Rékának esti mese :3

-Mirae jobb lenne, ha bemennél a mosdóba. - figyelmeztetett barátnőm.

-De miért? - kérdeztem vidám, mivel kicsit már kezdett hatni a temérdek koktél, amit az este folyamán fogyasztottam.

-Itt van Eli.

A vigyor azonnal lefagyott az arcomról és magam után rángatva Kevint bevonultunk a lány WC-be.

-Miért jöttünk ide? - kérdezte aggódva.

-Itt van az exem. - hadartam.

-Eli? Basszus. Nem bujkálhatunk örökké a lány mosdóban, már csak azért is, mert fiúból vagyok.

Nem tudtam mit tegyek. Kevinnel nem régen jöttünk össze, nagyon szeretem, de valahogy Eli mindig bezavar, SMS-ek küldözget, hívogat. Már jó ideje időzhettünk az egyik kabinba mikor ismerős hang csapta meg a fülem.

-Mirae itt vagy? Én vagy az Yeo. - Yeo volt a legjobb barátnőm, azonnal kirohantam és magam sem tudom, hogy a még bennem lappangó alkohol vagy az izgalom miatt cselekedtem, de a karjaiba ugrottam és zokogtam. Hosszú percekig csak álltunk édes hármasban, hangos zokogásomat hallgatva.

Aztán barátnőm megkérte Kevint, hogy térjen vissza a buliba, mi pedig kerülünk egyet. Az utcán hatalmas pelyhekben hullott a hó. A hideg kellő mértékben kitisztította a fejem. A csendes sétánk alatt sok mindenen kezdtem gondolkozni. De egy rövid dudaszó zökkentett ki.

-Mira szállj be kérlek. Beszélnünk kell. - Eli hangja még mindig beindított bennem valami olyat, amit nem kéne. A testem automatikusan égni kezdett, és vágytam, hogy érintsen engem.

-Menj el! Eli kérlek, hagyj békén. - mondtam, ostoba buta módon a kocsi felé fordulva édes arcát kezdtem el figyelni. Szemei a sírástól vöröslöttek, arca a megszokott tökéletes helyett most sápadt, sovány volt. Borzasztó volt őt így látni. De tudom, hogy jól cselekedtem mikor szakítottam vele. Hiába a minden elsöprő szerelem, ha körülötted mindenki ellenzi a kapcsolatot, pusztán azért, mert a párod egy kicsivel idősebb. Ekkor döbbentem rá, én még szeretem őt. De nem hagyhatom magára Kevint, nem érdemli meg, ő húzott ki a depresszióból, mindent megtesz értem. Hosszú eszmefuttatásomnak végül az lett a vége, hogy Eli kocsija hangosan felmordult és eltűnt. 

-Haza mehetnénk? - kérdeztem halkan. Nem vágytam másra csak arra, hogy befeküdjek az ágyamba és aludjak egy nagyot. Kevinnek írtam egy SMS-t, hogy haza megyek pihenni és, hogy ne haragudjon.

A lakás csendessége és sötétsége tökéletesen tükrözte a hangulatom. Cipőmet lerúgtam, berohantam a szobámba és ruhástól bedőltem az ágyba. A takarót a fejemre húzva próbáltam átkergetni magam álomvilágba. Ám egyszer csak hideg szellő csapott meg, az ágyam széle besüppedt és karok fonódtak a derekamra. Azonnal felismertem Eli izmos karjait. Hátrébb csúsztam, hogy hozzá tudjak simulni, halkan kuncogott, az édes hang hallatán nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak.

-Azt hiszem szeretlek. - suttogtam.

-Akkor miért szakítottál velem?

-Mert senki nem örült velem.

-Te azért jöttél velem össze, hogy másoknak jó kedve legyen? - vette viccesre a komolynak indított beszélgetést.

-Eli...

-Sajnálom. De most komolyan, ne másoknak akarj megfelelni. Elég, ha te biztos vagy magadban.

-Te bölcs galamb.

-A bagoly a bölcs.

-De nekem egy galambom van. Egy irtó helyes, irtó szexi...

-Irtó szerelmes. - vágott közbe.

-Irtó szerelmes galambom.

Maga felé fordított, megsimogatta az arcom és ajkai végre ajkaimra találtak.