Az este gyorsan elszállt. Két séfünk
Kriszta és Hoon, majdnem az összes húst sikeresen elégette, majd a váltásában
Kevin és én pedig a zöldségek felét a parázsba ejtettük, így nem sok ehető étel
készült.
A késő délután szempillantás alatt
késő estévé alakult. Bár az idő már egyre csípősebb volt, még mindig kint
ücsörögtünk a kertben. Olyan volt, mintha egy átlag csoportos randin lennék,
nem számított, hogy kik is valójában a fiúk, ők most átlag fiatalemberek,
menedzser és hírnév nélkül. Az első páros, akik feladták a novemberi hideget
Kriszta és Hoon volt, ők inkább bementek tv-t nézni. Zita és Kiseop elvonultak
a másik kis fa asztalhoz, hogy frissen bimbózó kapcsolatukat elmélyítsék.
Négyen maradtunk, AJ épp azt fejtegette nekünk, hogy ha beszélnénk a
menedzserükkel talán meg lehetne puhítani, hogy találkozhassunk.
-Szerinted sikerülhet? – kérdeztem
csüggedten, hiszen a múltkori után, nem nagyon hiszem, hogy a menedzser engedni
fog.
-Muszáj lesz neki. – vigyorgott felém
Kevin és nyomott egy cuppanóst az arcomra.
-Kevinnek igaza van. Ha meg sem
próbáljuk, akkor mindig szöknünk kell. – mondta és magához húzta vacogó
kedvesét. – Szandi mi lenne ha mi most bemennénk és csinálnánk mindenkinek egy
nagy adag forró csokit.
-Benne vagyok. De azt hiszem ide
fagytam. – mondta és úgy csinálta, mintha tényleg a padhoz fagyott volna.
-Ez majd felmelegít. – mondta AJ és
megcsókolta.
-Na jó, ne előttünk nyaljátok egymást!
– szólt rájuk Kevin. Hiába szólt nekik ugyanúgy falták egymást tovább. – Chöö~
egymásra talált a két perverz.
-Ne légy gonosz. – szóltam rá és
megsimogattam hideg arcát – Ami azt illeti nekem sincs melegem.
-Igen?? – kérdezte vigyorogva és a
karjaiba kapott – Akkor azt hiszem jobb lesz ha most jó alaposan betakargatlak.
-Ne én csak egy szimpla csókra
gondoltam….Kevin..TEGYÉL LEEEE~ - nevettem hangosan, de az én drága barátom,
mintha meg se hallott volna, vitt fel a szobám irányába. Bevallom nem nagyon
gondolkodtam menekülési útvonalon. Jobbnak láttam ha befészkelem magam a
karjaiba és csendben maradok. Fejemet a mellkasához raktam és hallgattam lassú
és ütemes szívdobogását. Mikor észbe kaptam, ajkai már ajkaimat ostromolták.
Finom ajkai semmit nem változtak, ugyan olyan puhák és édesek voltak, mint
legutoljára. Nem bírtam magammal, a pulcsija után nyúltam. Akartam őt, szinte már
fel akartam falni. Annyira kívántam, sosem éreztem még ennyi vágyat egyszerre.
A bőrömet égette a tűz, ahol hosszú ujjaival végig zongorázott a karomon. Bár
mennyire is próbáltam magamon uralkodni….nem ment.
-Akarlak. – suttogtam halkan a fülébe,
erre ő elvigyorodott és ostrom alá vette a nyakam, ami valljuk be az ember
egyik leggyengébb pontja, vagyis nálam az. Kevin tisztában van azzal, hogy
hogyan kell a legjobban levenni a lábamról. Nem szólt semmit, csak kibújtatott
a pulcsimból, majd levette a sajátját, aztán kihámozott a pólómból, mire én
elkezdtem kicsatolni az övét. A kezem hideg volt és ahogy a hasához értem valószínű nem volt
kellemes, mert halkan felszisszent. Elmormoltam egy halk bocsánatot, mire ő
felém villantotta szívdöglesztő angyali mosolyát, amitől a legtöbb rajongó a
bugyijába olvad. De tudtam, mindig is a műsor óta, hogy ez a mosoly nekem szól.
Ez most egy kicsit önzően hangozhat, de tudom, hogy így van. Végre sikerült
kicsatolnom az övét és lehúzni a nadrágját, míg én a nadrágjával bíbelődtem
magam sem tudom, hogy hogyan csinálta, de én már egy száll magamban voltam.
Fejem puha párnák között pihent, felnéztem, egy hatalmas és gyönyörű barna
szempár fogságba ejtette tekintetem. Mikor végre kiszabadultam végig szaladt
szemem törékeny testén. A bőre hófehér volt, apró kis kockák mutatkoztak a
hasán,köldökétől halovány szőrcsík húzódott, nem volt erős, de ahogy közeledett
hozzám éreztem az apró szinte még csak finom pihéket, aztán lejjebb csúszott a
szemem, de arcomat forró pír öntötte el. Nem tudom miért. Pedig láttam már
Kevint meztelen, most még is zavarba hoz férfiasságának látványa. Ismét arcát
fürkészem, a tekintetében izzó vágy ég. Akar engem.
-Annyira szép vagy. – suttogta a
fülembe, majd érzékien megharapta. Végig puszilgatta a nyakam, majd feljebb
haladt. Apró puszi az államra, az orromra, majd következett a szám. Lassan
nyelve hegyével végig nyalta az alsó ajkam. Egész testemben remegni kezdtem. Ha
minél előbb nem csókol meg itt halok meg alatta szívrohamban. De végre, nyelve utat
tör magának és bebocsájtást kér, amit meg is kap. Puha ajkai édesen, mégis mohó
falják az enyémet. Aztán mint derült égből a villámcsapás valami furcsa mégis
kellemes érzésem támad az alhasamnál. Kevin a csókjával nem csak a számba kért
bebocsájtást, hanem belém is. Lassan ringatózni kezdett, aztán egyre hevesebb
tempóra kapcsolt. Hirtelen felindulásból kihúztam a kezem a kezéből, erre ő
nagy szemekkel nézett rám. Próbáltam kajánul vigyorogni, de a testem már
annyira érezte a gyönyör első hullámait, hogy inkább cselekedtem. Vettem egy
kis lendületet és megfordítottam a helyzetet. Most már én voltam felül. Kevin
csak vigyorgott, mire én lehajoltam hozzá és gyengéd csókot leheltem ajkaira,
közben elkezdtem rajta ringatózni. Felkönyökölt, aztán egyik kezével ügyesen
egyensúlyozott, míg másikkal felém nyúlt. Hosszú ujjai befonták a tarkóm és
közelebb húzott magához:
-Szeretlek. – lihegte bele a számba.
Szemi csukva voltak.
-Szeretlek. – suttogtam vissza és úgy
éreztem, hogy ideje lesz rákapcsolnom. A csípőm egyre gyorsabban ringatózott.
Aztán izmaim görcsbe rándultak, a gyomromban, mintha megannyi pillangó kelt
volna életre, akik mind csak arra vártak, hogy Kevin elmerüljön bennem.
Lecsúsztam a hangosan ziháló fiúról és hozzábújtam. Izzadt mellkasára hajoltam
és hallgattam immár vadul kalapáló szívét. Magához húzott és lágy puszit
nyomott a homlokomra.
De nem telt el két perc sem, valami
hangos kiabálásra lettünk figyelmesek. Valaki számomra teljesen idegen hang
kereste Kevint, közben ha jól hallottam Hoon csitítgatta az ismeretlent.
-A menedzserem. Gyorsan öltözzünk fel.
– pattant ki az ágyból Kevin.
-Mit keres itt? –kérdeztem aggódva.
-Szerinted?....minket. – még a póló
nem volt rajta, de ő már lépett is ki a szobából. Én gyorsan magam kör
csavartam a takaróm és utána indultam.
-NEM ELÉG, HOGY AJ-T CSÓKOLÓZNI LÁTOM
AZZAL A SZEMÉLLYEL, AKITŐL ELTILTOTTAM!!! – üvöltözött a menedzser – DE HOON
MÉG TE IS ITT ENYELEGSZ…KISEOPRÓL NE IS
BESZÉLJÜNK, ÉS HOL VAN KEVIN?!
-Itt vagyok. – nem tudom honnan
tudhatta, hogy mögötte vagyok, de hirtelen hátra kapott a kezemért.
-Ti meg mi a jó büdös francot
csináltatok? – kérdezte egy fokkal halkabban az ingerült férfi.
-Szerinted? Mit csinálhat két
szerelmes, miután három hete nem látták egymást? – kezdte Kevin higgadt,
nyugodt hangon. A szemeim, akaratlanul is megteltek könnyekkel. – Ez így nem
mehet tovább. Te is tudod. AJ, Hoon és Kiseop is szereti azokat a lányokat,
akik itt vannak. Én is mindennél jobban szeretem a mellettem álló lányt. –
mondta és maga mellé húzott. Végig nézett rajtam és lágyan rám mosolygott.
-Igaza van. – állt mellénk Hoon kézen
fogva Krisztát.
-De srácok, nektek most a karrier az
első, nem a ….
-Ez nem igaz. Igenis ha kell, feladnám
a karrieremet ezért a lányért. – a lépcső alján Zita és Kiseop jelent meg. Már csak egy pár hiányzott, a „rangidősek”.
Körbe néztem, de sehol nem láttam őket. Majd hirtelen Kiseop mellett ott
termett AJ.
-Lányok Szandi a kocsiban vár titeket,
kérlek menjetek le hozzá egy kicsit. – mondta tárgyilagosan AJ, a hangjában
semmi érzelem, az arcán szintén.
-Nem AJ. – mondta Kriszta és közelebb
húzódott Hoonhoz.
-Talán tényleg jobb lenne ha
lemennétek. Kérlek. Minden rendben lesz. – mondta Hoon és elengedte Kriszta
kezét, aki elindult lefelé a lépcsőn. Nem gondolkodtam csak elindultam Kriszta
után. A lépcső alján jutott eszembe, hogy mindössze egy vékony takaróval vagyok
körbecsavarva. Kiseop is észrevehette ugyanis menet közben rám terítette a
kabátját.
-Köszönöm! – suttogtam, erre ő csak
rám kacsintott és a kezembe tette Zita kezét.
Kimentünk a kocsihoz és beültünk.
Szandi némán nézett maga elé. A kocsiban néma csend uralkodott. Én az anyós
ülésen kuporogtam és próbáltam a takarót minél jobban magam köré csavarni.
-Te Réka…- kezdte Kriszta – Miért vagy egy szál Éva kosztümben?
-Logikázd ki…. – morogtam.
-Már megint lefeküdtetek? Komolyan
mondom, hamarabb nézem ki Zitából, hogy
feszt a szexen jár az esze, mint belőletek. – próbálta oldani a feszültséget
Kriszta. Kevés sikerrel. Már vagy 20 perce ülhettünk néma csendben a kocsiban,
amikor a vezető ülés ablakán valaki kopogott. Annyira megijedtünk, hogy
mindannyian felkiáltottunk.
-Lányok bejönnétek? – kérdezte a
menedzser.
-Persze. – válaszolt Szandi – Gyerünk
csajok, irány a ház. – szólt a hátsó ülésen ülő lányoknak.
Gyorsan előre tipegtem és lehuppantam
Kiseop és Kevin közé. Zita Kiseop elé a földre ült le. Szandi AJ mellett
foglalt helyett, míg Kriszta Hoon mellé huppant le.
-Nos, mint tudjátok menedzserként az a
feladatom, hogy a fiúknak egyengessem és minél zökkenő mentesebbé tegyem a
felfelé vezető útjukat. Én nem akarlak titeket eltiltani a fiúktól…illetve nem
úgy, ahogy ti gondoljátok. Mindegy is, késő fáradt vagyok és aludni akarok.
Szóval a fiúkkal megbeszéltük, hogy amikor ők próbálnak a stúdióban és ti
ráértek bejöhettek, a szabad vasárnap igazi szabad vasárnap lesz és eljöhettek
hozzánk vagy ők jöhetnek hozzátok. – már épp készültem volna örömömben
felugrani, de Kevin és Kiseop visszahúzott.
-Kicsim még van egy de. – súgta a
fülembe Kevin.
-DE! Ha a fiúk szintje csökken, akár
tánc tudásilag, akár énekhangilag. Ezek a feltételek azonnal törlődnek. – fejezte be a menedzser.
-A többi fiúra is ez az érvényes? –
kérdezte Szandi.
-Igen, bár Dongho eddig is olyan,
mintha nálad lakna, Eli-val együtt.
-Sajnálom. – mondta Szandi csüggedten.
-Amíg nem fekszel le velük és nem
csavarod el a fejüket, addig rájuk és rád ezek miatt nem haragszom.
-Ehhh? – Szandi arca hófehérből élénk
pipacs piros lett és megszorította a mellette hangosan nevető AJ kezét.
-Elnézést! – szólaltam meg hangosan,
minden szem rám figyelt.
-Mond! – válaszolt a menedzser.
-Befejezte a mondókáját?
-Azt hiszem. – mosolyodott el a
szigorú menedzser. Összenéztem Krisztával és Zitával és hangos örömködésbe
kezdtünk. Körbe ugráltuk a nappalit. Végül odaszaladtam a már cipőjét húzó
Kevinhez és megcsókoltam. A csókból kiválva jó szorosan hozzábújtam és amennyit
bírtam memorizáltam az öleléséből, hogy amíg újra nem találkozunk addig ez
legyen a tartalék emlék ölelés.
-Hiányozni fogsz! – mondtam és újra a
nyakába ugrottam, immár az utcán voltunk.
-Te is nekem, de amint tudok jövök,
meg írok ha jöhettek. És Réka.
-Hmm?
-Bár imádom a tested minden egyes
porcikáját, de szeretném ha csak is az enyém lennél.
-Én csak a tiéd vagyok. Nem értelek. –
már körülöttem mindenki a hasát fogja a nevetéstől – Most mi van?
-Drágám még mindig a takaródba vagy
bújva. – mondta édes hangon Kevin. Teljesen cékla vörös lett a fejem és
feleszméltem, hogy egész idáig meztelen voltam. Gyors csókot nyomtam Kevin
ajkaira és spuriztam is be a házba, hogy felöltözzek.
Másnap ennek meg is lett a böjtje, a
reggelt a kórházban indítottam az ügyeleten.
-Tünete? – kérdezte egy nagyon ismerős
nővérke.
-Torok fájás, tüsszögés, bedugult orr..Stb. – mondtam monoton hangon.
-Megtudhatnám, hogy hol fázott meg? –
kérdezte a nővérke.
-Haha…Szandi irtó vicces. Haha. –
gúnyolódtam a hangosan nevető lányon.
-Mi ez a nagy kacaj? – jött be a
doktor úr.
-Semmi…semmi. – törölgette könnyeit
Szandi – Az ifjú hölgy Réka, tudja, akit annak idején még főiskolás éveiben
hoztak be szilánkkal a lábában.
-Á emlékszem, ő volt a sok fiúval.
Rendben, akkor mi a panasza?
-Megfáztam…..- ismételtem. Miközben a
hideg sztetoszkópot a mellkasomhoz nyomta és sóhajtozgattam megkérdezte,hogy
fáztam meg. Eddig soha, sehol nem kérdezték meg hogy hogy lettünk beteg, miért
pont most kell?
-Tegnap kerti partit csaptunk és hát
kicsit tovább maradtunk a szabad levegőn nem igazán helyes öltözetben, szinte
csak egy takaró volt rajta..rajtunk. – Szandi alig bírta visszafojtani a
nevetést.
-Enyje. Lassan itt a tél és önök még
kerti partiznak?
-Ennyi kell doktor úr. Jól van Réka
tessék itt gyógyszered, sok folyadék, sok ágy nyugalom és lehetőleg nem
mászkálj majdnem meztelen az utcán.
-Ezt a végét muszáj volt hozzá tenned.
Meddig fogod még ezzel húzni az agyam? – akadtam ki.
-Ameddig csak lehet és készülj fel,
hogy a fiúk is. Doktor úr ha nem gond kikísérném a hölgyet.
-Persze, menjen csak! Viszlát!
-Köszönöm doktor úr! – lepattantam a
vizsgáló asztalról és meghajoltam. – Viszlát!
Szandi kikísért a bejáratig, majd megölelt
és vissza ment dolgozni. „Akkor irány az
ágy.” – gondoltam magamban. Mivel gyönyörű szép őszi idő volt úgy gondoltam
gyalog megyek haza. Még gyorsan betértem régi-új munkahelyemre, hogy szóljak, egy ideig nem dolgozhatok. A
Főnök nagyon együtt érzően közölte velem, hogy nem i s mehetnék be így
dolgozni. Mivel két barátnőm ki se látszott a munkából és nem akartam egyedül
lenni a hatalmas házban úgy gondoltam még maradok egy kicsit és rendelek egy
nagy bögre forró gyógyteát. Épp a napilap vicc részénél tartottam, mikor a
telefonom hangosan felbúgott.
-Ahhoz képest, hogy le van némítva,még
a süket is meghallja ha csörgök. -
morogtam és megnéztem kihív…egy számomra tök idegen szám keresett – Na
te ki vagy? – megnyomtam a felvevőt és a fülemhez raktam a mobilt.
-Halló? – szóltam bele.
-Hol vagy? – kérdezte egy ismerős
hang.
-Ki vagy?
-Ha végre elvennéd a füledtől a telefont meglátnád. – dorgált meg
a hang. „Ja, hogy ez egy video hívás.
Azért volt fura a hang.” – gondoltam. Magam elé raktam a készüléket és egy
ismerős szőke fej jelent meg a képernyőn.
-Szia hugi. Örülök, hogy rájöttél a
video hívásra. Remélem egyedül és nem kaptál segítséget. – vigyorgott a telefonba Eli.
-Hú, de szellemes valaki. Mi a helyzet
bátyóka?
-Semmi extra épp edzésen vagyunk és
most pihi van, gondoltam megnézem az én drága hugocskám. Látom te nem vagy
valami jó passzban. Beteg vagy?
-Ne is kérdezd.
-Na mesélj!
-Kevinék nem mondtak semmit a
tegnapról?
-Nem nagyon,csak annyit, hogy
tisztázva lettek a találkozások. Miért baj van?
-Dehogy ne aggódj. Csak nagyon ciki
helyzetbe kerültem tegnap, aminek ez lett az oka. – mutattam gyönyörűen pirosló
orromra.
-Ne kelljen már mindent úgy kihúznom
belőled. Mindjárt le kell tennem.
-Várj! – elkezdtem a szalvétára írni :
Tegnap este volt egy kis balhé és én
majdnem 2 órán keresztül meztelenül -össz-vissz egy takaró volt körülettem-
rohangáltam a lakásban.” – amikor Eli a végére ért hangosan nevetni
kezdett, még jó, hogy fülhallgató van a fülemben így senki nem hallja ezt az
iszonyatosan hangos kacajt.
-Oké Eli…elég…hallod…ne
nevess!Leteszlek! Oké! Szia! Puszi…. – erre már reagált és végre abba hagyta a
nevetést.
-Jaaj…ez jó volt. Amúgy szeretnénk
titeket meghívni ma a lakásunkba egy kis összeröffenésre.
-Hogy mi? – a telefon majd kiesett a
kezemből.
-Igen, részben ezért is hívtalak.
Soohyun hívja Zitát, Krisztát Dongho, Hoon pedig Szandit. Eljössz?
-Ott leszek. Ennek a kutya pofinak amúgy
se tudok ellenállni. – vigyorodtam el.
-Okés, amúgy ezt figyeld. – Eli oda
lopakodott Kevinhez, aki éppen félálomban feküdt a bordásfal melletti
szivacson. Egyszerre volt édes és vicces, ugyanis a fiúk össze firkálták az
arcát. – Na szia! Akkor este találkozunk!
-Rendben! Szia! - és letettük….de vajon miért érzem úgy, hogy
ez az este nem fog jól elsülni?
❀✸❀✸❀✸
Ahogy sejtettem a fiúk lakás a
belvárosban volt, egy majd 30 emeletes luxuslakásokkal túlzsúfolt épületben. A
csengők között nem tudtuk, hogy kit is keressünk ezért jobbnak láttuk ha
bemegyünk a recepcióra. Zita és Kriszta előre tuszkolt a pulthoz, ami mögül egy
magas, morogva arcú közép korú férfi állt. Rá mosolyogtam….semmi reakció.
-Jó…jó estét! – dadogtam. Semmi
válasz. – Helló? – próbálkoztam.
-Jó estét hölgyeim! – szólalt meg mély
hangján Frank Estein szörnye. A hangjától még a hideg is végig szaladt a
hátamon, pedig már így is ha jól éreztem láz közeli állapotban voltam.
-Shin Soohyun-t keressük. – próbáltam
emberi hangon megszólalni.
-12. emelet, 1205-s lakás. Kérnek egy
vezetőt vagy önök is odatalálnak?
-Köszönjük, megoldjuk. – ahogy
kimondtam rohantunk a lifthez és már be is nyomtuk a 12- es gombot. Mint mindig
most is sikerült gy totál egyenes folyosón rossz helyre mennünk. Zita az egyik
ajtónál felkiáltott, hogy az az, becsöngettünk, egy ismeretlen férfi hang bele
is szólt a hangosba. Mi naviak azt gondoltuk, hogy valaki aki a bandához
tartozik, majd egy körülbelül 60-as éveiben járó bácsi nyitott ajtót, aki
Krisztára azt hitte, hogy az unokája. Végül elmagyaráztuk neki, hogy Kriszta
nem az unokája és, hogy eltévedtünk. A bácsi kedvesen útba igazított minket,
csupán 4 ajtónyit tévedtünk.
Végre elérkeztünk a végállomásunkhoz.
Valami furcsa érzés támadt hirtelen a gyomromban és a hideg is rázni kezdett,
de mit sem törődtem vele, vettem egy mély levegőt és úgy tettem,mintha csak egy
enyhe megfázásom lenne.
Az ajtóban Dongho állt vigyorogva.
-MEGJÖTTEK! – üvöltötte be a
többieknek, de úgy gondolom az egész lépcsőház megtudta. Hirtelen a semmiből Kiseop jelent meg és
megfogva Zita csuklóját eltűnt ott, ahonnan kijött. Gondolom a szobája volt.
Aztán szeretett leaderünk jelent meg az ajtóban hatalmas mosollyal az arcán.
Igazi vendég váró mosoly volt, olyan szívből jövő. Kriszta elindult befelé, de
hirtelen a keze után kaptam.
-Réka jól vagy? – kérdezte aggódva.
-Persze, csak megszédültem. – hazudtam
– Szólna valaki Kevinnek?
-KEVIINNN~! – üvöltött ismételten
Dongho. Kiseop ajtajával szemben kinyílt egy másik ajtó. Kevin
hatalmas,érdeklődő tekintettel nézett körbe, majd meglátott és el kezdett
vigyorogni. Valamit észrevehetett sápadt arcomon, mert a vigyor lefagyott az
arcáról és futó lépésben oda sietett hozzám.
-Nem nézel ki valami fényesen. –
mondta aggódva.
-Csak egy kis megfázás. Jól vagyok. –
nyugtatgattam, de belül szenvedtem. Végre bementünk. A hosszú folyosón négy
ajtó vezetett valahova, az ajtókon kis névtáblák voltak és egy kis parafatábla
üzenetekkel. A legtöbb cetli Soohyun és Hoon üzenő falán volt. Végül a hosszú
folyosó egy hatalmas nappaliba vezetett, ami egyben volt a konyhával. Gyönyörű
hatalmas és fényes nappali volt, hatalmas ablakokkal. Kevin oda vezetett az
ablakhoz és fentről figyeltük a pezsgő belvárost. A nagy csodálkozásom AJ
hangos nevetése zavarta meg. Hátra fordultunk, hogy kiderítsük mi a kacaj
tárgya. Megvártuk amíg leteszi telefonját.
-AJ mi az? Had nevessünk mi is. –
lépett be Eli a nappaliba valami isteni illatot húzva maga után ami rögtön
átcsapott számomra orrfacsaró, gyomorforgató bűzzé, amitől a gyomrom még jobban
kavargott, mint eddig. Azt hiszem Róka Rudi hamarosan meglátogat.
-Egyem meg. Az én drága párom egy
utcával hamarabb fordult le, mint kellett volna és most szegény bolyong a
környéken, de még segíteni se tudtam neki, mert még maga sem tudja, hogy hol
van.
-Jellemző. Nem is Szandi lenne. –
vicceskedett Eli.
-Ezt most miért mondod? – védtem meg
nő társam becsületét.
-Na megszólalt takonypóc. –
gonoszkodott tovább Eli. Mivel Róka Rudi igen csak feltörni készült nem
válaszoltam, csak kinyújtottam rá a nyelvem.
-Réka nem nézel ki túl jól. – súgta a
fülembe Kevin.
-Nem is érzem magam valami túl jól. –
válaszoltam rekedt hangon – Lehetne,hogy leüljünk valahova?
-Persze, gyere. –a hónom alá nyúlt és
leültette a kis fehér kanapéra. A kis lakásban zajlott az élet. Bár a
Kiseop-Zita és a Kriszta-Hoon páros úgy eltűnt, akár a föld nyelte volna el, a
többiek nyüzsögtek. AJ és Eli a konyhában sürögtek forogtak, Dongho és Soohyun
pedig újonnan beszerzett játékukkal játszottak. Aztán hirtelen valaki
csöngetett, nem lehetett más, csak Szandi. Pont időben ért ide, mert Eli 2
perce kürtölte szét, hogy kész a vacsora.
-Megjöttem. –lihegte Szandi a nappali
közepén. Dongho, mint mindig és, mint mindenkinek a lány karjaiban kötött ki.
Gyors puszi mindenkinek, majd odajött hozzánk puszi Kevinnek, aztán, mint aki
egy élő hullát lát néz rám.
-Jesszus Réka. Jól vagy? Borzasztóan
nézel ki. – kezét homlokomra tette. Hüvös keze szinte a másodperc tized része
alatt forrósodott fel –Te lángolsz. Magas lázad van. Kórházba kéne menned.
-Szandi kérlek, ne szólj senkinek. Nem
akarom elrontani az estét. – suttogtam, energia szintem egyre jobban közelített
a 0 felé.
-Csak ha megígéred, hogy vacsi után
irány a kórház. – dorgált meg.
-Rendben.
-Akkor mindenki asztalhoz. –
felegyenesedett és mintha mi sem történt volna arcáról eltűnt az ismerős anyai
aggodalom.
Soohyun apró vitába keveredik Donghoval,
a leader mérgében kihúzta a tv-t, hogy a
fiú eljöjjön onnan és asztalhoz üljön. Kevin szorosan magához húzott, hogy egy
kicsit rá tudjak nehezedni, ezzel is segítve a járást. A turbékoló gerlepárok
is előkerültek, furcsamód mindegyik milyen kócosan jelent meg. Még a mosolyhoz
is erőt kellett gyűjtenem, de összeszedtem minden tartalékom és kicsikartam
magamból egy halovány mosoly félét. A kis kör alakú asztalnál mindenki
kényelmesen elfért. Én Kevin és Eli közé ültem be, Eli mellett Szandi ült, ami
miatt Dongho meg is sértődött, mert ő akart mellé ülni. Aztán Szandi mellé AJ,
mellé Soohyun, aztán Kriszta,Hoon,Kiseop,Zita és a kört Dongho zárta. Eli
isteni finom spagettit készített.
-Azért ezt csináltam, mert tudom, hogy
drága barátosnémnak ez egyik kedvence. – mondta és közben magához húzta
Szandit. Kevin szedett nekem egy kicsit és szinte már a kezembe adta a villát
is, de az asztal alatt megérintettem a
combját ezzel jelezvén, hogy jól vagyok. Éreztem, hogy a testem egyre
jobban tüzel és ezáltal elkezdtem izzadni is, de próbáltam a melegre fogni.
Megettem a kis adag spagettim és néztem, ahogy a körülöttem lévők halkan
falatoznak. Egyszer csak a gyomromban egy hatalmas görcs keletkezett és
elkezdtem öklendezni.
-Tudtam. – hallottam Szandi ideges
hangját. – Eli segíts kérlek vigyük a fürdőbe.
Eli azonnal talpra szökkent és már
kapott is a karjaiba, én nem bírtam tovább magamban tartani a feljövő dolgokat
ezért szegény mellkasát telibe trafáltam.
-Sajnálom. – nyöszörögtem.
-Nyugodtan. – mosolygott rám szelíden.
-De ha nem tudtam volna, hogy ez lesz.
– mérgelődött Szandi.
-Ne haragudj.
-De Réka haragszom. Már rég a
kórházban kéne bent lenned. – ahogy befejezte újabb adag hányás, ezúttal már a
fürdőkádba. A lábamnál valami hideget érzetem. Aztán a kád megtelt hideg
vízzel.
-Soohyun, kérlek hívd a mentőket.
Mond, hogy valószínű influenzás a beteg és kezd kiszáradni, magas láza van és
hányt is. Ha kérdezik, hogy milyen a hányadék, mond, hogy nem volt benne semmi
aggodalomra adó dolog, sem vér, sem epe…pusztán a magas láz miatt lehet. Már
betettük hűtőfürdőbe….- az utolsó pár szót, már nagyon messziről hallottam. Azt
hiszem elájultam.
Olyan érzés volt, mintha egy hosszú
fekete folyosón sétálnék…egyedül. Nem akarok egyedül lenni. Valaki pofozzon már
fel. HAHÓÓ~. Aztán hirtelen a vaksötétség megszűnt és elkezdtem érzékelni a
külvilágot. Kinyitottam a szemem, egy szobában feküdtem egy hatalmas ágy
szélén. A jobb kezembe infúzió van, oldalra pillantok és egy lány fekszik
mellettem a kezében valami papír. Kiveszem a kezéből, valami gyógyszer
tájékoztatója volt, de a sötétben nem bírtam elolvasni így inkább tovább
nézelődtem. A mellettem fekvő lány mellett még egy lány aludt. Aztán az ágy
másik egy személyes ágyon még egy. Megpróbáltam felülni, de nagyon gyengének
éreztem magam, így maradt az oldalra fekvés. Hirtelen valaki lehuppant az ágy szélére, egy kedvesen mosolygó arc
nézett felém.
-Jobban vagy? – suttogta Eli.
-Fogjuk rá. – suttogtam én is rekedt
hangon.
-Nagyon megijesztettél minket.
Hirtelen azt se tudtuk mit csináljunk veled
mikor elájultál a kádban.
-Sajnálom.
-Azt hiszem ezt nem nekem kéne
mondanod. Bár én is nagyon megijedtem, de a melletted alvó lány sokkal jobban
aggódott. – oldalra pillantottam és végre megpillantottam Szandit. – Ő tudta
elsőre, hogy mi baj, már amikor megjött látta, hogy valami nem lesz rendben.
Amikor odajött hozzám, mondta, hogy valószínű ez lesz. Szólnod kellett volna.
-Tudom, de nem akartam elrontani az
első esténket nálatok.
-Jaj te….nőszemély. – vigyorgott és
elkezdte a kezemet simogatni. – Most aludj, itt maradok, amíg nem alszol.
-Egyébként, hogy hogy fent vagy? –
kérdeztem csukott szemmel.
-Járőrözök. Mivel saját felelőséggel
elhoztunk a kórházból óránként valaki mindig felkell,hogy megnézze hogy vagy.
De épp most kapcsoltam le Krisztát és Hoont. Nem bírják ki egymás nélkül. –
nevetett halkan.
-Ühüm. – dünnyögtem és már aludtam is,
mint a bunda.
Reggel mikor felébredtem már senki nem
volt a szobában. Eddig azt hittem otthon vagyok, de gyorsan rá kellett jönnöm,
hogy ez nem így van. De akkor hol vagyok? A falak halvány narancs sárga, bár
inkább barack. A nagy ágy mellett egy kisebb, egy személyes ágy, ezen aludt
este Kriszta. Vajon kinek az ágyában feküdhettem? Megfogtam a már majdnem ürese
infúziós tasakot tartó kis fém szerkezetet és erőtlen lábaimat mozgásra bírtam.
Ahogy felkeltem hirtelen Szöül tárult a szemem elé, egyszerre volt félelmetes
és gyönyörű. Az ágy mellé egy aranyos macis mamusz volt kikészítve, belebújtam
és kiléptem a tegnapról már ismerős folyosóra. Ezek szerint a fiúk lakásban
vagyunk. Dongho és Kiseop szobájába lett kialakítva csaj lak az éjszakára.
Kibotorkáltam a nappaliba és megláttam kis nyüzsgő családom. Dongho, Kiseop
Zita és Szandi a tv-t nézték, Soohyun és Eli valami reggelit készített a díszes
társaságnak. Kriszta és Hoon valami magazint olvastak, AJ és Kevin pedig a
számítógép előtt ült.
-Jó reggelt! – szólaltam meg halkan.
Mindenki felém nézett.
-Jó reggelt! – jött oda hozzám Soohyun
és megölelt – Jobban vagy?
-Fogjuk rá. – megpróbálkoztam a
mosolygással, de nem jött össze.
-Szia te kis beteg! – mondta Kiseop és
dobott felém egy puszit. Zita a karjaimba szaladt, ha nincs ott Soohyun tuti
elesünk.
-De jó, hogy felkeltél. Gyere egyél. –
Zita az asztalhoz vezetett, ahol Kriszta üdvözlés képen megszorította a kezem.
Lehuppantam mellé, valaki hátulról ismét a nyakamba borult.
-Annyira aggódtam. – Kevin édes hangja
csilingelt a fülemben.
-Jól vagyok. – mondtam halkan és
amennyire tudtam felé fordultam. Még bele se tudtam nézni a szemeibe, még meg
se tudtam csodálni gyönyörű arcát, ajkai már ajkamat kutatták. Csókja most
gyengéd és védelmező volt. Ahogy kivált a csókból, kezem után nyúlt és ujjait
összefonta ujjaimmal. Végül oda jött az a személy, aki ha tudtam, hogy mérges
rám mégis egész éjszaka mellettem volt és ápolt. Elengedtem Kevin kezét
felálltam és a nyakába ugrottam.
-Annyira sajnálom. – mondtam halkan.
-Legközelebb ha rosszul vagy ne más
érdekeit tartsd szem előtt. Ha beteg vagy beteg vagy. Nagyon aggódtam, hogy
valami nagyobb bajod lesz. – suttogta Szandi. Kicsit eltolt magától és
homlokomra nyomott egy anyai puszit. – ELLIII~ farkas éhes vagyok!- kiabálta ki
a konyha irányába.
-Akkor gyere segíteni. – jött a válasz.
-Most mennem kell, visszaadlak a
lovagodnak. – mondta és segített vissza ülni Kevin mellé. Örültem, hogy nem
haragudott rám, vagy ha haragudott is az a harag már elszállt. Fejemet
ráhajtottam Kevin vállára és becsuktam a szemem. Szerelmem lassan simogatta a
hátam és halkan dudorászott. 10 perc után Szandi és Eli két nagy tálcával
jelent meg. Eli kezében a tálca tele volt apró kis tányérokkal és bögrékkel, a
másik tálcán, zöldségek, egy hatalmas adag omlett és frissen gőzölgő kávé volt.
-Ez tartott olyan sokáig? – kérdezte
Hoon.
-Eli mindent túl bonyolít. – jött
Szandi válasza.
- Remélem tudjátok, hogy ilyenkor
nagyon szeretlek titeket. – morgott Eli. Mindenki hangos nevetésbe tört ki,
majd családiasan meg reggeliztünk.
Azt hittem ezt a lázat nem élem túl,
de a körülöttem lévő emberek segítették a gyógyulásom. Egy teljes hétig voltam
ágyhoz kötve. Mikor meggyógyultam megismételtük a vacsorát és végre
eljuthattunk a desszertig, amit Eli csak az én kedvemért készített. Aranygaluska
volt, isteni vaníla sodóval, ha az ember evett már életében finomat, akkor ez
annál sokkal finomabb volt. Úgy érzem az életem kiegyensúlyozódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése