-Ne. Ez nem lehet. - sikítottam - Hagyjatok.
-En megmondtam. - jött az ismerős hang.
-Chen. - fordultam felé - Segíts.
-Csak ha otthagyod ezt a nyomorultat.
Nem tudom,hogy a hirtelen jött sokktól vagy Chen jelenléte hatott rám, de azt hiszem rosszat tettem.
-Rendben. - suttogtam.
Lay hirtelen tűnt el a karjaimból, azonnal felkaptam egy alsót meg egy nadrágot és kiabálni kezdtem a nevét.
Hallottam ahogy engem szólongat,de csak Chent követtem.Azt sem tudom, hogy hogyan került rám a nadrágom, egyszerűen nem értem. "Mi történik velem? Kris! Kris!" - kiabált tudat alattim, mert egy hang sem jött ki a torkomon.
Egy hofehér teremben tértem magamhoz. A hatalmas fehér asztal mögött holló fekete szárnyak kandikáltak ki.
-Kai?! - a legutolsó ember az életemben akivel találkozni akartam. Talán még Lucifernél is gonoszabb.
Elkezdtem keresni, de de mintha blokkolták volna. -Chen! - ordítom a nevet, de semmi. -Lay! Gyere vissza hozzám. - suttogtam
Az agyam egy mély szegletében hallottam, hogy Kris engem hív.
-Hiába keresed. Nincs itt. - fordult felém Kai. Arca még mindig gyönyörű és tökéletes, csak a szemében ragyogo joság immár gonosszá vált.
-Mit akarsz tőlem?
-Lay,Lay,Lay. - felallt és közelebb jött hozzám. Kezét erősen derekam köré fonta - Drága Unikornisom. Drága gyogyítom. Az erőd még mindig hatalmas és csodálatos. Megrészegít a belőled árado joság.
-Dögölj meg. - próbáltam kitörni,de sehogy sem sikerült - KRIS! -üvöltöttem.
Felkaptam a fejem Lay hangjára de nem tudtam hol keressem. -Lay, gondolj rám és fogom tudni hol vagy! - sugalltam neki
"Nem olyan könnyű, mikor már lassan megerőszakolnak." - gondoltam. Szemeim összeszorítva próbáltam Kai kezét nem érzékelni, ahogyan meztelen hátam simogatja.
-Remélem ide hívod nekem. - a szemeim kipattantak. Hogyan jöhetett rá? - Nem vagyok hülye Lay.
-Eljön értem. Te meg vissza takarodsz oda, ahová való vagy.
-És Te? Ha Krissel maradsz a föntiek leszakítják a tisztaságtól annyira fehér szárnyacskád és neked is ilyen szép szurok fekete lesz.
-Ez már legyen az Én problémám.
Mérgesen fújtattam. "Ha Hozzád ér... letépem a fejét." Szárnyaim kiengedtem és a tetőre illantam. Ott kezdtem érzékelni. Nagyon nehezen ment.
-Közel jár. - Kai arcára gonoszkás félmosoly húzódott, aztán ajkai vadul martak ajkaimra. Lihegve vált el tőlem, majd őrült módjára vihogni kezdett és a felső testem minden egyes kis szegletén hagyott egy vöröslő foltot.
-Gyerünk már! - ordítok kétségbe esve. Meg kell találnom. Lassan kezdtem lenyugodni, és Layre koncentrálni.
A testem bizseregni kezdett, de nem Kai kínzásától, hanem úgy éreztem, hogy Kris lelke a testemben árad szét. Kinyitottam a szemem és csak meredtem előre.
-Itt vagy? - kérdeztem tőle.
-Itt... - suttogtam
Hangja mosolyt csalt az arcomra.
-Ezt mégis hogyan?! - az előttem álló fél őrült szemei kikerekedtek - Eddig még senkinek sem sikerült összekapcsolódni. A lelketek egybe olvadt. De hiszen ti....jó s rossz...Nem lehet. Ez nem lehet. - mondta, majd hatalmas karmait a karomba mélyesztette közben folyton azt kiabálta, hogy a véremet akarja.
-Lay, használd az erőm... Gondolj arra, hogy hatalmas kín kezd el Kai testében forrni...
-Nem megy. Gyenge vagyok, Én csak egy gyógyító vagyok. - újabb döfés, immár a hasfalamba - Kris, Kris, fáj, nagyon. Nem megy. - kezdtem sírni.
-Gyerünk Lay, segítek!
A kezem Kai csuklójára vándorolt, aztán hirtelen, mintha minden izmom lángokba borult volna. A testem körül halvány kék lángok jelentek meg. Az előttem térdelő hangosan felkiáltott, a lángnyelvek egyre sötétebbek lettek. Királykék, de valahol szinte már fekete lángnyelvek ostorként csapkodták elrabolóm testét.
-Szenvedj! - hangom mély volt, szinte már démoni.
-Ez az...folytasd! - elmosolyodtam -Hagyd, hogy a kín és a szenvedés átjárja a testét, és a lelkét... mintha gyógyítanál, de most bosszút állsz amiért elvitt, és bántott.
Folytattam a kínzást. Meglepődtem az érzésen, ami a hatalmába kerített. Élveztem, élveztem, hogy bántom Őt. Közben a testemen lévő sebek is kezdtek gyógyulni. Szárnyaim kicsapódtak, a kék láng átjárta először az egyiket, majd a másikat. Mindkettő hófehér volt, pedig azt hittem, hogy már feketék.
-Nem bírok leállni. - remegni kezdtem -Meg fogom Őt ölni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése