Hogy is kezdhetném az első munkanapom? Hát persze , hogy rosszul. Alapból az egész napom rosszul kezdődött: reggel kiöntöttem a forró kávét a kezemre, elkéstem az órámról, szinte mindegyikről, elkéstem a munkahelyemről (mondjuk azt nem egyedül, mert Zitáékkal együtt késtem, de akkor is). És hogy mi ennek az oka? Egy kis papír fecni az asztalomon tele számokkal.
-Jól vagy? – kérdezte Hoon az öltözőbe miután leejtettem a telefonom már vagy ötödjére.
-Persze, csak fáradt vagyok. – mondtam halkan és felkötöttem a kötényemet, amin egy hatalmas nagy paradicsom folt volt. – Hát ez szuper, ez az első napom, de már tiszta retek vagyok.
-Tessék itt az enyém, én úgy is végeztem. – dobta oda nekem Hoon a sajátját. – ŐŐŐ…Kriszta majd beszélhetnék veled valamikor négy szem közt vagy esetleg megadnád a számod? – vakargatta a fejét Hoon miközben a feje már rák pirosra vörösödött.
-Hogy mondod? Bocs, elbambultam. – ébredt fel Kriszta.
-Semmi, hagyd. – válaszolt és Hoon kiviharzott az öltözőből.
Kriszta nagy szemekkel nézett utána, de még mindig nem fogta fel mi történik körülötte. Zita gyorsan vázolta neki a szitut, hogy Hoon elkérte a számát, miközben ő önfeledten dudorászott. Kriszta teljesen kiakadt és utána rohant, hátha utoléri, de a fiú már sehol sem volt. Mindeközben belépett a főnök és kicsit megsietett minket mondván, hogy ha csak nézünk ki a fejünkből még nem telik meg a kassza. Zita és Kriszta a két energia bomba kiszaladtak és elkezdték a munkát. Lassan én is kimentem és felvettem az első rendelést.
-Tehát kérnek egy sült halat, zöld salátával és egy marha steak-et. – mondtam vissza a rendelést, természetesen rosszul. Majd jött a következő – Elnézést megismételné, hogy mit kér?
-Talán nem tud koreaiul? – mondta a vendég.
-De csak nem vagyok formában. Elnézést.
-Tudja kisasszony eddig itt még nem volt ennyire rossz a kiszolgálás. – Kriszta észrevette, hogy balhézik a vendég és gyorsan mellém lépett.
-Elnézést uram, majd én felveszem a rendelést. Réka te menj az én asztalomhoz. – mondta és a kezembe nyomta az asztala rendelését. Kivittem a konyhába és felakasztottam a főnök előtt lévő kis polcra.
-Réka várj egy percet.
-Igen főnök?
-Jól vagy? Nem vagy formádban,pedig ez az első nap. Szedd össze magad, ne kelljen csalódnom. – mondta kedvesen a főnök és megveregette a vállam. Rámosolyogtam és bólintottam. Megpróbáltam most már 100% a munkára koncentrálni mikor is újra kifogtam egy zsémbes vendéget.
-Üdvözlöm a 0330-ban. Esetleg hozhatok valami italt vagy már választott? Ajánlanám a mai menünket sült lazac, alga salátával.
-Megkóstolom a mai menüt, de nehogy nekem túl süssék a halat, és az alga salátát külön kis tálba kérem.
-Uram, itt a salátákat mindig külön kis tányérba tesszük. –mondtam még elég kedvesen.
-Kérem kisasszony, mit képzel maga? Ki akar engem oktatni?
-Nem uram, elnézést. Hozhatok esetleg valami italt?
-Egy hideg csapolt barna sör megfelel.
Elmentem a pulthoz és kikértem a hideg csapolt sört. Mikor leraktam az asztalra hallottam, ahogy az ajtócsengő megszólal, hirtelen odanéztem és megláttam, ahogy 3 ismerős arc néz rám mosolyogva, Soohyun,Eli és Kevin voltak azok. Kriszta gyorsan ott termett és elkísérte őket az egyik boxhoz. Mindannyian oda intettek Zitának is és elfoglalták a helyüket. Miközben leültek Kevin folyamatosan engem nézett, nem bírtam levenni róla a szemem, ezért is történt meg a baj. Ahogy vittem az ételt az általam nagyon megkedvelt vendégnek, véletlen a nyakába öntöttem a salátát ő erre felállt és kilökte a kezemből a tálcát akkor lendülettel, hogy elestem.
-Mit képzel maga?
-Elnézést! – mondtam könnyes szemmel és felálltam, majd meghajoltam, de ahogy előre léptem bele léptem véletlen egy az összetört tányér egyik darabjába. – Áú! – üvöltöttem, ahogy éreztem, hogy a szilánk a cipőmet átfúrva beleállt a talpamba.
-Nehogy azt higgye, hogy ez a kis színjáték meghat. Nem vagyok hajlandó kifizetni az ételt.
-Uram, elnézést a kisasszony hibája miatt, nem fog előfordulni még egyszer. – jött oda főnök, mert Kriszta úgy gondolta, jobb ha szól neki.
-Még szép, hogy nem fog előfordulni ugyanis soha nem teszem be ide a lábam. Ilyen fertelmes kiszolgálást, az ételről nem is beszélve.
-Uram, most már nyugodjon le kérem, ha megkérhetem távozzon innen.
-Nem kell kétszer mondani. – az úr felvette a kabátját és, mint egy kis király kisétált az ajtón. Én pedig összeestem a fájdalomtól, ami már egészen a térdemig nyilallt. A főnök gyorsan berohant az elsősegély dobozért, közben Kevin és Eli guggolt mellém, megsimogatta a hátam, mintegy bíztatásképp, hogy semmi baj nem lesz. Itt megtört bennem valami és elkezdtem hangosan kisgyerek módjára zokogni és rádőltem a vállára. Leült és elkezdett ringatni, ami kicsit megnyugtatott, közben Kriszta és Kevin rángatták le a cipőm, amit teljesen átitatott a vér. Főnök precíz mozdulatokkal levágta a zoknim, és egy gyors mozdulattal kihúzta a nem túl nagy tányér darabkát. A hirtelen jött szúró fájdalom miatt belefúrtam az arcom Eli mellkasába és valakinek megszorítottam a kezét. Nem tudtam kié volt a kéz, de éreztem, hogy se Krisztáé nem lehet, se Zitáé, aki ott sírt mellettem, sem pedig Elié,mert az ő keze a hátamat és a vállamat simogatták, de akkor kié.? Ahogy a fájdalom kezdett csillapodni és a Főnök már fáslizta a lábam, felnéztem és láttam, hogy akinek a kezét még mindig szorongatom az Kevin keze volt. Hosszú ujjai között az én pici ujjaim szinte eltűntek és a kezét nagyon melegnek éreztem. Amikor felébredtem a pillanatnyi döbbenetből már Soohyun karjaiban voltam és szinte száguldott velem az öltözőbe, hogy átöltözhessek és bevigyenek a kórházba.
Ahogy öltöztünk bejött a Főnök és megkérte Zitát, hogy egy kis ideig maradjon a pult mögött, amíg a váltás meg nem érkezik. Zita nagy sóhajok között még egyszer megszorította a kezem és kiment. Csak Kriszta és én voltunk a hatalmas teremben. A lábam már annyira nem fájt csak zsibbadt, de a fiúk ragaszkodtak hozzá, hogy megnézessük a kórházban. Amíg mi átöltöztünk ők kint vártak a kocsiban és riadóztatták a többieket, bár nem tudtuk, hogy miért. Közben Kriszta felhívta Szandit a telefonomról, hogy elmesélje mi történt, majd mondta, hogy ha tud jöjjön segíteni. Ahogy hallottam a hangján ő is nagyon elkezdett aggódni. Lassan elmosolyodtam, hogy habár alig ismer még minket mégis mennyire aggódik. Végre sikerült felöltöznöm és kibicegnem az öltözőből, mikor is Kriszta hirtelen berántott a pult mögé:
-Ez most mire volt jó? – kérdeztem suttogva.
-Most lépett be Hoon és nagyon megbánthattam és hát nem nagyon szeretnék vele most találkozni.
-Szia Zita! – köszönt hangosan Hoon. – Réka jobban van?
-Oh, Hoon! – nézett le ránk Zita a fiú nevét nem kicsit megnyomva – Persze, már jobban van.
-És már el is mentek? Szandi is ahogy letette a telefont felkapta a táskáját és már rohant is a kórházba.
-Hát remélem mire végzek már otthon lesznek, Kriszta is velük ment.
-Értem. – mondta Hoon és elhallgatott, mivel nem láttuk, hogy elindult e vagy sem, kockáztattunk, mivel a fájdalomcsillapító hatása kezdett elmúlni és a lábam egyre jobban szúrt. Gyorsan felálltunk és szembe találtuk magunkat Hoonal. – Réka? …Kriszta?
-Nem, ez csak a mi lelki kivetülésünk. Nem hallottál még erről??? HHÚÚÚÚ~ - mondta Kriszta és elkezdett kifele lökdösni a pultból. – Kedves Hoon, nagyon örülök, hogy találkoztunk. Majd beszélünk.
-Rendben. Sziasztok.
❤̊•❤•❤
A kórházba érve a fiúk bevittek egy szobába, amit a nővérke mutatott nekünk. A lábamból egyre jobban kezdett kiszállni a fájdalomcsillapító zsibbasztó hatás és vette át a helyét a fájdalom. Újra könnyek szöktek a szemembe és halkan elkezdtem szipogni. Egy halk kopogás zavarta meg a szipogásom. Felnéztem és láttam, hogy Szandi az, a szemei úgy villantak felém, mintha egy aggódó anyuka lenne. Bejött és mit sem törődve a bent lévőkkel oda rohant és megölelt.
-Istenem! Jól vagy? Nagyon fáj? – kérdezte és rám nézett, még mindig azokkal a nagy kék aggódó szemeivel. Nem bírtam megszólalni ezért csak újra megöleltem és jobban sírtam.
-Ő elnézést. – mondta halkan Eli és megkocogtatta Szandi vállát, aki megfordult és mintha hullát látott volna kicsit hátrébb lépett Kriszta mellé.
-Te nem őőő…hogy is hívják?Öhhhmmm…. – kérdően Krisztára majd rám nézett.
-Eli vagyok a U-kissből. Örvendek. – nyújtotta a kezét és Szandi most már egy kicsit nyugodtabb hangon viszonozta a kézfogást és bemutatkozott. –De honnan tudtad, hogy itt vagyunk?
-Kriszta telefonált, hogy jöjjek. – mondta mosolyogva Szandi és átölelte Kriszta vállát. –Nekem ők a kishúgaim.
-Tényleg? – kerekedett nagyra Soohyun szemi, mire Szandi hangosan felnevetett.
-Nem, csak közel állnak hozzám, főleg Kriszta, mert vele ha úgy vesszük egy suliba járok,de mind hármójukat nagyon megkedveltem. – miközben Szandi beszélt belépett az orvos. Egy magas fekete hajú kb a 30-as évei elején járó, nagyon helyes orvos. – Tanár úr?
-Ó minő véletlen. Szandi, hát te?
-Látogatóba jöttem.
-Én pedig jöttem egy bizonyos Kovács Rékához, remélem jól mondtam a nevét.
-Jelen. – mondtam félve és az orvos kedvesen rám mosolygott.
-Rendben én Yinho vagyok. Nem kell félned, nem fog fájni, de mutasd csak a lábad. – Felraktam az ágyra és a doktor levágta róla a már át vérzett kötést és szépen letisztította. –Ne izgulj ezt 4 öltéssel bevarrjuk, pár napig pihenteted és vissza jössz kontrollra és olyan lesz akár az új.
-Köszönöm doktor úr. – mondtam elcsukló hangon, mert a fájdalom ismét bele nyílalt a lábamba. Kb egy órát vett igénybe a varrás, közben Kriszta elmesélte Szandinak, hogy miért is 3 híres pasi fuvaroz minket a kórházba,nem pedig egy hangosan szirénázó mentő autó. A fiúk nagyon kedvesek voltak, bár Eli kicsit túl aggódta magát és arról faggatta Szandit, hogy milyen komplikációk léphetnek fel ilyen helyzetbe. Láttam, ahogy Eli nagy szemekkel figyeli, a neki kedvesen magyarázó Szandit és Krisztát. Soohyun elment közbe szólni mindenkinek, hogy menjenek a házunkhoz és készítsenek vacsorát, bár nem értettem minek, de kedves gesztus volt. Dongho teljesen bepánikolt és mindenféleképpen beszélni akart velem, hogy megbizonyosodjon benne, hogy jól vagyok. Egyedül egy személy volt csöndben és erősen a gondolataiba merülve. Féltem őt megszólítani, de vettem egy mély levegőt és halkan megszólaltam:
-Kevin, mi a baj? – kérdeztem halkan.
-Semmi. Mi lenne? –mondta halkan, de nem nézett rám – Gondolkozom.
-Értem. –úgy gondoltam többet már nem tudok mit mondani, így elhallgattam, de pár perc múlva felnézett és ott termett mellettem és mikor az orvos kiment megölelt.
-Aggódtam….rettentően. Azt hittem, hogy nagyobb bajod lesz és én nem tudok segíteni. –mondta közbe az arcát a nyakamba fúrta, ami egyszerre volt kellemes és kellemetlen, kellemes, mert ott volt és Kevint ott tartottam a karjaimban, de kellemetlen, mert a többiek bármikor bejöhetnek.
-Nem kell aggódnod, nem vagyok én olyan kis gyenge harmat. – suttogtam a fülébe.
-Tudom, de akkor is. Nem aggódhatok azért akit….
-Hahó.….bejöhetek? – kérdezte halkan Kriszta, erre Kevin olyan gyorsan engedett el, hogy majdnem hátra estem. – Sajnálom, csak az orvos most hozta meg a mankókat.
-Rendben. Menjünk haza. – mondtam és közben végig Kevint néztem, aki erre lágyan elmosolyodott.
Mire haza értünk Zita előkészített mindent. Az asztalon ott gőzölgött a frissen készített vacsora, a tányérok nem sorakoztak a mosogatóban, minden csillogott villogott. Ahogy beljebb mentünk,beláttam a nappaliba ahol immár volt egy hatalmas bőr kanapé, két kényelmes bőr fotel egy dohányzó asztal és amin a legjobban csodálkoztam egy komplett házi mozi rendszer óriási sík képernyős tv-vel a falon. Dongho, Kiseop és Xander teljesen át szellemülve néztek valami sorozatot, Zita tanult, Kibum pedig valami magazint olvasott.
-EMBEREK MI EZ A PUNNYADÁS? – üvöltötte Eli az ajtóban.
-Kicsit halkabban gyagyás. – szólt rá Szandi és arrébb lökte, hogy besegítsen, a másik oldalon pedig Soohyun segített nekem bemenni az ajtón. Zita a másodperc töredéke alatt ott termett mellettem,hogy segítsen. Közben Kriszta már vette le a lábamról a cipőt.
-Oké, nem nyomorék vagyok,csak 4 öltés van a talpamon. –mondtam és elzavartam mindenkit magam körül.
-RÉÉÉKKAAA! Annyira aggódtam. – ugrott a nyakamba Dongho, mivel majdnem elestünk rá kellete lépni a frissen kötözött lábamra, ami nem éppen volt kellemes és halkan felszisszentem – Hoppá, sajnálom.
- Semmiség, a lényeg, hogy itthon vagyok. Kriszta felkísérnél a szobámba? – lassan felbotorkáltam a lépcsőn és elindultam a fürdő szoba felé. Nem vágytam semmi másra csak egy hosszú és forró zuhanyra. Ahogy beértünk Kriszta visszament a nappaliba beszélni Szandival Hoonról. Beálltam a tusoló alá és elkezdtem folyatni magamra a forró vizet. 2 perce lehettem bent a tus alatt, amikor hallottam, hogy valaki bejött a szobámba, arra gondoltam, hogy valamelyik lány így nem siettem. Már 20 perce lehettem a fürdőben mikor végre kijöttem és meg láttam az ágyamon Kevint.
-Szia Réka! Látom szeretsz fürdeni. – mondta és felém villantotta azt az ellenállhatatlan mosolyát.
-ŐŐŐ…..sajnálom. De mit szeretnél?
-Csak annyit, hogy megtaláltad e a papírt, amit Dongho hozott.
-Igen. Miért?
-Ha elmondom, hogy kié a szám….de remélem nem megfogsz haragudni rám.
-Kérlek magyarázd már el, hogy mi ez az egész. –mondtam neki kissé ingerülten. Kevin sóhajtott egy nagyot és elkezdte megmagyarázni:
-Ez a telefonszám az én titkos számom. Ezt csak te tudod és nem adhatod ki senkinek. Írj be valami más néven és ezen bármikor elérhetsz,amikor szükséged van rám. – mondta és mind végig mélyen a szemembe nézett. Teljesen elállt a szavam és lehuppantam mellé az ágyra. Nem tudom miért, de nem bírtam magamnak megálljt parancsolni csak cselekedtem. Lassan megsimogattam az arcát, erre ő belefektette az arcát a tenyerembe és becsukta a szemét. Kicsit közelebb húzódtam hozzá, nem vettem észre, hogy Kevin kezei automatikusan a derekam köré fonódik. Már olyan közel voltam hozzá, hogy éreztem a forró leheletét a bőrömön, az orra hegyét az arcomon. Kicsit kinyitottam a szemem és láttam, hogy mosolyog, de a szemi még mindig csukva voltak.
-Most mit mosolyogsz? – kérdeztem halkan
-Semmit, csak erre várok már amióta megláttalak. – suttogta a fülembe.
-Akkor mire várunk?
-Nem tudom. – mondta és lassan az ajkai találkoztak az enyéimmel. A csókjában megkönnyebbülést és forró vágyat éreztem. Ő irányított és nem is akartam át venni tőle, csak élvezni akartam. Kevin végre megcsókolt, az a Kevin aki iránt már évek óta érzek valamit pedig csak videókat láttam róla és képeket. De most semmi nem érdekelt, csak az, hogy a karjaiban tart engem és lágyan csókol. Nem tudtam mit fogsz szólni, de nem is érdekelt csak tettem amit tenni akartam. Beletúrtam abba a puha hajába erre ő belemosolygott a csókba, nem is mosoly volt, inkább egy halk kuncogás. Közelebb húzott magához és jobban csókolt. Csak egy kis időre váltunk el egymástól, mert már nem volt levegőnk,de amint újra „feltöltődtünk” folytattuk. Életem legjobb csókja volt a mostani.
Hirtelen lépteket hallottam és eltoltam magamtól.
-Valaki jön.
-Nem érdekel. – mondta és húzott volna vissza,de én kibújtam az öleléséből és felálltam.
-Kevin ha meglátnak nem lesz műsor és ami a legrosszabb vége lehet a karrierednek. – mondtam, de mintha mágnes lett volna újra oda vonzott magához – Miért csinálod ezt?
-Mert szeretlek. –mondta és újra megcsókolt, de most rövid volt a csók, mert a léptek egyre hangosabbak voltak, ami azt jelentette, hogy valaki az én szobámba jön. Hirtelen Xander lépett be:
-Srácok, lassan egy órája fent vagytok. Mit csináltok?
-Hogy mi? Mit is csinálunk Kevin? – mivel hirtelen semmi nem jutott az eszembe mindent rázúdítottam Kevinre, aki zavartan, kócos hajjal fordult Xander felé.
- Csak megnéztem, hogy Réka jól van e, de eddig tusolt. – nevetett fel zavartan Kevin, majd felállt és kiviharzott a szobából.
-Aha….- mondta Xander és rám nézett – Réka lejönnél? Beszélnünk kéne.
-Persze, menjünk.
Amikor lementünk a nappaliba és leültünk mindenki engem figyelt csak Szandi nem, mert ő kint volt a konyhában. Mikor visszaért hozott egy nagy tálcán pár bögrét, amiben frissen készült tea volt, mindenki vett egy bögrét és végül Szandi is lehuppant Kriszta és Eli közé. Soohyun megköszörülte a torkát és lekezdett beszélni:
-Nos, csak azt szeretnénk tudni, hogy döntöttél e már a műsorral kapcsolatban.
Egy értelmes mondat se jött ki a számon, mert folyton az előző fél óra képei villantak fel, majd egy 5 perces csend után végre megszólaltam:
-Csak akkor vagyok benne, ha lesz egy olyan nap, amikor nem vesznek körbe kamerák.
-Ezt nem tudom megígérni, de megbeszéljük a menedzserünkkel és majd ő dönt. De szerintem elintézhetjük. – mondta Soohyun immár mosolyogva.
-Rendben akkor benne vagyok. – mondtam és ránéztem Kevinre aki vigyorgott, mint a vad alma.
Kriszta örömében felsikoltott és Szandi nyakába ugrott, Zita pedig Donghoval körbe ugrálták a házat.
Mivel már késő volt a fiúk úgy gondolták, hogy nálunk alszanak. Xander és Dongho a vendég szobában aludtak, Kiseop és Kibum Kriszta szobájában, Soohyun és Kevin pedig Zita szobájában. Kriszta velem aludt, Zita pedig Elivel és Szandival a nappaliban. (Mint kiderült a kanapé kihúzható és hatalmas.) A fiúk nem engedték haza Szandit és bevallom, hogy mi se örültünk volna, hogy ha egyedül haza indul. Mindenki gyorsan letusolt és akinek tudtunk adtunk pár holmit, a legjobbat Kiseop kapta, mert ő felvette Kriszta egy pink kinyúlt pólóját „Cuki vagyok” felirattal és megkapta a lila pizsama nadrágját. Valamelyik fiú trikóban és alsó nadrágban aludt, mert nem tetszett nekik, amit adtunk. Szandi megkapta a rövid hawaii nadrágom és egy hatalmas fehér „I love Korea” feliratú pólót. Mire mindenki kész lett már valaki aludt. Szandi még egyszer feljött az emeletre és mindenki szobájába bement jó éjszakát kívánni. Nálunk még ücsörgött egy kicsit, majd Zita feljött, hogy menjen le, mert Eli teljesen be akarja foglalni az ágyat. Mikor leért csak annyit hallottunk, hogy Eli felkiáltott. Krisztával hangos nevetésben törtünk ki, majd elaludtunk.
Reggel én keltem legelőször, az óra kereken 8 órát mutatott. Kikeltem lassan, nehogy Krisztát felkeltsem és nem bírtam ki, hogy ne nézzek be a fiúkhoz. Soohyun az ágyon szétterülve aludt, Kevin pedig kicsi gombócban feküdt mellette, nagy késztetést éreztem, hogy mindkét fiú arcára nyomjak egy anyai puszit, de inkább csak hagytam őket aludni és mentem tovább Kriszta szobájába, Kiseop lába rajta volt Kibum lábán, Kibum pedig szintén szétterülve nyitott szájjal horkolt. Ami ezután következett az felül múlhatatlan volt, Dongho arca Xander hátán, Xander szájából pedig szolidan csordogált lefelé a nyál, annyira viccesek voltak, hogy befogtam a számat nehogy hangosan kezdjek el nevetni. A lenti trió se volt semmi. Zita háttal Szandinak és Elinek, a másik kettő pedig egymással szemben horpasztottak. Léptem egyet és reccsent egyet a lépcső, erre Szandi nyösszentett egyet, gyorsan megálltam és megnéztem nem kelt e fel, de csak mocorgott kicsit és aludt tovább. Gyorsan kicsattogtam a konyhába és feltettem egy nagy adag kávét.
-Jó reggelt. – mondta egy halk hang, megfordultam és láttam ahogy Eli áll mögöttem. Ásított egy nagyot és vakargatta a szemit.
-Jó reggelt. Én ébresztettelek fel?
-Nem, a kávé illatára ébredtem, de már Szandi is felkelt csak lusta volt idejönni. –mondta közben lehuppant az első székre a teraszon.
-Belefáradnál ha egyszer nem fikáznál? – mondta rekedt hangon Szandi és rácsapott Eli tarkójára. –Jó reggelt. Hogy van a lábad? – bejött a konyhába és megölelt.
-Jobban köszi. Jól aludtál?- viszonoztam az ölelését és a kezébe nyomtam egy bögre kávét.
-Hát egyesek olyan hangosan horkoltak mellettem, hogy alig-alig tudtam aludni. Viszek annak a horkoló királynak is egy kávét.
-Héééjjj~ - szólt oda Eli, erre Szandi küldött felé egy puszit. Örültem, hogy ilyen jóba lettek.
-Rendben. –a kezébe nyomtam még egy bögrét és kimentünk a teraszra. Csendben elszürcsölgettük a kávénkat, majd elhatároztuk, hogy felkeltjük a többieket. Szandi felment és felkeltette Donghoékat, Eli pedig Kibumot és Kiseopot. Nekem maradtak Soohyunék és a lányok.
-Soohyun kelj fel,hoztam neked kávét.- suttogtam halkan.
-Hmmm~…..
-Hahó, Soohyun. –ráztam meg a vállát egy kicsit, mire résnyire kinyitotta a szemeit és elvette a kávéját. Feltámaszkodott és neki dűlt az ágy szélének. Most Kevin jött, a szívem hirtelen nagyon gyorsan kezdett el dobogni – Kevin….hahóó….Kevin , ébredj.
-Nem akarok. –mondta morcos hangon.
-Pedig muszáj lesz. Tessék hoztam egy kávét. – nyomtam a kezébe a bögrét mikor felém fordult és lassan feltápászkodott az ágyban. Közben a szomszéd szobából egy hatalmas „ÁÁÚÚÚ” hangot hallottam, hirtelen felkaptam a fejem.
-Eli biztos ráugrott megint Kiseopra. –mondta Soohyun nevetve.
Mikor mindenki felébredt lementünk az ebédlőbe és megreggeliztünk. Majd miután mindenki felöltözött felhívtuk a menedzsert és elújságoltuk a jó hírt.
