Esti mese :3

-Kevin örülnék ha nem izegnél és mozognál. - szóltam meg öcsémet, akinek épp a haját festettem - Nem értem miért akarsz szőke lenni?!

-Mirae neked sose fog tetszeni a szőke haj, de a fodrászom vagy, sőt a testvérem...nem gondolod, hogy kicsit támogatnod kellene?! A bandának szüksége van arra,hogy én szőke legyek és kész.

-Mert mi lesz azzal, hogy ha te szőke leszel?!

-Mirae...- nézett rám szigorúan hatalmas barna szemeivel, de nem tudott meghatni, a szőke akkor se a zsánerem, ha az öcsém, ha nem. Nyelvet öltöttem és folytattam tovább a munkám. Már majdnem kész voltam mikor egy aprócska lány bukdácsolt keresztül az ajtón, sikerült orra esnie. Gyorsan oda rohantam hozzá, hogy segítsek, de Kevin gyorsabb volt. Hóna alá nyúlt és úgy felkapta szegény lányt,hogy azt hittem menten vissza huppan.

-El...el....elnézést.- mondta a cipő orrának- Engem Soohyun küldött, hogy szóljak,azonnal kezdődik a forgatás.

-Basszus elkések.- csapott a homlokára Kevin - Te itt maradsz és majd ketten vissza megyünk,úgy nem szidnak meg.

-Egyébként mi a neved? - vágtam közbe, Kevin vissza huppant a székbe és folytattam a munkám.

-Ro....

-Ro, de szép. - nevetett fel Kevin.

-Hülye, csak szegénykém halálra van ijedve. - csaptam a vállára és a lányra néztem, aki vöröslött, mint egy rák. Nagy levegőt vett és mélyen meghajolt.

-A nevem Rory Choi, örvendek a találkozásnak, én leszek az új menedzser asszisztens.

-Rory....- rágódott a néven Kevin - Ez tetszik. - vigyorgott.

-Kész vagy bajnok! Futás, mert Soo kinyír. Rory maradsz egy vágásra?

A lányka szemei hatalmasra kerekedtek, mint eddig most is hebegett-habogott, de öcsikém kezébe véve a dolgokat a székhez terelte és leültette.

-Nem bírom hallani azt, hogy nem. Nyugi jó kezekben vagy. Majd falazok neked. - mondta és a lányra kacsintott, én kaptam egy búcsú puszit fizetség gyanánt és Vinne már sehol sem volt. Roryból igazi nőt varázsoltam, a haját kicsit kivilágosítottam, fazonra vágtam és vittem fel egy dögös sminket, füstös szemek, vér vörös ajkak.

-Neked kell egy ruha. - mondtam és a raktárba rohantam, ahol pár régi ruhám porosodott. Kiválasztottam egy egyszerű, ám annál dögösebb fekete minit.

-Hányas a lábad? - kiáltottam ki.

-37 - jött a halk válasz.

Találtam egy fekete szögecses magas sarkút ki vittem és a kezébe nyomtam. Csak nagy szemekkel nézett rám. Az emelet felé tereltem és mutattam neki, hogy menjen fel és öltözzön át. Jót mosolyogtam mikor felfelé menet megbotlott az egyik lépcsőfokban. 10 perc telhetett el, a telefonja percenkét búgott hangosan, már épp a mentő akciót akartam indítani, amikor kibotorkált a lépcsőfordulóhoz.

-Wááóóó~ - gyönyörű volt, a fekete jól passzolt világos bőréhez, kicsiny termete pedig így tekintély parancsolóvá vált- Ezt meg kell mutatni a fiúknak.

-De hát én még csak a menedzserrel és Soohyunnal találkoztam. Nem ismerek senki mást.

-Már hogyne ismernél, a kis szösszenet az öcsém, Kevin. Őt is ismered. - arca pírbe úszott - Neked tetszik.

-Nem! Hogy is tetszhetne?! Ne beszélj butaságokat!

-De igenis tetszik. Na, gyere. - megfogtam a csuklóját és magam után húztam. A raktár épületben hatalmas volt a nyüzsi, mindenki rohant jobbra-balra a menedzser lépett oda hozzá, nem éppen szelíd mosollyal az arcán.

-Rory mégis....

-Nyugi főnök velem volt. - mentettem ki a lányt - A fiúk?

-Mirae nem teheted ezt, Kevint is már égen földön kerestük.

-Sajnálom. De mond már...- ekkor észre vettem Dongho-t- Pici Do! - kiáltottam és kalimpáltam erősen, vissza intett, de mennie kellet sminkbe szóval csak egy futó ölelést váltottunk és megtudtam, hogy hol az én tékozló öcsém. Mikor megláttam, magam elé toltam Rory-t és oda löktem Kevinhez, én pedig egy fal mögé szaladtam. Mindkettőnek elállt a szava, ahogy láttam levegőt se vettek. Eli lépett oda hozzám:

-Szia Gyagyás! - köszönt és megölelt. 

-Szia Galambom. - oda húztam magam mellé és mutattam, hogy maradjon csöndben.

-Mi az? - suttogta. Az édesen beszélgető párocska felé mutattam - Te boszorkány. - vigyorgott- Már megint a kerítőt játszod?

-Nálad bevált. - morogtam és hozzá bújtam.

-Jó, de téged én fűztelek, Elison Kim.

-Ó te galambok, galambja. Az öcsémnek is jár a boldogság. De oda néz. - mikor a friss sweet couple felé pillantottam egy szelíd csók csattant el köztük, elárasztott a büszkeség.

-Na ki a legjobb kerítő?

-Az én gyagyás boszim. - mosolygott Eli és követve a friss pár példáját megcsókolt.

A csókokat egy hangos: FELVÉTEL! szakította félbe. Rory és az én csacsi öcsim azóta is egy pár....Vajon mi lett volna, ha Kevin nem erőlteti, hogy maradjon? Nem tudom, de nem is akarok bele gondolni, ez így jó, ahogy van.