Úgy
érzem, ha kilépek a magam köré fújt buborékból eltűnök. Egyszerűen megszűnök
létezni. A testem a fizikai világ rabja lesz, még a lelkem messze szárnyal az
ismeretlenbe, boldogon, felszabadultan, de ami a legfontosabb, önfeledten mosolyogva.
Vajon
tudok úgy mosolyogni a világra, ahogy lelkem teszi? Sikerülhet lelkem hosszú,
boldogsággal teli zarándok útja a testemhez? Annyi a megválaszolatlan kérdés.
Hol kaphatok rá választ? Zenékben, képekben, arcokban? Magam sem tudom,
segítség kell. „Vigyél el!”- kiálltja testem a rá kedvesen mosolygó lányra, aki
én vagyok. Én állok a hatalmas virágos mezőn, nézem a körülöttem lévő nyüzsgő
világot. A madarak hangosan dalolnak, a nap kellemesen ölel meleg sugaraival,
enyhe szellő csiklandozza bőröm, körülöttem a magas fű között megbújik egy-egy
apró, illatos virág.
-Te
buta test! – kiáltja lelkem. Válaszolnék, de nem bírok, mennék, de lábaim nem
visznek, kezeim a testemhez ragadtak.
-Ne…-
nyöszörgöm halkan – Te sokkal boldogabb vagy, ott ahol vagy. Nekem itt nehéz és
fáj. Nem tudom elviselni ezt a fájdalmat.
-Te
buta test. – hangosan kacag lelkem és elszalad.
-Ne
hagyj itt! Csak te ne hagyj itt. Akkor eltűnök. Vigyél el!
A
lelkem most új tájakon jár, sós tenger illata égeti az orrát, puha homok
masszírozza talpát. Most csak ül és figyeli a sirályok táncát, ahogyan a
magasból csapnak le, körbe-körbe repülnek. A mélykék, haragos tenger vad
hullámokat vet, ám mégis mire a partra ér kellemes hűsítő a lábnak. A nap már
lemenőben van, gyönyörű látványt nyújt. A citrom naranccsá válik, a narancs
vörössé, a vörös feketévé. De mi ez? Lelkem arca már nem ugyan az, mint az
előbb. Nem vigyorog pajkosan, mint egy gyerek, nem kacag hangosan, csak néz és
kedvesen mosolyog. Mosolya akár egy fiatal lányé, aki tudja merre vezet az
útja, aki nem rémül meg minden akadálytól, ami elé kerül.
-Nem
menekülhetsz el. – mondja.
-Könnyebb,
mint szembe nézni a nehézséggel. – szemem könnyben úszik.
-Nem
menekülhetsz el.
-Nehéz.
– hangom megcsuklik, szemeimből könnyek csordulnak ki.
-Vigyél
el!
Lelkem
feláll a puha homokból. A nap lement, a tenger vaddá vált, a szél feltámadt,
mégis az égen csillagok ezrei nyugodtan fénylenek. Olyan könnyű lehet nekik,
csak egy dolguk van…ragyogni.
Sokszor
gondolkodtam, hogy mennyivel könnyebb lenne az élet mese figuraként. Akkor
rajzolom meg magam, amikor akarom, akkor radírozok, amikor akarok. Néha jó
lenne csak úgy kiradírozni a testem, hogy csak a büszke, magabiztos lelkem
éljen.
-Hol
vagy? – lelkemet nem látom. Messze járhat már.
-Itt
vagyok. – suttogja egy hang.
-Nem
látlak.
-Itt
vagyok.
-Elviszel
a világodba? – most már én is suttogva köpöm a szavakat.
-Hiszen
ott vagy.
Körül
vesz a sötétség, semmit nem látok, csak a mély, komor, félelmetes feketeséget.
Miért nincs csillag az égen? Miért nem ragyog a hold? A lelkem miért erősebb a
testemnél?
-Hogyan
legyek erős? – kiáltom. De választ nem hallok. Senki nem felel, egyedül vagyok
a mély sötétben.
Lelkem
immár messze jár, messze ott, ahol nincs feketeség, nincs félelem, düh, féltékenység
és csalódás. Kedvesség van lelkem világába, szeretet, megbecsülés, becsület,
kitartás….Mind az, ami a testemben nincs meg. Testem a sötét hordozója, míg
lelkem a fény. Azt hiszem elakadtam a sötétségben, fényt adó lelkem itt
hagyott, egyedül. Egyedül, magányosan.
Hiba
sír utána testem, amíg szilárdan nem állok a lábamra, addig lelkem nem hozza
nekem a biztonságot nyújtó fényt. Pedig testem fél a sötétben, de legjobban az
egyedül léttől fél. Ha egyedül marad, maganyás lesz és csak a lassan halad előre
a sötétben tapogatózva, míg lelkem új tájakat fedez fel, új réteket, mezőket,
tengereket, óceánokat. Testemnek mindez csak vágy álom. Álom a tökéletes élet
után. Mit nevezhet az ember tökéletesnek? Egyáltalán kinek mit jelent az, hogy
tökéletes?
-A
legfontosabb kérdés, hogy számodra, mi a legtökéletesebb!? – újra csendül
lelkem ismerős hangja.
-Nem
tudom.
-Kutas.
-Gyenge
vagyok.
-Bátorság.
-Félek!
-Merj.
-Vesztek!
-Küzdj.
-Vigyél
el!
-Harcolj
és elviszlek oda, ahol nem kell elviselni a fájdalmat.
Lelkem
hangja nyugodt, halk, mégis erőt adó.
Nem
tudom mitévő legyek, nem tudom hogyan éljem az életem…..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése