Ismételten Kevin karjaiban lehettem, annyi különbséggel, hogy most feküdtünk és ruházatunk elég hiányos volt. Miután Szandi vissza jött értünk a reptérre megkértük, hogy ne a házunkba, hanem a lakására vigyen minket, hogy egy kicsit kettesben lehessünk. Habár tudtam, hogy barátnőim már tűkön ülnek annyira kíváncsiak, hogy mi történt velem, amíg ők nem voltak itt. De most csak Kevin érdekelt. A világ pár órára megszűnt létezni körülöttem. Faltam az ajkait, minden érintésétől csak még jobban égett bennem a vágy tüze és csak még jobban akartam őt.
-Szandi nem fog örülni, ha meglátja ezt a nagy kupit. – ziháltam.
-Majd megenyhül. – nevetett Kevin.
A szoba tényleg egy csatatér volt. A ruháink szanaszét dobálva. Az ágynemű a padlón. A párnák egyik fele az asztalon, másik pedig a takarók mellett a földön. Nem beszélve a folyosón szétdobált cipőinkről.
Már éppen azon voltam, hogy Kevint megszabadítom utolsó ruhaneműjétől, a cuki kis rózsaszín boxerétől, amit annyira imádok mikor meghallottam az ismerős nyikorgást. Gyorsan vissza rántottam a félig letolt alsóneműt és kivarázsoltam magunk alól a lepedőt, de már késő volt. 3 csodálkozó szempár figyelt minket.
-Helló! – integetett a két fiú között Zita.
-Ezek a mai fiatalok nem tudják, hogyan kell türelmesnek lenni. – viccelődött Kiseop. szegény Soohyun teljesen elvörösödött és megfordult.
-Bocsi, hogy megzavartunk. – vett egy mély levegőt és visszafordult.
-Khm…Hát ti? – mászott le rólam Kevin és betakargatott, majd miután észrevette mostmár Zita pirosló arcát, maga elé kapott egy kis párnát.
-Csak néhány dologért jöttünk.
-Szandi nem szólt, hogy most nem alkalmas? – kérdezte kicsit ingerültebben Kevin.
-Ő elment Eli-al és Krisztával bevásárolni így azt se tudja, hogy eljöttünk. – magyarázta Kiseop – Hoon lent vár minket.
-Nagyszerű. – mondtam halkan. Minden vágyam kialudt, mintha egy vödör vízzel öntöttek volna le.
-Ha vártok egy 10 percet, akkor mi is megyünk.
-Csak nehogy 20 perc legyen. – nézett ránk Kiseop vigyorogva.
-Fogd be! – mondtam és hozzá vágtam egy párnát, de sajna a feje mellett elsuhant. Zita és Soohyun jót nevetett és elindultak a konyha felé. Kiseop pedig vissza dobta a párnát…teli találatos dobás volt, olyan svunggal jött a párna, hogy hátra estem. Nem tudom miért, de olyan nevető görcsöm lett,hogy alig bírtam abbahagyni a nevetést. A hasam fájt, a könnyem patakokban folytak, de a nevetés nem maradt abba, sőt Kevin még rá is tett egy lapáttal és elkezdett csikizni. Az a 2 év mély depresszió, mintha egy csapásra semmisé vált volna.
-Kevin ne akarod,hogy oda menjek segíteni öltözködni. – fenyegetőzött Soohyun.
-Jobb lesz ha összekapjuk magunkat. – suttogta Kevin és gyors puszit nyomott a homlokomra. Már nem nevettem annyira, csak kuncogtam. Összeszedtük a ruháinkat és felöltöztünk.
Útközben elhatároztam, hogy soha többet nem ülök egy autóba Hoon-al ha ő vezet. Olyan gyorsan hajtott, hogy azt hittem a kanyaroknál kisiklik a kocsi és ott halunk szörnyet. Persze sofőrünk nagyon kacarászott a mellette ülő Zita holt fehér arcán. Mikor Soohyun felé fordultam, csak legyintett ezzel közölve, hogy ne is törődjek Hoon vezetési stílusával. Kevin és Kiseop jót nevetgéltek az út során. Végre megérkeztünk. Kiszálltam és rohantam be a régen nem látott cifra palotámba. Még mindig gyönyörű volt, minden úgy volt, mint régen. Mivel nem találtam otthon senkit és a kocsiból még a többiek nem szálltak ki eljártam egy öröm táncot a nappali közepén. Aztán egy vigyorgó arcra lettem figyelmes….
-DONGHOOOOO~ - kiabáltam és ugrottam is a fiú nyakába. Annyira örültem, hogy végre minden a régi. A többiek is bejöttek, kitaláltam, hogy vegyünk ki egy filmet és mindannyian nézzük meg. Mindenki jó ötletnek tartotta és már el is kezdtük a filmek válogatását, mert mire Krisztáék haza érnek meg kell lennie a filmnek. Nem volt egyszerű a választás: Zita akció filmet akart nézni, Dongho egy rajzfilmet, Hoon azt mondta mindegy mi csak zombik legyenek benne, Kevin és Kiseop romantikus filmet akartak, én pedig valami vicceset. Halk kopogásra lettem figyelmes.
-Hát ez meg ki lehet? – kérdeztem mindenkitől.
-Tuti nem Eli-ék ők spontán, kopogás nélkül bejönnének, meg szerintem Krisztánál kulcs is van. – mondta Hoon.
-Lehet, hogy AJ. – mondta Dongho – Ő most ének tanárnál volt. – a végét nem nagyon értettem, de Donghonak igaza volt.
-AJ.- örültem meg neki és megöleltem…ölelős kedvemben voltam.
-ÓÓ…micsoda fogattatás. Szia Réka! – vigyorgott a cica fiú.
-Várj. Milyen filmet néznél meg most legszívesebben. – addig nem engedtem be amíg nem válaszolt.
-Hmmm~ …akármit, csak ne csurogjon belőle a nyál. – nevetett.
-AJ VÁLASZT FILMET! – kiabáltam a bent lévőknek. Ha ő választ talán nem veszekszik majd senki. Bementünk a szobába és AJ nézegetni kezdte a választékot. Valamelyik tartalmát többször is átfutotta. Végül választott egy vígjátékot, ami egyben volt romantikus, vicces és lövöldözős…éppen csak zombik nem voltak benne, bár először olyat akart, de Dongho kérését tiszteletben tartotta és nem választott zombis, szellemes filmet. Hallottam, ahogy nyílik a kapunk végre Eli-ék is befutnak, pont időben. Gyorsan berakták a kaját a hűtőbe, a mikróba bedobtunk két pattogatott kukoricát és mindenki elhelyezkedett a nappaliban. Zita, Kiseop és Dongho között feküdt, feje Kiseop mellkasán, lábai pedig Dongho ölében pihentek. Előttük Hoon ölében ült Kriszta a földön. A nagy kanapét befoglalta a három agg. Eli törökülésben, Szandi lábaival az ölében, a lány feje pedig AJ vállán. Mellettük a fotelben Soohyun terpeszkedett el. Míg Kevin és én a földön hason fekve egymás mellett. Olyan volt, mintha egy nagy család lettünk volna. Ha valakinek ki kellett mennie valaki biztos kért tőle valamit. Legtöbbször Szandi járkált ki, annyit ivott, hogy 2 percenként járt ki pisilni. Ezt mi természetesen ki is használtuk, hol Kevin kért kukoricát, hol Soohyun egy pohár üdítőt, hol Zita chipset.
-Mi vagyok én rabszolga? – hőbörgött Szandi.
-Ühüm.
-Eli…ne akard, hogy megrugdossalak.
-Nem mered.
-Mi az, hogy…? Na megállj. – mondta Szandi és elindult Eli felé, aki felpattant a kanapéról és futásnak eredt.
- Ellison Kim …most azonnal állj meg és hagyd, hogy szét rúgjam a segged.
-NNEEEMMM~. SEGÍÍTTSSSÉÉGG! – kiabálta nevetve Eli. A filmből max 10 perc volt hátra, Kiseop teljesen ki volt akadva, hogy nem bírják ki a végéig. Soohyun és Kevin hasukat fogva nevettek, Zita és Kriszta elkezdték Eli-t üldözni. Én is nevettem, aztán észre vettem, hogy AJ nem nevet, sőt felállt és kiment a konyhába.
-Mi a baj? – mentem utána.
-Semmi. – mondta morcosan.
-Féltékeny vagy?
-Mi?? Én? Dehogy. Csak…. – abbahagyta és bámulta a mosogatóban lévő üres tányérokat.
-Csak?
-Szandi velem sose ilyen boldog. Persze, boldog csak soha nem látom így nevetni.
- Jaj AJ ne legyél szomorú emiatt. Képzeld éppenséggel tudom, hogy Szandi mindenkinél jobban szeret téged. Még nálam is. Ami miatt kicsit haragszom is rád. – próbáltam viccesre venni a figurát, de nem jött össze.
-Talán jobb lenne ha Eli-al jönne össze.
-Miért lenne jobb? - kérdezte egy harmadik hang. Hátra fordultam és Szandi állt a konyha ajtóban.
-Akkor én azt hiszem, hogy most kimegyek. – mondtam és sarkon fordultam. A konyhában lengő ajtó volt így nem állhattam mögé hallgatózni. Hirtelen Zita lépett mellém, akkorát ugrottam, hogy majdnem elestem.
-Mi az? – kérdezte suttogva.
-AJ féltékeny Eli-ra.
-Komolyan? – surrant oda Kriszta is – De miért? Szandi őt szereti.
-Tudom, de tudod milyenek a férfiak.
-Milyenek? – jött mögém Kevin és ismételten majdnem a plafonon kötöttem ki.
-Miért? Kérdem én…Miért kell folyton a szívbajt hozni rám?! – akadtam ki.
-Mondtam én neked, hogy ijedj meg? – nézett rám hatalmas barna szemeivel Kevin. – Csajok, mondtam, hogy ijedjen meg?
-Nem. – mondta a két lány szinte teljesen egyszerre.
-Nem az én pártomat kellene fogni?
-Nem. – mondták megint egyszerre.
Hirtelen kicsapódott az ajtó és a boldog pár kézen fogva jöttek ki. Ezek szerint sikerült mindent megbeszélni. Idő közben Kiseop és Soohyun nélkülünk befejezték a filmet. Dongho pedig bealudt.
Elérkezettnek láttam az időt, hogy felmenjek a szobámba és lefürödjek. Kevin érdeklődött, hogy kell e segítség, de most bármennyire hihetetlen egy kis magányra vágytam. Míg én tusoltam a többiek vacsiztak és tv-t néztek, senkinek nem volt kedve hazamenni, így Kriszta kitalálta, hogy mindenki aludjon ott nálunk. Soohyun egy kicsit húzta a száját, hiszen a menedzserüknek csak annyit mondtak, hogy a délutánt szabadon szeretnék tölteni, de estéről…sőt ott alvásról nem volt szó. De Kriszta és Zita csábításának nem bírt ellen állni. Mert is volna, akkor bevetették volna a nehéz tüzérséget…féltem tőlük megkérdezni, hogy mi is lehetett az. Szandi gyorsan haza robogott pár pizsoma szerűért és a fiúk és saját fogkeféjükért. Bár pizsiben voltam szerettem volna elkísérni, kicsit furán nézhettem ki a parkolóban, mamuszban, de kit izgat. Amíg Szandi összerakta Soohyun, Dongho és a többi fiú pár pizsamának nevezett pólóját és alsógatyáját, addig én összeszedtem a fogkeféket. Hihetetlen volt látni, hogy mindenkinek van sajátja. Kicsit el is szomorított, hogy amíg 2 évig én otthon depiztem ők ilyen közel kerültek egymáshoz. Nem féltékeny voltam, inkább szomorú, hogy én ebben nem vehettem részt.
-Mi a baj? – ijesztett fel Szandi.
-Semmi. – mondtam halkan – Csak egy kicsit elszomorodtam.
-Akkor csak van valami. Na gyere csücsülj ide és mond el mi a baj. – leültünk a kád szélére vettem egy nagy levegőt és elkezdtem beszélni – Fáj, hogy amíg mi otthon voltunk ti ennyire közel kerültettek egymáshoz. Itt egy csomó holmijuk a fiúknak, saját fogkeféjük van, Eli-nak egy karton Red Bull van bekészítve a kamrába, Dongho-nak Xbox-ja van itt…..és mindenkinek van itt valami, ami csak az övé. Félek, hogy teljesen eltávolodtak tőlünk.
-Na ne legyél csacsi. Attól, hogy itt van egy csomó göncük és pár dolguk, még nem biztos, hogy jobban szeretnének engem, mint téged. Rám, mint pótanya tekintenek, aki tutujgatja őket, viszont te mind a 7 fiúnak a legjobb barátja vagy. Akkor is, ha eltelt 2 év. Talán még friss nekik ez az élmény, hidd el, amilyen jóképű és híresek, annyira félénkek. Csak idő kell nekik, amíg megszokják, hogy újra becsöppentettek az életükbe. És még valami, ha annyira nem szerettek volna, nem hallgattam volna nap,mint nap valamelyiktől azt, hogy hiányoztok nekik. Nézd csak a telefonom tele van ilyen SMS-el. Komolyan mondom néha már munkahelyi zaklatásnak vettem. –mondta és a kezembe nyomta a telefonját. Tényleg tele volt csupa olyan üzenettel, amit a fiúk írtak, valamelyiket Dongho vagy Soohyun sőt Xander-től és Kibum-tól is volt üzenet.
-Köszönöm! – mondtam és megöleltem.
-Ez egy mami dolga, hogy terelgesse a kis csibéit.
-Nem is vagyok csibe.
-Dehogynem. – mondta és hangosan nevetni kezdtünk.
Mire a házhoz értünk már meg volt ágyazva mindenkinek. Eli hisztizve jött oda hozzám, hogy Kevin nem engedi, hogy velem aludjon és AJ-vel és Szandival kell aludnia. Próbáltam győzködni édes kis angyalkám, hogy csak most az egyszer had aludjon Eli velünk, de nem engedte. Szomorúan ment tusolni és bosszúból befoglalta a középső helyet, mondván, hogy ha neki nem lehet jó, akkor alvótársainak se. Már mindenki lefeküdt, Szandi mint mindig most is körbe ment, hogy jó éjt kívánjon a csibéinek. Először a Dongho, Soohyun,Hoon és Kriszta négyeséhez kukkantott be. Hogy hogyan fértek el az ágyon örök rejtély marad. Már mindenki aludt. Aztán jött Zita és Kiseop, ők még beszélgettek egy kicsit Szandival és nyugovóra tértek. Végül halk kopogást hallottam.
-Gyere. – szóltam ki halkan, mert mire felértem a mosogatásból Kevin már álomba is szederült.
-Csak jöttem szokásos „Jó éjt!” körutamra és hogy megkérdezzem, mit szeretnétek reggelire.
-Hmmm valami finomat. – válaszoltam frappánsan.
-Azt egy kicsit nehéz elkészíteni. De édes vagy sós finomra vagy éhes. Kiseop édeset enne. Jó lesz, ha reggel elugrok pék sütiért?
-Remek.
-Akkor én mentem, látom, Kevin már durmol is. Aludj jól és szép álmokat.
-Neked is. – mondtam és elhelyezkedtem Kevin karjaiban. Az álom olyan hirtelen jött a szemre, hogy mire feleszméltem, hogy alszom már reggel volt. Hirtelen pánikba estem, ahogy éreztem, hogy a mellettem lévő hely üres. Aztán gondoltam, hogy csak reggelizni ment, de tévedtem, ahogy lementem Kriszta és Zita szomorúan ültek az étkező asztalnál és reggelijüket vizslatták.
-Hát veletek meg mi van? És hol vannak a fiúk? És hol van Szandi?
-Reggel Soohyun kapott egy telefont a menedzserüktől és nem volt éppen kedves vele. Nagyon megszidta, mert nem mentek éjjel haza. Gyorsan felöltöztek és már mentek is. Aztán Szandi is utánuk ment. Azt mondta, hogy ha tud valamit jön. – mondta Kriszta a cukros briósának.
Ránéztem az órára, negyed 9-et mutatott, vissza szaladtam a szobába és Kevin titkos számát csörgettem, de ki volt kapcsolva. Próbáltam mindenkit hívni, de mind 7 fiúnak ki volt kapcsolva a mobilja. Szandinak pedig csak a hangpostája válaszolt. Valami nagy baj történhetett. Próbáltam nem a legrosszabbakra gondolni, hogy eltereljem a figyelmem összepakoltam a szobában, majd a nappaliban, aztán kimentem füvet nyírni. Életemben nem nyírtam füvet, de most jó esett,nem gondoltam arra, hogy vajon miért mentek el csak úgy. Össz-vissz másfél óra telhetett el, mikor Szandi kocsiját pillantottam meg a garázs feljárón. Amikor kiszállt, az arca hullasápadt volt és remegett. Istenem vajon mi történhetett? Gyorsan oda rohantam hozzá és szóltam Zitának, aki kint volt az erkélyen, hogy jöjjön segítsen bevinni az idegösszeroppanáshoz közelítő lányt. Bevittük az étkezőbe és leültettük, Kriszta készített egy jó nagy adag, forró teát és Szandi kezébe nyomta.
-Mi történt? – kérdezte Zita.
-A menedzser üzeni, hogy ne keressétek a fiúkat. Mind a négyen el vagyunk tőlük tiltva, amíg ő meg nem engedi. – mondta a lány remegő hangon.
-Hogy mi? – akadt ki Kriszta – De miért?
-A fiúk engedély nélkül jöttek el. A legnagyobb szidást Kevin kapta. Majdnem kidobták a bandából.
-Hogy mi?- akadtam ki én is – De Soohyun azt mondta engedéllyel jöttek.
-Hazudott. A menedzserük azt se tudta hol vannak, Kevin pedig amikor hívtam csapot-papot ott hagyott és jött a reptérre, pedig mondtam neki, hogy szóljon, hogy eljön. Én nem ezt akartam. – a végét már sírva mondta.
-Szandi kérlek ne sírj. Mi az, hogy hívtad Kevint…mégis mikor? – értetlenkedtem.
-Emlékszel, amikor bevásárolni mentem. Igazából Kevin hívott, mert tudta, hogy haza jöttél és nem tudta, hogy hogy lépjen veled kapcsoltba. Aztán adtam neked egy számot, az Kevin új száma, de miután nem hívtad fel engem hívott és azt mondta, hogy ha a reptéren leszünk akkor hívjam fel. Mikor azt mondtam a büfébe megyek, igazából őt hívtam. Sajnálom.
-Te mindent megtettél. – mondta Kriszta.
-Mi az, hogy mindent megtett? Miatta nem láthatom Kiseop-ot és a többieket. Gratulálok Szandi ezt jól elcseszted. – háborgott Zita, erre Szandi még jobban elkezdett sírni.
-Zita, te hülye vagy? Miért lenne Szandi a hibás? Éppen, hogy neki köszönheted, hogy a fiúk nem lettek kirúgva. – állt Szandi mellé Kriszta. Én a hirtelen jött információ áramlat miatt csak némán álltam a most már keservesen zokogó Szandi mellett. A síró lány felállt és kirohant a házból. Próbáltam utána menni, de már a kocsiban ült és tolatott. Vissza trappoltam és becsaptam az ajtót. Oda siettem Zitához, teljesen a képébe mászva üvöltöztem:
-Tudod te, hogy mit tett érted az a lány? Tudod te mennyit szenvedett, amikor el volt tiltva attól akit szeretett, mert a menedzser úgy gondolta, hogy jobb ha nem találkozik AJel? Tudod egyáltalán, hogy mit tett meg azért, hogy Kiseop ne legyen földön futó? Ha ő nem lenne, senki nem ment volna a fiúkat megvédeni. – a szemeim megteltek könnyekkel, de tovább üvöltöztem – Most azonnal hívd fel és kérj bocsánatot!
-Lányok….Lányok…LÁNYOK!! – üvöltötte Kriszta is – Azzal semmivel sem lesz jobb ha ti itt egymással üvöltöztök. Zita Rékának igaza van, Szandi csak segíteni akart. Hívd fel és kérj bocsánatot. Réka te pedig Zitától kérj bocsánatot.
-Igaza van. Sajnálom! – mondtam és megöleltem Zitát.
-Én is sajnálom,már is hívom Szandit. Csak kiakadtam, hogy nem láthatom őket.
-Tudom. Én sem örülök neki. – mondtam és magunkhoz húztam Krisztát is.
Később Zita bocsánatot kért és át hívta Szandit, de egyedül akart lenni, hiszen neki is el kellett hagynia valakit, akit szeret és egyébként is ment éjszakai műszakba. Minket is értesítettek, hogy nem közelíthetjük meg a stúdiót, sem a fiúk lakását…..nem mintha tudnánk hol laknak. Folyamatosan próbáltuk hívogatni őket, de egyik sem vette fel, az email-re amiket küldözgettünk a menedzser válaszolgatott, teljesen elszigetelt bennünket a fiúktól.
✸❀✸❀✸❀
3 teljes hét telt el azóta, hogy nem láttuk a fiúkat. Otthon Zitával és Krisztával a zombikkal lettünk egyenlők. Munkát még nem igen kerestünk, azon éltünk, amit Szandi hozott, ha éppen nem vállalta mindenki éjszakai műszakját. Egésznap annyit csináltam, hogy reggel felkeltem, jobb napokon fel is öltöztem, lementem a konyhába magamhoz vettem egy nagy bögre kávét és leültem a tv elé. Zita egésznap ki se dugta az orrát a szobájából, Kriszta néha-néha felbukkant a házban, de nem nagyon adott magáról megfelelő életjeleket, csak csoszogott és nézett ki a fejéből.
-Na jó! – keltem ki az ágyamból a 3 hét vasárnapján – Nekem ebből elegem van. Nem akarok zombi lenni. – magyaráztam és betörtem Zita szobájába – Te biciklire pattansz és hozol hús és pár zöldséget. – majd jött Kriszta – Te felhívod Szandit, hogy vegyen ki szabadságot és jöjjön el, mert grill partizunk. Elegem van ebből zombi létből a fiúk sem akarhatják, hogy ilyenek legyünk.
-Ajj Réka. – szólt közbe Kriszta.
-Semmi aj. Tessék felkelni és felöltözni.
-De hát nincs is grillezőnk. – állapította meg Zita.
-Majd lesz. Szerzek egyet. – „Csak tudnám, hogy honnan…” – fejeztem be a magamban.
-MA NEM ISMEREM AZT A SZÓT, HOGY „NEM”!! – üvöltöttem.
-Most is mondtad. – kuncogott Zita. Kriszta már Szandival beszélt, gyorsan át szaladt hozzánk és kihangosította a telefont.
-Csajok aranyosak vagytok, de most ez nem fog össze jönni. – mondta Szandi.
-Már miért nem? – kérdeztem.
-Dolgozom.
-Dehogy dolgozol. Tessék ki venni a mai napra szabit. És ne akard, hogy én menjek el érted. – fenyegetőztem. Hallottam, ahogy mély levegőt vesz és kifújja.
-Mikorra menjek?
-Este olyan 6-7 körül sütjük, de akkor jössz, amikor akarsz. Tudnál szerezni nekünk egy grill sütőt?
-Megkérdezem Főnököt, hogy van e neki egy minije. De akkor valaki jöjjön segítni.
-Majd én megyek. Zita bevásárol, Kriszta pedig a pácot készíti. –hadartam és meg sem várva Szandi reakcióját lenyomtam a telefont és indultam öltözni.
Gyalogoltam így mire a belvárosba értem már a tüdőmet is kiköptem. Gyorsan összeszedtem magam, ittam egy pohár vizet és kocsiba pattantunk. Irány a 0330. Amint beléptünk Főnök mind a kettőnket megölelt. Szerencsékre volt neki egy mini grill sütője otthon. Megadta a címét és figyelmeztetett, hogy vigyázzunk Brúnóval. De ki az a Brúnó? Kicsit féltem, hogy valami óriási kutya, de mikor oda értünk csak egy vékonyka hangú kis kutyust hallottunk. Szandi elfordította a kapuban a kulcsot én pedig mögötte lépkedtem esernyővel a kezemben. Amint kinyitottuk egy apró tacsi kutyus szaladt oda hozzánk.
-Szóval te lennél Brúnó? – kérdezte Szandi és a kis kutyus vakkantott egy hangosat és oda tipeget elém. Elkezdte nyalogatni a lábujjam, mire én hangosan nevetni kezdtem.
-Ne…ez…ez csikizz. –nevettem és Szandi karjaiba vette a kis házőrzőt. Gyorsan megkerestük a grillt, könnyes búcsút vettünk Brúnótól, aki miután kiléptünk a kapun hangos sírásba kezdett. Vissza vittük a kulcsot és irány haza.
Mire haza értünk Kriszta már az első adag husit tette be a hűtőbe a csípős páclében. Aztán következett a fokhagymás pác és végül a borsos. Megpróbáltuk össze rakni a kis masinát, de sehogy sem akart sikerülni. Így feladtuk és a terasz lépcsőjére ültünk. Kriszta lépett ki a zöldségekkel.
-Hát ti? – kérdezte.
-Nekünk ez nem megy. – mondta szomorú hangon Zita.
-Majd mi segítünk. – hallottam meg egy ismerős hangot.
-Ugye nem? – temette arcát kezeibe Szandi. A feljárón hirtelen megjelent egy, kettő, három majd négy ismerős fiú.
-Mit kerestek ti itt? – pattant fel mellőlem Zita.
-Nem is örülsz, hogy látsz? – kérdezte Kiseop és lebiggyesztette ajkait.
-Őszintén?...Nem. Nem örülök.
-Komolyan? – kerekedtek nagyra a szemei, de Zita nem bírta hangosan elnevette magát és Kiseop karjaiba futott. Hoon is elindult felénk és először nyomott egy puszit a még mindig döbbenten ülő Szandi fejbúbjára, majd oda sietett Krisztához. AJ lehuppant Szandi mellé és szimplán megcsókolta. Végül utolsóként az én drága angyalom indult el. Jött felém és vigyorgott, megfogta a kezem és magához húzott. Annyira hiányzott már az ölelése.
-Ti most nagybajban vagytok. – mondtam és kicsit arrébb húzódtam.
-Soohyun és a többiek tudják, hogy eljöttünk. – kezdte magyarázni AJ – Már nem bírtuk azt, hogy nem láthatunk titeket.
-Ezért most sztrájkolunk. – fejezte be Hoon.
-Hülyék vagytok. – mondta Szandi.
-És pont ezért szeretsz. – vigyorgott rá AJ.
-Mit eszünk? - törte meg a kínos csendet Kiseop.
-Semmit. Ugyanis nem bírjuk össze szerelni ezt az izét. – mondta Zita és bele rúgott a kis masinába.
-Majd mi megpróbáljuk összerakni. – mondta Kevin és elengedte a kezem. Tanulmányozni kezdte a leírást, közben a három fiú elkezdte összerakni. Kevin lehuppant a lépcsőre és hangosan hümmögött és olvasott. 10 perc telhetett el, mikor Hoon megszólalt.
-Kész.
-Aztaaa~..én hősöm. – omlott Hoon karjaiba Kriszta.
-Hát Kevin sokat segítettél. – mondtam neki és lágy puszit leheltem a homlokára. Mindenki hangos nevetésbe tört ki, Kevin pedig sértődést színlelve összefonta mellkasa előtt karjait.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése