Fejemben szinte filmszerűen kezdtek pörögni az események. A földre rogyva üvöltöztem a hirtelen jött képektől. Vér, harc, Kris, ágy és minden más. Magzatpózban, remegve feküdtem a földön.
Felszedtem újra a karjaimba zárva vittem be az ágyra.
-Lay? - kezdtem simogatni az arcát
Halkan szipogtam és Kris kezét tördeltem. Szárnyait figyeltem.
-Emlékszem. Emlékszem mindenre. Nem akarok újra felejteni. Kris, nem akarlak újra elveszíteni. Elég volt a magányból.
-Nem fogsz elveszíteni, nem fogom hagyni. - szorosan fogom a karjaimban.
Úgy csimpaszkodtam belé, mintha csak attól félnék, hogy ha elengedem eltűnik.
-Ha elengedlek ugye nem tűnsz el? - fúrtam arcom a nyakához.
-Az nem olyan biztos Lay. - amint meghallottam Chen kedvesen csengő hangját elengedtem a mellettem ülő fiút.
-Mit akarsz itt Chen? - nézek rá.
-Lay után jöttem. Hívják! - mutat fel. -Választania kell... bukott lesz mint Te, vagy angyal. - mondja.
Nem tudtam hirtelen dönteni. Krist még csak most kaptam vissza, Chent pedig legjobb barátomnak hittem.
-Chen, Én....nem - dadogtam. Felemelte a kezét. Közelebb jött hozzám, majd végig simított a hátamon. Hófehér szárnyaimat erőtlenül tártam. Vállaim nehéznek érzetem. Chen kitépett egy hófehér pelyhet.
-Te gyógyító vagy Lay. A feladatod, hogy az emberek lelkét meggyógyítsd, Kris pedig csak egy bukott senkiházi, aki eldobta a tisztaságát...
-Miért? - fordultam Chen felé, de Ő már sehol nem volt. Szerelmem felé fordultam - Miért lettél bukott?
-Mert amikor ember voltál Én vigyáztam rád. Szerelmes lettem beléd ezt pedig fent megtudták. Bukott lettem, megkerestelek, innentől gondolom emlékszel rám, aztán jött a harc, ellenem hangoltak. Te pedig nem öltél meg, ezért Gabriell letaszított, újra ember lettél, és most itt vagyunk!
Tehát akkor Kris most miattam az aki.Nem szerethetem,mert ő már a sötétség gyermeke.
-Veled akarok maradni. - másztam ölébe.
-Biztos ezt akarod? - suttogtam neki
-Soha nem voltam még ennyire biztos semmiben. - bújtam hozzá. Már csupán az illatától teljesen elkábultam.
-Akkor veled maradok. Amíg el nem zavarsz. - puszit adtam a halántékára
-Kizárt, hogy késő estig elengedjelek. - morogtam a nyakához. Majd apró puszit nyomtam lüktető erére.
-Ahogy akarod. - kuncogtam
-Csak még egy apró kicsi kérdésem van. Ezt - fordultam neki háttal, szárnyaimmal majdnem lecsapva őt - Hogy tüntetem el?
-Gondolj arra, hogy... elbújnak. - mondom.
Furcsán pillantottam hátra.
-mi van? Elbújnak? - és ahogy kimondtam a szárnyaim eltűntek
-El. Csak mond neki, vagy gondold! Ha pedig ki akarod engedni akkor arra gondolj, vagy ha repülni akarsz, szintén.
Ahogy megszabadultam a hátamon lévő súlytól vissza fordultam.
-Nem lehetne, hogy mindketten normális emberek legyünk?! Szárnyak nélkül és minden nélkül, csak Te meg Én.
-De... lehet... viszont akkor nem tudjuk magunkat megvédeni.
A témát lezártnak tekintettem és ajkaira tapadtam, közben gyors mozdulattal szabadítottam meg pólójától.
Meglepve néztem Layt a csók után.
-Már ennyire jól vagy? - pislogtam rá
-Nem, egyáltalán nem vagyok jól. A fejem lüktet, milliónyi kérdés van benne. A testem minden része sajog. Szárnyam van, amiről nem tudtam, sőt az életem eddig egy hazugság volt. Most csak kiakarom kapcsolni az agyam. - arcát a kezeim közé fogtam - Segíts felejteni.
-Kérésed számomra parancs! - illantam a hálóba, és fölé magasodva néztem rá
Ahogy rám mászott, újabb emlékek villantak be. Ketten voltunk egy hatalmas baldachinos ágyban. Elvesztük egymás karjaiban. Arcom egyre vörösebbnek éreztem, ahogy egyre több kép jelent meg. Lábaim dereka köré fontam és úgy húztam le magamhoz.
Láttam, hogy zavarba van, mint mindig is volt, azt akartam, hogy újra az enyém legyen. Levettem róla a ruhát, és ott feküdt előttem -Mai napig elcsodálkozok a szépségeden... látszik, hogy angyal vagy.
Hófehér bőröm szinte vakított a sötét ágynemű fölött. Ajkai puhasága megrészegített. Ujjaim hajába vándoroltak. Csípőmön éreztem erekcióját.
Édes ajkai elvarázsoltak, már majdnem elfelejtettem mennyire is imádtam, és mennyire illik hozzám. Kicsit megmozdítottam a csípőm amitől a számba nyögött.
Édes érzés szaladt végig a testemen. Gyorsan mozdulva magam alá gyűrtem őt. Meztelen alsó felem irritálta a farmer anyaga, így inkább megszabadítottam tőle és a boxerétől. Majd apró csókot hintettem hasfalára és egyre lejjebb haladtam, mígnem elértem férfiasságát. Kicsit tétováztam, nm tudtam mit szól majd, de pár másodperc után számmal kezdtem őt kényeztetni.
Fantasztikus érzés volt újra érezni Őt, ahogy az ajkai rajtam mozogtak, a keze mozgása, nem bírtam nem hangot adni neki. Hajába turva fejem hátra vetve alsó ajkam beharapva szuszogtam
Hajamba kapaszkodva próbálta kicsit nyugtatni magát, de egyre hevesebb tempót követelt. Teljesen megteltem vele. A számban minden lökéssel úgy éreztem, hogy egyre mélyebbre nyom. Aztán egy váratlan pillanatban édes íz áradt szét a számban. Kris hangosan kiáltotta a nevem.
-Lay! - ziháltam. Szemeim összeszorítva tartottam, elengedtem a haját és megfogtam az arcom.
Nem bírtam ki, hogy ne nevessek, mikor megláttam, hogy teljesen széthullott pusztán a számtól és a nyelvemtől. Felhúzta lábait, Én pedig közötte felkúsztam, arcomat az izzadtságtól ragacsos mellkasára hajtottam.
-Szeretem hallani, mikor a nevem mondod.
Egyik kezemmel derekát öleltem, másikkal pedig apró köröket írtam le ujjam a mellbimbója körül.
-Én is, ha az enyémet nyögöd alattam. - emeltem fel a fejét, durván csókoltam meg, és fordítottam a helyzeten. Kivettem a síkositót a fiókból bekentem az ujjaim és egy ujjal azonnal behatoltam. Csókba nyögött
Ujja gyakorlott mozdulattal csábított. A testem égett. Mozogni próbáltam, de kezem a fejem felé emelve leszorított. Fejem hátra vetettem és élveztem, ahogy mozog bennem.
-Akarlak...Kris. Azt akarom, hogy bennem legyél. - lihegve adtam hangot kérésemnek. Habár ujjai csodákra voltak képesek, nekem másra volt szükségem.
Elmosolyodva vettem ki az ujjaim és lassan hatoltam belé a tagommal. Azt hittem ott élvezek el. Annyira jó volt.
Lassan tolta belém minden egyes centijét. Az érzés leírhatatlan, egyszerre volt kellemes és gyönyörrel teli, másodszor pedig a szemem könnybe lábadt a fájdalomtól. Kezeim még mindig fejem fölé szorítva, most már mindkét kezével. Lehajolt hozzám és egy erősebb lökéstét, csókjával enyhítette. Szememből kicsordult a könny.
Láttam a könnyeit, ezért lassan mozogva, elkezdtem lecsókolni azokat.
Az előbbi vad tempójához képest a mostani lágy tánca elvarázsolt. Kezével még jobban rásegített, hogy a közelgő orgazmusom szinte szétrobbanjon. Éreztem, hogy atomjaimra hullok alatta. Szemeimet lecsukva, a hátába marva nyögtem hangosan a nevét, aztán nevetés tört ki belőlem, majd zokogni kezdtem.
-Szeretlek. - néztem a könnyekben úszó tekintetét. Tényleg így éreztem, de ezt még soha nem mondtam neki. Mivel Én is elértem a csúcsot a nyögései miatt, óvatosan távoztam belőle, és mellé feküdtem. Nem tudtam miért kezdett még jobban sírni, de sejtésem szerint amiatt, hogy kimondtam az SZ betűs szót. Lágyan vontam magamhoz, állam a feje tetejére raktam, és hagytam, hogy hozzám bújjon teljesen.
Úgy éreztem,mintha egy kis fiú lennék,aki megijedt a sötétben.
-Még soha senki nem mondta ezt nekem. - szipogtam és erősen szorítottam őt.
-Én se mondtam másnak. - homlokon pusziltam
Mintha csak egy végszó lett volna,hátam ívbe feszült. Hangosan felkiáltottam a fájdalomtól. Úgy éreztem mintha a szárnyaim tépnék lassan, hogy minden kis centijét jól érezzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése