel fogmosás közben. Lassan itt az ideje, hogy elinduljunk a reptérre Zitáék elé. Jó lesz már őket látni.
Tegnap este megtudtam, hogy Kevin balhézott Eli-val, mert azt hiszi nem segített, hogy bejussak hozzá tegnap előtt. Dongho szerint nagyon csúnyán összevesztek. Este megettük a késői ebédre készült bulgogit, még jó, hogy többet csináltam, mert a három fiú úgy evett, mintha már lassan egy hónapja nem ettek volna. Sáskajárás hozzájuk képest, gyenge kezdő volt. Mi lett volna ha Soohyun is jött volna? Szegény ő lesérült és inkább otthon maradt pihentetni a lábát. Meg azt hiszem kicsit ő is magányra vágyott. Készítettünk desszertnek, mindenkinek egy forró csokit. Aztán késő este a fiúk haza mentek, mi pedig Szandival fáradtan dőltünk be az ágyba. Aznap este nem kellett minket altatgatni. Mindketten 2 perc alatt süllyedtünk mély álomba.
-Kész vagy? – jött be Szandi a fürdőszobába.
-Egy másodperc. – fújtam magamra egy kis parfümöt és már készen is voltam. Beszálltunk a kocsiba és irány a reptér. Az út nem volt hosszú, mert egész úton fars hangon énekeltünk Szandival, ami nagyon vicces volt és az idő csak úgy repült. A háromnegyed órás út 2 percnek tűnt. Kerestünk valami jó kis parkolót, ami közel volt a bejárathoz, de nem büntetnek meg.
-Ha jó látom 10 perc és itt vannak. – néztem az érkező járatokat – Addig üljünk le.
-Én elmegyek hozok valami üdítőt.
-Rendben. – Szandi elindult a büfé felé én pedig megfordultam és célirányosan megközelítettem egy padot.
-Az üdítő? – kérdeztem Szandit.
-Nem volt olyan,amit szeretek. – válaszolt és lehuppant mellém. Valami nekem itt gyanús.
Végre megláttam a magyar járat utasait. Aztán felbukkant 4 ismerős arc. Kiseop és Hoon persze napszemüvegben és kapucnis pólóban, de így se úsztak meg egy kisebb rajongó tábort. Zita és Kriszta testőrként védte a két fiút, mókás volt őket így látni. Kriszta észrevett és sikítva rohant felém. Aztán Zita is, de engem se kellett félteni. Felpattantam, gyorsan megölelgettem a két fiút, aztán rohantam barátnőim karjaiba. Körbe-körbeugráltunk. Oldalra pillantottam és megláttam, hogy Szandi nincs mellettem. Kerestem, hogy hol van és amikor megláttam teljesen lefagytam. Egy magas vékony fiút ölelt magához, de Kiseop nem lehet, hiszen ő még nem ért oda hozzá, Hoon pedig nem ilyen vékony, de akkor ki?! Nem látom az arcát, hiszen napszemüveg van rajta vagyis azt hiszem, mert nem raktam be a kontaklencsém és nem láttam olyan messzire. A homályos alak felénk közeledett. Ki vagy? A kapucni a fején, kezei zsebre vágva. A kép egyre élesedett. Végre leveszi a szemüvegét, kezei kibújnak a zsebből. Az a kéz, azok a gyönyörű hosszú ujjak.
-Kevin… - suttogtam és kicsit eltolva magam a lányoktól futásnak eredtem. Futottam, ahogy a lábaim bírták. Megállt és széttárta a karjait. Végre elértem hozzá. Szinte már egybe olvadtam vele olyan szorosan bújtam hozzá. Itt van….végre. A karjaiban tart az az ember, akit a világon a legjobban szeretek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése